Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-21 / 142. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 21. www.ujszo.com RÖVIDEN A Szexodus bemutatója Kassa. Peter Bilý Szexodus című kötetének bemutatója lesz holnap 16.30-tól a a Kassai Bocatius János Könyvtár Galéria Nova kiállítótermében (Fő u. 48.). A kassai származású íróval és a kötet fordítójával, Juhász Dósa Jánossal Havasi Péter beszélget. Az est szervezője a Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadó és a Polgári Klub. (ú) Tegnap adták át az Irodalmi Alap díjait N. Tóth Anikó kapta a Madách-díjat ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Tegnap adták át a Szlovák írószövetség székházában az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év legjobb irodalmi teljesítményeiért. A Madách-díjat idén N. Tóth Anikó vehette át Fényszilánkok című, a Kalligram Kiadónál napvilágot látott regényéért. A kötet számos pozitív kritikai visszhangot váltott ki, Gazdag József például a Fényszilánkok szociográfiai hitelességét, a krimihez közelítő, izgalmas történetfűzést, és az olvasó szinte valamennyi érzékszervére ható írásmódot emelte ki recenziójában. „Egyszerűség, cifraság nélkül” - írta róla. „Nagyon örültem az elismerésnek, mert egy bizonyos időszakra visszamenőleg értékeli a tevékenységemet. Ez az első prózakötetem, ezt megelőzően meséskötetekben és esszékötetben nyilatkoztam meg, ugyanakkor igazából már nagyon régóta regényre készültem. Ezért külön öröm, hogy a kísérletre, a próbálkozásra mindjárt egy ilyen rangos elismerést kaptam. A jövőre nézve ez a díj azt is jelzi számomra, hogy talán érdemes folytatnom” - mondta N. Tóth Anikó. Jelentem / megvagyok / csak épp huzatos / a tarkóm / két golyót kúrt beléje / egy feketecsuklyás állat / csezmeg” - néhány sor Barak László nívódíjjal jutalmazott verseskötetéből, a Retúr a pokolba címmel megjelent gengszterballadából (szintén a Kalligram kiadása). „Barak László, úgymond, trágár verseit bizonyos körökben a jobbik esetben tanácstalanságba hajló megütközéssel, a rosszabbik esetben anatémát kiáltva, azaz radikális ellenállással fogadják, holott a »trágárság« és a deviancia nyelvén szól egy kimondhatatlan témáról érvényesen” - Tőzsér Árpád gondolatait idéztük. N. Tóth Anikó (Somogyi Tibor felvétele) Nívódíjas lett Németh Zoltán A haláljáték leküzdhetetlen vágya című, ugyancsak a Kalligram műhelyéből kikerült verseskötete is. Betegség, kórház, fájdalom, rettegés, halál - ezeket a témákat járják körül Németh Zoltán versei, melyekben van döbbenet, van borzalom, de nála a halál is játék - még ha olykor véresen komoly is. „Precízen rögzít, mint aki operál. Mint aki magát operálja. Jó opera. Három felvonás” - így értékelte a kötetet Kukorelly Endre. Ugyancsak nívódíjat kapott Kozsár Zsuzsanna Harminchárom apokrif című kötete, amely a NAP Kiadónál jelent meg. „A mű azok közé a szövegek közé sorolható, melyek az evangéliumi történetsorozatot merészebb szemszögből láttatják: elsősorban az emberit, a testit, az intim magánszférát domborítva ki. A másként újramesélt bibliai fejezetek ismert szereplői deheroizált, emberi figurák, nagyon is gyarló tulajdonságokkal s a mai ember lelki problémáival.” (me) Esztergályos Károly Meztelen képernyő címmel könyvet írt a Magyar Televízió fénykoráról Az érték helytartója Hegedűs D. Géza és Anna Nehrebecka (Képarchívum) Minden filmjét jó volt nézni, most minden sorát jó olvasni, mert írt egy könyvet. Színes történetekkel, fényképekkel gazdagon illusztrált, páratlan értékű dokumentumot a Magyar Televízióról, a saját alkotásairól, forgatásokról, hajdani felfedezettjeiről, szeretett színészeiről. SZABÓ G. LÁSZLÓ Esztergályos Károly mindig jó rendező volt. A Magyar Televízió aranybányája értékes kincseket köszönhet neki. Monte Carlo nemzetközi fesztiválján három alkotását is díjazták: 1971-ben a Pillangót, 1976-ban A portugál királylányt, 1991-ben az Édes Annát. Hetvennyolc rendezése közül ez csak három, de a Pokolraszállás, a Meztelenül, a Szerelmeitek emléke, a Negyedik Henrik király, a Caligula helytartója, a Hamlet, dán királyfi, a Fehér rum, a Hajnali párbeszéd, a Fekete karácsony - hogy csak azokat említsem, amelyekre kapásból emlékszem - díj nélkül is ugyanebbe a sorba tartoznak. Esztergályos Károly friss munkája mindig eseménynek számított. A hatvanas évektől fogva (első tévéfilmjét 1963-ban Egy csónak visz- szafordul címmel forgatta) végig, negyven esztendőn át, mindig a minőséget hozta. A zavarosban is a tisztát. A pelyvában is az éltető magot. A sűrű sötétben a biztosan feltűnő fényt. Esztergályos Károly mindig értéket teremtett. Sokszor irodalmi alapanyagból. Ibsenből, Csehov- ból, Móriczból, Kosztolányiból, Dé- ryből, Örkényből. „Nagy könyveket” vett kézbe, nagy tehetséggel. Színészei is ilyenek voltak. Kiss Manyi, Gobbi Hilda, Sulyok Mária, Mezey Mária, Bulla Elma, Ruttkai Éva, Szirtes Ádám, Básti Lajos, La- tinovits Zoltán, Balázs Samu, Kálmán György, Gábor Miklós, Márkus László, Benkő Gyula, Kozák András - az égi társulat színe-java, mellettük Béres Ilona, Venczel Vera, Balázsovits Lajos, Huszti Péter, Piros Ildikó, Gyöngyössy Katalin, később Hegedűs D. Géza, Gálffi László, Zsótér Sándor, Kováts Adél, Nagy-Kálózy Eszter. Ahány film, annyi nagy csapat. A magyar színészet legendás válogatottjába olykor-olykor bekerült egy finom szépségű, érzékeny külföldi színésznő is: a lengyel Anna Nehrebecka a Kísértésbe, honfitársa, Pola Raksa az Oszlopos Simeonba. Voltak, akik nála nyújtották legjelesebb alakításukat, voltak, akikre ő hívta fel a figyelmet, ő hozta vissza őket tehetségükhöz méltadan távolságból, voltak, akiket ő fedezett fel, nála kapták első jelentős szerepüket. Esztergályos Károly neve fogalom (volt?) a Magyar Televízióban. Volt idő, amikor évente három-négy filmet forgatott, 1972- ben hatot is, a nyolcvanas években már csak kettőt-kettőt, 1995-től már csak évente egyet, vagy egyet sem. Szép lassan kikopott a televízióból. Mint ahogy mások elől is elvették a lehetőséget. Sokaknál nem is zavart, az ő esetében viszont igen. Hiányzott, hiányzik, amit ő képvisel. 2001-től, amikor kamera mögött már nem rendezhetett, színházban dolgozott. James Gold- mant (Az oroszlán télen), Racine-t (Bereníké), Heltai Jenőt (Tündérlaki lányok), Jerzy Andrzejewskit (Sötétség borítja a földet) és Albee- t (Nem félünk a farkastól) rendezett vidéken és Budapesten. 2005- ben Ebéd címmel aztán ismét tévéfilmet készített. Akkor már nem volt a Magyar Televízió állományában. Három évvel korábban azt mondták neki: „Itt az utolsó alkalom, amikor végkielégítéssel távozhat.” Elfogadta a lehetőséget. A Szabadság tér 17-es szám alatt az idő tájt már amúgy sem kulturális intézmény működött. A hozzá hasonló tévéfilmrendezők vagy elmentek, vagy behódoltak „a kor követelményeinek”. Esztergályos Károly rendezni megtanult, lehetőségekért harcolni, pénzért könyörögni nem. Meztelen képernyő (A tv aranykora) című könyvéből most az is kiderül: a jeles rendező-forgatókönyvíró anekdotázni, sziporkázni, meséim (írva mesélni!) is remekül tud. Könyve egy fényes korszak szubjektív összegzése. Jeles kordokumentum, olykor szívet melengető, máskor megdöbbentő, de mindig szellemes, tartalmas, tanulságos, a végén megmosolyogtató vagy éppen elszomorító történetekkel. Mintha ott állnánk mellette egy-egy forgatáson, vagy csak a kulisszák mögött lesnénk, hogyan komponál egy jelenetet, mivel hozza érzelmi helyzetbe szeretett színészeit, azok pedig miképpen reagálnak egy váratlan szituációban, hogy izzanak fel adott pillanatban, s milyennek mutatkoznak azután, hogy kialszik a fény, a kamera „kis pirosa”. Néhány fejezetcím a könyvből: Sört kell inni, sok sört... (Gobbi Hilda), A Szi- netár szobája, Ti, akik fiatalon vesztetek meg, Cukor lesz még az a sok moslék, Orgia Negyedik Henriknél, A másik majom, Gertrud, ne igyál!, Leszbikus tea, Szex a filmben, Én nem fogom magát átvágni, Meghalt, b...a meg! (Gálffi László). És az utolsó, a hatvanadik fejezet címe: Voltam. Alatta mindössze pár mondat: „... Szép Ernő a felszabadulás után néhány évvel így mutatkozott be: »Szép Ernő voltam.« Szellemesen fanyar öniróniájának tartottam, pedig egyszerű tényközlés volt, egy Veres Péter-i sültrealizmus, tényirodalom. Szép Ernő - akkor -, már csak volt. Persze, lesz is, de ebben akkor legkevésbé a szerző hihetett. Még várok.” Most én is várok. Esztergályos Károly első mozifilmjére, amelyet már leforgatott, és ősszel lesz a bemutatója. Férfiak(t) a címe. Szerelmi háromszög. Thomas Mann naplóját olvasva jutott eszébe a téma. Egy svájci szállodában, ahol a feleségével lakott, esett meg a német íróval: szerelemre lobbant egy ott dolgozó fiatal pincérrel. A Fér- fiak(t) hőse egy ötvenéves író. A fiú, akibe beleszeret, a feleségével is viszonyt kezd. Gálffi László az író, Kerekes Éva a színésznő-feleség, Szabó Dávid a fiú. De míg kijön a film, itt a Meztelen képernyő. Üdítő olvasmány. Erősen adagoltam magamnak, hogy jusson is, maradjon is. Már elfogyott. Majd kezdem elölről. 43. JÓKAI NAPOK Megszokott dolgok és meglepetések ROZBROY VIKTOR A nagymegyeri Poloska Színház Képzelt riportja... (Kiss Gábor felvétele) Tűzijáték, petárdadurrogás, pezsgőfröcskölés, tekintetek egy pontra, éljen, éljen, éljen! Akár így is jellemezhetnénk az ország magyar színjátszóinak lelki állapotát, akik igazából csendesen, minden feltűnést kerülve érkeztek meg Komáromba, hogy részt vegyenek a 43. Jókai Napokon. Amit már évek hosszú sora alatt megszoktunk: problémamentes stábmunka, ízletes jegyre kapható ebédek, korrekt elszállásolás, gördülékeny szervezés... - ez idén sem változott. Hétfőn este rövid nyitóbeszédek után a Jókai Színház előadótermében Kun Attila táncszínházával kezdetét vette a majdnem egy hétig tartó előadások sorozata. Hogy a koreográfus mit akart mondani az előadással, nem tudom, de olyan érzésem volt, mintha egy absztrakt képet néznék, ami tisztán esztétikai gyönyört idéz elő bennem, értése másodlagos fontosságú, s ha az ember mégis meg akarná érteni, interpretációk milliárdjaival találja szemközt magát... Koncerthangulat a színpadon Őszintén szólva nagy meglepetéssel szolgált számomra a nagymegyeri Poloska Színház Képzelt riport... című, rockmusicalként beharangozott előadása. Nagyon jót tett a csapatnak a megújhodás. A műsorfüzetben közölt előzetesből kiderült, hogy idén sok új arccal gazdagodott a társaság, ez teljes mértékben megmutatkozik a csapat játékán, egyrészt kevéssé rutinosan birtokolták a színpadot, félszegen játszották ki a szerepüket, el-elcsuklott az énekesek hangja, másrészt viszont a néző minden színpadi bakijával együtt nagyon tudta szeretni az előadást, ami nagyrészt a kezdők fiatalos bájával, lendületével átitatott játéknak tudható be. Na meg az élőzenének. Ugyanis a zenei aláfestést a Big Man Band szolgáltatta, ami valószínűleg nagyon jó döntés volt Görföl Vilmos, az előadás rendezője részéről. Az élőzene egyébként is feldobja a színpadi játékot, ebben az esetben pedig egyenesen „szuper” volt (elfogult vagyok: imádom az együttest - és ezzel nem vagyok egyedül, a fesztivál résztvevői közül páran már az előadás után elkezdték intézni a szervezőknél a „nagy embed’ esti koncertjét, nem tudom, mennyi sikerrel). A mesétől az abszurd színházig A boldogság forrása után kutató tudós menthetetlenül beleszeret a frusztrált hercegkisasszonyba, annyira, hogy még az árnyéka is leválik róla. Árnyék nélkül élni pedig elég nehéz dolog, főleg, ha az a bizonyos izé még hatalomra is jut, s mindent megtesz, hogy gazdája életét megkeserítse. Miután elcsábítja a hercegkisasszonyt, árnyékának nevezi ki azt, akinek ő maga árnyéka volt, s odáig fajul a dolog, hogy vérpadra küldi szegény tudóst... A kassai KGSzt Diákszínpad egy Mrožek-darabbal vett részt a tavalyi Jókai Napokon, ami el is nyerte a fesztivál nívódíját. Idén a csoport Jevgenyij Schwarz Az árnyék című abszurd meséjével próbálkozott. Bár ígéretesnek indult, már a darab felénél meglehetősen ellaposodott, s egy kicsit unalmassá vált a játék. Ez nagyrészt talán az előadás kiforratlanságának köszönhető, szívesen megnézném mondjuk fél év múlva, a szereplők rutinja valószínűleg helyére billentené a darab hangulatát. Bodon Andrea, a darab rendezője javára írható, hogy nagyon következetesen vezette végig a játék cselekményét, és a koncepció is kerek egységet alkotott, jó megoldásokkal, abszurd humorral színesítve. MAI PROGRAM 9.00 - VMK, Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (Horizont Diákszínpad, Somoija) 11.00-VMK, Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka, mert jönnek a Pomogácsok!!! (Teátrum Diákszínpad, Szene) 14.00 - VMK, Fekete - Fehérben - variációk Galántáról (Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja, Galánta) 15.00 - VMK, Értékelés 18.30 - RÉV, Moliére: Dandin György, vagy a megcsúfolt félj - komédia, (D-Rím Színpad, Komárom) 20.30 - VMK, Háy János: A Herner Ferike faterja (Kármán József Színház, Losonc) 23.00 - RÉV, Fesztiváíklub
