Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-11 / 210. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 11. www.ujszo.com Megjelent az Irodalmi Szemle szeptemberi száma A magyar nyelv helye a mai magyarság életében LAPAJÁNLÓ „A magyar nyelv múltja, jelene és jövője... egy történelmi nemzet és egy kultúra jövője, amely, hi­tünk szerint, alkotórésze annak a kulturális közösségnek, amelyet Európaként ismerünk” - olvassuk a folyóiratban Pomogáts Béla iro­dalomtudós sorait. Bár nyelvünk előkelő helyet foglal el a világ nyelvei között (a nyelvek sorában a 42. helyet mondhatja a magáé­nak), az elmúlt évtizedek kedve­zőtlen történelmi változásai (tria­noni határmódosítások, erőszakos áttelepítések, elnemzetlenító és asszimilációs politikai törekvések) következtében a nemzet fogyatko­zása drámai méreteket öltött. A kíméletlen asszimilációs kénysze­rek (napjainkban például Szlová­kiában), vagy a beolvasztási poli­tika révén (Erdélyben vagy a Kár­pátalján) mindig a népfogyatko­zás kényszerével kellett szembe­nézniük azoknak, akik a megma­radás útját választották. A kisebbségi sorsban élő ma­gyarság helyzetét, gondjait ismer­hetjük meg Markó Béla Nyelvtör­vény és környéke című esszéjében (mely az Élet és Irodalomban je­lent meg). „Hallgatom a híreket a szlovák nyelvtörvényről, nézem az elemzéseket, figyelem a kommen­tárokat, és ismét bizonyságát lá­tom annak, hogy a nyelvi kizáróla­gosság nem sajátosan román, szlovák, ukrán vagy szerb talál­mány a Kárpát-medencében sem, hanem a többségi kultúra, emlé­kezet és világértelmezés egyed­uralmának kifejezése, a »man- kurt«-csinálás hatékony eszköze. Valljam be, hogy bárki, akit egy ilyen nyelvi zsarnokságnak alá­vetnek, többé-kevésbé »mankurt- tá« válik.” (...) „Ami ma Szlováki­ában történik, (...) és ami talán Romániában is készülődik, azt úgy neveztem a minap, cseppet sem tréfásan, hogy: a nemzetállam visszavág! Remélem, időlegesen csupán, remélem, hogy a XXI. szá­zad kezdődő történelmének csak egy múló pillanata ez. (...) Esé­lyünk a párbeszéd, az együtt­működés, a román-magyar vagy a szlovák-magyar együttgondolko­dás. ..” - írja Markó Béla. „Szlovákiai magyar SZÉPiro- dalom” címmel Fried István érté­keli a Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága kiadásában megjelent an­tológiát, melyet Csanda Gábor szerkesztett. Igényes és bölcs Fried tanár úr kritikája. Nemcsak a líra „mozgásterére” figyel, hanem a lí- rizáló próza esélyeire is. A kulturá­lis (ön)szerveződés kérdésében okkal veti fel a nemzeti irodalom vagy a nemzetiségi irodalom át­strukturálódásának az eseteit, va­lamint a „nézetrendszerek”, meg­szólalási módok, vagy az örökség­hez való viszonyulás kérdését. Köszönti a folyóirat (Duba Gyu­la és Csehy Zoltán írásaival) Tóth László költőt 60. születésnapján. A szépirodalmat Gál Sándor, Má­zsár László, Béres Csilla és Hudák Katalin versei és Polgár Anikó kö­zépkori latin költők verseinek fordítása, valamint Angyal Sán­dor novellája képviseli. A Könyv­ről könyvre rovatban Szalay Zol­tán, Angyal László és Szalay Adri- anna írásai olvashatók. Gendel Lajos irodalomtörténeti tanulmá­nyában a prózafordulat regényei­vel (Nádas Péter, Esterházy Péter) munkáival foglalkozik, (zsolt) i zw», s/rcr. o áka o,<k. t / 20.