Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-08 / 283. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 8. Kultúra 7 Megalakulásának ötvenötödik évfordulóját ünnepli december 12-én a Csallóközi Néptáncegyüttes Táncosgenerációk a színpadon A Csallóközi Néptáncegyüttes archív felvételen Mel Gibson börtönfilmet forgat Veracruz. Mel Gibson börtönfilmet forgat jövőre a mexikói Verac- ruzban. Fidel Herrera veracruzi kormányzó vasárnap bejelentette, januárban kiürítik az Ignacio Allende börtönt, mert mint mondta: „egy nagyszabású produkciót forgat ott egyjó barátunk, a színész és producer Mel Gibson”. A filmsztár 2008 áprilisában látogatta meg a fegyintézetet, amikor helyszínt keresett a filmhez. A kormányzó nem árult el több részletet a készülő produkcióról, Gibson sajtosa pedig egyelőre nem kommentálta a hírt. Gibson három éve Verac- ruzban forgatta Apocalypto című maja nyelvű drámáját, (mti) Találkozás a női szépséggel a Szinnyei Könyvtárban Víz alatti súlytalanság KOVÁCS ORSOLYA A hazai néptáncegyüttese­ink között rangidősnek számít a Csallóközi Nép­táncegyüttes, amely idén ünnepli megalakulásának 55. évfordulóját. Ajubile- umot mi mással is ünne­pelhetnék a csoport mai és volt táncosai, mint táncos gálaműsorral? MISLAY EDIT A több mint fél évszázados jubi­leum alkalmából rendezett ünne­pi műsort december 12-én, szom­baton 18 órától mutatják be a Du- naszerdahelyi Városi Művelődési Központban, mai és volt tagok, va­lamint vendég együttesek közre­működésével. Amint azt a Csallóközi Nép­táncegyüttes jelenlegi vezetője, Brandl Ferenc elmondta, a gála­műsorban az elmúlt évtizedek emlékezetes koreográfiáiból is felújítottak néhányat, hogy ízelí­tőt, illetve egy szűk keresztmet­szetet nyújtsanak a közönségnek az eddigi tevékenységükből. A műsor érdekessége, hogy a régi koreográfiákban azok a táncosok lépnek színpadra, akik annak ide­jén is előadták. így a vmk színpa­dán több néptáncos generáció váltja majd egymást. A felújított koreográfiák között van a Strieženec Horváth Rudolf koreográfiájában készült Kariká- zó, továbbá a Szüret című pro­dukció egy részlete, valamint a Quittner János nevéhez fűződő, így járta a nagyapám is címmel bemutatott férfitánc, amelyek még az 1970-es években szület­tek. Az 1980-as évekből való Csal­lóközi tánc koreográfiáját annak idején Brandl Ferenc készítette, az Oláh Attila nevével fémjelzett korszakot pedig a Gömöri táncok című produkció képviseli a prog­ramban. A műsor második feíében a Csallóközi Néptáncegyüttes előadásában felvidéki, valamint erdélyi magyar és román táncokat láthat a közönség. A jubiláns mellett vendégegyüt­tesek is fellépnek a gálaműsorban, így a győri Csutora Néptáncegyüt­tes, valamint három gyermektánc- csoport: a dunaszerdahelyi Euró­pa Gyermektánccsoport, a Ji- lemnický utcai -szlovák alapiskola mellett működő, Brandl Ferenc vezette Krčiarik és a nyékvárkonyi Kikerics Néptánccsoport. Az együttes székhelye ma Duna- szerdahely, ám kisebb „vándorlás” után jutott csak el Csallóköz köz­pontjába: 1954-ben Pozsonypüs- pökin alakult Felső Csallóközi Táncegyüttes névvel, alapítója Strieženec Horváth Rudolf volt. Pozsonypüspökiről előbb Somor­jára költözött a csoport, majd Du- naszerdahely lett a végleges ott­hon, ahol az együttes felvette a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nevet. Az alapító Strieženec Horváth Rudolf után a hazai néptánckultú­ra nagy öregje, Quittner János vet­te át az együttes vezetését, őt a hetvenes években ismét Strieže­nec Horváth Rudolf váltotta a cso­port élén. 1985-től 86-ig Dudek Ferenc vezette a csoportot, 1986-tól 1994-ig Brandl Ferenc irányításával tevékenykedett, 1994-től 1995-ig Oláh Attila ve­zette. 1997-től az együttes életé­ben hosszabb szünet következett, mígnem 2004-ben Brandl Ferenc alakította újjá a nagy múltú cso­portot, amelyet jó ideje Csallóközi Néptáncegyüttes néven jegyez a szakma. Repertoárjukat magyar, szlovák, erdélyi magyar és román táncok alkotják, röviden: a Kárpát­medence néptánckultúráját ápol­ják és népszerűsítik nemcsak itt­hon, hanem a határokon túl is, hi­szen a magyarországi vendégsze­replések mellett az együttes az el­telt évtizedek alatt fellépett Né­metországban, Bulgáriában, Szlo­véniában, a mostani Szerbiában, Erdélyben és Görögországban is. Eredményeik közül Brandl Fe­renc kiemelte az 1990-ben Zselí- zen elnyert aranysávos minősí­tést, valamint az 1993-ban Bala- tonföldváron kapott koreográfiái nívódíjat. Van tehát mit ünnepelnie és van mire emlékeznie ötvenötödik születésnapján a Csallóközi Nép­táncegyüttesnek. Komárom. Félreértés ne essék, nem egy gyönyörű nő látogatott el Komárom főkönyvtárába, hanem egy egész sorozatnyi. Fotókról van szó, melyek a női test külön­legességét hangsúlyozzák egy rendkívül tehetséges fotóművész páros interpretálásában. November 27-én a Szinnyei Jó­zsef Könyvtárban Nagy Teodor, a Magyar Fotóművészek Világszö­vetségének szlovákiai alelnöke nyitotta meg Švec Andrea és Svitek György fotókiállítását. A fiatal művészek érdekes technikával és eredeti ötletekkel jelenítik meg a nőiséget. Švec Andrea víz alatt készít ké­peket modelljeiről, amelyek így nemcsak egyedülállóak, hanem igazán meglepőek is. Ki hallott már biciklizésről víz alatt? Vagy ki gondolná, hogy mégis vannak tavi tündérek? Aki megnézi a kiállítást, biztosan elmélázik majd ezen. Svitek György idejének jelentős részét szintén a fotózásnak szen­teli. Aktjai és félaktjai szépséget sugároznak, de nemcsak a model­lek természetes bájait, hanem an­nál többet is. Lényük egy része is átviláglik a fotókon. Az ember festményeinek is gyakori témája, s fotóin szintén igyekszik megje­leníteni az ember megismételhe- teden lényét. Svitek György el­árulta, hogy számára az igazán nagy kihívás az, amikor sikerül megfognia az emberi lélek egy- egy rezdülését. A kiállítás december 17-éig te­kinthető meg. Švec Andrea felvétele Mira Fornay fiatal szlovák rendező első játékfilmjét a 11. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon láthatta először a hazai közönség Oliver Stone új filmje Amikor a kisrókák emberi közelségbe merészkednek Alžbeta szerepében Derzsi Réka (Fotó: Continentalfilm) TALLÓS1 BÉLA Mira Fornay szlovák-cseh-ír produkcióban készült filmjét, a Kisrókákat (Líštičky) várva várta a 11. Pozsonyi Nemzetközi Film- fesztivál közönsége. A várakozást elsősorban az indokolta, hogy az utóbbi húsz év első olyan szlovák filmjéről van szó, amelyet beválo­gattak a világ egyik élvonalbeli fesztiváljának a programjába, az idei, 66. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál közönsége láthatta világpremierben. Azóta jó néhány fesztiválon is bemutatták, Cott- busbán, Pusanban, Varsóban, Stockholmban, az indiai Goaban, és Rotterdam is beválogatta a kí­nálatába. A sor bizonyára folyta­tódik, sok helyen megfordul még a Kisrókák, mivel egyfajta „világ- témával” vagy világjelenséggel, itt nálunk, Közép-Európában pedig egyfajta újkori, filmen ilyen őszin­te tálalásban talán még nem tár­gyalt valósággal foglalkozik. Azért is volt várt opus a pozso­nyi szemlén, mivel itt láthatta elő­ször a hazai közönség, az első olyan film volt a kínálatból, amelyre elővételben elfogytak a jegyek - a mozikban december 10-étől vetítik. S azért is volt nagy keletje, mivel az első és másod­filmek versenyében szerepelt, s egy csöppnyi reményt azért kel­tett a nézőkben, hogy hazai pá­lyán jó eredménnyel végez majd, de nem sikerült díjat szakítania. Pedig beleillett a versenyfilmek zömének sorába, minthogy a Kis­rókák is realista dráma, vállaltan dokumentarista szemléletű épít­kezéssel. Azaz olyan rögzítési megoldásokkal, hogy a végső lát­vány (a vásznon pergő film) olyan illúziót kelt, mintha nem is fikci­ós, beállított, színészek által meg­valósított jelenetet adna vissza, hanem magát a valós életet tük­rözné. Ettől, a nem modellált helyszíneitől és helyzeteitől olyan hihető, s attól, hogy a színészek tökéletesen feltalálják magukat ebben a „földszagú” térben, ott­hon vannak benne, s a valóság forgatókönyvvé írt és művészetté modulált minden pillanatát saját­juknak élik meg. S attól olyan ta- szítóan ellenszenves, szinte elvi­selhetetlen - nem a film, hanem amit mutat -, hogy kitűnően ala­kítanak a színészek, különösen elmondható ez a főszereplő A1Ž- betát megformáló Derzsi Rékáról. Akinek magának ugyancsak nem lett rokonszenves a figura, de mint a bemutatót megelőző sajtó- tájékoztatón elmondta, elfogadta és együtt tudott élni a vele. Bár Alžbetával nehéz együtt élni, er­ről szól elsősorban magánszférá­jával a film. Ez a magánszféra azonban belép, bekéredzkedik egy olyan világba, amelyben a kö- zép-kelet-európai lányok közül sokan kipróbálták magukat. A nyugati világban, ez esetben íror­szági családoknál vállalt bébiszit- terkedés körüli problémák meg­éléséről van szó, s elsősorban arra világít rá a film, hogy milyen testi­lelki megpróbáltatásokat éltek meg azok a lányok, akik Szlováki­ából nekivágtak Írországnak. Mint a huszonhárom éves Alžbeta és huszonhét éves nővére, Tina. Az utóbbi egy ír fiú oldalán már megállapodott, sínen lenne az élete, ha perspektivikusan in­duló közös sorsukat az ír vőle­génnyel nem futtatná vakvágány­ra a húg! Alžbeta ugyanis min­denkin átgázolva keresi a boldo­gulását, senkivel sem tud meg­lenni, kiállhatatlan, hisztérikus, mindent szétdúl maga körül, szik­rája sincs benne ajónak. A kőkemény emigráns élet kő­kemény valósága a film - hallhat­tuk a sajtótájékoztatón, s ahhoz is kőkemény türelem kell, hogy elvi­seljük a látottakat. A fűm ily módon azt is felméri, mennyire vagyunk türelmesek, s türelmünk a filmet is minősíti. S az, hogy nem bírjuk már elviselni, nem feltédenül a rossz minősülés jele. Ellenkezőleg. A film hitelességének a fokmérője. S miért Kisrókák a cím? Mivel - a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint - Írországban városokban vagy kisvárosokban is emberkö­zelbe, az ember életterébe me­részkednek a rókák, erre a film is mutat példát. S mivel a közeledő (a megélhetésért, étekért közele­dő) rókák képe több szimbolikus tartalommal is összeköthető, az se véletlen, hogy egy olyan film címe lett, amely nőiesebb, intimebb, belsőbb képet kíván festeni az új­kori emigrációról. Elkészült a Tőzsdecápák 2 Washington. Befejeződtek ' Oliver Stone új filmjének, a Tőzs­decápák 2 címűnek a forgatási munkálatai - a rendező amerikai egyetemistáknak tartott előadá­sán beszélt a filmről. A film az 1987-es kasszasiker folytatása, amelynek középpontjában a Mi­chael Douglas által játszott tőzs­decápa, Gordon Gekko mesterke­dései állnak. A színész, aki az első részben játszott alakításáért Os­car- és Arany Glóbusz-díjat is ka­pott, a folytatásban is megformál­ja a pénzéhes tőzsdemágust. A filmrendező szerint az új filmben „a kapzsiság nem egyszerűen jó, hanem legális is”. Gekkónak az el­ső részben elhíresült mondata volt, hogy „a kapzsiság jó”. A tör­ténetben a pénzsóvárságé és az irigységé a főszerep. Stone el­mondta: „a mai Wall Streeten az olyan egyéniségek, mint Gekko, már nem léteznek. Manapság a bankoké és a befektetési alapoké a tőzsde. Stone egyetemisták előtt, az Oliver Stone Amerikája című előadáson véleményt mondott a médiáról is, amely szerinte túl gyakran a kormánynak megfelelő módon áll hozzá a nemzetvédelmi kérdésekhez. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom