Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-30 / 72. szám, szerda
v. új szó 2005. március 3o.______________________________________________________________________________________________________________________________________SZÜLŐFÖLDÜNK 27 Az ország tizenhat legelmaradottabb járása közül tíz keleten, négy (köztük a Rimaszombati és a Nagykürtösi) pedig délen, egy nagyobb tömbben található A szegénység makrorégiói Dél- és Kelet-Szlovákiában A rossz szociális helyzetnek számos oka, összetevője és kísérőjelensége van. Ezek közül csak néhányat említünk - (arány) számokkal téve érthetőbbé a helyzetet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában az utóbbi időben csak két járás, a Kisszebeni (Sabinov) és a Námesztói (Námestovo) „produkál” demográfiai többletet, s még néhány északkelet-szlovákiai járásban nevezhető az országosnál valamivel jobbnak a népesedési helyzet. Tíz járásban olyannyira alacsony a természetes szaporulat, hogy - a statisztika könyörtelen nyelvén - egy szülő korban lévő nőnek manapság egynél kevesebb gyermeke születik. A Miavai (Myjava), a Vágújhelyi (Nové Mesto nad Vá- hom), a Besztercebányai és a Selmecbányái mellett a Komáromi és a Vágsellyei járásban is ilyen kedvezőtlenek az adatok. Az elhalálozásoknak a lakosság számához viszonyított aránya is Dél-Szlovákiában a legrosszabb. Országos viszonylatban fogy a népesség, a kerületek közül már csak az Eperjesiben, a Kassaiban és a Zsolnaiban mutatható ki természetes népességnövekedés. A Nagy- szombati kerület lakosságának száma lényegében csak a nagyobb mérvű odavándorlásnak köszönhetően nem csökken. A többi kerületben a máshonnan oda települők száma sem segít - folyamatos a fogyás. Az ország tizenhat legszegényebb, a többitől egyre inkább leszakadójárása közül tíz kelet-szlovákiai (az északkeletiek mellett ide sorolják a Kassa-vidékit is), négy délszlovákiai (Nagyrőcei, Rimaszombati, Nagykürtösi és Korponai). Összességében szegénynek minősül az Aranyosmaróti és a vele szomszédos Zsarnócai (Žarnovica) járás is. Viszonylag nagyfokú a szegénység abban a következő, csak némileg jobb kategóriába sorolt kilenc járásban is, amelyek a már említett tíz közigazgatási egységgel együtt a szegénység kelet-szlovákiai makrorégióját alkotják. E nagyrégió a Komáromtól Nagyrőcéig húzódó, ugyancsak problematikus régióval együtt Szlovákia nagy, összefüggő részét alkotja. „A szegényjárásokra a szociális és az infrastrukturális potenciál alacsony színvonala, a civilizációs lemaradás, a közlekedési hozzá nem fér- hetés, a kedvezőtlen fekvés a jellemző. Marginális fekvésük azt jelenti, hogy vagy határ menti régiókról van szó, vagy a városokhoz képest számítanak peremterületnek. Ez a periferikus helyzet - egyebek mellett - a munkaerő kis mobüitására is hatással van (főként a rossz, időigényes és viszonylag drága közlekedési hozzáférhetés következtében), ami elsősorban a hatványozottan hátrányos helyzetűek számára nehezíti a munkahelyre, valamint a művelődés és a kultúra után való utazást, s így a helyzet egyre romlik” - olvasható. Jól érezteti ezt a folyamatot három arányítás. Az egyik a képzettséggel kapcsolatos: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők országos arányát is nagyrészt Pozsony „diktálja”, vagyis a többi kerülettel együtt olyan szlovákiai átlagot ad, amelyet egyetlen kerület sem tud elérni, a főváros viszont messze meghaladja azt. A Pozsonyi kerületben az átlagbér az országos átlag több mint 130 százaléka. A második viszonyítás a munka- nélküliségre vonatkozik. Pozsony járásaiban (tehát városrészeiben) 2003 őszén 2,7-3,6 közti volt az állástalanok aránya, a Rimaszombatiban és a vele szomszédos Nagyrőceiben a fővárosinak körülbelül a tízszerese (28 százalékot is meghaladó). A harmadik példa: az országos átlaghoz képest is lényegesen alul- képzettebb roma népesség a leszakadó régiók egyik legproblemati- kus társadalmi csoportja, amely hatványozottan hátrányos helyzetű, mert a fél évnél rövidebb ideje állástalanok közül 1999-ben minden ötödik volt roma, de a négy évnél hosszabb ideje munkanélkülieknek már az 52 százaléka. A Pozsonyi kerületben az átlagbér az országos átlag 130 százaléka. A külföldi tőke, a gazdaság és az üzlet a városokba és a fejlettebb régiókba költözik (Korpás Árpád illusztrációs felvétele) A mezőgazdaságban dolgozók aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva kerületenként (a húsz vagy annál több főt alkalmazó gazdasági szervezetek adatai alapján) 1997-ben és 2001-ben. A bal oldali, 1997-re vonatkozó oszlop (tehát az arány) minden kerület esetében magasabb, mint a jobb oldali (2001). A kerületek rövidítései: BA - Pozsonyi, TT - Nagyszombati, TN - Trencséni, NR - Nyitrai, ZA - Zsolnai, BB - Besztercebányai, PO - Eperjesi, KE - Kassai. In: Regionálny rozvoj - východiská a súčasný stav, 2004 A fiatalkorúak aránya 1991 és 2001 között 24,9-ről 18,9 százalékra csökkent Dél-Szlovákiában okozza a legnagyobb gondot a népesség fogyása ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ ként a déli járások tekinthetők” fogalmaz Peter Gajdoš társadalom- A népességszám járásonként! kutató, alakulása szempontjából is érdekes Szlovákiában a két legutóbbi, a helyzet. Miközben a nyugati- 1991. és a 2001. évi népszámlálás északnyugati, fejlettebb országrész adatai alapján 24,9-ről 18,9 száza- összességében véve gyarapodni látszik, lakossága egyre fogy. Keleten (főként északkeleten) fordított a helyzet: stagnálnak vagy egyre mélyebbre süllyednek a régiók, miközben a természetes szaporulat ezekben a lékra csökkent a fiatalkorúak ará- legnagyobb. „Jelentős az nya. észak-déli polarizáltság a népese- Halmozottan hátrányos helyzetű dési-demográfiai helyzet esetében, egy-egy régió, ha egyrészt népes- leginkább problematikusaknak fő- ségfogyással kell szembenéznie, A népesedésben jelentős az észak-déli polarizáltság. másfelől területén az átlagosnál több a kisközség. Dél-Szlovákia több járásában (például a Rozsnyóiban, a Nagyrőceiben, a Rimaszombatiban és a Nagykürtösiben is) megfigyelhető ez a jelenség. A kisközségek lakosságának - országos átlag szerint - több mint egynegyede nyugdíjaskorú. A leginkább falusias jellegű (tehát kisebb mértékben urbanizálódott) magyarlakta járások közé sorolja Gajdoš a már említett járásokon kívül a Dunaszerdahelyit, a Galántait, a Szeneit és a Kassa-vidékit. .Javarészt határ menti régiókról van szó Szlovákia déli és északi részén” - jegyzi meg összefoglalójában. Az ezredfordulón a mezőgazdaságban dolgozók aránya csak két dél-szlovákiai kerületben, a Nagyszombatiban és a Nyitraiban haladta meg a tíz százalékot GDP-szakadék Pozsony és az ország többi része között ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Óriási különbségek figyelhetők meg Szlovákia régiói között a gazdasági fejlettséget illetően is. A bruttó hazai össztermék (GDP) alapján Pozsony a Európai Unió átlagának megfelelő szinten teljesít, a többi kerület 1996 és 1999 között - az 50-52 százalékos színvonalat elérő Nagyszombati kivételével - az uniós átlag felét sem érte el. Az országos átlag 2000-ben 48,1 százalék volt. (Fontos megjegyezni, hogy a kerületenkénti átlag a fejlettebb városok és körzetek jobb, valamint az elmaradottabb vidékek kedvezőtlenebb teljesítményéből adódik össze.) A mezőgazdaság foglalkoztatási mutatói 1989 után egyre romlottak, a kilencvenes évek második feA GDP KERÜLETENKÉNT Kerület 1996 1997 1998 1999 Pozsonyi 92 100 99 95 Nagyszombati 51 50 50 52 Trencséni 44 44 44 44 Nyitrai 37 39 40 40 Zsolnai 38 40 40 40 Besztercebányai 42 43 43 43 Eperjesi 30 31 31 31 Kassai 44 44 47 47 Szlovákia összesen 46 48 48 48 Kimutatás arról, hogy az Európai Unió átlagának milyen hányadát érte el a bruttó hazai össztermék (GDP) Szlovákia egyes kerületeiben az 1996 és 1999 közti időszakban (A statisztikai hivatal adatai alapján.) lében száz hektár termőföld a Nagyszombati kerületben átlagban 5,8, a Trencséniben 5,4, a Nyitraiban 5,1, a Pozsonyiban pedig öt embernek adott munkát, s az ebben az ágazatban dolgozók aránya csak két kerületben, a Nagyszombatiban és a Nyitraiban haladta meg a tíz százalékot. (Lásd táblázatunkat.) Az agrárszférában dolgozók átlagkeresete nem érte el az országos átlagbért, leginkább a Pozsonyi (98,7 százalék) és a Nagy- szombati (90,2 százalék) kerületben közelítette meg. Nyolc kerületből hatban adózás előtt hektáronként 80-982 korona nyereséget termelt a mezőgazdaság, kettőben (a Kassaiban és az Eperjesiben) néhány száz koronás veszteséget. Tvrdoű ennek alapján általánosságban megállapítja, hogy „a mezőgazdaság gazdasági teljesítőképessége Nyugat-Szlovákia jobb természeti feltételekkel rendelkező régióiban a legnagyobb, Kelet-Szlovákiában pedig a legkisebb”. Az agrárszférában dolgozók átlagkeresete nem éri el az országos átlagbért (Somogyi Tibor felvétele)
