Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)

2007-10-05 / 229. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 5. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ DIE WELT A német lakosság többsé­ge támogatja a biztonsági in­tézkedések tervezett szigorí­tását. A konzervatív napilap által ismertetett közvéle­mény-kutatási adatok meg­erősítették, hogy a megkér­dezettek kétharmada nem ellenzi az internet fokozot­tabb hatósági ellenőrzését sem, amit a konzervatívok­kal közösen kormányzó szo­ciáldemokraták és az ellen­zéki pártok a jogállami alap­elvek megsértésének, illetve a magánszférába való be­avatkozásnak minősítettek. Az otthoni számítógépes adatbázisok ellenőrzésének lehetővé tételét a terroriz­mus elleni harc jegyében sürgeti Wolfgang Schäuble belügyminiszter, akit támo­gat a Szövetségi Bűnügyi Hi­vatal (BKA) is. PER STANDARD Új vasfüggöny címmel kö­zölt kommentárt a liberális osztrák napilap. A bécsi kormány szemére veti, mi­közben formailag elfogadja a schengeni övezet kiszélesíté­sét, ellenkezőleg cselekszik. Nagyobb bizalmadanságot már nem is lehetne tanúsíta­ni a keleti EU-szomszédokkal szemben - húzta alá a szer­ző. Rámutatott, hogy bár a katonai egységeket vissza­vonják a határról, Ausztria nemcsak biztonsági megbí­zatásukat és a szúrópróbaszerű mélységi el­lenőrzést akarja fenntartani a határövezetben, hanem ha rajta múlik, a munkaerőpia­cát is csak 2011 után szándé­kozik megnyitni az újonnan csatlakozónak előtt. „Bezzeg akkof nincsenek határok, amikor osztrák cégek és ban­kok kelet-európai vállalko­zásokat kebeleznek be, vagy megrendeléseket kapnak odaátról” - jegyezte meg. vuEsn Tizenhat év után először je­lent meg helyszíni tudósítás a montenegrói napilapban a horvátországi Dubrovnikből, ahol a jugoszláv néphadsereg több mint másfél évtizeddel ezelőtti fegyveres támadásá­ra emlékeznek. A lap a M1NÁ független montenegrói hír- ügynökség tudósítása alapján számolt be arról, hogy a hor­vátországi város Boninovo temetőjében az emberek gyertyagyújtással emlékez­tek halottaikra, az óvárosban pedig emlékmisét tartottak. A Jugoszlávia szétesése nyo­mán kitört délszláv háború­ban a jugoszláv néphadsereg montenegrói hadteste 1991. október 1-én, reggel 6 órától 11 órán át lőtte a horvát tör­ténelmi várost és környékét földről (a hegygerincről), a tengerről és a levegőből. Dubrovnik 66 ezer lakosa áram, víz és telefon nélkül maradt több mint három hó­napig, a kikötőt a haditenge­részet rombolói blokád alá vették. A város lakói a leghe­vesebb támadást ugyanabban az évben, december 6-án él­ték át, akkor érte a legna­gyobb kár a történelmi óvá­rost is. Sok volt a halott, a la­kosság fele, 33 ezer ember pedig kénytelen volt elhagyni lakóhelyét. Dubrovnikban 1972 óta még katonai helyőr­ség sem volt.- Mama, igazán büszke lehetsz rám! Azt mondta a tanító bácsi, hogy olyan sületlenségeket beszélek, mint te a képviselő-testületben. (Peter Gossányi karikatúrája) Az igazság felderítése a bűncselekmények esetén múlhatatlanul fontos A hazugság kockázata Néhány, nagy sajtónyilvá­nosságot kapott é$ közfi­gyelmet kiérdemlő bűneset nyomozása kapcsán újra szóba került, hogy a tények megállapítása érdekében egyes gyanúba került sze­mélyeket esetleg hazugság­vizsgálatnak vetnek alá. Mi­lyen jeleket értékel az al­kalmazott szerkezet, s az azokból levont következte­téseket mennyire lehet ko­molyan venni? MTl-PRESS A hazugság az emberi magatar­tás sajátos velejárója. A pszicholó­giai kutatások alátámasztják, hogy valóban: átlagosan és naponta két- három esetben nem mondunk iga­zat. Angol viselkedéskutatók sze­rint már hat hónapos kortól füllen­tenek a gyermekek is. Az indokok különbözőek: a kegyes hazugság­tól az érdekek védelmezéséig, a gyengeségeink leleplezésétől való félelemtől a beteges hazudozásig széles a skála. A hazugság kockázata, hogy az igazság kiderül. Ezért szól a régi la­tin közmondás: „mendacem opor­tet esse memorem”, azaz aki hazu­dik, legyenjó emlékezőtehetsége. Az igazság felderítése a bűn- cselekmények esetén múlhatatla­nul fontos, ezért ősidők óta alkal­mazzák a különféle vallatási mód­szereket. A brutális kínzási eszkö­zöktől a kifinomult vizsgálati eljá­rásokig széles körben mozognak az igazság kiderítésének módozatai. Korunkban a kriminalisztika, a kriminálpszichológia tudományos alapelvekre épülő eszközökkel is fellép a bűncselekmények kideríté­se céljából. Ezek a vizsgálatok jó­részt arra az elvre épülnek, amelyet a híres viselkedéskutató, Desmond Morris fogalmazott meg: „Hazudni csak szavakkal tud az ember, de egész testével aligha.” Hazugság esetén különböző, akaratunktól független élettani kísérőjelenségek lépnek fel. Ilyen például az izzadás, a vérnyomás- változás, a pulzusszám emelkedé­se, a légzés szaporasága. Tapasz­talati síkon már a régi kínaiak is felsorolnak ilyen megnyilvánulá­sokat. Ezért alkalmazták vallatá­soknál, hogy a gyanúsítottnak rizsport kellett a szájába vennie, ha szárazon köpte ki, megállapí­tották: hazudott. Az eljárás azon az egyszerű megfigyelésen ala­pult, hogy az izgalomtól az em­bernek kiszárad a szája. A XX. században felismerték, hogy a vallatáskor fellépő izgalom­nak megfelelően változó bioelekt­romos jeleket regisztrálni is lehet. Az USA-ban 1920-as évektől a ka­tonaságnál, a rendőrségnél és pszi­chológiai vizsgálatokban műszert is alkalmaztak. Ekkor fedezték fel az úgynevezett poligráfot, amely­nek lényege, hogy a vizsgálati sze­mélyre, a test több részén - tenye­rén, mellkasán, - olyan elektródo­kat helyeztek el, amelyek érzékelik az izgalomnak megfelelően változó bioelektromos jeleket. Ezeket az adatokat egy írószerkezet - gráf - rögzíti. A legismertebb a galvani- kus bőr reflexeket rögzítő GRB, amely mint utaltunk rá az izzadtság" fokozott kiváltódását mutatta ki. Működésének alapj a, hogy az adott bűncselekménnyel összefüggő sza­vakra miként reagál a gyanúsított. A szöveget úgy állítják össze, hogy abban a közömbös szavak mellett, a bűncselekményekkel kapcsolatos frekventált kifejezések is szerepel­jenek. Ezekre a páciens várhatóan fokozott izzadással reagál. Ám hi­baforrás az, hogy a gyanúsított - noha esetleg ártatlan - ismeri a vá­dat és a kritikus szövegre ugyanúgy reagál, mint a valódi tettes. A hatvanas évektől - elsősorban a kémelhárításnál - a poligráfnál egyszerűbb készülékeket kezdtek alkalmazni. A beszélő ember hang­jában az izgalom hatására kimu­tathatók rezgésváltozások, amiket felerősítenek és rögzítenek. Az Amerikai Egyesült Államokban az említett készüléket a vállalatok személyzeti és rendészeti osztálya­in is kezdték alkalmazni a dolgozók munkahelyi lopásainak felderítése céljából. A bűnüldöző szervek tapasz­talatai igazolják, amit a pszi­chológiai kutatások is alátá­masztanak, hogy e készülékek bármelyikének a megbízható­sága legfeljebb 60 százalékos. Legalább három olyan tényezőt kell tekintetbe venni, ami a vizsgálat biztonságát befolyá­solja. Ezek lehetnek: az adott személy túlérzékenysége, fé­lelme a technika csalhatatlan- ságától és attól való rettegése, hogy olyan dolgok derülnek ki, amelyek a magánéletére vonat­koznak, például a homoszexua- litásuk. Ezt is figyelembe véve azonban a hazugságvizsgáló készülékek, más eljárásokkal kombinálva a bűncselekmények feltárásában segíthetik az igaz­ság kiderítését. Azonban az is tény, hogy önmagukban nem lehet perdöntő szerepük. A boszniai nemzetközi erők szándékosan nem fogják el Karadzsicsot Tehetetlen a törvényszék MT1-1SMERTETÉS Carla Del Ponténak, a délszláv térségben elkövetett háborús bűnök ügyeiben eljáró hágai Nemzetközi Törvényszék főügyé­szének volt szóvivője szerint a Bosznia-Hercegovinában szolgá­latot teljesítő nemzetközi erőknek többször is alkalmuk lett volna el­fogni Radovan Karadzsicsot, a boszniai szerbek háborús bűnök­kel vádolt egykori elnökét, de nem kaptak rá parancsot saját ál­lamaiktól. A hágai törvényszék nyomozói 2004 januárjában felfedezték Belgrádban a körözött exelnököt, egy hónappal később egy kis boszniai faluban újra rátaláltak, ám a nagyhatalmak kísérletet sem tettek elfogására - állította Flo­rence Hartmann. Szerinte Del Ponte többször is felkérte a bosz­niai Szerb Köztársaság tisztségvi­selőit, szólítsák fel Karadzsicsot önmaga feladására, de hasztalan. „Mit tehet a hágai törvényszék, ha a nemzetközi erők nem kapnak parancsot államaiktól a szöke­vény őrizetbe vételére és Hágának való átadására, a helyi rendőrség pedig nemzeti hősnek tekinti és védi” a törvényszék által háborús bűnökkel vádolt és körözött volt vezetőt - tette fel a szónoki kér­dést a volt szóvivő. Véleménye szerint a nemzetközi erők azért „nem teljesítik kötelességüket”, mert „a Nyugat hibákat követett el (a boszniai háború alatt), hajlan­dó volt olyan kompromisszumok­ra, amelyek lehetővé tették a bosznia-hercegovinai népirtást, s most őrzi ezek titkát”. KOMMENTÁR Ordítozó tévelygők MOLNÁR IVÁN Robert Fico az elmúlt napokban tett nyilatkozataival egy volt taná­romra emlékeztet, aki az Alacsony-Tátrában tett túránkon megpró­bált egy rövidebb ösvényt találni. Amikor kiderült, hogy eltévedtünk, nemvolt hajlandó beismerni a hibáját. Sorba állított bennünket, le­kiabált, néhányunkat fel is pofozott, azt állítva, hogy hanem futkos- tunkvolna összevissza, akkornemtévedünkel. Fico azzal vitt ben­nünket az „erdőbe”, hogy letér a Dzurinda-kormány által kitaposott ösvényről, és megtalálj a a kapitalizmus és szocializmus közötti „harmadik utat”. Mára rájött, hogy ez az út nem létezik, azonban ő sem képes beismerni a hibáit, ezért most ott tartunk, hogy felsora­koztatott bennünket. Mivel a választóit nem hangolhatja maga ellen, csak olyanokat üt, akikre a későbbiekben sem számít. Nem lehet tud­ni, Fico olvasta-e Fábry Zoltánnak a háború utáni években írt napló­ját, amelyben a jeles antifasiszta író kijelenti:, ,A szlováknak a ma­gyar azsidaja. Lényege: antihungarizmus. Lényege ugyanaz, mintáz antiszemitizmus, mely a buták (és ravaszok, és farizeusok) szocia­lizmusa. Célpontkell, irány-mindegy, hogy hamis...”. Egy biztos, kormányfőnk tökéletesen megfelel Fábry leírásának. Csak azért kia­bál, hogy elvonja a figyelmet a saját hibáiról. Mára ugyanis nemcsak az derült ki, hogy az európai szocialisták nem szívesen közösködnek olyan, magát szociáldemokratának nevező párttal, amely a második világháborús fasiszta szlovák re­zsimet éltető, szélsőségesen nacionalista párttal alkot kormány- koalíciót, hanem az is, hogy Szlovákia esetleg mégsem vezetheti be olyan gyorsan az eurót. Fico továbbra is azt hangoztatja, fél kézzel teljesítjük az ehhez szükséges feltételeket, és csak az Euros­tat rosszindulatán múlik, ha 2009-től mégsem fizethetünk a közös európai pénznemmel. Az Eurostatnak kellene ugyanis döntenie arról, hogy a kormányfő megalomániás autópálya-építési terveire szánt pénzeket is beszámítják-e az államháztartási hiányba. Ha igen, akkor korántsem biztos a 2009-es átállás. Ennek a legbeszé­desebbjele, hogy míg Fico több irányban támad szinte mindenkit, rekedtre kiabálva magát, az, akinek beszélnie kellene, hallgat. A pénzügyminiszterről az elmúlt napokban megjelent hírügynöksé­gi képek legjobban Auguste Rodin francia szobrász ,A gondolko­dó“ című alkotására hasonlítottak. Ján Pociateknek már szeptem­ber közepén meg kellett volna mondania, hogy az állami és ma­gánszféra által közösen épített autópályákra szánt összeg veszély­be sodorhatja-e az euró bevezetését. Mindezt máig nem tette meg, a piaci elemzők azonban már jelezték, hogy a végeredmény Szlo­vákia számára nem lesz a legkedvezőbb. Fico természetesen akkor sem fog búsulni, ha az eurót 2009-ben nem vezethetjük be, hiszen a választóival könnyen képes lesz elhi­tetni, hogy eredetileg is ez volt a célja, és aki mást állít, az az euró mihamarabbi bevezetéséről szóló korábbi nyilatkozatait kiragad­ta a szövegkörnyezetből. Egyébként is, ha Szlovákiában akarunk élni, jó lesz megjegyeznünk, hogy Ficónak akkor is igaza van, ha saját szavait cáfolja, hiszen a miniszterelnök szava szent. JEGYZET Aztán ugrás ARDAM1CA ZORÁN Itt van hát újra legismertebb nevű költőnk kedvese, az ősz. Ideje félretenni a rövidgatyát, a pólókat, elővenni a munkaked­vet, az esernyőt, a gázkazán használati utasítását, a blues- lemezeket, na meg az antidep- resszánsokat. Ismét egy évvel öregebb lettem - én sosem a naptári évvégén mondom ezt. Egyrészt, mert november elején születtem, másrészt, mert ahogy a természet aludni indul, elálmosodom én is, s lelkileg amolyan téli álomba merülök. (Márciusban egyenesen a tava­szi fáradtságra ébredek.) Lehul- lajtom sárgás-vörös leveleimet, tavaszig nem hajtok rügyet, egy-egy vágyam, gondolatom elszárad, megfagy, lekókad. Itt, a város és kicsit a világ végén még kisüt olykor a napocska, ilyenkor gyorsan el kellene égetni a kerti és a szellemi sze­metet. Mire azonban megtalá­lom a gyufát, elered az eső, el­áztatja maradék ötleteimet, a kiteregetett ruhát - mi a fené­ben mennek holnap a gyerekek suliba? -, na meg a gombszemű, náthás, fekete ku­tyámat is. Hol nyirkos, hol hi­deg fényű az ősz. Ilyenkor a kocsmában is kevesebb sör és több tömény fogy. Kettesbe vált az iskolaügy, rükvercbe az isko­laügy finanszírozása, hármasba a politikusok. Rohadtul bűzlik a táj a kipufogógáztól és a télire kiszivattyúzott pöcegödröktől. Beérik a késői alma és az új tör­vénytervezetek. A csajok nad­rágra cserélik a miniszoknyát. Kezdem írni az aktuális pályá­zatokat, szerkeszteni a megké­sett támogatású könyveket, és elfelejteni, hogy milyen jó volt a nyár. Összeállítom legújabb kö­tetem, ki tudja, mikor lesz fede­zet a kiadására. Sötétben indu­lok, és sötétben érkezem. És sö­tétben létezem tavaszig. Kitá­gult pupillákkal, vörösödő sze­mekkel vezetem sáros autómat. Sápadtabb egoval, mint nyulak tarkón vágás előtt. Ha volna szeretőm, biztosan ilyenkor hagyna el. Megérkeztek a csek­kek is, kifizetni az ebédjegyeket, a gyerekeknek az ovit, a napkö­zit, a zenesulit, a biztosításokat. A postás is visszahozta egy leve­lem - a címzett ismeretlen. Az asszonynak most fog kilyukadni az egyetlen cipője. Az én hasz­náltan vett, húszéves, egyeden bőrdzsekim már tegnap elsza­kadt. Megint drágább az a ro­hadt benzin. Megint gyomor­görcsöm van a kávétól és a munkahelyemtől. Megint ködbe vesznek a bágyadt, méla esték és a csokonais remények. Az er­dő szélén fehéren penészednek az ott felejtett gombák, a sza­badság és a tehénlepény. Leló­gatom lábam a világ végi párás semmibe, utolsó erőmmel bele­ordítok valami nevetségesen szürkét, őszintét, vulgárisát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom