Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-14 / 37. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 14. www.ujszo.com TOLLVONÁS Ahol mindig mást adnak JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Hajói emlékszem, budapesti éveim alatt talán egy színházi előadás maradt el betegség mi­att, pedig szinte minden máso­dik nap színházban ültem. Hó­vihar volt, a Várszínházban egy Hubay-darabot adtak, amely- benTolnay Klári játszott. Kez­dés előtt bejött a színpadra partnere, Sinkovits Imre, s tolmácsolta kolléganője kéré­sét. Odakinn hóvihar van, az érte küldött szolgálati kocsi el­akadt valahol, de ha a közön­ség igényt tart rá, törik-szakad, valahogy bejön. A közönség együttesen úgy szavazott, hogy inkább egy későbbi időpontban pótolják az előadást. így is lett. S emlékszem még egy előadás­ra, amelyet bombariadó miatt szakítottak félbe. Mindez azért jutott eszembe, mert már má­sodik alkalommal utaztam fel Pozsonyba Rimaszombatból, hogy megnézzem a Szlovák Nemzeti Színház Kurázsi mama című új előadását. Az előbemu- tatót és a bemutatót követő má­sodik előadást is az utolsó pil­lanatban fújták le technikai okok, illetve betegség miatt. Igaz, hogy mindkét napon kár­pótolták a közönséget egy-egy régebbi előadással, de ez en­gem annyira nem vigasztalt meg. Meggyőződésem, hogy ha magánszínházról lenne szó, már rég csődbe jutottak volna. Mivel repertoárszínházról van szó, az előadást havonta egy vagy két alkalommal játsszák, így íegközelebb február végén vagy március közepén nézhe­tem meg. Mindenesetre legkö­zelebb A király mulatta készü­lök, de nem sértődnék meg, ha technikai okok miatt a Kurázsi mamát adnák helyette. RÖVIDEN A World Press Photo nyertese Amszterdam. A gazdasági válság hatását tükröző képével An­thony Suau amerikai sajtófotós nyerte meg a World Press Photo pályázat 2009-es fődíját. Az év fotóján egy felfegyverzett rendőr egyik szobából a másikba óvakodva vizsgál át egy lepusztult la­kást, amit el kellett hagynia az eladósodott lakóknak. Suau a Ti­me magazin számára készítette a képet március 26-án a gazda­sági válság illusztrálására, ami az USA-ban elsőként a lakáspiacot sújtotta. A 2009-es sajtófotó pályázatta 124 ország közel 5600 fényképésze küldte be munkáit. Húsz kategóriában 27 ország 64 sajtófotósát díjazták, (mti) Megkezdődött a Radnóti-emlékév Budapest. Megkezdődött a Radnóti-emlékév: a költő születé­sének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév első rendezvénye tegnap a budapesti Eötvös Loránd Tudományegye­tem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának ünnepi programja volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a centenárium kapcsán a költő személyiségét és életművét kívánja megidézni az április 21-én nyíló, Az égre írj, ha minden összetört című kiállítással. A tárlatot úgy igyekeztek kialakítani, hogy az érettségizők, a tudományos kutatók és az egyszerű érdeklődők figyelmét egyaránt felkeltse. Varga Katalin, a kiállítás kurátora kiemelte: arra törekedtek, hogy a szöveges információk ne nyomják el a látványt, és a kihe­lyezett érintőképernyők, a hallgatható szekciók segítenek majd értelmezni a látottakat, (mti) Szirák Péter kötete Örkény Istvánról, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelesebb képviselőjéről Egyperces drámák 15 fejezetben SZIRÁK PÉTER ÖRKÉNY ISTVÁN A múlt év sem telt el Ör­kény István nélkül. Leg­többet játszott drámáját, a Macskajátékot bemutatták Eperjesen, a Dana Medŕická főszereplésével legendássá vált 1974-es prágai előadás pedig DVD- n is megjelent végre. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szirák Péter (1966), aki koráb­ban Grendel Lajosról és Kertész Imréről írt monográfiát, a Palatí­nus Kiadó gondozásában most Örkény István pályaképét rajzolja meg, természetesen a történelem tükrében. Örkény a legismertebb magyar novellaírók és színpadi szerzők egyike, egyperceseivel pedig műfajteremtő alkotó. Júni­us 24-én lesz harminc éve, hogy meghalt, de élete utolsó napjáig toll volt a kezében. A Forgató- könyv kéziratát javítgatta még a kórházi ágyán is. „Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret” - írja a magyar irodalom egyik legnagyobb lélekbúváraként, s maga Sziráki Péter is erre törek­szik a Gink Károly fotójával ékesí­tett, elegáns kötetben. Megpróbál a lehető legmélyebbre merülni Örkény műveiben, aki életrajzot ugyan soha nem írt, visszaemlé­kezéseiben azonban sok mindent papírra vetett élményekben gaz­dag, fordulatos éveiből. De hogy miképpen keveredik egy közép- osztálybeli úri fiú a művészi pá­lyára, hogyan válik egy Márai-ra- jongóból, majd az ötvenes évek humorát vesztett sematikus írójá­ból a magyar groteszk és abszurd koronázatlan királyává, és hon­nan indultak zseniális egyperce­sei, hogyan születtek meg világsi­kert aratott drámái, arról már Szirák Péter ad finoman árnyalt képet. Radnóti Zsuzsa, Örkény István felesége elsősorban abban látja a kötet értékét, hogy: „Benne a kor, az író életrajza, a művek elemzése, s mindemellett még ol­vasmányos is a 350 oldalas dolgo­zat. Tehát nemcsak kézikönyv­nek, hanem olvasmánynak is re­mek, a lábjegyzetek pedig külön történetét adják ki a kornak, amellyel az író is foglalkozik.” Örkény életén keresztül a hu­szadik századi magyar irodalom világát is tisztábban láthatjuk, fény derül néhány műhelytitokra, s megelevenednek a kor jeles írói, József Attila, Déry Tibor, Németh László. A könyv első fejezetében - Egy „úri amatőr’ tanulóévei - Sziráki Péter azt is megírja: „A nagypapa... három fia közül Hu­gót gyógyszerésznek taníttatta. Örkény Hugó... a Nyitta megyei Verebély ecetgyárosának leányát, Pető (eredetileg: Pollák) Margitot vette feleségül. Az unokák - Ör­kény István és húga -... a nyara­kat a magyar-szlovák vegyes la­kosságú Nyitra környéki község­ben töltötték, ahol az otthoni eti­kettel szemben szívesen oldódtak fel a falusi gyermekek közvetlen­ségében. Az Örkény-család jó­módban élt, hatszobás villában lakott és nagy házat vitt. Az édes­apa magyar királyi kormányfőta­nácsos volt és méltóságos úri cí­met viselt. Otthon pezsgő társasá­gi élet folyt, gyakori főpapi és fő­tiszti vendégekkel. Örkény Hugó becsvágyó, büszke, ám könnyelműen gáláns természet lehetett - vélekedik Sziráki Péter -, mert három patikát is elmula­tott egymás után, amelyeket az­tán verebélyi ecetgyáros apósa rendre pótolt.” S hogyan kommentálja mind­ezt Örkény István? „Nagyapám mindig vett egy új patikát apámnak. Aminek az a furcsa következménye lett, hogy apám lassanként megharagudott a nagyapámra - az apósára -, mert mindig ő mentette meg. A végén már olyan dühös volt-rá, hogy a nevét sem volt szabad kiejteni.” Izgalmas fejezet a huszonhat éves Örkény életéből: apját, a „magyar királyi kormányfőtaná­csos urat” 1938-ban két nyomozó keresi fel, hogy szembesítsék a ténnyel, miszerint fia „rossz társaságba”, baloldaliak, kom­munisták közé keveredett. Atyai tanácsra Örkény londoni tanul­mányútra utazik, majd egy év után Párizsba költözik, ahonnan a Közel-Keletre és Egyiptomba is el­látogat. Aztán jelentkezik a fran­cia hadseregbe, elvégre kiképzett katona. S talán éppen ezért, mert a magyar honvédség tartalékos tisztje, kiszuperálják, így nem ma­rad más választása, mint haza­jönni. Itthon aztán többször is be­hívják katonának, s 1941 végén megjelenik első kötete, a tizenegy elbeszélést tartalmazó Tenger­tánc, amelyről Szerb Antal írt el­ismerő kritikát. A kétdiplomás író (gyógyszerész, vegyészmérnök) 1942 őszén vette kezébe a katonai behívót, de mint később kiderült: zsidó származása miatt - bár ahogy írja: „Én magam szerzetesi iskolát jártam, katolikus voltam.” - fegyver nélküli kisegítő munka- szolgálat céljából a 100/3-as szá­zadba, a 12. könnyű hadosztályba sorolták, így került a doni frontra, majd 1943. január végén szovjet hadifogságba. Tizenöt fejezetbe foglalja Szirák Péter az Örkényi életművet, a drámai fordulatokban is bővel­kedő írói pályát. Külön tárgyalja a fogságban eltöltött időt, külön a negyvenes évek második felét, az egypercesek megszületését, s így jut el a kórházi ágyig, a Forgató- könyv utolsó oldaláig. Lábjegyze­tei szinte külön életet élnek (s iz­galmas adalékok) a kötet lapjain, színesebbé, még érdekesebbé té­ve mindazt, amit a fő csapásban olvashat az ember. Kiváló munka. Szavakkal festi meg mindazt, ami a borítót díszítő beszédes portré mögött húzódik. MOZIJEGY (Képarchívum) A fővárosba költözik a nagy sikerű lmprófeszt Farsangi rögtönzések ELŐZETES Cincin lovag Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi királyságban va­rázslattal volt tele a levegő, foly­vást jóízű nevetések harsantak, és literszám folyt az ínycsiklandó le­ves. Ám- egy szörnyű baleset összetörte a király szívét, a király­lányt bánatos vágyakozásba taszí­totta, a városlakókat pedig csüg­gedtségbe. Minden remény oda az országban, ahonnét eltűnt a nap­fény, és a világ kietlenül szürke lett. Amíg meg nem született Egérszegi Cincin. A bátor és derék egér, Cincin egyszerűen túl nagy lélek az ő kicsike világában. Noha aprócska, állandóan köhécsel és komikusán nagy fülek jutottak neki, Cincin nem hajlandó gyen­gén és gyáván élni, mert úgy hiszi, hogy neki olyan sors rendeltetett, amelyet az általa olyannyira imá­dott lovagmesékben szokás meg­énekelni. Amikor elzavarják ott­honról, mert nem tartja be a sza­bályokat, melyeket a közösség egy egértől elvár, Cincin összebarát­kozik egy jószívű patkánnyal, aki nem tud a tükörbe nézni, és azt reméli, hogy távol élhet fajtája zordon alvilágától. Míg Cincin felkerekedik, hogy megmentse Borsószem hercegnőt, aki nem képes túllátni saját torz nézőpont­ján, cimboráját a fenséges hölgy oly fájdalmasan kosarazza ki, amitől a patkány önpusztító lépé­sekre szánja el magát. A két barát párhuzamosan futó kalandja so­rán érdekes alakokkal találkozik, például egy szolgálólánnyal, aki királylány szeretne lenni, vagy a csatornapatkányok gonosz vezé­rével, aki bosszút tervez az embe­rek ellen. The Tale of Despereaux/ Príbeh o zúfalčekovi. Amerikai animációs film, 2008. Rendező: Robert Ste­venhagen, Sam Fell, (port.hu) Pozsony. A rögtönzés egyidős a színjátszással. Lényege, hogy a sze­replőnek belső megérzéseire, ösz­töneire kell hagyatkoznia, hogy fel­tárhassa az általa megjelenítendő figura lélekállapotát. Improvizáció közben a színész eltávolodhat a be­vett, sztereotip megoldások alkal­mazásától, és a szerep vagy szituá­ció új oldalait fedezheti fel. A szlovákiai magyar diákszín­játszó csoportokat tömörítő Gu- rigongo Sympózium és a JAIK több éve szervezi az Imprófesz- tet, egyre nagyobb sikerrel. A remek hangulatú fesztivál, amely eddig Nyittán zajlott, idén átkerül Pozsonyba, ahol a Homodram csoport vállalta ma­gára az előkészítést, a támoga­tók között pedig megtalálható a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is. Az időpont február 21-e, a helyszín a város szívé­ben található A4 nullás terem (SZNF tér 12.). A szervezők középiskolás és felnőtt színjátszók négyfős csapa­tainak jelentkezését várják hétfő­ig (február 16-ig) a következő címre: improfeszt@gmail.com, ahol az érdeklődők minden kér­désükre választ kapnak. Érdemes megnézniük a www. homodram.com honlapot is. Az elmúlt évek gyakorlatához híven a tetszés szerinti fantázia­néven szereplő csoportok négy különböző improvizációs felada­tot kapnak. Az egyes feladatokra való felkészülésre 10 perc áll ren­delkezésükre, a játékidő pedig minden feladat esetében 3-3 perc. A konkrét feladatokról a szerve­zők természetesen nem árultak el bővebbet, annyit azonban meg­tudtunk, hogy az elmúlt években például újsághírekre kellett imp­rovizálni, vagy a négy szereplő négy tárgyat kapott, amelyeket be kellett építeniük egy történetbe. A zsűri tagjai idén Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház drama­turgja, Kovács Áron drámatanár és Nagy András László, a Magyar Szín- Játékos Szövetség elnöke. Az első három csapat továbbjut a budapes­ti döntőbe, amely március 7-én lesz a Vörösmarty Gimnáziumban. Idén egyébként nem a díjkiosztóval végződik a pozsonyi fesztivál, egy színielőadásra is várják az érdek­lődőket (nem csak a résztvevőket) délután 3 órától. A budapesti Ra­dikális Szabadidő Színház Paul Foster: Brutus című darabját mu­tatja be Formanek Csaba rendezé­sében. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom