Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-19 / 192. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 19. MOZI POZSONY HV1EZDA: Garfield (am.) 16,18, 20 HVIEZDA - KERTMOZI: Sam- sara (ném.-fr.) 20.15 MLADOST: Starsky és Hutch (am.) 18,20 TAT­RA: Zelary (cseh) 18.30 PÓLUS - METROPOLIS: Dirty Dancing (am.) 14.15, 16.05, 17.55, 19.50, 21.40 Férfifutam (cseh) 14.10, 16.40, 18.20, 21.55 Garfield (am.) 13.15, 13.45, 14.30, 15, 15.30, 16.15, 16.45, 17.15, 18, 18.30, 19.05, 20.15, 20.50 Jószomszédi iszony (am.) 13.25,15.25,19.30, 21.30 Shrek 2 (am.) 13,14.55,17, 17.30,19, 21 20 Pókember 2 (am.) 15.50,18.10, 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 14.0519.45 Trója (am.) 19.45 KASSA CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) 18, 20 ÚSMEV: Piszkos tánc 2 (am.) 16,18, 20IMPULZ: Holdfényév (am.) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKJA SZENC - AMFITEÁTRUM: A főnököm lánya (am.) 21 PATH - KERTMOZI: Holnapután (am.) 20.30 VÁGSELLYE - VMK: Cho­king Hazard (cseh) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Lolka és Bolka (lengy.) 18 Minden végzet nehéz (amerikai) 20 Van Heising (am.) 22 LÉVA - JUNIOR: Az 50 első randi (am.) 18 KERTMOZI: Az 50 első randi (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Garfield (am.) 17.18.45 GYŐR PLAZA: Én és a hercegem (am.-cseh) 10.45, 13, 17.30 Függőség (am.-ném.) 16.30,18:30, 20.30 Garfield (am.) 11.15,15.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 12.15 Hirtelen 30 (am.) 10.30, 12.30.14.30.19.45 Holnapután (am.) 15.30 Holtak hajnala (am.) 13.30,18:00,20.15 A legelő hősei (am.) 11.45,13.45,15.45,17.45 A megtorló (am.-ném.) 15,19.45 Pókember 2 (am.) 10.30,11.45, 13.00, 14.15, 15.30, 16.45, 18, 19.15, 20.30 Seooby-Doo 2: Ször­nyek póráz nélkül (am.) 10.15 Shrek 2 (am.) 10, 12,14,16,18, 20 A sötétség krónikája (am.) 11,13.15,15.30,17.45,20 Szex, csa­jok, Ibiza (ném.) 10.15, 12.15, 14.15, 16.15,18.15, 20.15 Trója (am.) 17.30, 20.30 A Kontroll és a Dealer a koppenhágai filmfesztiválon Az európai film kirakata Beszélgetés dr. Ulrich Janetzkivel, a Literarisches Colloquium Berlin ügyvezető igazgatójával „Kis Európa” művészeknek (Somogyi Tibor felvételei) MTI-TUDÓSÍTÁS Koppenhága. „Az európai fűm kirakatának” szánják szervezői a ma kezdődő II. Koppenhágai Nem­zetközi Filmfesztivált, amelynek zsűrielnöki tisztére Szabó István Oscar-díjas rendezőt kérték fel. A dániai filmseregszemlére két ma­gyar alkotást, Antal Nimród Kont­rollját, illetve Fliegauf Benedek Dealerjét válogatták be. A szervezők célkitűzése, hogy a mennyiségét tekintve Hollywoodot túlszárnyaló európai filmgyártás a piacon is versenytársa lehessen az amerikai szórakoztató gépezetnek. Tíz napon át 112 filmet mutatnak be a dán fővárosban, a hivatalos versenyprogramban 12 európai al­kotás vetélkedik a fesztivál fődíjá­ért, az Arany Hattyúért. Dánia az európai mozi élvonalá­ban volt már a film hőskorában is. Az 1910-es években olyan legen­dás sztárjai voltak, mint a titokza­tos Ásta Nielsen vagy a hősszerel­mes Valdemar Psilander. Minden idők egyik legdöbbenetesebb né­mafilmjét, az 1928-ban készült Jeanne d’Arc szenvedését is dán mester, Carl Theodor Dreyer ren­dezte. Az elmúlt évtizedekben pe­dig különösen Lars von Trier és Bille August tette le névjegyét nemzetközi téren, köztük Cannes- ban, olyan filmekkel, mint a Tán­cos a sötétben, a Dogville, illetve a Hódító Peűe és a Jeruzsálem. An­dersen hazája tavaly végre létre­hozhatta saját fesztiválját, amelyet „az európai filmművészethez szóló himnusznak” neveztek. „Az európai mozi kirakata aka­runk lenni. Európa évente hatszáz filmet gyárt, szemben az amerikai ötszázzal. Mégis az amerikai filmek azok, amelyek szó szerint uralják a mozitermeket, ez indokolatlan és igazságtalan - jelentette ki Janne Viese, a fesztivál igazgatónője. - Nem mind a 600 film gyöngyszem, de nagyon sok köztük a figyelemre méltó, amelyek megérdemlik, hogy kikerüljenek az árnyékból, és meg­kapják helyüket az általában csak Hollywoodban gondolkodó forgal­mazóknál.” A Szabó István filmren­dező vezette zsűri brit, belga, fran­cia, orosz, olasz, német, magyar, spanyol, svéd és dán alkotások kö­zül választhatja ki a győztest. A ver­senyprogramban szerepel Antal Nimród több hazai és nemzetközi díjat begyűjtött Kontroll című gro- teszkje, míg az európai díjnyertes filmeket bemutató sorozatban Fliegauf Benedek Dealerje képvise­li Magyarországot. A tavalyi első fesztiválon még 153 filmet mutattak be, az idén a szervezők némi „önmérsékletet” tanúsítottak. Egyrészt az eredeti ötletekre koncentrálnak, másrészt pedig olyan, magas színvonalú al­kotásokra, amelyek nagy közönsé­get vonzhatnak. Antal Nimród mellett további tíz elsőfilmes mű­veit láthatja a közönség, köztük a brit Peter Webber nagy sikerű Lány, gyöngyfülbevalóval, a fran­cia Steve Suissa A nagy szerep vagy Christophe Honoré Anyám című filmjét. A szemle tiszteleg 2003 nagy fesztiváldíjas alkotásai, valamint az iráni és a spanyol film előtt. Az előbbit Abbász Kiarosztami, a Tíz­ből tíz és A cseresznye íze alkotója, az utóbbit Pedro Almodovar és Julio Medem képviseli. Külön te­ret kapnak a női rendezők: a fran­cia Agnés Jaouitól, a Mint egy kép alkotójától a kínai Ann Hűiig, aki a Kegyelem istennője című filmjé­ben egy brutális kortárs drámát vitt színre. A nagyvilág aktualitásait szem­mel tartva a koppenhágai fesztivál az izraeli filmművészetből is válo­gat: Joszif Cedar Tábortűz, Keren Jedaja Kincsem és Ejtan Dox Járj a vízen című műveit mutatja be. Ugyancsak a napi hírekhez kötő­dik az amerikai Robert Green- wald Az iraki háború című doku­mentumfilmje, amely George Bush amerikai elnök és kormánya folyamatosan változó érveire vilá­gít rá, amelyek elvezették az Egyesült Államokat a háborúig. A 6,8 millió dán koronás (közel egymillió euró) költségvetésű fesztivál augusztus 29-ig tart. Az egy évtizede alapított somorjai At Home Gallery a kortárs művészetet nép­szerűsítve számos külföldi alkotót látott már vendé­gül a zsinagógában és a néhány éve épült Művésze­tek Házában. Rendezvé­nyeiknek - amelyek jelen­tősen fellendítették a kis­város kulturális életét, és nevét a határokon túlra is elvitték - nemritkán a Szlovákiában működő kul­turális intézetek is társ- szervezői. MISLAY EDIT Dr. Manfred Heidót, a pozsonyi Goethe Intézet igazgatóját annyi­ra megihlette a hely, hogy úgy gondolta, Somorját érdemes len­ne egy művészek számára alapí­tott nemzetközi, pontosabban eu­rópai grant részéve tenni, s az al­kotómunka mellett az egymással való találkozást, egymás megis­merését is lehetővé tenni számuk­ra. Az ötletet felvetette dr. Ulrich Janetzkinak, a Literarisches Col­loquium Berlin ügyvezető igazga­tójának, akinek tetszett az elgon­dolás, ezért a közelmúltban Som- orján „terepszemlét” tartott. Mi a lényege ennek a grant- nak? Egy olyan „nemzetközi” helyet keresek, ahol a különböző orszá­gok művészei találkozhatnak, együtt dolgozhatnak 3-4 hétig, és utána több helyszínen is bemutat­hatják a munkáikat. Úgy vélem, a somorjai zsinagóga, az itteni Mű­vészetek Háza nagyon megfelelne erre a célra. Ez olyan hely, ahol Európára lehet fókuszálni. So- morja és környéke ugyanis olyan, mint egy kis Európa: több nemzet, több kultúra találkozik itt. Úgy ér­zem, ennek az előnyeit nagyon jól ki lehetne használni. Szeretném, ha már a jövő évben beindíthat­nánk ezt a grantot, addig termé­szetesen nevet is találunk neki. Kik vehetnek majd részt ben­ne? Elsősorban fiatalokra gondol­tunk, akik valami újat tudnak hoz­ni a művészetbe: képzőművészek­re, muzsikusokra vagy akár zene­szerzőkre. Elképzeléseim szerint évente négy-öt embernek biztosíta­nánk részvételi lehetőséget, ebből 2-3 személy németországi, ma­gyarországi vagy szlovákiai alkotó lenne. Ez a nemzetközi társaság az­tán az itt készült munkáit nemcsak Somoiján mutatná be, hanem Po­zsonyban, Nagyszombatban, Besz­tercebányán, sőt Budapesten, Ber­linben és más német városokban is. Erre a somoijai látogatásra elkísért Katarzyna Kamynska-Hoffmann, a Brandenburgisches Literaturbüro munkatársa, mert őket is érdekli ez a projekt, szívesen részt vállalná­nak belőle. Bár felkészített, hogy nekik nincs sok pénzük, de ezt majd megoldjuk. Valóban remek lehetőséget jelentene egy ilyen közös, nem­zetközi tervezet a fiatal művé­szek számára. Ön szerint sike­rül rá pénzt szerezniük? A jó ötlet a lényeg, pénzt sze­rezni már nem akkora gond. Úgy gondolom, ezzel a projekttel leg­inkább az uniós alapoknál pá­lyázhatnánk. A profiljukba vág­na, hiszen hamisítatlan európai grant lenne. Az a célunk, hogy felfedezzük a tehetséges fiatalo­kat, és bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk nekik. Egy hónapig együtt dolgoznának, és aztán be­mutatják, mit sikerült létrehozni­uk ez alatt az idő alatt. Előfordul­hat persze az is, hogy semmit se, ebben az esetben viszont az is ér­dekes lehet, hogy miért nem. Eb­ben a majdani nemzetközi alko­tótáborban készülő munkákat minden évben könyvben is közzé- tennénk. Mit kell tudnunk a Litera­risches Colloquium Berlinről? Ez Európa legnagyobb irodalmi alkotóháza, egy hatalmas villában székelünk. Az én munkám az, hogy felfedezzem az „új hango­kat” az irodalomban. Azok a fiatal német írók, akik manapság ismer­tek Németországban, mind a mi felfedezettjeink. De a külföldi iro­dalom is „az én asztalom”, ezért sokat járok külföldre, hogy meg­tudjam, egy-egy országban ki az a szerző, akit érdemes lenne meg­hívni hozzánk. Tizenkét vendég­szobánk van, és az alkotók kelle­mes körülmények között dolgoz­hatnak nálunk. Olykor né­met szerzőket is meghí­vunk, de többnyire inkább külföldieket. A közelmúlt­ban például Mila Hau- gová és Michal Hvoreckji volt a vendégünk Szlová­kiából. Magyarországról rengetegen jártak már nálunk: Es­terházy Péter, Nádas Péter, Ker­tész Imre, legutóbb pedig Züahy Péter. Nyári szemináriumokat is tartunk külföldi fordítók számá­ra. Bemutatjuk nekik, mi az, amit a német irodalom friss terméséből érdemes lefordítani, továbbá is­mertetjük az elképzeléseinket, hogy mi az, amit jó lenne a külföl­di irodalomból német nyelvre át­ültetni. Nagyon sok kiváló fordí­tóval dolgozunk együtt. A fiatal fordítóknak pedig úgy segítünk, hogy lehetőséget biztosítunk szá­mukra az idősebbekkel való közös munkára. Elleshetik tőlük a szak­ma csínját-bínját. Aztán már csak kiadót kell találni a lefordított műnek. Nehéz feladat kiadót találni? Vannak nemzeti irodalmak, amelyeknek nem nehéz. Mint pél­dául az izlandi, a lengyel vagy a magyar irodalomnak. Ezeket a németek nagyon szeretik. Ön szerint miért annyira sike­resek a magyar írók a német ol­vasók körében? Mert bátrabbak. Megpróbál­nak valami pluszt adni. A német írókat általában az irodalom fő­árama érdekli. A magyarokat nem. De nem egzotikus történe­teket mesélnek, hanem olyano­kat, amelyek számunkra is köze­liek. Nem egy egzotikus, távoli világról szólnak. Budapest, Bécs és Pozsony is közel van Németor­szághoz. A k.u.k., a régi történe­lem, a régi nevek - ezeket min­denki ismeri Magyarországon. Németországban is nagy az ér­deklődés a magyar történelem iránt. Önnek ki a kedvenc magyar írója? Kertész Imre. Ezért örültem olyan nagyon, és egy picit büszke is voltam, amikor megkapta a Nobel-díjat. Nagyon jó írónak tartom. Természetesen Zilahy Pétert is nagyon szeretem, de az ő stílusa más. A feleségem Ester- házyért rajong. Minden könyvét, minden róla szóló cikket elolvas. Krasznahorkai Lászlót is szere­tem olvasni. Nagyon sok min­dent megtudhatunk tőle a totali­tárius rendszerről, arról, hogy miképpen működik és mennyire deformálja az embert. Szerintem Krasznahorkai ma az egyik leg­jobb író Európában. Mint ahogy a magyar irodalom is a legjobbak között van. „Az a célunk, hogy felfe­dezzük a tehetséges fiatalokat.” 4 somorjai zsinagóga „olyan hely, ahol Európára lehet fókuszálni’

Next

/
Oldalképek
Tartalom