-SK „S szehb arcot öli e föld kies határa., T«th László kötóSméüe 60. születésnapján A koiéítáncos ál változásai éa­„Szlovákiai magyar SZÉPirodalom" Magyar líra és ep&aa XX. században(34) ... \ pKVjkmJnlat rcvcoyci IRODAI JVII SZEMLE Szeptember 12-én nyitják meg a somorjai At Home Galleryben Somorjai Kiss Tibor Tranzit című kiállítását A földi életünk állomása Két somorjai egyéni kiállítá­sa után, amelyeket 1996-ban és 1998-ban rendeztek az At Home Galleryben, Somorjai Kiss Tibor újabb kiállítással jelentkezik a zsinagógában. A Budapesten élő művész Tranzit című, új kiállításának anyagát szeptember 12-én, a 19.15-kor kezdődő megnyi­tón tárják a zsinagóga kö­zönsége elé. A tárlatot Né­meth Ilona képzőművész, egyetemi tanár nyitja meg. TALLÓSl BÉLA A Tranzit című új kiállítás olyan szempontból is különleges, hogy több személyes kerek évforduló kapcsolódik hozzá: az életkort jel­ző fél évszázados emberöltő, a harminc évi távoliét a szülőváros­tól, valamint az „érettség meg­szerzésének”, azaz a középiskola befejezésének harminc éve. Somorjai Kiss Tibor mindkét előző somorjai kiállítása az épp ak­tuális, az abban az időben készült grafikáit és festményeit mutatta be. A jelen bemutató abban külön­bözik az előzőektől, hogy ezúttal célzottan ebbe a térbe tervezte azokat a munkákat, amelyet szombattól október 18-áig láthat­nak az érdeklődők. „Régóta készülök erre az alka­lomra - mondja a művész, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. - A sömotjai zsinagóga szakrális, bensőséges nyugalmat sugárzó te­re mindig is nagy hatással volt rám. Az ember ebben a különleges térben késztetést érez arra, hogy a síkból kimozduljon és a térben is gondolkozzon. Hogy a hagyomá­nyos, mondhatni, Idasszikus táb­laképeken kívül térbeli, háromdi­menziós munkákat is készítsen.” Ahogy Somoijai Kiss Tibortól megtudtuk, a somoijai zsinagó­gába tervezett objektje a földi élet és égi szféra közötti kapcsolatot jelképezi, egyfajta tranzit állapo­tot, melyben benne foglaltatik a lehetősége a tapasztalásnak, vá­gyakozásnak, örömöknek és elvá­gyódásnak. Ilyen formában a kü­lönböző átmeneti állapotok kö­zötti kapcsolatot szimbolizálja e tárlat; az állomásokat, mely állo­mások folyamatosan alakuló lét­síkokként értelmezhetők. A Tran­zit a földi életünk állomását szim­bolizálja. „Kiállításommal kísérle­tet teszek arra - fejti ki a művész -, hogy e földi állomásunkról ki­csit elrugaszkodjunk más létsíkok felé.” Ahogy a szombattól látható al­kotások, Somorjai Kiss Tibor ko­rábbi grafikáinak jelentős része is szoros kapcsolatban van bizonyos szempontból a fény problematiká­jával, ami a kövek mint mikro­kozmosz világával hozható össze­függésbe. „Litográfiáim alapja, a litókő a több millió éves üledékes tengeri kő- és állatvilág hozományából alakult ki. E fosszüiavilág akarva- akaratlanul is minden kőnyoma­tomon megjelenik - vázolja alko­tásainak hátterét Somoijai Kiss Tibor. - Ezt a világot örökítettem át akkor is, amikor egy új grafikai technikához nyúltam. Azt, ami korábban lentről tekintett rám a litóköveken, most a csillagos ég­bolt varázsa adja a munkáimon, mégpedig metamorfizált kavicsok és azokon konkrét, kőbe vésett élethelyzetek formájában. A rob­banékony és sérülékeny makro- kozmosz-állapotok életünk min­den féltve őrzött mikro-világát is tükrözik. Apró kavics-csillagaim örömökről, bánatokról mesélnek, ilyen formában jelképezik a való élet kiszámíthatatlanságát. Bár­mely ideális élethelyzetben benne foglaltatik az a gyújtózsinór, mely megrenget mikro- és makrokoz- moszt egyaránt” - magyarázza Somoijai Kiss Tibor azt a művészi valóságot, amelyet Tranzit című anyagával megteremtett az At Home Gallery kiállítóterében. Mint állítja, a csillagos ég látvá­nya akaratlanul is vonzza az embe­ri tekintetet. „Rabul ejt a felfogha­tatlan, titokzatosan vonzó, határ­talan és egyben véges tér mélysége - mondja -, miközben a Honnan jöttünk és hová megyünk? gondo­latok foglalkoztatnak: az ereden­dő fény keresése. Képzeletünk haj­lamos a fényesebb csillagokból kü­lönböző alakzatok létrehozására. Elég egyetlen pillantást vetni a csil­lagos égre, máris messzi távolba vész a mindenkori képzelet. Hadd említsem meg, hogy a festő Ve- szelszky Béla egy maga ásta jókora gödörből szemlélte zavartalan tiszta estéken az eget, s képei ezekből az élményekből táplál­koznak. A somoijai kiállításon sze­replő grafikáimmal megpróbálom leképezni saját látásmódom alap­ján különböző dimenziók születé­sét, kapcsolatát, katarzisát, amik egyben utalhatnak életünk külön­böző szakaszainak alakulására. A korral járó élettapasztalat és bio­szféránk csodálatos világa megis­merésének kiaknázhatatlansága is megerősít abban a hitben, hogy mi is az élet lényege - fejtette ki kiállí­tásával kapcsolatban Somoijai Kiss Tibor, majd hozzátette: - egy olyan kiállítást volt indíttatásom létrehívni, mely valamifajta összegzés és egyben új utakat nyit meg a befogadóban.” A stúdiónak ki kellett találni egy olyan márkát, melyet nem a név ad el, s képes arra, hogy új világot teremtsen, szerethető mesefigurákkal és gyönyörű látvánnyal Buck és a régi csordatagok Sid megmentésére igyekeznek KASZÁS DÁVID Nem is olyan rég a 20th Century Fox úgy gondolta, a DreamWorks SKG és a Pixar stúdiók mellett lab­dába rúghat az egész estés animá­ciós filmek terén. Míg az előbbi, zsebében Shrekkel és a Madagasz­kárral, magabiztosan ült babéijain, addig az utóbbi minden egyes alko­tásával emelte a tétet. Az újonnan alakult animációs stúdiók pedig csak a másolatokat ontották. Nem így tett a Blue Sky Studios, mely a20th Century Fox égisze alatt 2002-ben megalkotta a Jégkorsza­kot. 1998-ban már készítettek egy alig hétperces animációt, Bunny címmel. Az Akadémia Oscar-díjjal jutalmazta. Pár évet azonban még várni kellett, míg eljutottunk Sidékhez. Ki kellett találni egy olyan márkát, melyet elsősorban nem a név ad el (Walt Disney), s bár nem is vérprofi, mint a Pixar, képes arra, hogy új világot teremt­sen, szerethető mesefigurákkal és gyönyörű látvánnyal. A franchise első része kasszasiker lett. Négy év múlva érkezett a folytatás. Az első részben összeáll egy csapat, barátságok szövődnek egy gyermek védelmében. A második­ban olvadni kezd a jégtakaró, majd Manny szíve is Ellie iránt, aki Ropsszal és Eddievel csatlakozik a brigádhoz. A Jégkorszak 3. - A dí- nók hajnalában érkezik a mamut­bébi, a csordát pedig a szétesés ve­szélye fenyegeti. Mannyt állandó aggodalom gyötri a csecsemő ér­kezése miatt, míg Ellie nyugodtan váija a barack beérését. A mamut­lány szerepe csökkent ugyan, de még így is jelentősebb, mint az oposszumtesóké. Ropsz és Eddie nem sok vizet zavarnak, inkább csak asszisztálnak Bucknak, a leg­újabb szereplőnek. Sid úgy érzi, ki­rekesztik az alakuló mamutcsa­ládból, így egy sajátot alapítana, három dínótojás segítségével. Itt indul el a lavina. A csúcsragadozó bébiket magával viszi a lajhár, de ebbe a Tyrannosaurus rex-anyuka nem nyugszik bele. A lajhár bajba kerül, a társaság pedig úgy dönt, hogy együtt indulnak el bajtársuk megmentésére. Igazi road movie! Buck. Ő a showman! Lökött, hetvenkedó és megszállott, skizof­rén, ugyanakkor atlétikus is. Indi, Ahab kapitány és Jack Sparrow keveréke. Remek fogás! Otthono­san mozog az ősi dzsungelben, bár egy kicsit begolyózott magányá­ban. A kicsi csapatnak bizony ha­talmas szüksége van az ő képessé­geire és tudására a húsevő, gigászi növények és dinoszauruszok vilá­gában. De Motkányra is érdemes figyelni! Egyre nagyobb részt hasít ki magának a történetből. A makk- fetisiszta teremtmény még mindig üldözi zsákmányát, s most vetély- társa is akad. Aztán szerelme. Őket még a dinoszauruszok sem zavar­ják különösebben. Dinoszauruszok? Mamutokkal és kardfogú tigrissel azonos kor­szakban?! Felesleges az anakro­nizmuson rágódni. Mint ahogyan azon is, hogy míg a második rész­ben az olvadással volt gond, most újra fagy. Igaz, csupán odafent. Mindkettőre találtak megoldást a film készítői. A dínók világába egy barlangon át vezet az út a föld alá, a dínóparadicsomba. Ismerős le­het a megoldás, olvashattuk re­gényben, láthattuk moziban. Az időjárásra pedig Michael Knapp művészeti vezető adja meg a vá­laszt: ,A második film után vissza­fagyasztottuk a tundrát. Ha évsza­kokhoz akarom hasonlítani, az el­ső őszből télbe fordult, a második filmben kitavaszodott, most pedig újra beköszöntött a tél. Tudjuk, hogy a valóságban nem egészen így követik egymást az évszakok, de itt, a stúdióban van egy kis befo­lyásunk a dolgok alakulására.” Az alkotók temérdek munkát fordítottak a filmre. Külön model­lező csapat dolgozott a fenti és a lenti világon. Kellemes muzsikák csendülnek fel egy-egy jelenetnél, felfedezhetünk pár utalást né­hány mozifilmre (Godzilla, E.T. - A földönkívüli, A Flintstone csa­lád, Star Wars), s kapunk kifordí­tott Dante-idézetet vagy éppen átértelmezett lex talio-elvet is. Ar­ra külön törekedtek, hogy a legiz­galmasabb élményt nyújtsák a né­zőknek, így azt 3D-ben is átélhe­tik. Azonban nem túl szerencsés, ha a látvány visz mindent. Elég, ha kiszolgálja az élményt, s nem maga az élmény. A tendencia azt mutatja, jó üz­let néhány évenként új résszel je­lentkezni, s ezt Lóri Forte produ­cer véleménye is sejteti: „Még rengeteg ötletünk van, amit elme­sélhetünk ezekkel a figurákkal.” A folytatás folytatásának folytatása azonban kimerítheti az animáci­ót. Vajon hova fejlődhetnek még a karakterek? (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom