Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-07 / 232. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LIBÉRATION A francia belügy törvényt készít a bevándorlás szigorítására. Nicolas Sarkozy belügyminiszter szeretné a családegyesítés hagyományára épülő bevándorlási politikát megváltoztatni és a családegyesítés jogán kiadott tartózkodási engedélyek számát csökkenteni, megszüntetni az állampolgárság automatikus megszerzésének lehetőségét házasság útján, valamint a munkát vállalni kívánók esetében munkakörönként kvótát bevezetni. Az intézkedés a vízum, tartózkodási engedély nélkül Francia- országban tartózkodó betegek állami ellátásának korlátozását, és kitoloncolások megkönnyítését szolgálná. A Smer és az MKP közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel-Az én férjem sajnos minden este benyújtja az ágyban a lemondását... (Peter Gossányi rajza) Ficóval a kormányrúdnál A szeptemberi parlamenti kalamajka miatt a választások tervezett időpontja előtt egy évvel beindult a találgatás, mely pártok kerülhetnek be újra a parlamentbe, és melyek tudnák megalakítani az új kormányt. KESZEGH BÉLA A „ha ma lennének a választások, akkor...” típusú közvélemény-kutatások aktuálisak lettek. A lakosságban és a befektetőkben egyaránt felmerül a kérdés, ki vezeti az országot a következő ciklusban, hiszen az elmúlt választások során megtanultuk: nem feltétlenül a győztes párt kapja a kormányrudat. Persze bennünk, magyarokban egy másik kérdés is mocorog: müyen szerepet kapnak (kaphatnak-e) a magyarok a következő kormányban? Politikai elemzők és újságírók különböző módon párosítják a közvélemény-kutatások eredményeit. Tudjuk, nehezen jönne össze a HZDS-Smer házasság, tudjuk, hogy a kommunisták elutasították az SNS-szel való koalíciót és reméljük, Robert Fico is tudja, hogy Zsolna fenegyereke még mindig messze van az EU- konform politizálástól. A HZDS nyitása az SDKÚ felé szintén nem újdonság, és azt is tudjuk, hogy az SDKÚ támogatói rejtőzködő választók: a felmérések idején másként viselkednek, és a választásokon mindig meglepik az elemzőket. Éppen ezért én nem is bonyolódnék üyen esélylatolgatásba, és egy sokkal merészebb kombinációt szeretnék felvázolni. A gondolatom nem egy perverz gondolkodás szüleménye, hanem egy elméleti, haszonmaximalizáló elvé. Tehát mit szólna egy Smer-MKP kormányhoz Szlovákia lakossága? Persze még mielőtt teljesen hibbantnak vagy a politikában járatlannak gondolnak, igyekszem elmagyarázni ennek az alternatívának a lényegét és lehetőségét. Bár jelen esetben a két párt nem kokettál egymással, ám közös kormányzásuk mindkét fél számára előnyös lehetne. A két párt közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel, amelyeket nem lehetetlen megszelídíteni egy közös ügy érdekében. Ráadásul egy kétpárti stabü kormányt már igazán megérdemelne az ország, amelyben nem kormányválságokat kell oldani a félidőtől kezdve, és a kormány végre nem egy szövetség lenne egy mumus ellen. De miért volna jó ez nekünk, magyaroknak? Három lényeges érvet is felsorolnék. Elsősorban a magyar pártok jelenléte jó esélyt jelentene a nacionalista hangnem elfojtására a Smeren belül. Aki úgy gondolja, hogy a Smert soha nem lehet ebből kinevelni, az ne feledje el a KDH ellenséges hangvételét a kilencvenes években. Azóta a párt az égjük legfőbb szövetségese lett az MKP-nak és Pavol Hrušovský számos gesztust és nyilatkozatot tett a magyarok hányába. Másodsorban ne feledjük el, hogy a felvidéki lakosság inkább vidéken lakik, jelentős része munkanélküli, és alulképzettebb, szegényebb, mint a nagyobb számban urbanizálódott szlovákság. Az Ivan Mikloš-féle neoliberális gazdasági program sikeres lehet egy gazdasági váltásra, ugyanakkor a felvidéki magyarokra már nagyon ráférne egy kis szociális érzékenység, amelyet Fico teljes hangerővel hirdet. Végül pedig ne felejtsük el, hogy 2007-től jobban megnyílik az Európai Uniós csap az ország számára, amikor néhány magyar miniszter komoly tételekkel segítheti a magyar régiókat, s erre ellenzéki pozícióban esélyünk sem volna. Manapság még mindig hajlamosak vagyunk lenézni Robert Fi- cót, dacára a választási felméréseknek. Mindamellett a pártvezér tudatosan, bár néha kicsit türelmetlenül, építi karrierjét és alakítja ki bázisát. Míg néhány párt fogyóban van, néhány további csak viszonylag szűk rétegeket tud megszólítani, addig a Smer széles körben építi bázisát, hosszabb távú sikerre berendezkedve. A többi párt mögül hiányzik az igazi bázis, és csak egy markáns ellenségkép segítségével tud sikeres lenni, ugyanakkor Fico alulról építkezik, amely számára a siker kulcsa lehet. Gyakran felrótt populista hangvétele nem nagyobb mértékű, mint Gyurcsány vagy sok esetben Schröder populizmusa. Szóval ilyen lehetne egy elméleti szövetség, amely mellett érdemes megállni egy szóra. Persze a végső döntések sokszor részleteken és természetesen a választási eredményen múlnak, mindamellett talán nem volna baj számunkra, ha az MKP egy olyan párttá válna, amelyet kiszámítható programjával mindig, minden párt szívesen látna a kormányban. Mert számunkra a tét sokkal nagyobb. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára Az ENSZ szerint bármikor kitörhet egy világméretű járvány, ami 150 millió ember halálát is okozhatja A spanyolnátha vírusa is madárvírus volt MŰ-HÁTTÉR Komoly hasonlóságok vannak a madárinfluenza vírusa, és a múlt század elején pusztító, viharos gyorsasággal mintegy 50 millió ember halálát követelő spanyolnátha kórokozója között. A spanyolhátha vírusa a The Wall Street Journal szerint az emberiség eddigi legpusztítóbb kórokozója volt. Több embert ölt meg, mint ahányan az I. vüághá- ború ideje alatt meghaltak, viharos gyorsasággal terjedt (gyakran alig néhány óra telt el a betegség tüneteinek jelentkezése és a halál között), s más influenzavírusoktól eltérően az áldozatok többsége a fiatal, 15-34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki. A tudósok szerették volna alaposabban tanulmányozni e vírus hatásmechanizmusát, de annak idején még nem tudták biztonságos helyen, további kutatásra megőrizni a kórokozók mintapéldányait. Amerikai kutatóknak azonban kilenc évig tartó erőfeszítések nyomán most sikerült „újraéleszteni” a spanyolnátha vírusát, miután teljesen megfejtették génjeit. Ehhez korabeli amerikai katonák tüdőszöveteit, s egy 1997- ben exhumált alaszkai nő holttestét használták fel. A tudósok által géntechnikával mesterségesen újra létrehozott spanyolnátha-ví- rus beigazolta, amit a történelemből már tudni lehetett, azaz rendkívül pusztító hatású: a kísérleti alanyokat (csirkeembriókat) szinte azonnal megölte. A kutatás során az is bebizonyosodott, hogy a spanyolnátha vírusa szintén egy madárvírus. A tudósok 10 olyan változást, mutációt fedeztek fel, amely a spanyolnátha kórokozóját megkülönbözteti más madárvírusoktól (azt mutatva, hogy miként alkalmazkodott az emberi környezethez) - s ezen mutációk egy része már a mostani madárinfluenzát okozó H5N1 vírusban is meg- található..Ez 3 lap szerint azt jelzi, hogy fennáll a kockázata: adott esetben a madárinfluenza vírusa is az 1918-19-es spanyol- náthajárványhoz hasonlóan gyors és vészjósló módon terjedhet át az emberekre. David Nabarro, a madárinfluenza elleni küzdelem összehangolásával megbízott ENSZ-koor- dinátor szeptember végén azt közölte, bármelyik pillanatban kitörhet egy újabb világméretű influenzajárvány, amelyet valószínűleg az ázsiai madárinfluen- za-járványt okozó vírus valamely mutánsa idéz majd elő, s a majdani járvány halálos áldozatainak száma 5 millió és 150 millió között lehet. Az Egészségügyi Világ- szervezet utóbb pontosított: szerintük egy üyen esetben 2-7,4 millió az áldozatok „ésszerűen” megjósolható száma. Bármelyik szám az igaz, ma már világszerte nagyon sokan tartanak egy új járvány kitörésétől - s nemcsak az egészségügyi hatóságok, de az emberek is. A vészjósló hírek hatására Belgiumban sokszorosára nőtt a kereslet a Tamiflu nevű szer iránt: ez a hagyományos influenza elleni orvosság, de egyes, állatokkal végzett kísérletek szerint hatásos lehet az emberre veszélyes H5N1 vírus ellen is. A szert a svájci Roche gyógyszergyár . gyártja, s Belgiumban már eddig annyi fogyott belőle, mint tavaly egész télen. Mivel pedig gyártása nagyon hosszadalmas, egy évig is eltart, a Roche már csak „cseppenként”, nagyon kis tételekben tud szállítani belőle a nagykereskedőknek - bár állítólag ígéretet tett, hogy ha valóban kitörne a vüágméretű járvány, ezt a korlátozást feloldja. KOMMENTÁR Bűvészkedés a büdzsével SIDÓ H. ZOLTÁN Az állami költségvetés tervezete elfogadásának megvan a maga kötött koreográfiája. Először valamennyi szaktárca jóval többet igényel a lehetőségeknél, a második körben a koalíciós pártok késhegyig menő csatározásokat vívnak minden egyes fillérért, pardon, müliárdért, majd a végső határidő közeledtével „váratlanul” némi pluszpénzre bukkannak, végül a kimerültség és a lehetőségek határán mozogva mindenki kissé visszavesz az igényeiből, melynek eredményeként megszületik az év legfontosabb törvénytervezete. Ezt aztán a parlamentben ízekre szedik, majd néhány tízmillió koronát ide vagy oda csoportosítva karácsony közeledtével elfogadják, záróakkordként a kormánykoalíció pezsgőt bont, az ellenzék pedig fanyalog. Egyelőre most is ez a menetrend, tavalyhoz képest azzal a különbséggel, hogy a kormányból időközben kibukott Pavol Rusko idén már nem telefonálta körbe az állami vállalatokat, hogy azokat a közös kalapba történő nagyobb befizetésre ösztönözze. Szerdán este így is sikerült egy bűvészmutatvánnyal hirtelen 6,2 milliárdról több mint 10 müliárd koronára növelni a még elosztható összeget, ami már elegendő ahhoz, hogy valamennyi tárca • megkaphassa a prioritásainak finanszírozásához elengedhetetlenül szükséges pénzügyi keretet. A részleteket mellőzve már most egyértelmű, az MKP elégedett lehet, hiszen az általa irányított minisztériumok végül is jövőre többől gazdálkodhatnak, mint idén. Ez érvényes a földművelésügyre is, pedig az Ivan Mikloš pénzügy- miniszter által nem különösebben nagyra értékelt terület eredetileg „anorexiás”, azaz alapos fogyókúrára fogott keretből gazdálkodott volna. Az ország számára talán az a legfontosabb, hogy elhárult az ideiglenes költségvetés veszélye. Ľudovít Kaník munkaügyi miniszter beáldozása, na meg néhány (elveitől) független parlamenti képviselő helyi igényeinek kielégítése árán az év végén valószínűleg sikeresen elfogadják a büdzsé tervezetét. Nem túl hálás dolog a választások évére szóló költségvetést kidolgozni, hiszen üyenkor az éppen aktuális kormány a hiányra ügyet sem vetve szívesen adakozik. Ivan Mikloš jogos szűkmarkúságának eredményeként azonban most csak filléres üveggyöngyök osztogatására futja, bár a jövő őszhöz közeledve megint nem leszünk híján autópálya-szakaszok ünnepélyes átadásának. Azonban a kabinet előre tekint, s az euró bevezetését tűzte ki célul, márpedig az uniós közös pénz érdekében a költségvetési deficitet egy bizonyos szint alá kell szorítanunk, s a jelenlegi adatok ismeretében úgy tűnik, ez 2006-ban már sikerülhet. Vagyis most olyan költségvetést kell felmutatni, amelyik valamivel többet juttat a polgárok zsebébe (ez a várható reálbérnövekedés ismeretében sikerülhet), miközben a kreatív könyvelési trükköket mellőzve megfelel Brüsszel szigorának is. Közel nyolc év kormányzati rutinnal felvértezve az efféle cirkuszi bűvészmutatvány is sikerülhet Dzurindáéknak, jövő ősszel pedig kiderül, hogy a nagyérdemű vastapssal vagy kifütyüléssel honorálja a produkciót. JEGYZET A bóvli bosszúja BUCHLOVICS PÉTER Az ember szereti családi, rokoni körben ünnepelni a nevezetes születésnapokat, hát még ha a szeme fényéről, egyeden gyermekéről van szó. Ilyenkor jön a torta játékok, ajándékok, ruhák tucatja, koccintanak a kicsi egészségére, sorjáznak a jókívánságok. Nos, a minap is ez történt ismerőseimnél. Épp az egyéves gyermek szülinapját ünnepelték. Behozták a csodaszép tortát, letették a kicsi elé. Persze, hogy színes és izgalmas legyen az egész, a torta tetején egy látszatra fehér, viaszos izé trónolt, nem gyertya, hanem olyan megmagyarázhatadan formájú és állagú bigyó. Na most: a bigyó közepét meggyújtották. Vendég barátom döbbenten figyelte, hogy mi lesz ebből. Mint arról a háziak felvüá- gosították, ez egy roppant érdekes szerkentyű, mihelyst leég, a közepe szét fog nyílni, mint egy virág, majd pedig fantasztikus látványeffektus következik. Mindez valóban meg is történt, ráadásul az ödetes kis bigyó negédesen rázendített a hepibörz- déjtújúra... És csak kornyikált, kornyikált, kornyikált. Amikor már vagy jó negyed órája idédenkedett, a fiatal háziasszony felpattant, felmarkolta a kis vackot és kiviharzott vele a konyhába, ahonnan másodperceken belül hatalmas, súlyos és ritmikus ütések hallatszottak... Ám a kis dög csak fújta a magáét, turbózott, mint egy veszett pacsirta, konok, csökönyös gépiességgel. Kisvártatva a boldog nagyi fogta a megvadult szerkentyűt, és bevágta a ház előtti kukába. Röpke egy óra múlva a szomszédok is becsengettek, üdvözölve a kisdedet, megjegyezve: valami zenél a kukában... Amikor barátom elbúcsúzott a háziaktól, az átkozott kis bóvli még mindig nyekergett, ugyanakkora hévvel, állhatatosan, dacosan, szinte önimádó- an, mint egy megkergült kóris- talány, mint benarkózott statiszta a tehetségkutatón. A már fülsértőén idegesítő vackot barátom úgy próbálta elintézni, hogy a járdán, két lábbal, ritmikusan ugrált rajta. Ez csak némilegjavított a helyzeten, mert az undok kis dög csak azért se hagyta abba a csupaszirup he- pibörzdéjt. De nem ám! Magasabb hangfekvésre váltott... Hogy azóta szól-e a műremek, nem tudom. Remélem, abbahagyta. Bízom abban is, hogy a kisgyerek nem állt meg a (zenei) fejlődésben. Mint utólag kiderült, csak az elemet kellett volna kikapni a pokoli szerkezetből.