Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-10 / 185. szám, szerda

r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. augusztus 10., szerda 2. évfolyam, 32. szám A rozsnyói katedrálisban 1945 óta most először hangzott fel a magyar himnusz, de ezúttal az ősi, kuruc kori fúvós hangszer bús hangján Tárogató búra, vigalomra Négyévenként rendezik meg a Tárogatósok Világta­lálkozóját, amelynek során a világ számos országából érkező tárogatóművészek bejárják a Kárpát-medence több városát. Rozsnyót és Lucskát már harmadik alka­lommal ejtik útba. KOVÁCS ÁGNES Rákóczi emlékét hűen őrző vá­rosban a tárogatónak, ennek az ősi, kuruc kori hangszernek külön létjogosultsága van, hiszen 1706-1707 között a városban idő­zött a nagyságos fejedelem. Volt már, hogy a krasznahorkai vár or­máról szállt messze a széllel Nagy Csaba játéka, aki egyébként a csa­pat vezetője, s a világtalálkozó lét­rehozója. Ám valahányszor errefe­léjártak, nem hagyhatták ki a rozs­nyói Őrtoronyot, amely annak a térnek a kellős közepén ágaskodik, amelyet valaha Rákóczi térnek ne­veztek. Ezúttal is innen hívták táro­­gatós koncertre a város lakóit a pár száz méterrel arrébb lévő gótikus katedrálisba. Ritkaságszámba megy, hogy ez a templom magyar rendezvénynek adjon otthont. Ép­pen ezt az alkalmat ragadta meg számos néző. Hiszen Szent István freskója alatt 1945-ben csendülhe­tett fel utoljára a magyar himnusz, de most a tárogató bús hangján is­mét felhangzott. S nemcsak a nem­zeti himnusz, hanem egyéb himnu­szok sorozata, a székely, a régi, ere­deti magyar himnusz, a Boldogasz­­szony anyánk, a magyarok világ­himnusza, de Szedlacsek Lajos elő­adásában még a bányászhimnusz is felcsendült. Nem maradhatott el a Krasznahorka büszke vára kezde­tű bús, Rákóczi-dal, és sorra ját­szőtték a kuruc korból ismert vi­dám vagy szomorú nótákat, a Tyukodi pajtást, a Csínom Palkót vagy a Hej, Rákóczi, Bercsényit. A hangszer feltámasztói Egy Szabolcs megyei kis község­ben, Vaján, amely kuruc emlékeket őrző település, megalakult a Rákó­czi Tárogató Egyesület. Ez hivatott arra, hogy összefogja a Magyaror­szágon és külföldön élő tárogatóso­kat. Ez az egyesület évente orszá­gos találkozót, négyévente pedig világtalálkozót rendez, idén sor­rendben már a harmadikat. Erre az eseményre Európa szinte minden országából érkeznek tárogatósok, Norvégiából, Dániából, Hollandiá­ból, Németországból, Svájcból, Franciaországból, de jönnek a ten­gerentúlról is, Amerikából, Ore­gonból, Chicagóból, Clevelendből, Kanadából, és tagjaik között szá­mon tartanak tárogatósokat Auszt-Nagy Csaba tárogatóművész, a világtalálkozó főszervezője A kuruc időket idézi ez a hanszerO ráliában is. Legtávolabbról, Ore­gonból érkezett egy művész. Volt, aki Angliából érkezett, a németor­szági, de skót származású művész pedig azóta, hogy tárogatózik, ma­gyarul is tanul. Az egyesület fóru­mot biztosít számukra, ahol szak­mai programokban és koncerteken vehetnek részt. így történt ez most is, s a világtalálkozó során megala­kult egy nemzetközi tárogató­együttes, amely előbb Aggteleken a cseppkőbarlangban, majd Rozs­nyón és Lucskán lépett fel. A turné pedig folytatódott tovább az egri Dobó István várban, majd a gyön­gyöspatai katolikus templomban, a Balaton-felvidéken, Sümegen, Balatonföldváron, Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban, Szent­endrén a Skanzenben, végül Veres­egyházon. A helyszínek minden vi­lágtalálkozó alkalmával változnak, de előfordul, hogy kérik négy év múlva a visszatérést. így történt ez Lucskán is. A romtemplom vonzóereje „Lucskára öt év múltán vissza­tértünk, és ismét jól éreztük ma­gunkat. Bízom benne, hogy a kö­zönség is úgy érezte, valami olyas­mit kapott, ami a tárogató révén az ő magyarságát, az ő tárogató­hoz való kötődését megerősítette” - mondta Nagy Csaba. Hozzátette, a külföldi zenészek között egyet­len magyar származású sincs. Az esetek kilencven százalékában mindössze a hangszer köti őket Magyarországhoz. „Van egy olyan sajátos hangszíne, amely megfog­ta őket, és úgy gondolták, hogy szeretnének ezen a hangszeren játszani. Ez a hangszer a klarinét, az oboa, a fagott sajátos hangszín­­keveréke, és talán az emberi hang­hoz ez áll a legközelebb. Nem vé­letlen talán, hogy Wagner Tristán és Izoldájában éppen a tárogató szólal meg. Én úgy gondolom, en­nek a hangszernek nagyon szép múltja volt, jelene van, és ennek az egyesületnek köszönhetően lesz egy szép jövője is” - összegez­te Nagy Csaba. Kocsmáros László a lucskaiak nevében köszöntötte a romtemp­lom boltívei alatt összegyűlt kö­zönséget. Mint mondta, ez az Ár­pád-kori múltjáról ismert hely egyfajta fókusz, erőtér. Nagy él­ményben lehetett része mindenki­nek, aki ellátogatott a koncertre, és élvezte a lucskaiak vendégsze­retetét. A 40 személyes motoros hajó a folyó jobb partjánál lévő kikötőből indul bármikor, az érdeklődés szerint, feltéve, ha legalább 25 utas összegyűlik A WAG-gal a Vágón GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. Új kínálattal bővült a vágsellyei idegenforgalmi szolgál­tatások palettája - kirándulóhajó jár a Vág folyón. A BLM-WAG névre keresztelt, 40 személyes motoros hajó a vágsellyei hídtól pár száz méterrel lejjebb, a folyó jobb part­jánál lévő kikötőből indul bármi­kor, az érdeklődés szerint, feltéve, ha legalább 25 utas összegyűlik. „A kikötői pontonon üzemelő bárban lehet majd feliratkozni a hajóútra megbeszélt időre - tájékoztatott a hajó kapitánya és tulajdonosa, Mi­roslav Majer”. A kapitány szerint, ha van elég érdeklődő, bármikor, akár sötét éjszaka is lehet hajókáz­­ni. A felnőttek 90, a gyerekek 60 koronát fizetnek egy egyórás hajó­útért, ha külön csoportok, iskolák, gyerektáborok, társaságok bérlik ki a hajót, nekik 3000 korona plusz áfa az utazás egy órára. Bővebb in­formációkat közvetlenül a tulajdo­nostól, a 0903/159 550-es telefon­számon kaphatnak. Igény szerint másfél órás is lehet az út a folyón felfelé, a vágkirályfai vízi erőműig, vagy háromórás hajókázás a másik irányban, a sókszelőcei vízlépcsőig és vissza. A hajózok gyönyörköd­hetnek a természet szépségében, ami egészen másképpen fest innen, vízközelből. Nemrég a szomszédos vág­­hosszúfalui kisiskolások és óvodá­sok vettek részt egy közös hajóki­ránduláson. Majer kapitány a kikö­tőtől felfelé, a víztározó felé vette az irányt. Tapasztalt hajós a kapi­tány, aki a tengerésziskola elvégzé­se, 1971 óta a Csehszlovák Dunai Hajózási Vállalat alkalmazottja­ként hajózott Európa folyóin, és a hajósinasságtól egészen a vállalat igazgatóhelyettesi posztjáig ívelt a karrierje, most pedig magánvállal­kozóként vágott bele a kiránduló­hajó üzemeltetésébe. A sellyei híd alá érve félbeszakít­juk a társalgást, itt a manőverezés­re kell összpontosítania, mert ezen a szakaszon az egykori vashíd víz alatti maradványai fenyegetik a ha­jót. Ezúttal nem mentünk egészen a víztározóig, Vághosszófalu felett fordult a hajó, majd folyásirányban a tornóci vasúti hidat megkerülve fordult visszafelé a kikötőbe. A gye­rekek új élménnyel lettek gazda­gabbak, mert bár néhányuk való­színűleg csónakkal vagy kenuval is volt már a Vágón, de egy igazi hajó azért mégiscsak más. (Szőcs Hajnalka felvétele) A vághosszúfalui kisiskolások igencsak élvezték a hajókázást A zömmel külföldi zenészek egyetlen kötődése Magyarországhoz a tárogató (Szabó Ottó felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom