Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-06 / 230. szám, kedd
AGRÁRKÖRKÉP 2009. október 6., kedd 13. évfolyam 10. szám 16. oldal Hoppon marad a királynő? Kukoricafajták bemutatója Ekecsen 17. oldal A gazdaságosság és a minőség a legfőbb mérce A fajták genetikai tulajdonságai már csak 30-35%-ban befolyásolják a hozamokat 18. oldal Kukoricáméi A bioetanol-gyártás melléktermékei takarmányként fogyaszthatok A gabonapiaci árak 80-110 euró között mozognak Keresni kell a működőképes piaci modelleket ISMERTETŐ A jelenlegi válságos helyzetben előtérbe kellene kerülniük azoknak a piacvédelmi mechanizmusoknak, amelyek a termelőket és a fogyasztókat is megvédik a túlságosan magas, esetenként szélsőséges árküengésektől, állította Horváth Péter a Galántai Regionális Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kamara elnöke a járás növénytermesztői számára szervezett hagyományos évadzáró rendezvényen. Helyette azonban gyakran úgy tűnik, hogy az uniós hivatalnokok a brüsszeli jóléti aranykalitkájukban ülve hozzák meg a realitásoktól gyakran elrugaszkodott döntéseiket, amelyek néha olyan mesz- sze vannak a mezőgazdasági termelők reális elvárásaitól, mint Makó Jeruzsálemtől. Létjogosultságukat igazolandó néha feleslegesen és túlságosan szigorú intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek csak a termelők költségkiadásait növelik, illetve a versenyképességüket csökkentik, máskor, amikor viszont rugalmasan kellene cselekedniük, tétlenül várnak vagy látszatintézkedéseket hoznak, amik főleg a kisebb országoknak ártanak, és több kárt okoznak, mint hasznot. Erre a példák egész sorát lehetne felhozni, kezdve a cukorpiaci reformtól a borpiac átalakításán át a tejpiaci válságig. Ebben a nehéz helyzetben, amikor a közös agrárpolitika keretében érvényben levő piaci mechanizmusok már nem képesek kezelni a termékértékesítési gondokat, ahelyett hogy az illetékesek keresnék vagy erősítenék a működőképes piacszabályozási eljárásokat, a tervezett intézkedésekből inkább az derül ki, hogy ezeket inkább leépítik. Akkor, amikor a gabonapiac forgalma stagnál, meglepő, sőt figyelmeztető is, hogy az élelmezésbiztonságot jelképező gabonakészleteket nemcsak csökkenteni kívánják, hanem fokozatosan le is szeretnék építeni. Nyilvánvaló az is, hogy a liberális gazdaságpolitikusok a piac mindenhatóságába vetett frázisok ismételgetésén túl egyelőre nem kínálnak működőképes megoldásokat a jelenlegi válságra, ezért az egész unióban és az egyes tagországok szintjén is keresni kellene például a gabonakészletezés működőképes modelljeit, amelyekkel feltölthetők a készletek. így folyamatosan a szabályozás céljaira is hatékonyabban kihasználhatók lennének ezek a termények. A gabonatermelők jelenlegi bizonytalansága, várakozó álláspontja - már aki teheti - érthető, hiszen a jelenlegi gabonapiaci árak 15-20 évvel ezelőtti szinten, 80-110 euró között mozognak. Ráadásul egyelőre semmi jele sincs annak, hogy rövid időn belül számottevő változások következzenek be. Talán csak abban lehet bízni, hogy a kenyérgabona iránt bizonyos idő múlva mégiscsak beindul a kereslet. A válságos helyzetben fontos, hogy a termelők legalább a meglévő terményfinanszírozási lehetőségeket lti tudják használni, beleértve a raktári zálogjegyeket és az árujegyeket is. A működőképes piacszabályozási eszközök hiányában az állat- tenyésztésben is drámai mértékű leépülés következett be, amit máig nem sikerült megfékezni. Ennek jelentőségét méginkább aláhúzza, hogy a két ágazat fejlődése szoros összefüggésben van a fenntartható fejlődés és a vidék- fejlesztés követelményeivel. Félő azonban, hogy ha a közösségi agrárpolitika mechanizmusait nem sikerül a jelenlegi válság megoldásának szolgálatába állítani, a fokozódó piaci nyomásnak főleg a kisebb országok agrárgazdaságai lesznek kénytelenek meginni a levét, (sz) TÁJÉKOZTATÓ Az Európai Parlament idevonatkozó elemzése alapján Európában az élelmiszerek fogyasztói árai jelenleg átlagosan ötször magasabbak, mint az alapanyagukat képező mezőgazdasági termékeké. Néhány évvel ezelőtt ez az arány még fele-fele volt, vagyis a mezőgazdasági termelői árak az élelmiszerárakban hozzávetőlegesen 50 százalékos értéken jelentek meg. A jelenlegi, mintegy 20 százalékos részesedést a piaci verseny hozta magával, az üzletláncok koncentrációjával ez a folyamat, illetve a különbség még tovább mélyül. Szeptember végén Bécsben találkoztak az osztrák, francia, cseh és szlovák agrárkamara képviselői, hogy az agrárágazati termékek árainak alakulását vizsgáló szakmai konferencián az említett folyamatok eredőire is rávüágítsa- nak. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint a teljes termékvertikumban ellenőrizni kell az élelmiszerek és agrártermékek árait, hogy objektívan meg lehessen állapítani az ágazatban zajló árfolyamatok indítékait. Milan Semančík a szlovák agrárkamara elnöke fontosnak tartja, hogy az őstermelők, az élelmiszergyártók és a kereskedők között egyenlően osztódjon el a képződött nyereség. Az üzlethálózatok megjelenésével azonban az előzőleg kialakult kölcsönös kapcsolatok felbomlottak, miközben a nagykereskedelmi áruforgalmazás domináns helyzetbe került. Ezt nemcsak mi, hanem az egyes uniós országok meghatározó intézményei is állítják. Míg az Európai Parlament és a tagországok is a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek árai közötti különbségeket tartják jelenleg a legnaAz agrártárca 2010-es tervezett költségvetése az idei évhez viszonyítva 18,7 százalékkal magasabb, de... Kevesebb közvetlen támogatás A teljes termékvertikumban ellenőrizni kell az élelmiszerek és agrártermékek árait A kereskedelmi láncoké a meghatározó szerep gyobb problémának, addig az Európai Bizottság az árváltozásoknak a lakosság legszegényebb rétegeire vonatkozó hatásvizsgálatával van elfoglalva. A különbség az okok meghatározásában van - az egyik oldal elsősorban az üzletláncok etikátlan és elfogadha- tadan tevékenységében látja a problémát, a bizottság azonban a nagykereskedelmi hálózatok gazdasági erejével való visszaélést csupán mellékes következménynek tartja, és minden egyébre igyekszik átirányítani a figyelmet, mintha az üzledáncok pártján állna. (Forrás: sppk) (llluszróciós felvétel) Amikor napvilágot láttak a jövő évi költségvetési tervezet első keretszámi, sokakat meglepett, hogy a kormányzat összességében csaknem 20 százalékos forrásnövekedést tervezett a mezőgazdasági tárca számára. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Aztán szépen csendben kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik. Annak ellenére, hogy az agrártárca 2010-es tervezett költségvetése az idei évhez viszonyítva valóban 18,7 százalékkal magasabb, és az ágazatba irányuló források teljes összege is ennek megfelelően 1,158 milliárd eurót tesz ki, a kormány által elfogadott és a parlamentbe jóváhagyásra benyújtott költségvetés tételeinek szerkezete miatt azonban a gazdálkodók vélhetően mégsem juthatnak majd több közveden támogatáshoz. A költségvetés szempontjából ugyanis nem csak a támogatásokra elkülönített összeg nagysága a mérvadó, hanem az elosztás szerkezete is fontos. Tudni kell ugyanis, hogy a költségvetési tételek között a Vidékfejlesztési terv keretében olyan aktivitásokat is finanszíroznak ezekből a forrásokból, amelyek nem kapcsolódnak közvetie- nül a mezőgazdsági és élelmi- szeripari vállalkozásokhoz, a termőföld műveléséhez, hanem településpolitikai célokat követnek. Ráadásul az agrárszektor hatáskörébe tartozó egyéb költségvetési kiadások is számottevő összeget vonnak el a közveden termelésbe folyósítható támogatások összegéből, így a költségvetés magasabb összesített keretszáma még nem jelenti automatikusan azt, hogy az agrártermelők reális támogatása is növekedni fog, derül ki az agrárkamara által közreadott elemzésből. Többek között azért is, mert a jelenlegi kormányzat által felvállalt kötelezettség, hogy a közvetlen uniós támogatási források szintjét az uniós belépési szerződésünkben megfogalmazottak szerint legalább 30 százalékos nemzeti hozzájárulással egészíti ki, a benyújtott tervezetben nem teljesül. A 30 százalékkos támogatási küszöb betartására több mint 39 milliárd eurót kellett volna elkülöníteni, viszont az erre a célra szánt költségvetési támogatás összege jövőre már csak 20 százalékos kiegészítéssel számol. Még radikálisabb elvonás történt az állami segítségnyújtás keretében folyósított ágazati hozzájárulások terén, jövőre már csak 8,2 milliárd eurónyi összeggel számol a beterjesztett büdzsé. Hozzá kell tenni, hogy ez az ösz- szeg az unióba való belépésünk óta a legalacsonyabb. Az idei rekordössszegűnek számító állami hozzájárulási támogatásokra elkülönített 37,874 ‘ milliárd euróhoz viszonyítva jövőre tehát ennek az összegnek csak alig valamivel több mint egynegyedét oszthatják majd szét erre a célra a termelők között. A közvetlen elosztásra szánt állami hozzájárulás szintjének ilyen mértékű csökkenése a pénzügyi és értékesítési válság következményeivel sújtott agrártermelők számára a következő esztendőben komoly gondot jelenthet, mivel az előzetes számítások szerint az idei esztendőt várhatóan 100-150 millió eurós veszteséggel zárják majd. Kíváncsian várjuk, vajon mit főznek ki a minisztérium boszorkánykonyhájában, hogy ebből az alacsony szintű állami segítségből hogyan jut majd öntözési támogatásokra, a génállomány megőrzésére, vagy az agrárbizto(llluszrációs felvétel) sítási díjak tervezett 50 százalékos támogatására. A parlamentbe benyújtott jövő évi költségvetési tervezet agrárágazatra vonatkozó tételei kapcsán érdemes lesz megvárni, hogy a jóváhagyási procedúra során milyen kiegészítő vagy módosító javaslatokat fogadnak el, müyen politikai alkuk köttetnek a háttérben, milyen érdekek érvényesülnek majd az elfogadás során. Ez a büdzsé ugyanis egyelőre csak azt jelzi, hogy miközben az agrártárca ü- letékesei és az agrárvállalkozók is hosszútávú és előre kiszámítható, sőt kormányokon átívelő agrárpolitikai koncepció működtetésének igényéről beszélnek, még az egyazon fészekaljba tartozó poitikai garnitúra sem képes két egymást követő esztendőn át legalább hasonló szerkezetű támogatáspolitikai koncepció alapján felállított költségvetést beterjeszteni, (sz)
