Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-12 / 262. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 12. Oszt-Veszt 27 Az első világháborút lezáró békerendszer radikális hatást gyakorolt a történelmi régiókra, az észak-déli átjárhatóság lényegesen korlátozottabb lett Határhelyzetben a vélt vagy valós peremvidéken Ipolyság, 1938 - kalapos, pártás, vassisakos fejek az ünneplő tó- Ugyanott: a trianoni határ le- megben (Képarchívum) bontása Térségünk 20. századi tör­ténelme anekdotikus réte­gének sokatmondó, emble- matikus figurája az az egy­szeri ember, aki hosszú éle­te során el sem hagyta szülőfaluját, mégis vagy nyolc államalakulat polgára volt. Mindez csak a szinte két évtizedenként megtör­tént határvonások, rend­szerváltások következtében volt lehetséges. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A peremvidékek mai lehangoló gazdasági helyzetének, lemaradá­sának a gyökereit főleg a termé­szetes régiók mesterséges csonkítá­sában, az átgondoladan területi re­formokban kell keresni. Míg a régi megyerendszerben egyformán fon­tosak voltak a kelet-nyugati és az észak-déli irányú útvonalak, a hat­árok átszabása után az észak-déli átjárhatóság korlátozottabb lett. Zemplén és Ung megye Zemplén megye a 19. század­ban már soknemzetiségű terület volt, az 1891-es népszámlálási ada­tok szerint a mintegy 300 ezer la­kos 47,2%-a magyar, 35,9%-a szlo­vák, 10,4%-a ruszin, 5,2%-a pedig német anyanyelvű. A 6282 négy­zetkilométer alapterületű Zemplén nagy része - 4507 négyzetküomé- ter - a trianoni békeszerződés kö­vetkeztében Csehszlovákiához ke­rült. A megye területének 70%-a, lakosságának 60%-a lett az új köz­társaság része. A megyeszékhely, Sátoraljaújhely elveszítette vasúti és gazdasági gócpont szerepét. A határ meghúzása a Bodrog­köz lakosainak életére rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolt, hisz az évszázadokig közigazgatási és gazdasági központként működő Sátoraljaújhely a határ túloldalára került, ugyanúgy, ahogy a kulturá­lis és oktatási szempontból jelentős Sárospatak is. Arról nem is szólva, hogy Alsó- és Felső-Bodrogköz tele­püléseit hosszú évtizedekre herme­tikusan elzárták egymástól. A szlo­vákiai Perbenyikből a magyaror­szági Lácacsékére - pár száz méter­re találhatók egymástól - a két or­szág schengeni csadakozásáig csak 40 kilométeres autózás után lehe­tett eljutni. Hogy az első vüágháborút lezáró békerendszer milyen radikális ha­tást gyakorolt a régióra, jól mutat­ja, hogy az északkelet-magyaror­szági Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye is csak 1950-ben szerveződött meg, ám a megyeszékhely ekkor már nem Sátoraljaújhely, hanem az attól mintegy 90 kilométerre ta­lálható Miskolc lett. 1918 után Ung vármegye csaknem egész területét a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. A második vüágháború után Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, így a több mint százezres Ungvár - mely Nagykapostól alig több mint tíz kilométerre fekszik - és az itteni települések között gya­korlatilag mindenfajta kapcsolat megszűnt. A hatvan évre kettésza­kított Kis- és Nagyszelmenc között csak 2005 decemberében nyűt ha­tárátkelő, ám ezt jelenleg is csak gyalogosok vagy kerékpárral köz­lekedők használhatják. Hont vármegye Határhelyzetben, átmeneti álla­potban, nagyobb erők szorításá­ban, vélt vagy valós periférián élni szinte megszokott állapot az Ipoly mentén is. Pálinkás Tiborral, az ipolysági Honti Múzeum vezetőjé­vel vettük számba a térség újkori sorsfordító eseményeit. Ipolyság 1806-ban vált megyeközponttá, ekkor indult meg a fejlődése. Hont jelentősége viszont már a 17-18. századtól csökkenőben volt, a ko­rábbi súlyát biztosító arany-, ezüst- és rézbányák fokozatosan kimerül­tek. A 19-20. század fordulóján már alapvetően a mezőgazdaság volt az uralkodó, de kedvező felté­telei voltak az iparos-kézműves ré­tegnek is. Csehszlovákia megalakulása után, 1918 és 1919 folyamán a határok még képlékenyek voltak. A cseh légiósok fokozatosan vonultak be a térségbe. Nem vojt ritka, hogy néhány helyen plusz területeket is igyekeztek elfoglalni, nemcsak a nemzetközi szerződések garantálta határvonalak mentén foglalták el az állásaikat. Ennek emléke a szomszédos Nógrád megyében le­zajlott balassagyarmati „cseh kive­rés”. A városba minden jogalap nél­kül bevonuló csehszlovák fegyvere­seket a helyi lakosság a vasutasok közreműködésével egyszerűen és gyorsan kiűzte. Az igazsághoz tar­tozik, hogy bár jól felszerelt, de kis létszámú egységekről volt szó. A Tanácsköztársaság megalakulása után a magyar seregek is műid gyakrabban próbálták saját szakál­lukra a határokat módosítani. Ipolyságot kettészeli az Ipoly: a bal parti Homok városrész stratégiai fontosságát a vasútállomás adta meg. Ha nem került volna Csehsz­lovákiához, hiányzott volna egy szakasz a Párkány-Zólyom vasút­vonalból. Itt 1919. május 3-án ke­rült sor a két ország csapatainak összecsapására, több katona életét vesztette. Ezután közel egy hóna­pig Ipolyság ismét Magyarország­hoz tartozott. A lakosság szem­pontjából kiszámíthatatlan, feszült idők jártak, hiszen olykor két-há- rom naponként váltották egymást a „csehek” és a „magyarok”. A trianoni döntés után sem tör­tént tulajdonképpen drámai válto­zás a kisemberek életében. Gond nélkül átjártak a másik országba művelni a földeket. A kapcsolatok nem szakadtak meg. A város és a térség életében talán drámaibbak voltak a változások, hiszen köz- igazgatásüag kettészakadt a terü­let. A magyar oldalon immár Vác és Balassagyarmat töltötte be a központi szerepet. Hont vármegye 1924-ben megszűnt, Ipolyság el­vesztette pozícióját, konzerváló­dott az akkori helyzet. Tragédia volt ez azért is, mert a magyar me­gyei hivatalnokréteg eltűnt, az ér­telmiség zömét már alig tartotta valami a városban. A másik olda­lon viszont: a konszolidáció után egy viszonylagos jóléti állapot állt be, az életszínvonal egyértelműen emelkedett. Az első köztársaság, a Masaryk-republika az olcsóság, a jó minőség, a bőség szinonimája lett. Alapvetően kellemes, állóvízre emlékeztető helyzet ért véget 1938-ban. Ipolyság az első telepü­lés volt, melyet visszacsatoltak Ma­gyarországhoz. Több szempontból is meglepő volt ez az áhított, eufó­riával vagy kíváncsisággal, esetleg nosztalgikus érzésekkel várt ese­mény. A „komoly“ haderő, például a lovastengerészek helyett gyalo­gosok és kerékpáros honvédek jöt­tek be a városba. Bizarr látvány volt az is, hogy a honvédeket kísérő kör­nyező lakosság a tulajdonképpeni bevonulásig kézben vitte a cipőjét. Magyarországon hiánycikk, meg­becsült dolog volt a jó lábbeli. A gyerekek többsége mezítláb ünne­pelt, a felnőttek egy része pedig az ünnepi pillanatok előtt sietve vette föl cipőjét. Ipolyság nem nyerte vissza me­gyeszékhelyi címét, az ideiglene­sen egyesített Bars és Hont várme­gye központja Léva lett. Az élet­színvonal nagyot esett, a környé­ken is gyakran elhangzott az ismert mondat: Minden drága, irány Prá­ga! A Horthy-Magyarország ide­jén az egyetlen nagyobb beruházás a jelenlegi Összevont Középiskola épületének a megépítése volt. De mire befejeződtek a munkák, 1944-ben a tanítás megkezdése he­lyett a zsidókat gyűjtötték össze az épületben... (szász, leczo, fm) Az 1938-as események hetvenedik évfordulóján a dél-komáromi Klapka György Múzeumban korabeli sajtótermékekből és dokumentumokból nyílt kiállítás Iparváros helyett szellemi központ született ölvenkUancadlk «»folyam Vwséemp, 1S3E. rnavamtocir 6. KOMAROMI LAM l Ab?»'««! «chili TUBA. lANos. POUTIXAI, TA8SaQA&Mi ÉS t<ÖZG&Z&ü$A& LUP etsitei*•: «Sr« ívre SO Ki, fit- , tm M Kí. ncBjvsdívre »«6 Kí 1 KffiK-Wre tjj *vre 7S Kí Eg)**»»-írii in t Ki sift. wcrlcMM K 41. LA V E-VDRE DR- S»*tevi« BAHAMTAV fOZSfcf OH OP ZSIOMONp r. SZO.MBATHY VIKTOR ÜRiteulM« M UiAtbhiid Mawiíylŕ u cca V>. mttft'i »mmhMon. Kiítrau-.Äiit «m aiŕjitk- vkn*. Komárom lakosságához! Testvérek! Kômzotäak ezeréves íörtóttelmében áj knrnt.akh.oz érkeztünk ©L Ä húsz övvel ozolőtt rajiunk elkövetett igazságtalanság gy&itéhnes kövolkounónroi után végre boiájosodeU telkünk forró vágya: a raagyar FaSuicióket s vei© ogvúti szőreiéit wórosunfeat visszacsatolták ááox fcazánkhoü, Magyarországhoz. cinnek a nagyjelentőségű! aktusnak. Ünnepélyes végrehajtása november S-án. vasárnap fog megtörténni, amikor c vitéz mtgytn- hadsereg fölszabadító csojicrtoi tmnélióstsgá vitéz üofe. Magi iffll te&s'äuúsif" rójanak személyes vezetése mellett lógnak bevonulni. Fogadjuk Kormányzó Urnákat HsBiolttSSeSím UMetemeA, magyar szivünk loljos ssiorotoióveí és kävassímk eí ntfrráoxtí, hegy mtxgm vanéé- güakaek városunkban veié taxtAskoáústí minden SeJsSrítoSban lélekanvclo, ÖrSmieljoE iirmopnap legyen. . .. S*«»íbB«1 kórom tel Komé*«»» lakosságét!,- hogy «siianopéi’r'én rainél nagyobb számban vagyon xéssi. Itérera a brraStsSajdorsoNofsal, hegy házaikat notnzali zászlókkal lelíahogózní. kórom, az ür.ScShtmjcLonosokaá, -hogy kirakataikat aamxoti samemíckol MíuUmí xsivesketf)eftofc. Ä i&kizahadiiá ps.u&.stiivh vastáraap úéluíüti Z óra­kor vonulnak fee s a fogadó íínaapéif <s Klapka Járass log lefolyni. Este a városi kivilágítjuk, kérem a lakosságéi, hogy ebben is részžvenrô s ünnepségünk lényéi essssel fokozni szíveskedjék. Héjfőn, nov. 7-én d, ©. g érckor aa összes vallás- folekczoick templomaiban bálaadó Isientiszieleieí toriunk. hegy on oz az ünnep a magyar lélek felamsloan lelkes megnyílót •* hozása ós lefolyása lágyon méltó magas veudégünkhos s a nagy nap történelmi jelentőségéhez ! Isten áldd mog a magyart 1 Komárom, 1538. november S. Fülöp Zsigmond A Komáromi Lapok 1938. november 6-i számának címoldala (Képarchívum) V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. A 19. század utolsó harmadában Komárom gyorsan fejlődő iparváros volt. Javult a vas­úti és a közúti közlekedés, 1891- 92-ben megépült az Erzsébet-híd, 1896-ban a Pozsonyt Komárommal összekötő vasútvonal. A lendületes fejlődést segítette a Duna jobb part­ján fekvő Újszőnynek Komárom­hoz csatolása 1896-ban. Ám alig több mint két évtizeddel az egyesí­tés után nemcsak hogy elválni volt kénytelen a két városrész, hanem országhatár is került közéjük. A csehszlovák hadsereg 1919. január 10-én vonult be a városba, és a tör­ténelmi Komárom Csehszlovákia része lett. 1919. április 30-a éjjelén komáromi és győri munkások a va­súti hídon az Erzsébet-szigetre át­kelve megpróbálták Észak-Komá- rom visszafoglalását, de a csehszlo­vák légionáriusok túlerejével szem­ben tehetetlenek voltak: szülte mind egy szálig ottmaradtak a „csatatéren”. „A Duna vonalán meghúzott új államhatár a történelmi Komárom vármegyét is kettészelte. Két déli járása - a Gesztesi és a Tatai - Ma­gyarországnak jutott, két északi já­rása - a Csallóközi és az Udvardi - pedig Csehszlovákiának” - áll Mácza Mihály Komárom neveze­tességei című könyvében. Ugyanitt olvashatunk arról, hogy miután 1919-ben megszüntették a lőszer­gyárat, a helyén létesített dohány­gyár és a villanytelep sokkal keve­sebb munkást tudott foglalkoztat­ni. Az államhatár miatt a vármegye déli, iparosítottabb részétől is el­szakadtak a polgárok, így a köztár­saság első éveiben állandósult a munkanélküliség, s maga a város nem sokat fejlődött. A déli város­rész viszont éppen a húszas évek­ben indult virágzásnak. „Erre a fej­lesztésre lényegében rá is kénysze­rült, hiszen műiden jelentős intéz­mény a Duna túlsó felén maradt - magyarázta Prohászka Marcell, dél-komáromi nyugalmazott tanár. - Ezekben az években épültek a te­lepülés mindmáig meghatározó in­tézményei, egyebek között a város­háza, két nagy iskola, a bíróság és a rendőrség. Ä Duna mellett fontos vasúti összekötő vonal húzódik, ez is segítette a város fejlődését.” Mivel a polgári Csehszlovák Köztársaság idején Komáromban igen gazdag politikai, társadalmi és kulturális élet zajlott, a város fokozatosan a csehszlovákiai ma­gyarság egyik szellemi központjá­vá vált. Volt mozija, könyvtára, a Jókai Egyesület keretében tovább működött a múzeum. „A város nyomdáiban 1919 és 1938 között hosszabb-rövidebb ideig összesen 68 magyar, 1 cseh és 5 szlovák új­ságot, folyóiratot nyomtak” - írta Mácza Mihály. Komáromba 1938. november 6-án vonult be Horthy Miklós kormányzó vezetésével a magyar honvédség. A Komáromi Lapok aznapi számának címlap­ján Fülöp Zsigmond városbíró in­tézett felhívást a polgárokhoz. Ebben egyebek között ez állt: „Szeretettel kérem fel Komárom lakosságát, hogy az ünnepélyen minél nagyobb számban vegyen részt, kérem a háztulajdonoso­kat, hogy házaikat nemzeti zász­lókkal fellobogózni, kérem az üz­lettulajdonosokat, kirakataikat nemzeti színekkel feldíszíteni szí­veskedjenek.” Komárom 1938-1945 - a Felvi­dék visszacsatolása és komáromi következményei a korabeli sajtó és dokumentumok tükrében rímmel nyűt kiállítás szeptemberben a dél­komáromi Klapka György Múze­umban. (A tárlat 2009. március 31-éig tekinthető meg.) Az ötlet­adó, a kezdeményező Prohászka Marcell volt. Az egykori iskolaigaz­gató, aki 1953 óta él Dél-Komá- romban, 14 évesen Érsekújvárban élte meg a hetven évvel ezelőtti történéseket. így emlékezett az ak­kori eseményekre: „Október dere­kán a város ifjúságának spontán tüntetését, amelyen elénekeltük a magyar himnuszt, még szétzavar­ták a csendőrök. A letartóztatást csak szüleim közbenjárására kerül­tem el. Szinte leírhatatlan az az iz­galom, feszültség, amellyel a bécsi döntést követő bejelentést hallgat­tuk a rádióban. És amikor a vissza­csatolt települések között elhang­zott Érsekújvár neve, örömujjon­gásban törtünk ki, tovább már nem is tudtunk figyelni a felsoro­lásra. Városunkba október 8-án, délután vonultak be a magyar ka­tonák. Előtte szigorú rendeletben tiltották meg, hogy elhagyjuk ott­honainkat. Harangszó volt hivatott jelezni, mikor érkezik a hadsereg. Emlékszem, délután négy óra táj­ban végre megszólalt a harang, ak­kor egy emberként tódult ki a nép az utcára, játszott a híres újvári ci­gánybanda, egy tárogatóművész pedig a templom 130 méteres tor­nyának ablakában fújta hangsze­rét. Végre szabadon énekelhettük himnuszunkat. Mindez óriási lelki töltést adott, más szemmel néztük a világot, büszkék voltunk, hogy magyarok vagyunk.” Idén, a hetvenedik évfordulón csendes megemlékezés volt a Jókai szobornál: Szénássy Zoltán mondott beszédet, majd mécsesgyújtás következett (Kis Kata felvétele) Jövő heti számunk témája: Mit ér a föld? A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom