Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-06 / 181. szám, csütörtök
10 Riport ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com Áttekinthető erdőgazdálkodásra, a természetvédelem és az erdőművelés érdekeinek összehangolására lenne szükség Szlovákiában Ha az erdő tényleg mesélni tudna... Menőbb természetvédő körökben az az aranyigazságjárja, hogy szélvész, tűzvész és betűzőszú együttesen nem képes akkora kárt tenni Szlovákia erdeiben, mint a felügyeletüket, művelésüket ellátó Állami Erdészet. Az erdőgazdák ugyanakkor envi- robanditizmussal vádolják a természetvédőket, rámutatva, hogytevékenységük hátterében kizárólag a haszonszerzés áll. LŐR1NCZ ADRIÁN Bizonyára emlékszik még a kedves olvasó a Magas-Tátrán 2004-ben végigsöprő szélvihar nyomán kialakult társadalmi vitára, mely közel öt év távlatából nem is annyira arról szólt, hogy mi legyen a vihar által kidöntött erdő további sorsa, hanem a természeti értékeinkért vállalt felelősségről. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy a hegység tövéből elűzzük az ugrásra kész beruházókat, akik legszívesebben síközpontokat, szállókat emeltek volna a fenyvesek helyén. A természet- védő aktivisták ekkor hívták fel a figyelmet arra, hogy a százévente egyszer beköszöntő szélvihartól függetlenül is mintegy ötven négyzetkilométernyi erdő tűnt el az országban egy évtized leforgása alatt; a mezőgazdasági tárca meg azt hangsúlyozta: Szlovákiában nemhogy csökken, hanem növekszik az erdők kiterjedése. Az egyik fél a Landsat 7 műhold mérési eredményeire hivatkozott, a másik az erdőgazdálkodási vállalat adataira. . Máig nem derült ki, kinek volt igaza; az viszont általánosan elfogadott tény, hogy Szlovákia területének közel 41 százalékát erdőségek borítják. Ez már épp elég ok arra, hogy törvényesen vagy azt megkerülve, erdeinket folyamatosan sarcolják. Bízzuk a természetre Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az ország területének 23 százaléka a védettség valamilyen fokozatát élvezi, így a természet- védelmi és a gazdasági érdekek ütközése szinte mindennapos problémának tekinthető. Egy éve sincs még annak, hogy a Természetvédelmi Világszövetség, azaz az IUCN hivatalos úton figyelmeztette Szlovákia környezetvédelmi minisztériumát: megvonja a Magas-Tátrától a nemzeti park címet, ha a hivatalok nem lépnek fel a hegység lankám folyó gazdasági tevékenység megfékezése érdekében. Nem nehéz kitalálni, miért épp a TANAP-ban uralkodó állapotokat tették szóvá - az országnak egyrészt egyfajta kirakata, nemzeti szórakoztatóközpontja ez az 1949-ben létrehozott nemzeti park, másrészt meg oly sok mindenről szólt a szélvihart követő kármentés, hogy arra a nemzetközi szervezetek is felfigyelhettek. Az IUCN levelében az idegenforgalmi beruházások terjeszkedésén túl az erdőgazdálkodás áttekinthetetlensége fölötti aggály is megfogalmazódott, talán nem is alaptalanul. Néhány nappal a tátrai hóvihart követően az Állami Erdészet egyik, helyszíni faelszállítást ellenőrző szakembere fogalmazta meg a sarkalatos igazságot, hogy nincs annyi fa ebben az országban, amennyit el ne lehetne tüntetni - nyomtalanul. Simon Zsolt egykori mezőgazdasági tárcavezető lapunknak ekkor a lopás megakadályozása miatt hozott szigorú intézkedésekről nyilatkozott, ám a Tátra alján nyílt titok volt, mely, jelenlegi kormánypárthoz közel álló vállalkozók fűrésztelepeire kerül a fa nem kis része, hogy az ott képzett értéktöbblet nem elhanyagolandó hányada a pártpénztárban jelenjen meg. A TANAP 2004-ben közel félmillió köbméter fa kitermelését és feldolgozását hagyta jóvá, s a szélvész sújtotta terület 97 százalékáról ez a fa becsülettel el is tűnt. A fennmaradó három százalékon szépen sarjad az ősvadon, ami egyrészt éppen a természetvédőknek köszönhető, akik annak idején elállták a fakitermelésre kivonuló gépezetek útját. Erik Baláž ökológus, az OZ Vlk polgári társulás aktivistája szavaival élve „a közvélemény egy része végre megértette, hogy a Magas-Tátra már sosem lesz olyan, mint a szélvész előtt volt, ám a többit bízzuk a természetre...” A hiányzó tizenhét A Szlovákia címére megfogalmazott leveleknél maradva: alig két hete az Európai Bizottság is írásban fogalmazta meg aggályait a létre nem hozott madárvédelmi területek kapcsán, ami akár bírósági perhez és tetemes pénzbüntetés kiszabásához is vezethet. Ennek előzményéről annyit, hogy az ország európai uniós csatlakozásával vállalta a madárvédelmi törvények és programok átvételét is, minek okán a szakértői bizottság negyven madárvédelmi terület létrehozását találta indokoltnak. A tárgyalások során ez a szám harmincnyolcra csökkent, ám a környezetvédelmi tárca ezekből a mai napig hivatalosan csak huszonegyet hozott létre. ,Á madárvédelmi területek létrehozása terén tapasztalható hiányosságok miatt nem csak a természetvédelem érdekei szenvednek csorbát - magyarázta Miroslav Demko, az SOS/BirdLife Slovensko képviselője. - Az érintett területeken található erdők és termőföldek tulajdonosai ugyanis mindaddig nem igényelhetnek támogatást az Ökológiai Gazdálkodási és Vidékfejlesztési Programból, míg a kormány meg nem teszi ezt a lépést. A gazdasági válság idején ez komoly problémát jelenthet a gazdálkodóknak.” Más véleményen van Ján L. kelet-szlovákiai erdőgazdász, aki szerint sem az állam, sem pedig a természetvédő nonprofit szervezetek nem mérték fel, lesz-e miből kompenzációt fizetniük a tulajdonosoknak. Ennek az lehet az oka, hogy az érintettek következetesen kerülték a párbeszédet, mindössze tiltásokat fogalmaztak meg - például hogy a tulajdonosok nem léphetnek be a saját erdeikbe. „Szlovákia közel egyharmadán egy kutyaólat sem építhet fel anélkül az ember, hogy ne kellene környezeti hatástanulmányt készíttetnie - mondja -, ami persze nem kis pénzbe kerül, s mindez jó táptalaja az envirobanditizmus- nak. Hihetetlen mértékben fékezi ez a hozzáállás a vidék fejlődését, miközben a természet- és környezetvédők befolyása egyre nagyobb.” A változás szele? „Hogy létezik az, hogy az erdők egyik felével nincs gond, a másik rész gazdálkodása pedig milliós veszteségeket mutat ki?” - tette fel a kérdést Simon Zsolt parlamenti képviselő az Állami Erdő- gazdaság körül kipattant botrány kapcsán, utalva ezzel arra, hogy a „problémamentes” ötven százalékot a magánkézben, társaságok vagy községek tulajdonában lévő erdők teszik ki. (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Az 1999-ben létrehozott Állami Erdészet azon vállalatok egyike, amelyekben a legfelsőbb vezetői tisztségeket „hagyományosan” a párthűség alapján osztják. Szinte nem is okozott meglepetést, amikor ez év májusában kiderült, hogy a cég Liptovský Hrádok-i üzeméből 2600 köbméter fa tűnt el, összesen mintegy 770 ezer euró (23,2 millió korona) értékben. A sajtó megszellőztette azt is, hogy a vállalat olyan magáncégeknek szállított fát, amelyek több tízmillió koronás tartozást halmoztak fel vele szemben. A vadász- területek bérleti jogának párthűség alapján történt leosztása már csak hab volt a tortán - a kedvezményezettek természetesen a Vladimír Mečiarhoz és pártjához közeli személyek, társulások voltak, az állam szempontjából kedvezőtlen szerződési feltételek további milliós károkat okoztak a vállalatnak. Lavinaszerű panaszáradat vette kezdetét; az Állami Erdészet sajtóosztályán dolgozó Ján Mičovský például azt rótta fel a cég egykori igazgatójának, hogy a részrehajlást és a lobbizást munkamódszerré tette a vállalaton beül. Ezt követően a cég alkalmazottai intéztek nyílt levelet a kormányfőhöz és a mezőgazdasági miniszterhez, amelyben nehezményezték, hogy a megszorító intézkedések miatt rajtuk csattan az ostor, majd a fafeldolgozók szövetsége tudatta országgal-világ- gal, hogy Szlovákiában csak a megfelelő politikai beállítottságú vállalkozók juthatnak olcsó faanyaghoz. A kormányfő nyomására július 7-én a vállalat vezérigazgatója lemondott, ám ettől a viszonyok a hazai erdőkben - egyelőre - nem javultak. Bízhatunk persze abban, hogy legalább nem romlanak tovább - s a Szlovákiában uralkodó áttekinthetetlen érdekek és viszonyok ismeretében ez már akár eredménynek is tűnhet.
