Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-05 / 230. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 5. Vélemény és háttér 7 A szerbek várakozással teli eufóriája csalódottságba, csüggedésbe csapott át Öt éve bukott meg a gyűlölt Milosevics-rezsim TALLÓZÓ TRUD Törökország EU-felvétele azok kezére játszhat, akik Oroszország elszigetelését óhajtják - írta az orosz lap. „Az EU sokat beszél az Oroszor­szághoz fűződő partnerkap­csolatokról, de kevés lépést tesz ebben az irányban, s Brüsszel az elmúlt években megtanulta, miképpen állítson bürokratikus akadályokat en­nek útjába. Nem titok, hogy az egységes Európában jelentős súllyal rendelkeznek azok az erők, amelyek afféle egészség- ügyi kordon kiépítésére töre­kednek Oroszország körül, az északi tengerektől a Kaszpi- tengerig. Ezekben az elgondo­lásokban Törökországnak je­lentős szerepet szánnak”. VREMJA NOVOSZTYEJ Az orosz lap azt a következ­tetést szűrte le a nemzetközi törvényszék főügyésznőjének a teljes horvát együttműködés kezdetét konstatáló bejelenté­séből, hogy a zágrábi kormány az EU-csatlakozás fejében fel­áldozza a 150 szerb 1995-ös haláláért kárhoztatott Ante Gotovina tábornokot. Carla del Ponte aligha mond le arról a szándékáról, hogy Gotovinát rács mögé juttassa. A tábornok letartóztatásával legalább az objektivitás látszatát kölcsö­nözheti a szerbellenességgel vádolt hágai törvényszéknek. CORRIERRE DELLA SERA Az olasz lap arra hívta fel a figyelmet, hogy noha a törökö­ket ezúttal nem lehetett Bécs kapui előtt feltartóztatni, mint ahogy az három évszázada az ottománokkal történt, a meg­állapodás néhány korábbi szel­lemet kiengedett a palackból. Bírálta az újság a megállapo­dást megelőző váratlan megle­petéseket, a különböző taktikai játékokat, és úgy vélekedett: a mostani tárgyalásokat teljesen más légkör kísérte, mint az egykori kommunista országok­kal történt bővítést megelőző konzultációkat. OSZTRÁK SAJTÓ Ausztria magatartását bírál­ták a bécsi lapok. A Die Presse szerint aligha áttekinthető, mi indította Wolfgang Schüssel kancellárt arra, hogy az utolsó pillanatig akadályozza a tár­gyalások megkezdését, és még inkább áttekinthetetlen, hogy ez mit hozhat az osztrákok szá­mára. Még élesebben bírált a Kurier. Érthetetlennek nevezte az időzítést és a kormány takti­káját, hogy jóformán egyedül vette fel a harcot Ankara ellen. Nem sokkal azelőtt, hogy Bécs átveszi az EU soros elnöki tiszt­ségét, ez semmiképp nem je­lent jó szolgálatot a majdani osztrák elnökség számára. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Törökország épp elég rég­óta foglalkoztatja az EU-t ah­hoz, hogy az tudja, mit is akar. A tárgyalások megkez­dése immár elhatározott tény, helyes és fontos lépés - írta a svájci lap, rámutatva: senki nem tudja, meddig tartanak majd a tárgyalások, amelye­ket zsarolási törekvések és megszakítások kísérthetnek, sőt a kudarc sem kizárt. Ahelyett, hogy felidéznénk 2000. október 5-e dicső és máig emlékezetes képeit, a forrongó tömeget a belgrá­di szkupstyina épülete előtt, és emlékeztetnénk arra, hogy azon a napon végleg megbukott a diktá­tor Milosevics gyűlölt re- zsimje, érdemesebb ismét a szerb politika természet­rajzával foglalkozni. SINKOV1TS PÉTER Márpedig az - elsősorban Djindjics miniszterelnök meggyil­kolása után - mit sem változott. Az évszázadokon át alkalmazott mást gondolni, mást mondani és másként cselekedni bizánci elv rö­vid szünet után jobban jelen van, mint valaha. így cseppet sem kell csodálkoznunk azon, hogy például míg a szerb hatóságok állítólag mindent megtettek a há­gai Nemzetközi Bíróság által körözött Mladics kéz­re kerítésére - a népirtással vádolt tábornok még évekig a hadsereg fizetési listáján szerepelt. Hason­lóképpen nem tévesztendő szem elől, hogy a szerbek jelentős há­nyada szerint a kilencvenes évek első felében folytatott háborúk célja - Jugoszlávia szétverése és a szerb területek egyesítése - reális Nem zsinat, MTI-HÁTTÉR XVI. Benedek pápa vezetésé­vel vasárnap a Vatikánban meg­kezdődött a háromhetes Püspöki Szinódus XI. ülésszaka. A zsinat az egyház ősi intézménye, a püs­pöki szinódus ezzel szemben mindössze négy évtizedes múlt­ra tekint vissza. Az egyház kéte­zer éves történelme során 21 egyetemes zsinatot tartottak: az első a Niceai Zsinat volt 325- ben, a legutóbbi, a II. Vatikáni Zsinat, 1962 és 1965 között. A püspöki szinódust ezzel szemben VI. Pál pápa alapította 1965-ben, hogy a II. Vatikáni Zsi­és igazságos volt. Ily módon aztán az ádagpolgár, ha bosnyák vagy horvát civilek kivégzését doku­mentáló filmet mutat a tévé, a szemét befogja, ha koszovói albá­nok tetemeinek kohókban való elégetéséről hall, fülére tapasztja a kezét. Az utóbbi hónapok nem álltak másból, mint sorozatos botrá­nyokból. Az már szinte hétközna­pi dolog, hogy pénzügyi visszaélé­sek miatt a hadügyminiszternek távoznia kellett, sokkal veszélye­sebbnek tűnik Vlada Batics két napon át való fogva tartása - fel­tételezhetően politikai okokból. Hiszen éppen az egykori igazság­ügyi miniszter volt az, aki a Djind­jics elleni merénylet után, az úgy­nevezett Szablya-akció keretében lecsapott a gyilkosság kivitelezé­sében (is) szerepet játszó alvilág­ra. Mostani letartóztatásában már összemosódik fekete krónika és közélet, hasonlóképpen szembe­sülnünk kell olyan kárör- vendőkkel, akik szerint „Batics most visszakapta azt, hogy annak idején ő juttatott százakat rács mögé”. Nem változott a belgrádi politi­ka erődemonstráló jellege sem, elsősorban a szomszédsági kap­nat által felélesztett püspöki kol­legialitásnak folyamatosságot biztosítson. Mindkét fogalom te­hát olyan egyházi tanácskozást jelöl, amelyet a pápa hív össze és vezet. A zsinatra a világ vala­mennyi püspöke hivatalos, a szi- póduson azonban helyi püspöki konferenciák képviselői és a megvitatandó kérdések szakértői vesznek részt. Az egyetemes zsi­natokon a tanácskozás mellett határozathozatali munka is fo­lyik, a határozatok a pápa jóvá­hagyása után válnak hivatalossá. A szinódus a zsinattól külön­bözően kizárólag tanácsadó szerv, amely általában az egyete­csolatok vonatkozásában, s ez va­lószínűsíthetően felgyorsítja Mon­tenegrónak az államközösségből való kiválását, és megnehezíti a koszovói rendezést. Miközben a szerb politikai elit nyilvánosan a decentralizáció mellett érvel, vol­taképpen erősen központosított állam kiépítésére törekszik, a tar­tományok rovására. A bajokat te­tézi, hogy a felemás teljesítményű Kostunica-kormányzat beígért re­formjai rendre elakadtak, ezért az öt évvel ezelőtti, várakozással teli eufória csalódottságba, csügge­désbe csapott át, különösen a poli­tikától mindinkább távol maradó demokrata érzelmű polgárok ese­tében, akik ráadásul kénytelenek azt tapasztalni, hogy a milosevi- csi rendszer emberei lassacskán (és büntetlenül) visszaszivárog­nak a közéletbe. Az általánosan fokozódó elégedetlenséggel pár­huzamosan veszélyes ütemben növekszik a Szerb Radikális Párt népszerűsége, amely - leplezet­len nacionalizmusa mellett - po­pulista módszereivel egyedüli­ként kínál gyógyírt a társadalmi igazságtalanságokra. Az újabb választásokon ez mindenképpen kínos, akár katasztrofális követ­kezményekkel járhat. A nemzet­közi közösség kiengesztelő, se­gítő szándéka ellenére összessé­gében a jelenlegi szerb társada­lom egyelőre alkalmatlan az EU- tagságra. Ahhoz, hogy a dolgok menete megváltozzék, egy újabb október 5-ére lenne szükség. mes egyház problémáival foglal­kozik, de érintheti a helyi egyhá­zak kérdéskörét is. A pápa vá­lasztja ki témáját, és dönt arról, milyen összegzés szülessék a püspökök által előterjesztett ja­vaslatok nyomán. A szinódusnak háromféle ülé­se lehetséges: rendes ülés - ilyen a mostani is -, amely az egész egyházat érintő kérdésekkel fog­lalkozik, jelen esetben az eucha- risztia a téma; rendkívüli ülés, amely a gyors megoldást igénylő kérdéseket tárgyalja; részleges ülés, amely meghatározott helyi vagy regionális egyházakkal fog­lalkozik. A népirtással vádolt Mla­dics még évekig szerepelt a sereg fizetési listáján. Az első zsinat Niceában volt 325-ben, a legutolsó 1962-65 között a Vatikánban püspöki szinódus KOMMENTÁR Éhes disznók álmai BARAK LÁSZLÓ Éhes disznó makkal álmodik. Nyilván ilyen alapon harapha­tott rá a központi sajtó Csáky Pál minapi JOJ tévébeli kiszólásá­ra, miszerint, Bugár Bélának, a Magyar Koalíció Pártja elnöké­nek, nem volt felhatalmazása, hogy fölmondja Pavol Rusko tör­pepártjával, az ANO-val kötött koalíciós szerződést. A bukása óta ugyancsak folyamatosan makkal álmodó, kormánykoalíció­ból történő kiebrudalása miatt érthetően bosszúszomjas Ruskó- tól szagló Markíza televízió Csáky kijelentését jellemzően azon­nal holmi, az MKP-n belüli tragikus megosztottsággá, bot­ránnyá hegyezte ki. Vélhetően azonban semmi más nem történ­hetett Csákyval, mint hogy, ún. szájmenést kapott a tévékame­rák pergőtüzében. Vagyis minden bizonnyal ellenőrizetlenül adta ki magából mindazt, ami fejében ott tolakodott legutóbbi tévészereplése óta. Egyéb oka azért nem lehetett Csáky kínos bakijának, mert köztudottan nem most jött le a falvédőről, és tulajdonképpen egy intelligens ember ő. Mint ilyen, nyilván van annyi esze, hogy ne rontson ajtóstul a házba, ha ki akarja kezdeni regnáló elnökét, Bugárt. Nem mintha a múltban nem mutatta volna bizonyos jeleit annak, hogy ama kakasként vele is számolni kell. És nem csupán az MKP hátsó udvarában! Ta­gadhatatlanul volt idő, amikor pártelnöki ambíciói is voltak. Sőt biztosan ott is lesz az effélék között, az első adandó alka­lommal. Ha így van, ha nem, nincsen ebben semmi kivetnivaló, hiszen egy valamirevaló írónak is úgy kell leülnie az íróasztalá­hoz, hogy legalább eszébe jusson a Nobel-díj... Elvégre is, mi­lyen politikus az, akinek nincsen önbecsülése és egészséges ambíciói? Csákynak viszont tudnia kell, hogy most aztán igen nagy csacsiság lenne fejjel nekimenni a falnak. Akkor, amikor a Bugár vezette párt szinte soha nem látott népszerűségnek ör­vend a lehetséges választók körében. Legalábbis ezt a tényt lát­szanak alátámasztani a legfrissebb közvélemény-kutatások. Meg azt is, hogy az MKP tulajdonképpen az egyedüli állócsillag a politika Szlovákia fölött sötétlő egén... Ami persze korántsem azt jelenti, hogy e pártot csupa kivéte­lesen nagy formátumú államférfiak fémjelzik! E pozíció inkább azt jelezheti, hogy a törpék között már egy magas sarkú cipőben is óriás lehet valaki... A szlovákiai politikai porond pe­dig hemzseg a törpéktől. A populista szócséplőktől, a kétbalke­zes akarnokoktól, a köztörvényes bűnelkövetőkre hajazó gát­lástalan gazemberektől és a folytonos tettvágytól izzadságsza­gú nacionalista bugrisoktól. Egy ilyen felhozatalban tehát már az is érdemnek számít, ha valaki nem veri meg minden este a feleségét... Bugár, velejéig keresztény lelkületű lévén; nyilván nem egy agyament bunkó, s persze Csáky, meg még jó néhány további MKP-s politikus sem az. Az MKP-ban ráadásul, ez idő tájt nem nagyon terem babér az általában mondvacsinált prob­lémákon szenvelgő újkori nemzetőröknek. Holott, nyilván akad belőlük bőven. Az ilyenek azonban szerencsére csak elvétve jut­nak szóhoz a nagy nyilvánosság előtt. Egészen biztosan ez lehet az oka annak, hogy az MKP-szimpatizánsok nagy többsége, ám még a párt ádáz ellenségei is, a legmegbízhatóbb, legkonstruk­tívabb politikai csoportosulásként tartják számon országos ügyekben is. Ezért sok mindent meg is bocsátanak politikusai­nak. (Mert egyébként bőven van mit megbocsátani, ugye, ked­ves barátaim?!) Bizonyos MKP-n belüli és a kívüle lévő disznók tehát egyelőre a továbbiakban is csak álmodhatnak arról a bi­zonyos makkról... JEGYZET m •• •• 1 •• Torokot fogtam... RÁCZ VINCE ...nem ereszt. Már elnézést az otromba tréfáért, de elsőre ez jutott eszembe a bejelentés nyomán, hogy Törökország négy évtizedes várakozás után végre megkezdheti európai uniós csatlakozási tárgyalása­it. Ankarának végül is sikerült elhúzni a törökmézesmadza­got még a hevesen tiltakozó, a megbeszélések megkezdés­hez szükséges tárgyalási kere­tet kezdetben elutasító osztrá­kok orra előtt is. Miután a só­gorok a luxemburgi tanácsko­záson a hírek szerint harminc órán át lényegében kitartóan ellenezték a tárgyalások meg­kezdését, az utolsó percekben mégiscsak beadták a dereku­kat, és a többség akaratára - mondhatnánk - maguk is tö­rökülésbe kényszerültek. Persze nem oda Buda, aka­rom mondani Bécsnek büszke vára, várjuk csak ki a végét, hiszen Ausztria más tagálla­mokhoz hasonlóan szinte biz­tos, hogy népszavazást fog ki­írni a végső kérdés eldöntésé­ben, az esetleges tagfelvétel dolgában. Nem kisebb fajsú­lyú kérdésben kell majd hatá­roznia a jónépnek, minthogy a javarészt ázsiai törökség eu­rópai örökség-e. Annyi bizo­nyos, még sok víz lefolyik a Tigrisen és az Eufráteszen mi­re a muzulmán ország csatla­kozhat a gyaur unióhoz. Sze­rény becslések szerint is leg­kevesebb 10-15 évet kell még várnunk arra, hogy végre szomszédosak legyünk Irak­kal. Európa vezetői, úgy lát­szik, egyelőre meggyőzettek, de vajon mit gondolhat az át­lagpolgár. A közvélemény-ku­tatások szerint kétharmaduk nem kér a törökfürdőből, és nem fűzi őket (t)örök szere­lem Kis-Ázsiához. Hogy ellepik-e valaha Euró­pát újra a portyázó törökök és a derék dervisek, legfeljebb Allah a megmondhatója. Min­denesetre Brüsszel parkjai már most is Gül Baba rózsáitól illatoznak. (Kiss Tibor rajzaj- Kedves turisták, itt lakik az a politikus, aki már öt pártnak volt a tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom