Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-03 / 179. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. augusztus 3., szerda 2. évfolyam, 31. szám A háztulajdonosok azt állítják, pokol az életük a roma szomszédság miatt. Fél napos rokonlátogatásra sem mozdulnak ki, mert nem tudják, mi várja őket, ha hazaérnek. Szomorú helyzetkép a Veseiá utcából Messziről milliomosnegyednek látszik (A szerző felvételei) Eperjes. A város polgármestere a nyári uborkaszezonnak tudja be, hogy irodájában egymásnak adják a kilincset az újságírók, és mindenki a romákat a nem romáktól elválasztó falról kérdezi őt. JUHÁSZ KATALIN Milan Benč türelmesen elmagyarázza, hogy szó sincs falról, legalábbis nem úgy, ahogyan a csehországi Ústi Nad Labem-ben felépíttetett, majd a közvélemény nyomására leromboltatott. Egyszerű drótkerítést készülnek húzni a 99 százalékban romák lakta szükséglakások és a környező házak kertjei közé. Céljuk nem egyéb, mint a magántulajdon védelme, és hát mindenkinek joga van megvédeni, ami az övé. A városrendezési tervben már 1995-től szerepelt egy, a társadalom peremére került réteg számára építendő szociális lakáskomplexum, a környéken lakók mégis meglepetten kapkodták a fejüket, amikor közveden szomszédságukban, a valamikori téglagyár területén hónapok alatt felépültek a szükséglakások. A polgármester nem „romákról” és „nem romákról”, hanem szociálisan gyenge és tehetős rétegről beszél, hangsúlyozva, hogy az említett lakásokban nem roma lakbérhátralákosok is élnek. „Az adósság összege már tíz évvel ezelőtt túllépte a tízmillió koronát, azóta pedig csak romlott a helyzet. Jelenleg több mint huszonöt milliós lakbérhátralékot halmoztak fel a telepen élők, és bár törlesztési naptárat dolgoztunk ki számukra, sokan évtizedekig nem jönnek egyenesbe, azaz nem tudnak elköltözni a szükséglakásokból” - tudtuk meg a polgármestertől. A 92 ezer lakosú Eperjesen a legutóbbi népszámlálás alkalmával 1342-en vallották magukat roma nemzetiségűnek, becslések szerint azonban a romák száma ennél ötször több. A szakképzetlen roma felnőttek körében 99 százalékos a munkanélküliség. Szükség van tehát további alacsony komfortfokozatú lakásokra, a kérdés csak az, hol épüljenek fel. A régi téglagyár környékén élők hallani sem akarnak a „legkényelmesebb megoldásról”, azaz hogy a meglévő blokkok mellé egy újat húzzanak fel. Ezt bizonyítja az a több mint ezer aláírás, amelyet alig egy hét alatt sikerült összegyűjteniük a petíció kezdeményezőinek. „Ha kell, élő lánccal akadályozzuk meg az építkezést, az éhségsztrájktól sem riadunk vissza, és akár Strasbourgig is elmegyünk. Nem hagyjuk, hogy roma gettó nőjön a kertünk alatt, és tönkretegyék mindazt, amiért mi generációkon át dolgoztunk“ - mondta lapunknak Oleg Tkáč, az aláírásgyűjtés kezdeményezője, aki délelőtt a-helyi egyetemen tanít, délutánonként pedig önkéntes csőszként teljesít szolgálatot a Veseiá utcai kertek környékén. „Jelenleg senki sem tudja, hányán élnek ezekben a lakásokban, de bizonyosan sokkal többen, mint ahányan négy éve ideköltöztek. Azóta pokol az életünk. Éjjel lehetetlen aludni a zaj miatt, nappal pedig lopnak, fosztogatnak, összerondítják a kertjeinket. Egy idős hölgynek a konyhájában jártak, elvitték az összes edényét. A közeli öregotthon ablakait be kellett rácsozni, a régebben keresett telkek árai pedig lezuhantak, ezért el sem tudunk költözni innen” - panaszolta Oleg Tkáč, majd előzékenyen végigkalauzolt bennünket a telepen. Nos, az alacsony komfortfokozatú lakóblokk messziről milliomos negyednek tűnik. Modem építészeti megoldások, élénk színek, barátságos, zöldövezeti miliő. Közelebb érve felfedezzük, hogy csaknem valamennyi lakás ablakában szatelit antenna díszeleg. Még közelebbről szemlélve már kevésbé derűs a látvány: a folyosóablakok többsége betörve, a bejárati ajtóknak hűlt helye, a lépcsőházak pedig harlemi viszonyokat idéznek. Hamarosan megjelennek körülöttünk a mindenre kíváncsi rajkók, nyújtogatják a markukat, és szlovákul, majd angolul kérnek egy kis aprót. Tőlük, illetve nagyobb testvéreiktől kell kerítéssel védeni a dombon lakók tulajdonát. „Az emberek nem hogy nyaralni nem mernek elmenni, hanem fél napos rokonlátogatásra sem mozdulnak ki, mert nem tudják, mi várja őket, ha hazaérnek. A kertekben semmit sem érdemes termelni. Amikor azzal hívom a rendőrséget, hogy a kertemben idegenek garázdálkodnak, visszakérdeznek, hogy tizenöt éven felüliek-e az ületők, mert egyébként ki se jönnek” - panaszolta Tkáč. Szerinte a város azért akarja épp ide építeni az új szociális lakásokat, mert egyetlen városi képviselő sem lakik a környéken. „A városatyák nem tudatosítják, hogy ennyi beilleszkedni, képtelen ember egy helyre koncentrálása nagyon veszélyes tendencia. Ha szétköltöztetnék őket, a fehér szomszédok hatására hamarabb szocializálódnának, hamarabb fogadnák el a többségi társadalom normáit. így azonban erősnek érzik magukat, és úgy gondolják, nekik minden ingyen jár” - véli idegenvezetőnk. A minket kísérő csoport egyre népesebb, már felnőttek is csatlakoznak, és egymást túlkiabálva sorolják, mi minden jár nekik. Legtöbben Kam'k minisztert szapulják a szociális segély, illetve a gyereksegély csökkentéséért, szerintük normális, ha az éhes gyerek elcsen egy-két szem gyümölcsöt. Mások azt kifogásolják, hogy a kicsiknek nincs hol játszaniuk, csak néhány rozzant mászókán osztozhatnak. Nos, ez a gond hamarosan megoldódik, épp a modem játszótér érdekében készülnek falat húzni a telep északi, domboldal alatti részére. Vélhetően ezt a kőfalat keverhették össze az Ústi Nad Labem-i típusú választófallal a roma jogvédő aktivisták. A polgármester szerint azonban ez csupán a szintkülönbség miatt szükséges. Az északi emelkedő ugyanis 6-8 méteres, és a földcsuszamlás veszélye miatt eddig nem építhettek ott játszóteret. A tervek kivitelezése azonban egyelőre leállt, mivel a petíció hatására a polgármester bizottságot hozott létre, amely ismét megvizsgálja a lehetőségeket. Ők hivatottak eldönteni, hol épüljön fel az új szociális blokk. A pesszimisták szerint azonban ez csak formalitás, a bizottságban ugyanis szintén kizárólag olyanok ülnek, akik sosem laktak a szomorú sorsra jutott Veseiá utca környékén. Ottjártunkkor mindenesetre találkoztunk a Duna Televízió stábjával, valamint egy magyarországi internetes hírportál munkatársaival, akik ugyanarra voltak kíváncsak, mint mi. Az országimázsnak megint annyi... Közelebbről szemlélve már kevésbé derűs a látvány: a folyosóablakok többsége betörve, a bejárati ajtóknak hűlt helye Megelevenedett az egyébként néptelen utca, nyüzsgő forgatag lett. A fellépők egymás kezébe adták a mikrofont, hatórás műsort produkáltak. A giccsnek nem volt helye a fesztiválon KOVÁCS ÁGNES Jablonca. Az összes eddig megrendezett fesztivál közül ez utóbbi, a IV. Kézműves és Iparművészeti Fesztivál volt a legszínvonalasabb, amelyet a Péter-Pál napi búcsú alkalmával rendeztek Jabloncán. Pedig volt már olyan év is, hogy egy petákot sem kaptak, de túlélték. Sőt, akkor az alacsonyabb színvonal talán csak a kevesebb műsorszámban nyilvánult meg. Egy valamiből azonban nem engednek a szervezők a kezdetektől. Következetesen kiszorítják a giccsárusokat, s helyettük a kézművesek után kutatnak, akik még igazi értékeket kínálnak. A falu közepén gombamód nőttek ki a földből a sátrak, lettek gyorsan asztalok, székek, azokon szép szőttes térítők. Kihangosítás, nézőtér, muskátli és elkezdődhetett a vásár és a fesztivál. Megelevenedett az egyébként néptelen utca, nyüzsgő forgatag lett, sok színes áru, szikrázó napsütés, népzene, gyerekeknek játszóház, mézeskalácsillat, kolomp hangja... Igaz, a sörcsap valami miatt bedöglött, de miután megjavították, lassan visszapártoltak a helyi kocsmából a kliensek. Már délután két óra körül egymás után érkeztek a fellépők autókon, autóbuszon, akik egymás kezébe adták a mikrofont és hatórás műsort produkáltak. A rozsnyói Búzavirág ezúttal is kitett magáért, nekik és a szintén rozsnyói Vesna párosnak a Haviar húzta a talpalávalót. Fergeteges komédia volt Gál Tamás komáromi színész és Kováts Marcell kassai zenész produkciója, a Helység kalapácsa. Az Ipoly-völgyéből, Lukanényéből érkezett citerazenekar csaknem fél óra hosszat játszott. A nap fő műsorszámát a nagyidai Ilosvai Selymes Péter táncegyüttes szolgáltatta. A palóc mesemondók elmondtak egy-egy szép palóc népmesét, ízesen, ahogy még a nagyszüleiktől hallották. Nem maradt el a tárogató hangja sem, és az olyannyira várt Krasznahorka büszke vára dallama sem, amellyel Kováts Marcell ajándékozta meg a közönséget. A napot a tornagörgői Csillagvirág nívódíjas falusi színjátszó csoport zárta legújabb darabjával. De amikor már mindenkit becsalogattak a terembe, egy kiállítást is megnyitottak. Jozef Peniaško emlékeztetett bennünket Elfelejtett vármegye című új fotósorozatával a hajdan volt Torna vármegyére. A Tornagörgőn otthonra lelt művész a jelentéktelent, az ósdit, a csúnyát, a romosat fotózta, s a képeken ezek mégis mind szépnek, romantikusnak, újnak és fontosnak tűnnek. Mindent összevetve a szervezők elégedettek lehetnek. Nem csak az idei fesztivállal, hanem ennek kapcsán az eddig elvégzett munkával is. S ennek legfőbb bizonyítéka az a templom, amelyért négy évvel ezelőtt a rendezvényeket elindították. Az elgondolás az volt, hogy a fesztiválok során megtartott koncertek bevételét a helyi katolikus templom megmentésére fordítják. A pénz nem szaporodott nagyon, errefelé a közadakozást többször kell megszervezni. Szerencsére, két év után az önkormányzat is belátta, a kincs a falué, s kár volna, ha a szemük előtt omlana össze az 1867-ben épült katolikus templom. A nekiveselkedésnek egy Sapard-támogatás lett az eredménye, amelynek köszönhetően a megújult, impozáns épület már messziről üdvözli a falu felé közeledőt. A belső rekonstrukció után, szeptemberben szentelik fel a templomot. A munka java elvégeztetett. Az oltár és oltárkép restaurálásának támogatását a Jablonca Polgári Társulás vállalta. Szeretnék, ha szeptemberben ez is új ruhájában pompázna a templomban. A rongyból font lábtörlő még mindig jól állja a sarat (ifj. Szászok György felvétele)
