Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-13 / 211. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE TIMES Viktor Juscsenko szerint Oroszország akadályozza az ő megmérgezésére szőtt összeesküvés feltárását. Az ukrán elnök elmondta: mára tisztázódott mindazok szerepe, akiknek része lehetett a merényletben. Juscsenko szerint az ügy szereplői 0- roszországban tartózkodnak. Az ukrán fél már kérte a kiadásukat, de Moszkva nem reagál. Az ukrán elnök szerint azt a dioxin-vegyületet, amivel őt megmérgezték, a világon csak három laboratóriumban állítják elő, vagyis nagyon könnyű meghatározni az eredetét. Juscsen- kót a 2004-es elnökválasztási kampány idején mérgezték meg, amikor Moszkva nyíltan az oroszpárti Viktor Ja- nukovicsot támogatta. Az orosz fél cáfolja, hogy szerepe lett volna az ügyben.- Szerinted amikor húsz év múlva kijutunk innen, meg lesznek oldva a második nyugdíjpillér gondjai1 (Peter Gossányi karikatúrája) A szerbek többsége egyre szkeptikusabb az ország európai jövőjével kapcsolatban Szerbiában Koszovó az „úr” Szerbia gyakorlatilag nem működik, Szerbiában Koszovó az úr. Meghatározza a közbeszédet, s jó ürügyet szolgáltat a mindent eluraló nacionalista propagandához, a politika egy irányba tereléséhez: ez pedig nem más, mint a tartomány mindenáron való megvédése. MTI- ELEAAZÉS Ebben Vojislav Kostunica miniszterelnök jár élen, akinek Koszovó problémája úgy kell, mint egy falat kenyér. Nélküle - pusztán a parlamenti erőviszonyok alapján - nem lehetne a szerb belpolitika mindent eldöntő, meghatározó figurája. Azóta, hogy a januári választások nyomán ismét hatalomra került, ő határozza meg a szerb bel- és külpolitika fő irányait, s a vezérszó, amelyet állandóan használ: Koszovó. Eközben a szerb parlament lényegében működésképtelen. Nyár eleje óta egyetlen ülést sem tartott, s erre a hétre is csupán egy rendkívüli, nemzetközi szerződések jóváhagyása miatt szükségessé vált ülésre hívták össze. A gazdaság stagnál, folyamatai rossz irányba mutatnak, a privatizáció leállt, s a kormány tevékenységéről legfeljebb korrupcióra igen erősen hasonlító ügyletek kapcsán hall a közvélemény. Pontosan nem hall, mert a miniszterelnök legfőbb szövetségesének számító Velimir Ilic volt közlekedési, jelenleg az infrastruktúráért felelős miniszter következmények nélkül fügét mutathat mindenkinek az általa tető alá hozott, a Vajdaságot meglopó és a semmibe vezető (merthogy nincs folytatása), Horgos és a délnyugat-szerbiai Pozsega közötti autópálya szerződése kapcsán. Ezen kívül már csak Koszovó számít igazán témának Szerbiában. A milosevici korszak szennyének eltakarítására hivatott, évek óta húzódó perekre gyakorlatilag senki sem figyel. Hogy ne így legyen, azt mindmáig nem sikerült elérniük az igazán demokratikus, Európa felé tekintő szerb politikai erőknek. Közéjük sorolják Boris Tadic államfő Demokrata Pártját, a közgazdászok alakította G 17 Plus pártot, valamint a liberális demokratákat. Igaz, hogy nagyon nehéz volt a feladat, náluk szilárdabb bázissal és több tapasztalattal rendelkező politikai rétegnek is nagy valószínűséggel beletört volna a bicskája külső támogatás nélkül. Márpedig ők erre - legalábbis az Egyesült Államok és áz EU részéről - nem, vagy csak alig számíthattak. A politikába, napi megélhetési gondokba belefásult szerbek ugyanis már alig hallgatnak olyan jelszavakra, mint Európa, EU-tag- ság. Több mint tíz éve azt élik meg, hogy ők a Balkán „nagy bűnösei”, tömeggyilkosok, háborús bűnösök, vagy legalábbis támogatóik, bujtogatóik. Hogy az egykori Jugoszlávia széthullását kísérő háborúkért csak ők a hibásak, népirtást csak ők követtek el, hogy az EU felé akadálytalanul menetelő Horvátországban büszkén, nemzeti ünnepként lehet emlékezni egy hadműveletre, amely több mint százezer szerb lakóhelyéről történő elűzésével járt, azt a szerb átlagember lassan megszokja. Koszovó esete azonban még túlságosan új. A miatta elszenvedett NATO-bombázások óta alig több, mint nyolc év telt el. A szerbellenes, templomok, lakóházak felégetésével, több mint százezer embernek az ENSZ-közigazgatás tétlen asszisztálása melletti, lakóhelyéről történő elüldözése pedig csak három és fél éve történt. És miközben a szerb átlagember azt olvassa az újságokban, hogy a boszniai háborús bűnökért körözött Radovan Karadzic és Ratko Mladic családjának az életét ellehetetlenítik, egy szerb főpapnak nem engedik kötelezettségei teljesítését - mindezt arra hivatkozva, hogy segítik a még el nem ítélt körözötteket -, nehezen érti, miért nyújtja át könnyekkel küzdve Sörén Jessen-Petersen, a koszovói ENSZ-közigazgatás vezetője a Hágából kapott idézést Ramus Haradinaj volt koszovói albán miniszterelnöknek. Annak a gerillavezérből lett kormányfőnek, aki csak megmutatta magát Hágában, a Nemzetközi Törvényszéken, mire az rögtön haza is bocsátotta, bár Szerbiában, számtalan háborús bűnösnek minősítették. Most már ugyan a tárgyalását várja Hágában, de mielőtt visszament oda, Koszovó új ENSZ-felügyelője, Joachim Rücker demonstratív módon még vendégül látta vacsorára. A legerősebb koszovói ellenzéki párt vezetőjét, s talán leendő miniszterelnököt, Hasim Thaqit ilyen veszély - mármint hogy Hágába kerüljön - egyelőre nem fenyegeti. Őt csak pár órára vették őrizetbe a Ferihegyi repülőtéren a Szerbia által háborús bűnök miatt kiadott nemzetközi körözés alapján, de aztán a kínos helyzet gyorsan tisztázódott. Kiderült, hogy a szerb körözés - szemben más országok Interpol által kezelt felhívásaival - egyszerűen figyelmen kívül hagyható. Ágim Ceku jelenlegi koszovói miniszterelnökről, a néhai jugoszláv hadsereg egyik legfiatalabb, szálfatermetű, rendkívül tehetséges ezredeséről pedig már csak annyi olvasható a szerb sajtóban, hogy egyik legfelső parancsnoka lett az 1998-ban látszólag a semmiből termett, komoly harci képességekkel rendelkező koszovói felszabadító hadseregnek, az UCK-nak, amelynek a létrehozása szakértői becslések szerint 100-120 millió dollárba került. A szerbek mindezt olvassák, naponta hallják, s az egymást sűrűn követő belgrádi közvélemény-kutatások szerint a stabil 60-65 százalékos többségük hallani sem akar az egyre távolibbnak tűnő EU- tagságról. Hogy erre miért volna szükség, s hogy ezen kívül nem létezik más út, még senki nem tudta, vagy nem akarta értelmesen elmondani nekik. Egy téma ugyanis mindig kéznél van: Koszovó. A mindenkire érvényes szabályok a vallási közösség tagjainak egyenlőségét hivatottak kiemelni A Ramadán a szellemi megtisztulás időszaka MTl-HÁTTÉR Ma kezdődik és október 12-ig tart a muzulmánok böjti hónapja, a Ramadán. A testet és lelket erősítő harmincnapos böjt a Ramadán hónapra esik, mert a hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint Ramadán idején a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a sanyarú nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka. A hívőknek ilyenkor napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, fürdéstől, a zenehallgatástól, a házasélettől és a test egyéb örömeitől, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát - egyszóval jobban kell figyelniük egymásra. A böjt elsődleges célja, hogy a muszlimok az elmélkedésre, imára irányítsák a figyelmüket, s növekedjék akaraterejük, amellyel legyőzik a testi vágyakat. A mindenkire - rangra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül - érvényes szabályok egyben a vallási közösség tagjainak egyenlőségét hivatottak kiemelni. A Ramadán azonban nem csak az ájtatosság és az önmegtartóztatás ideje, hanem a hit nevében folytatott harcé is. Ramadán hónapban zajlott le ugyanis az iszlám arábiai térhódításának két döntő csatája - a badri csata (Mohamed próféta első katonai győzelme 624-ben) és Mekka meghódítása. Ramadán idején mindenki igyekszik napkelte előtt felkelni és enni. Az élet az éjszakai órákban élénkül meg: a nap leszálltakor kezdetét veszi az iftár, a lakoma, a szent helyeket kivilágítják, a boltok kinyitnak. A hónap 26. és 27. napja közti éjszakára esik a sors vagy elrendelés éjszakája, a Laüat al-Qadr, amelyen a próféta először kapta meg Gábriel arkangyalon keresztül a kinyilatkoztatást. Ez a muszlimok számára az év legnagyszerűbb éjszakája, ame-' lyet az imádkozásnak kell szentelniük. A böjt befejeződésekor háromnapos nagy ünnepet csapnak, a Kis Bajrámmal tér vissza az élet a rendes kerékvágásba. KOMMENTÁR Kérdések és válaszok CZAJL1K KATALIN Az MKP által felvetett szlovák-magyar megbékélési nyüatkozat- tervezet alapvetően pozitívan értékelendő. Még akkor is, ha a téma felvezetése és előkészítése egy egész sor kivetnivalót hagy maga után. Egy dolog ugyanis a politikai célok meghatározása, ahhoz azonban, hogy azok meg is valósuljanak, további munka szükségeltetik: a célkitűzések prezentálása, tárgyalás, politikai partnerek megnyerése, tehát pontosan az, amit politikacsinálásnak nevezünk. Ennek fényében nehezen értelmezhető Csáky Pál nyilatkozata, miszerint „ Mi kidolgoztuk a dokumentumot.. .azt sohasem ígértük, hogy lobbizni fogunk az elfogadása érdekében”. Arra a kérdésre, hogy mi volt tehát ezzel a lépéssel a párt szándéka, nyüván csak önmaga tudja a választ, de mivel úgy tűnik, a kezdeményezés máris megfeneklett, ez csupán elemzési szempontból érdekes. Azt azonban mindnyájan sajnálhatjuk, ha ez a történet itt véget ér. A közös nyilatkozattervezet ugyanis tartalmaz egy rendkívül fontos momentumot, amely nélkül a szlovák-magyar kapcsolat alighanem nem fejlődhet tovább egészségesen: a szimbolikus bűnbánatot és a kölcsönös megbocsátást. Az igazán érdekes kérdés, amelyhez többek közt a fentebb felsorolt okok miatt sem fogunk eljutni azonban az, hogy vajon a két ország parlamentje által jóváhagyott dokumentum képes lehet-e arra, hogy a két nemzetet valóban kibékítse egymással. Azt ugyanis több-kevesebb bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy vannak kibeszéletlen dolgaink. S ez nemcsak a szlovák, s ritkábban ugyan, de magyar politikusok hol látens, hol nyílt nacionalista populizmusában nyüvánul meg, hanem az átlagemberek gondolkodásában érzékelhető sztereotípiákban, amelyek nyilvánvalóan több nemzedéken át öröklődnek újra. Nagy kérdés, hogy vajon egy parlamenti deklaráció el tudná - e törölni ezeket a sémákat, úgy, hogy valóban „tiszta lappal” mehessünk tovább. A feltételezett válaszom nem, azzal, hogy ilyesmihez széleskörű társadalmi vitára lenne szükség. Ezt persze könnyebb leírni, mint megvalósítani: a széles körű társadalmi vita ugyanis azt jelentené, hogy a téma (és itt ne a parlamenti adok- kapokra gondoljunk, hanem magára a problémára) átszivárogna a mindennapi közbeszédbe, eljutna az iskolákba, a kávéházakba, az otthonokba, azaz minden olyan fórumra, ahol emberek kommunikálnak egymással. Naivitás lenne elhinnünk, hogy egy parlamenti nyilatkozat önmagában megoldana mindent, azonban jó kiindulópontként szolgálhatna egy hasonló diskurzus kialakulásához. Abban is, hogy segíthetne az embereknek szembenézni saját múltjukkal, esetleg (ön)kritikusan felülvizsgálni a kollektív emlékezés sablonjait. Persze egyáltalán nem biztos, hogy van-e egyáltalán hajlam a két közösségben egy hasonló, bizonyosan fájdalmas önvizsgálatra. Úgy tűnik, a kérdésre egyhamar nem is érkezik válasz, a politikának, pontosabban a hiányának köszönhetően. Azt viszont senki sem gátolhatja meg, hogy önmagunkat kérdezzük. A legérdekesebb választ talán pont így kapjuk meg. FIGYELŐ A honfoglalók Ázsiából jöttek A Kárpát-medence lakossága a X-XI. században genetikailag heterogén volt, egyes genetikai vizsgálatok pedig a honfoglalók ázsiai eredetét is alátámasztják - mondta Raskó István, az MTA Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetének igazgatója egy több éves kutatás eredményeit összegezve. A kutatás során tíz magyarországi X-XI. századi temetőt tártak fel, köztük klasszikus honfoglalás kori temetkezési helyeket és a honfoglalás előtt már itt élő népek „köznépi” temetőit. Összesen 110 csontvázat vizsgáltak meg, ám mindössze 27-ből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Összehasonlításképpen 250 mai magyar, illetve Korondon élő székely hajszálaiból is DNS-mintát vettek. Mint Raskó kiemelte, a köznépi temetőkből nyert úgynevezett mitokondriális DNS a nyugateurópai populációra jellemző genetikai képet adja. A honfoglalóknál viszont ettől eltérő, kimutathatóan ázsiai eredetű genetikai bélyegeket (markereket) és délkelet-európai jellegzetességeket találtak. Az Y- kromoszóma vizsgálatával is sikerült a honfoglalóknál kifejezetten az ázsiai hatást tükröző, uráli eredetű genetikai bélyeget azonosítani. „A mai finnugor népeknél nagy százalékban fordul elő ez a marker, szemben a mai magyar és székely férfiakkal: a 250 vizsgált minta közül mindössze egyben találtuk meg ezt a bélyeget” - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy a vizsgált honfoglalás kori csontok felénél ugyanakkor megtalálható az uráli eredetű Y-kromoszomális bélyeg. „Bizonyos értelemben ez alátámasztja a honfoglalók ázsiai eredetét” - hangsúlyozta Raskó István. Ismertetése szerint a ma élő székelyek Y-kro- moszómájában egy tipikusan közép-ázsiai eredetű bélyeget is találtak, ami a történeti kontinuitást támasztja alá. A magyar és székely populáció rendelkezik továbbá egy anatóliai eredetű Y-kromoszomális mar- kerrel. „A Balkánról került Európába, azonban e bélyeg előfordulási gyakorisága a ma élő magyarságnál és a székelyeknél magasabb, mint a többi európai népnél” - mutatott rá a genetikus. Következtetése szerint a magyarság vándorlása során már „találkozott” ezzel a bélyeggel, az ekkor kerülhetett be a magyar populációba. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által támogatott projekt keretében a kutatók egyrészt a sejtek energiaszervének a DNS- ét, a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgálták. Az apai öröklődést az Y-kromoszóma segítségével kutatták a tudósok, (m)
