Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-08 / 282. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 8. Kultúra 9 Ma este Szép Ernő Patikája a Komáromi Jókai Színházban, Verebes István rendezésében Kiállítás a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban Nagy, messzi élet utáni sóhaj (Dömötör Ede felvétele) Komárom. Az idei évad má­sodik bemutatójára készül a Jókai Színház társulata. Ma este hét órakor mutat­ják be Szép Ernő Patika cí­mű színművét Verebes Ist­ván rendezésében. SZÉL JÁNOS „Efárom felvonás, melynek fi­nom anyaga csak ennyi: egy vidék­re került patikussegéd az »élet«, az »igazi élet«, a »nagy, messzi élet«! - az »álmok« után sóhajt... S a máso­dik felvonás egy szép jelenetében elmondja az elmondhatatlant... Hogy mi az, ami előtte világít, ami részegíti...” - írta a Patikáról Füst Milán a Nyugatban 1920-ban. A komáromi Patika főszereplői Tyukodi Szabolcs (Balogh Kál­mán, a patikussegéd) és Szvrcsek Anita (Patikusné). „Nem mond­hatnám, hogy kifejezetten egyívá- súak lennénk. Mármint én és a Patikusné. lllúzióvesztésben ter­mészetesen többször is volt ré­szem. De nem hagytam, hogy a csömör, az unalom és a romlott fásultság sara süllyesszen és mél­tatlanul bekebelezzen - csoma­goltam, s bár nyögve, de tovább- álltam. Kihívás volt viszont az én lobogó, vibráló habitusom rezgés­számát csökkenteni és a szögle­tességemet gömbölyűre finomíta­ni, visszafogottnak lenni” - nyilat­kozta a színésznő az előadás kap­csán. Arra a kérdésre pedig, hogy szerinte mi a boldogság, Szvrcsek Anita így válaszolt: „Nem tudom. Talán nem kell keresni. Észre kell venni. Ezt nekem is tanulnom ké­ne. A szó cuppogó értelmében még nem voltam boldog.” A Patika főszereplője Balogh Kál­mán patikussegéd. Alakítója, Tyu­kodi Szabolcs Kolozsvárról érke­zett, harmadik évadát kezdte az CSEHY ZOLTÁN Aligha létezik operarajongó, aki hiányolná a Carmenból a spanyol, a Turandotból a kínai vagy a Pil­langókisasszonyból a japán nyel­vet. A Nyugat lányában viszont már olykor kifejezetten megmoso­lyogtató az olasz, még ha Puccini a westernkörnyezetbe a maszkulin vadnyugati ivóhangulathoz egykét színezékanyagul szolgáló diszkrét „hellót” is beiktatott. Ennek leg­főbb oka talán az, hogy a mű a verismo igényével lép fel, ugyan­akkor velejéig az olasz hagyomá­nyokra támaszkodik (mindezek el­lenére például mégis a leghitele­sebben éppen a látszatra leghitel- telenebb részlet hat, amikor Min­nie egyszerűen leénekli szerelmét az akasztófáról). Isaac Albéniz (1860-1909) Pepita Jiménez című spanyol tárgyú és elsősorban a spa­nyol zenei hagyományokra tá­maszkodó operájának is az egyik legproblematikusabb pontja az, hogy ez a minden ízében spanyol univerzum miképpen küzd meg az angol nyelvvel. Nyilvánvaló az is, hogy ezekre a szempontokra ko­runkban érzékenyebbek vagyunk, hiszen egyrészt számos modem zeneszerző építette zenei világát egy-egy nyelv karakterére (Britten, Bartók, Janácek), másrészt ma már az eredeti nyelven való opera- játszás, mondhatni, egyeduralko­dóvá vált megszilárdítva az egy mű - egy nyelv elvét. Albeniz ope­ráját korábban számos nyelven ját­szották (német, francia, spanyol), s ez a soknyelvűség vezetett oda, Szvrcsek Anita és Tyukodi Szabolcs idén a komáromi társulatnál. Be­vallása szerint Balogh Kálmán az eddigi legkomolyabb színészi fel­adata a Komáromi Jókai Színház­ban. „Sok a közös bennünk, de sze­rintem ez a szerep mindünkről szólhat. Mert mindannyian a bol­dogságot hajszoljuk a magunk módján. Persze, sokan eveznek ab­ban a hajóban is, melyben Balogh Kálmán. Nőtlenül, reménytelen szerelemben, egy olyan közegben, ami kiüríthet egy embert” - vallot­ta a szerepről a színész, aki már többször dolgozott Verebes István rendezővel. Legutóbb idén nyáron, a Hyppolit, a lakáj budapesti elő­adásában. A ma este bemutatásra kerülő Patika főbb szerepeit Mokos Attila (Patikus), Molnár Xénia (Du­hogy a mű önazonossága több ponton is kérdésessé kezdett válni. A 2006-os kritikai kiadás (Jósé De Eusebio munkája) a mű ősalakját, a szerzői intenciónak leginkább megfelelő változatot kínálja, az eredeti, angol nyelvű librettót je­lölve ki gyakorlatilag a mű alap­hangjául. A szövegkönyv Francis Burdett Money-Coutts műve, Juan Valera spanyol író egy híres novel­láján alapszik, mely egy gazdag özvegy, Pepita Jiménez és egy sze- minarista erkölcsi akadályokba üt­köző szerelméről szól. A kényes és izgalmas tárgy természetesen az olasz verismo irányzatához látszik kötődni (ahogy a kor másik klasz- szikussá vált darabja, de Falla La vida breve című műve is), s ezt az alapstílust Albéniz főként a népze­néből vett megoldásokkal párosít­ja, illetőleg haloványan a wagneri vezérmotívum-elvet is érvényesül­ni engedi. Ezek a megoldások ger­jesztik azt a nézetet, hogy Albéniz műve afféle emancipációs opera: a spanyol operakultúra (hagyo­mánymegőrző) nyitása a nemzet­dinszkyné), Horányi László m.v. (Dudinszky), Pőthe István (Ko­vács), Hajdú László Szabolcs (Bor­gida), Ropog József (Túri), Tóth Ti­bor (Papp Ferke), Manases István (Jóvér Jani), Holocsy Katalin (Ka­ti), Olasz István (Fekete), Mák Ildi­kó (Ignácné), Nagy László (Ignác), Bernáth Tamás (Juki), Balaskó Edit (Rebeka) alakítja. A produkcióban fellép idősebb Kovács József és zenekara. A Pati­ka díszleteit Kis Kovács Gergely m.v., jelmezeit Gadus Erika m.v. tervezte. „Mi lehet nagyobb tragédia éle­tünk keserű komédiáiban, mint a feneketlen illúzióvesztés?! Mert­hogy számomra erről üzen Szép Ernő Patikája, arról, hogy itt, ezen az Európa és Ázsia közé beszorított közi, modem trendek felé, valami­féle kilábalás a zarzuela speciáli­san spanyol világából. Különösen sajnálatos, hogy talán épp e furcsa kisebbrendűségi érzés következté­ben Albéniz zarzuélái nem is ma­radtak ránk. Még mielőtt valamifé­le autentikussági defektusra gya­nakodnánk, le kell szögezni, hogy Albéniz esetében még így is folyta­tódik az a rendkívül üdvös tenden­cia, hogy a spanyol zeneszerzők le­gyenek bármennyire „korszerűek” is, nem tudják elképzelni zenei anyanyelvűk feladását. A Deutsche Grammophon új, mértékadó CD- kiadása természetesen rekanoni- zációs igényekkel is fellép, annak ellenére, hogy az opera műfajával történetileg kevéssé átitatott an­golszász világ felé irányulva erre nem túl sok esély van: Albéniz alighanem megmarad az ínyencek világában, legfeljebb talán a halá­lának centenáriumára (2009) be­harangozott tudományos, átfogó és művészi kvalitásokban is bővel­kedő összkiadás lendíthet valamit az ügyön. A CD ragyogó énekese­ket prezentál: a két főszerepet Carol Vaness (Pepita Jiménez) és Plácido Domingo (Don Luis De Vargas) éneklik, s ez már önmagá­ban is garancia a sikerre. A klasszi­kus értelemben vett, tündöklő ári­ákban, duettekben bővelkedő da­rab expresszív zenei reflexiókkal és egy balettbetéttel is dúsul. Albéniz megőrző-teremtő zseniali­tása kivált a második felvonásban érvényesül elemi erővel. (Isaac Al- béniz: Pepita Jiménez, Deutsche Grammophon, 2006,2CD). senki földjén száz-százötven éve várunk valamire, ami sohase jön el, vagy ha eljön, a maga módján épp oly mocskos, épp oly züllesztő, épp oly alávaló, mint az azt meg­előzően várt, és szintén elfajzott és végigszenvedett korszakok” - írja a Kulisszák című színházi lap friss számában Verebes István rendező, aki írása végén hozzáteszi: „Szép Ernő ebben a darabjában egyetlen szót nem ír »a társadalomról«, »a hatalomról«, mégsem akadt ke­zembe mostanság időszerűbb tra­gikomédia, mint a »Patika«. No, ezért fogtunk neki itt Komárom­ban...!” A végeredmény ma estétől látha­tó a Komáromi Jókai Színházban, ahol december folyamán még hat­szor látható Szép Ernő színműve. Kiállítás a Műcsarnokban Álmok égő tájain Budapest. Álmok égő tájain - kortárs képzőművészet Észak-Eu- rópából címmel nyűt kiállítás teg­nap a Műcsarnokban. Hiller István oktatási és kulturális miniszter a tárlatot beharangozó sajtótájékoz­tatón elmondta, hogy a legutóbb 1906-ban rendeztek nagyszabású kiállítást Észak-Európa képzőmű­vészetéről a Műcsarnokban. Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország alkotói száz év eltelté­vel mutatkoznak be ismét az intéz­ményben. A miniszter kiemelte: a kiállítás jó példa a magán- és a mű­vészeti szféra összefogására, hiszen a tárlat nagyszámú támogatót tu­dott megnyerni. A válogatás az északi országokkal kapcsolatos sztereotípiákon túlmenő, Magya­rországon kevéssé ismert társadal­mi valóságot tükröző képet próbál adni az öt országról. „A nagyszabá­sú kiállításnak köszönhetően a Hő­sök terének egyik oldalán, a Szép- művészeti Múzeumban egy klasszi­kus, a másik oldalon pedig, a Mű­csarnokban a jövő klasszikusai lát­hatóak” - mondta. Páldi Lívia, a be­mutató kurátora kiemelte: a tárla­tot nem egy téma köré építették, hanem arra törekedtek, hogy dialó­gus jöjyön létre a kortárs műalko­tások között. Kitért arra, hogy a ki­állításra kifejezetten a Műcsarnok tereibe tervezett alkotások is ké­szültek. Ezek egyike maga a kiállí­tás épített arculata, amely a Stock­holmban működő Uglycute nevű formáció alkotása. A kiállítás hol­naptól 2007. február 25-ig látogat­ható a Műcsarnokban. (MTI) Isaac Albéniz operájának kritikai kiadása a mű ősalakját kínálja Hello, Pepita! A Budai Krónika VESZTRÓCZY ZSOLT Új kiállítássorozat nyűt 2006 nyarán az Országos Széchényi Könyvtárban Nemzeti ereklye cím­mel. Ennek keretében a magyar könyvkultúra legértékesebb kincsei kerülnek bemutatásra, melyek a di­gitális technika segítségével már nemcsak megtekinthetők, hanem magukba a kötetekbe bele is lehet „lapozni”. A kiállításon most a Hess András által, 1473-ban kiadott Bu­dai Krónika, vagy eredeti nevén Chronica Hungarorum látható, mely az első nyomtatott magyaror­szági könyv. A német származású Andreas Hess 1471 márciusában érkezett Budára Karai László budai prépost meghívására, aki 1470 novemberé­ben járt Rómában Mátyás követe­ként. Itt diplomáciai tevékenysége mellett sikerült megegyeznie az ott élő nyomdásszal, Hess Andrással is, hogy az jöjjön Magyarországra, bár ez a meghívás nagy valószínű­séggel magától Vitéz János eszter­gomi érsektől, a neves humanistá­tól származott. Hess nyomdája 14 fős, jórészt helybeliekből álló sze­mélyzettel működött, akiket a mes­ter itt helyben tanított be. Egy ilyen műhely a korabeli Európában meg­lehetősen új dolognak számított, hiszen még csak néhány nagyvá­rosban (pl. Utrecht, Mainz, Párizs, Subico, Bázel) voltak működő nyomdák. Hess a berendezkedés és betanítás kezdeti nehézségeit köve­tően 1472 nyarán állt neki első mű­vének, a Budai Krónikának, amivel 1473 pünkösdjére készült el, művét pedig Karai Lászlónak ajánlotta. A Budai Krónika valójában több krónika összedolgozásával jött lét­re, szerzője ismeretlen. A négy nagy részből álló mű a hunoktól 1468-ig, vagyis Hunyadi Mátyás uralkodásának első évtizedéig kö­veti nyomon a magyar történelem eseményeit. Maga a könyv, más ko­rabeli ősnyomtatványokhoz hason­lóan fedőlap nélkül, a korabeli Itáli­ában használt betűkhöz nagyban hasonlító karakterkészlettel ké­szült, a tudomány jelenlegi állása szerint mintegy 200-240 példány­ban. Jelenleg a világon mintegy 10 darabról tudni, amiből sajnos csak kettő van Magyarországon. Ebből az egyik, éppen a most kiállított példány az Országos Széchényi Könyvtár állományában található, amit még József nádor vásárolt az intézmény számára 1843-ban. Hess még egy könyvet adott ki 1574-ben, két görög szerző, Basi­lius Magnus és Xenophon egy-egy művének a latin fordítását. Ezt kö­vetően budai nyomdája nagy való­színűséggel megszűnt, Hess továb­bi sorsa pedig ismereden, bár a nyomdász ezzel a két művével is örökre beírta magát a magyar mű­velődés történetébe. rab IW. jmfci« WíÍK f tuti p;uj<s. nsfte .uniti lohn.- I -Wt gahemtotf. Peilt, cű tfltt, n. totonu:obi.t ptmz nmasetitis őC ük itaítm in tahitiit fetStäp! 4«*>JpoWi »pétmufudm* W tSlSä&M«ßis cWffus el\ rntegmi hngam h - M tfhus F« .me, fifestibdria *oH» de mtWppe. co. " hSSoen Ámodni mÄö tarn exttteis ut hmmnm & *m*«*s» »ncolts Ucit corce luhtfíliS ftbs pk?rimü Hiiúiilwí ut Wo .emSTrrus: uj!íi-vfr«rí.> t*m, Hftgtni boa* utefiefó»« flftrara Uytu aAenuwJws titiíor ad Bwägsrtain • di'jiéniiíe fitníh Kff>S$tepg»i <1# apui Fndeneu tnmnoy mm éteré babeW*?-in ciuitate a&rrePaÜ«! pontú« írt orte* utro colkrto ingen tjjercitu moU*ui*m temm-praiKta Ucre cor« tórtrtam Fej p d tempói* «beliem ingríflus ert.il*« lubtö acermfítmo conHtéla t mphű prédám at<$ i«weww öbtimsít.S «áe & uexűh p!«rn iisflyt-t uiaotic l«e Afirie uirgtms rccWifr «fftahed* confpicmmúM^ preclara ac míoralaiu francraferi iff**« *<«* i«*Q»Spm dn\ noOri rtris ema tant* font bmsiter c<‘pttbidx nettem t sn alittj ttmpus differencia ac íatiuSproüqumda mint.Pre quo dno Iw.tro tlíuftnffimo aUp pratK&cptinws emm at*«íam wg*»dw* dTut tmi ái pact öbfrntattO»»;fcríntm Jentű uite íncohmtitatc tenet*.augete digneftar. A Magyarországon nyomtatott első könyv (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Szombat reggel 7 órától fél 12- ig a Hétről hétre című zenés, pub­licisztikai magazinunkat hallhat­ják. 11.30-kor jelentkezik a Dél­idő, Miklósi Péter élő társalgómű­sora, amelynek vendége Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Ke­resztyén Egyház püspöke lesz. Té­ka című irodalmi magazinunkat 13 órától sugározzuk. A műsorban többek között Balázs F. Attila be­szél Casanova átváltozásai című prózakötetéről, és ellátogatunk a Kalligramba, amelynek legfris­sebb kiadványairól Ágoston Attila, a kiadó munkatársa tájékoztat. A Kultúra világában 15 órától Liszt Ferencről lesz szó, már csak azért is, mivel az idén Mozart és Bartók mellett neki is jubileuma van. Ellá­togatunk Rimaszombatba is, ahol november 24-én és 25-én rendez­ték meg az V. Bartók Béla Zenei Találkozót, amelynek részeként egy zenepedagógiai konferenciára is sor került. Az előadók között volt Radics Éva, a grazi zeneművé­szeti egyetem tanára is, aki a Bur- genlandban születet zeneszerzők és Bartók Béla kapcsolatával fog­lalkozott. 15.30-tól Népzenei ösz­szeállításunkban az Ifjú Szivek Felföldi levelek című CD-jéről hangzik el válogatás. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel, jegyzettel, eseménynaptárral indul a műsor. 8 óra 5 perckor re­formátus műsorral jelentkezik a Vi­lágosság. 9 óra 10 perckor indul a Randevú. A tartalomból: Kovács Magda mesél a műsor elején, Ma­nóház címmel jelent meg Bállá Igor gyermekeknek szóló CD-je Kövesdi Károly verseivel, és ellátogatunk egy zenei vetélkedőre is. A műsor utolsó órájának vendége lesz Reisz András meteorológus. 13 órakor je­lentkezik a Térerő, a közép-európai magyar szerkesztőségek közös mű­sora. Benne Presinszky Lajos szól az eddig megírt csallóközi falumo­nográfiákról. 14 órakor hírek, majd a Kaleidoszkópot közvetítjük, melyben Somogyi Győző képző­művész beszél arról, hogy miért foglalkozik a magyar katonai ha­gyományok őrzésével. Agócs Attila muzeológus a Losonci Nógrádi Mú­zeumot és Galériát mutatja be. A 15 órakor jelentkező Őszidők című műsorunkban nagyfödémesi ének­lőasszonyokkal beszélgetünk, és bemutatjuk a búcsi Molnár Kata­lint. (Nyit.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom