Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)
2006-05-17 / 112. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 17. www.ujszo.com „Nem csak a közönség egy része igénytelen, a gépzene miatt lassan már a muzsikusok is elfelejtenek játszani" - állítja Kronauer Ferenc, a zenekar gitárosa Ki kér a Desszertből, avagy ki hallgat ma jó zenét? A királyhelmeci Desszert együttes tagjai fellépéseik alkalmával meglehetősen „szokatlan” dolgot művelnek. A zenészek nem CD-ről nyomják, hanem igazi hangszereken játszanak igazi zenét, olyat, amely a világon szinte bárhol megállná a helyét. Az együttes gitárosával, Kronauer Ferenccel beszélgettünk. LECZO ZOLTÁN Mikor alakult a zenekar? 2004 őszén Oláh Ernő barátommal hoztuk létre, majd néhány hónap múlva csatlakozott hozzánk az énekesnő, Pandi Ivett. Az eredeti elképzelés ugyanis az volt, hogy csak hangszeres zenét játszunk: Ernő lesz a billentyűs, én pedig gitározom. Azt viszont már a kezdetkezdetén eldöntöttük, hogy csak igényes számokat adunk elő, amilyeneket mi is szeretünk. Mivel foglalkoznak az együttes tagjai a dvil életben? Zenével. Én a királyhelmeci művészeti alapiskolában tanítok, Ernő is ott dolgozik, Ivett pedig Eperjesen zenepedagógiát tanul. Mikor és hol léptek fel először? A megalakulásunk évében, karácsonykor a királyhelmeci Perényi pincében már hallhatott minket a közönség. Tíz-tizenkét számot adtunk elő, s be kell vallanom, a közönség először nem nagyon tudott mit kezdem az instrumentális zenével. Mi pedig - a visszajelzéseket hallva - azonnal elkezdtünk énekesnőt keresni. Ivett képességeit ismertem, régebben, a konzervatórium elvégzése után ő is a hirályhel- meci zeneiskolában tanított. Megkerestük, ám először nem akart kötélnek állni. Aztán, ahogy meghallgatta a demónkat, igent mondott. Mi változott az énekesnő belépésével? Szinte minden. Ivett remek énekesnő. A repertoárunkat alig két hét alatt összeállítottuk. A zenénkben rengeteg az improvizáció, soha sem játszunk el kétszer ugyanúgy egy számot. Saját feldolgozásokat készítünk, amelyek az előadás során folyamatosan változnak. A dalokat általában Ernő hangszereli, kiváló ödetei vannak. A váltást egyébként a közönség is pozitívan fogadta. Tetszett nekik a dolog, egyre többen jöttek el meghallgatni „Sohasem akartunk egy lenni a sok környékbeli zenekar közül" (Szabó Bernadett felvételei) minket. Ekkor már hetente felléptünk az étteremben. Meg lehetett élni a fellépti díjakból? Távolról sem. Fillérekért zenéltünk. A pénz még arra sem volt elég, hogy a hangszerek vásárlására felvett kölcsön részleteit törlesz- szük. Ennek ellenére hónapokon keresztül játszottunk. A közönség egy része már kifejezetten az együttes miatt járt az étterembe. Meglepő módon tizenéves fiatalok is jöttek, akikről nem is gondoltuk, hogy üyen stílusú dalokat is igényelnek. Játszottunk más környékbeli szórakozóhelyeken, sőt Nagy- mihályban is. Magyarországon ugyancsak kerestük a lehetőségeket, ám szinte mindenütt az volt a válasz, hogy a közönség könnyedebb zenét igényel. Azt várták tőlünk, hogy mulatós slágereket játszunk, de erre nem voltunk hajlandók. Tizennégy éves koromtól zenélek, bár a Desszert megalakulása előtti években abbahagytam. Már akkor sem volt kedvem bálokban, esküvőkön játszani. Láttam, hogy zenei téren milyen igénytelenné vált a közönség, ennek az ízlésnek a kiszolgálásában nem akartam részt venni. Elegem volt a három akkordos dalokból. Igényesebb muzsikát szerettem volna csinálni, de nem volt kivel, és nem volt kinek. Ernővel hogyan találkoztak? Először a nagyapját, Oláh Árpádot ismertem meg. Nagyhírű prímás volt, akivel még népzenész korszakomban találkoztam. 1991- ben a Csámborgó zenekar cimbalmost, illetve nagybőgőst keresett. Kérdeztem a barátomtól, hogy én most melyik posztra jelentkezzem, ugyanis egyik hangszeren sem játszottam előzőleg. Ennek ellenére beválogattak, majd jó néhány évig tagja voltam a zenekarnak. Később a Szeredás együttesben folytattam. Ernőt különböző helyeken hallottam zenélni, s aztán, már nem is tudom hogyan, de összebarátkoztunk. Most hol hallhatja Önöket a közönség? Sehol. Hónapok óta nem léptünk fel. De ez nem azt jelenti, hogy nem zenélünk. A próbatermünkben néha hajnalig játszunk. Csak úgy, a magunk örömére. Gondban vágjunk, mert nem tudjuk, hogy az énekesnőnk velünk marad-e. Nagy tervei vannak, itt pedig rendkívül kevés a lehetőség. Miért nem kötnek kompromisszumokat? A szórakozóhelyeken játszanának néhány könnyedebb számot is, majd jöhetne az önök zenéje. Nem. Soha sem akartunk egy lenni a sok környékbeli zenekar közül. Mi a magunk útját játjuk. Ahhoz azonban, hogy folytatni tudjuk, pénzre volna szükség. Kezdetben sokan jelentkeztek, hogy szívesen segítenének, ám az ígéreteken túl nem jutottak. Mindenki azt mondta, szükség van a zenénkre, ám valódi segítséget végül sehonnan sem kaptunk. Hogyan tudnak így talpon maradni? Az idén januárban létrehoztunk egy civü szervezetet. Gyerekekkel szeretnénk foglakozni. Ernőnek és nekem is vannak olyan diákjaink, akiket a szabadidőnkben tanítga- tunk. Külön öröm, hogy ezek a gyerekek maguk jelentkeztek, hogy szeretnének tőlünk tanulni, mert érdekli őket ez a stílus. Zenei gyerektábort is szerveztünk volna a nyáron, ám ehhez sem kaptunk semmilyen támogatást. Több pályázatot benyújtottunk, válasz egyelőre egyikre sem érkezett. Valamikor Királyhelmecen szinte az összes vendéglőben volt élőzene. Van arra esély, hogy újra igazi zenészek játszanak majd a szórakozóhelyeken? Jó lenne. De valójában a közönség hiányzik, amely ezt igényelné. Sajnos a zenei ízlés formálásához is pénz kell. Hiába vannak terveink, ha ezeket, az anyagiak hiányában nem tudjuk megvalósítani. Pedig a gyerekek zenei ízlése olyan lesz, amilyenné mi, felnőttek formáljuk. A legszömyűbb azonban, hogy lassacskán már a zenészek is elfelejtenek játszani. A gépzene abszolút igénytelenséget szül. Ugyanakkor tehetséges gyerekekben nincs hiány. Amikor Királyhelmecre jöttem tamtam, három gyerek tanult gitározni, most 33 növendékünk van. Nem készül a zenekar önálló album kiadására? Erre gondolni sem merünk. Egy CD elkészítése több százezer koronába kerül. Már annak is örülnénk, ha sikerülne egy olyan helyet találni, ahol rendszeresen felléphetnénk. Ha egy év múlva még létezne a zenekar, már elégedett lennék. Az igazán nagyszerű azonban az lenne, ha volna utánpótlás, ha a tanítványok közül néhányan folytatnák, amit mi elkezdtünk. Belőlem valószínűleg már nem lesz sztár, ám a tanítványok közül bárkiből lehet. Annak is örülnék, ha általuk élne tovább a mi zenénk. Mi sem hagyjuk abba. Soha. Mindenképp zenéim fogunk. Ám hogy csak a magunk szórakoztatására, vagy mások örömére is, azt egyelőre nem tudom megmondani. RECENZIÓ Cole Porter Királyhelmecen Persze nem személyesen. Csak a szellemét és még néhány kitűnő zeneszerzőtársáét idézi meg időről időre három kiváló bodrogközi muzsikus. Jó zenével, nélkülözve a szokásos spirituális eszközöket, ám nem nélkülözve közben magát a spiritualitást. Ha a Desszert trió előadásában felhangzik a harmincas-negyvenes évek zenéje, az ismert hot-jazz dallamok, érezhetően belengi a teret valami a korabeli mulatók hangulatából: New-York, alkoholtilalom, fehér kalocsnis gengszterek, feketére mázolt fehér zenészek..., majd modern jazz, szving és kacsintás a be-bop felé. Aztán a békebeli magyar orfeum és a kávéházak zenéje: Kozma és Seres. Zongora, gitár és ének, valahol az alt és a mezzoszoprán határán. Ennyi a zenekar. A nagybőgő és dob hangját a zongorista jobb keze, illetve gép helyettesíti. Ha nem nagyon figyelünk, ezt észre sem vesz- szük. A nagyszerűen képzett énekes egyszerűen nem engedi hozzánk a technikai részleteket. Az énekszólamok alatt a hangszeres kíséretet magabiztosan háttérbe szorítva építi fel a dalt, kristálytisztán intonálva a dallamot. Az improvizációs próbálkozások inkább díszítésekként jelennek meg nála; a központi dallamtól való minimális eltéréssel, szinte komolyzenei anyagként kezelve az eredeti zenei témát és variációit. Nem mondhatjuk el ugyanezt a zongoristáról, akit szinte szétfeszít az improvizációs kényszer, és aki magára vállalja (vagy inkább magához ragadja) a hangszeres kíséret nagy részét. Éz egyrészt a hangszer jellege miatt lehet így - amely egyszerre szóló- és kísérőhangszer vagy inkább a zongorista individualizmusa és technikai tudása miatt. A magabiztos hangszerkezelés, a dallamérzékenység és a megnyilatkozás igénye a kisformációs zenekaroknál elengedhetetlen. Oláh Ernő mindezt arányosan építi be zenéjébe, biztos alapot nyújtva ezzel a zenésztársainak. Kicsapongó improvizációit szépen ellenpontozza az érzelgősséget teljesen nélkülöző ének és a visszafogott gitárkíséret. A gitár a józanságot és a biztos harmonizációs hátteret képviseli a trió hangzásában. Nagyobb meglepetések okozása nélkül tölti be azokat a réseket, amik az énekhang és a zongora, illetve a zongoraszóló és a basszuskíséret között egy kis létszámú zenekarnál elkerülhetetlenül megjelennek. A gitáros, Kronauer Ferenc technikai tudása nemcsak sejteti, hanem több helyen határozottan fel is mutatja a klasszikus zenei előtanulmányokat mint hátteret. Joe Zawinultól, a modern jazz egyik legjelentősebb alakjától származik az a híres mondás, miszerint: „Nem kell mindig úgy játszani, mintha minden hangon az életünk múlna.” A Desszert trió könnyed és ugyanakkor igényes zenéje különösebb technikai bravúrok és vétségek nélkül pontosan követi a „mester’ útmutatását - a hallgató gyönyörűségére. (Lovas Tibor) Érezhetően belengi a teret valami a korabeli mulatók hangulatából 25+1 éves a rozsnyói Búzavirág néptáncegyüttes. Ebből az alkalomból nagyszabású bemutatót tartanak A Búzavirág kemény próbákkal készül a jubileumi műsorra (Jozef Peniaško felvétele) Készülnek az évfordulóra KOVÁCS ÁGNES Rozsnyó. Már javában gyakorol a Búzavirág néptánccsoport arra a születésnapi rendezvényre, amelyet fennállásuk 25. évfordulójára terveznek. Bár a kerek évforduló tavaly volt, látványos és színvonalas műsorral ebben az évben rukkolnak elő, de ez a kis késedelem mit sem vett el a rajongók és a néptánc iránt érdeklődők nagy öröméből. A tagok elmondták, tavaly nem érezték magukat kellőképpen felkészültnek a nagyszabású bemutatóra. Csakúgy, mint a húszéves évfordulókor, idén sem adják alább a kétórás műsornál, amelyben nemcsak a jelenlegi tagok, hanem a régi, valamikori Búzavirág-tagok is szerepet kapnak. Utóbbiak a korábbi koreográfiákból válogatnak, amelyekben a gömöri, főleg szilicei táncokon lesz a hangsúly. A fiatalabb generáció erdélyi, ezen belül jobbágytelki, kalotaszegi és szatmári táncokat mutat be. A műsorra meghívást kaptak a környék más tánc- együttesei és éneklő csoportjai is, például a szalóci Szalóka lánycsoport, a dernői gyermeknéptánccsoport és a berzéte-kőrösi Berkő Bár a kerek évforduló tavaly volt, látványos és színvonalas műsorral ebben az évben rukkolnak elő. éneklő csoport. A május 20-án, este 19 órakor, a Kereskedelmi-kulturális Központban kezdődő bemutatót a budapesti Tükrös zenekar kíséri, majd reggelig tartó táncház biztosítja a születésnapi szórakozást. Autóbusszal a keleti emlékhelyeken Diákok a honvédsíroknál KOZSÁR ZSUZSANNA Sáros/Szepesség/ Gömör/Torna. Hetedszer járták végig Kelet- Szlovákia magyar középiskolásai a honismereti mozgó egyetem többé- kevésbé megszokott útvonalát. A háromnapos autóbusztúra fő célja a szülőföld kevéssé ismert zugainak felkutatásán kívül az elhagyatott emlékhelyek és honvédsírok rendbehozatala volt. A májusi mozgó egyetem a Szep- si Csombor Márton Napok rendezvénysorozat egyik programpontja volt, célcsoportja pedig Rozsnyó, Szepsi, Kassa, Királyhelmec és Nagykapos magyar középiskoláinak diáksága. A két autóbusznyi kiránduló zömét olyan diákok alkották, akiket szűkebb pátriájuk kultúrája, történelme, emlékhelyei foglalkoztatnak. A túra a keleti régiókra korlátozódik, ennek a szűkítésnek térbeli, időbeli és anyagi okai is vannak. A résztvevők háromszáz koronás hozzájárulása csupán szimbolikus összeg, a költségeket pályázati úton szerzett pénzből fedezték a szervezők, azaz a Szepsi és Környéke Társulás, valamint a Csemadok Szepsi Alapszervezete. Az útvonal, néhány kisebb módosítástól eltekintve évről évre változatlan. Idén is Epetjes, Kissze- ben, Topore, Késmárk szerepelt az első nap programjában, különös tekintettel a Kossuth Lajoshoz és Görgey Artúrhoz kötődő emlékhelyekre és az egyes települések építészeti remekeire. A látnivalókat jól kiegészítette Kónya Péter előadása Sáros történelméről és jelenéről. A második nap a testedzésé volt, a Szlovák Paradicsomban szurdoktúra várta a máskor padokban görnyedő ifjúságot. A zárónapon Lőcse és a Szepesség városai mellett a rozsnyói Kossuth-szobor sem maradt ki a látnivalók közül.
