Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-24 / 197. szám, szerda
UJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 24. Nagyszünet - hirdetés 15 Akinek takargatnivalója van, biztosan fél, hiszen ha egy üzenetet nem töröl ki, bárki bármikor belepillanthat Titkos üzenetek és találkák A mobiltelefon érzelmi életben betöltött - többé-kevésbé fontos - szerepe nem új keletű (Képarchívum) Sokan mondják, hogy a mobiltelefonnal könnyebb az életük, hiszen egyszerűbb egy találka megbeszélése (és lemondása is). Mások állítják, hogy a készülékektől úgy érzik, mintha minden lépésüket ellenőriznék, és minden sms érkezésekor félniük kellene. Akinek takargatnivalója van, biztosan fél, hiszen ha egy üzenetet nem töröl ki, bárki bármikor belepillanthat. ISMERTETÉS Nemescsói Katalin kommunikációkutató, a Pécsi Egyetem doktora Az emberi kapcsolatok és a mobilkultúra című kutatásában arra keresi a választ, hogy a mobiltelefon befolyásolja-e a féltékenységet. Feltételezések szerint ugyan a féltékenység elsősorban a személyiség jellegétől függ, de a mobiltelefon erősítheti ezt a kínos érzetet, és kényszeres ellenőrizgetésbe csaphat át. Felszínesebbé teszi a kapcsolatokat A megkérdezettek leggyakrabban mobiltelefonon keresztül érintkeznek ismerőseikkel. A válaszadók 60 százaléka szerint a mobilhasználat felszínesebbé teszi az emberi kapcsolatokat, de ezzel párhuzamosan kényelmessé és gyorssá is. A jelenleg is folyó kérdőíves vizsgálatban Nemescsói Katalin összesen 270 embert kérdez különböző emberi viszonyaikról és a mobilhasználatukról, majd közülük ötvennel mélyinterjút is készít. A válaszadók fele férfi, másik fele nő. A kutatásból kiderül, hogy bár mindenki szereti hangoztatni, hogy mennyire bízik barátjában, barátnőjében, mégis kedveli a telefonos „paráztatást”, naponta többször ellenőrzi párját, ráadásul sms-eit is elolvassa titokban. Köldökzsinór A megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka azt állította, hogy a legvégsőkig megbízik partnerében, és ugyanilyen arányban voltak azok, akik naponta kettő és öt alkalommal hívják párjukat, tizenöt százalék még ennél is többször. Az anonim kérdőív kitöltőinek fele bevallotta, hogy rendszeresen ellenőrzi párja kimenő és bejövő telefonhívásait. Persze ilyenkor kérdéses, hogy valóban alaptalanok-e a kis „nyomozóakciók” a másik fél irányában, vagy csakugyan mobilmegszállottságról és kényszerről beszélünk. A mobiltelefonnak, az érzelmi életben betöltött többé-kevésbé fontos szerepe nem új keletű: a mobiltelefon-használat kultúrájának kutatásában élenjáró északeurópai országok szakemberei már korábban is megállapították, hogy a mobiltelefon - elsősorban a fiatalok körében - egyfajta köldökzsinór, ami leginkább a barátokkal való összeköttetést szolgálja. A magyarok sem különböznek radikálisan a norvég vagy finn fiataloktól, a tizenévesek sms-ben (is) élnek lelki életet, azaz nem példa nélküli, hogy 160 karakterbe sűrítve mondják el például egy szakítás történetét, (vm, due) PÁLYÁZÓ Fonyód - képekben AJÁNLÓ A Fonyódi Művelődési Ház pályázatot hirdet Fonyód - képekben címmel. A pályázat célja, hogy a várost meglátogató turisták a településsel kapcsolatos vizuális élményeiket minél többen megörökítsék, és egy fotókiállítás keretében másoknak is bemutassák. A fotópályázaton bárki részt vehet életkortól, foglalkozástól és lakóhelytől függetlenül. A rendezők kifejezetten bíztatják a részvételre azokat a turistákat, akik egyéni vagy társas úton jártak Fonyódon. Sokat fényképeztek, de még sohasem jutott eszükbe nyilvánosság előtt szerepelni fényképeikkel. A pályázat témája kötetlen. Műemlékfotók, eseményfotók, tájképek, természetfotók, városképek, stb. Egy pályázó maximum 5 db fekete fehér vagy színes - bármilyen technológiával készült papírképet küldhet be, 18x24 cm méretben. A beküldött fotókat minden szerző visszakapja, a pályázati naptárban megjelölt időpontig. Díjazás: az első 3 helyezett (30 000,20 000, 10 000 forint értékben)'. A helyezetteken kívül 10 különdíj kerül kiosztásra. Pályázati naptár: A fotók beküldésének határideje: 2005. szeptember 2. Zsűrizés: 2005. szeptember 8. Díjak átadása a megnyitón! Akiállítás ideje: 2005. október 7-30. A kiállításra nem került fotók a kiállítás megnyitón átvehetők. A művek visszaküldésének határideje: 2005. november 20. Postacím: Városi Művelődési Ház 8640. Pf.: 40, Tel: 85/560-111, e-mail: fonyodmuvhaz@axelero.hu , honlap: http://kultur.fonyod.hu. (ú) A fotópályázaton bárki részt vehet - életkortól, foglalkozástól és lakóhelytől függetlenül (Képarchívum) Őszintén a közbiztonságról is... A közép-európai posztkommunista országokban készített közvélemény-kutatások eredményei rendre arról tanúskodnak, hogy az emberek nem érzik magukat biztonságban. Az elkerülhetetlen gazdasági kihívásokon túl leginkább a köztörvényes bűncselekmények hihetetlen mértékű elszaporodása aggasztja a közvéleményt. Mit tehet ebben a helyzetben a politika, különös tekintettel a megyei önkormányzatokra. E témában kérdeztük Ladányi Lajost a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőjét, a parlament belbiztonsági bizottságának tagját, aki egyszersmind Nyitra megyei önkormányzati képviselőjelölt. Mit tehetnek megyei szinten a közbiztonsági helyzet javításáért?- A“közbiztonság“, mint fogalom, tulajdonképpen a rendszerváltástól vált ismertté Közép-Európa posztkommunista országaiban. Hiszen 1989 előtt rendőrállamok kényszerű lakosaiként érezhették magukat az emberek viszonylagos biztonságban... Klasszikus értelemben vett köztörvényes bűnözés persze mindenhol s mindig volt ebben a térségben is, csakhogy, amikor lekerült az a bizonyos fedő a jelképes fazékról, ahogy mondani szokás, szerteszét buggyant belőle a szenny is. A múlt század elejének a Tengerentúlon meghonosodott vadkapitalista közege sajnos itt, Közép- Európában született újjá, szinte pillanatok a szabad rablás, a vadprivatizáció, a szervezett bűnbandák paradicsomává alakítva a térséget. Egyértelmű, hogy leginkább a többségben lévő egyszerű, nem utolsósorban törvénytisztelő köznép lett a szenvedő alanya ennek a társadalmi kórnak. Ráadásul volt időszak, főként Meéiarék országlása idején, amikor szinte nem volt ember, aki ne érezte volna a saját bőrén azt ami történik. Mintha még most is igy lenne ez...- Azért a helyzet tagadhatatlanul javult a Meéiar-kormányok utáni időszakban. Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy minden rendben van a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás területén. Az viszont tény, hogy senki sem vethette a szemünkre az elmúlt hét év során, hogy a politikusok úgy hunytak volna szemet, netán oly mértékben támogatták volna a köztörvényes bűnözőket, mint akkor amikor Vladimir Mečiar kormányzott... E tekintetben, persze, egyáltalán nem arra gondolok, hogy a tárgyalt időszakban közvetlenül a politikusok zsebére dolgoztak a bűnelkövetők. A Szlovák Köztársaság megalakulást követően inkább az volt a baj, hogy olyan fejetlen, kusza helyzetben volt a gazdaság, mint amilyenben volt. Értem ezt a törvényi szabályozás hiányosságaira is. Vagyis olyan társadalmi közeg volt itt a kilencvenes évek elején, amely kimondottan ösztönözhette akár közvetve is, hogy bizonyos csoportok a zavarosban halásszanak. Ennek az időszaknak azt hiszem vége lett. Hogy mindez így történt, abban nem kis szerepet játszottak az MKP politikusai is, a csúcsvezetéstől kezdve, a megyei, sőt helyi önkormányzati szintekig is. Hiszen az egyes, az általános közbiztonságot és az igazságszolgáltatást is érintő törvényeket a leghatározottabban támogattuk, megyei szinten pedig napi kapcsolatban vagyunk a rendőrségi vezetőkkel, s rendszeresen elszámoltatjuk őket munkájukról. A pozitív változásokat egyébként minden egyes tárgyilagos szemlélőnek éreznie kell, hiszen a sajtó rendszeresen tájékoztat arról, hogy szinte futószalagon lepleződnek le az egyes gazdasági visszaélések, lassan de biztosan visszaszorulnak, úgymond, a nyilvános korzókról a közismert bűnözők, mégpedig, oda ahová valók, az alvilágba... Ez kétségtelen, ám az emberek igazságérzetét joggal bánthatja, hogy a rendőrség és az ügyészségek által feldolgozott bűncselekmények lefülelt tetteseit valahogy, enyhén szólva is, nagyon vontatottan ítélik el jogerősen, ha egyáltalán születik ítélet a perekben.- Való igaz, bizony meglehetősen akadozik még az igazságszolgáltatás mechanizmusa. Tudni kell azonban, hogy a klasszikus demokráciákat jellemző hármas hatalommegosztás, a törvényhozásról, a végrehajtó hatalomról és a független bíróságokról beszélek, lehetetlenné teszi, hogy a politika közvetlenül avatkozzon be a bíróságok működésébe, munkájába. Ilyen értelemben, a legjobb jóindulat ellenére, egy megyei szintű politikusnak is tulajdonképpen csak lehetősége van, mint az egyszerű választópolgárnak. Amivel többet megtehetünk az az, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom, vagyis a parlament és a mindenkori kormány tagjaiként olyan gazdaságot és a közbiztonságot is érintő rendelkezések, törvények meghozatalát szorgalmazzuk ebben a döntéshelyzetben, amelyek hosszú távon egészen biztosan javítanak majd választóink közérzetén ilyen értelemben is. BP-5-13496
