Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-30 / 150. szám, szerda

8 Kultúra Elhunyt Horvai István rendező Életének 82. évében, hétfőn elhunyt Horvai István kétszeres Kossuth-díjas rendező, érdemes és kiváló művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem professzora. 1962-től a Vígszínház rende­zője volt, 1979 és 1985 között igazgatóként irányította az intéz­ményt. Felsorolhatatlan számú és színháztörténeti jelentőségű rendezéseivel egyedülálló módon gazdagította a magyar színház- művészetet. Főbb rendezései közé tartozik Csehov Három nővér, Ványa bácsi, Platonov és Sirály című művének színre vitele, O’Neill Eljő a jeges és Utazás az éjszakába, Örkény István Rózsakiállítás, Csurka István Házmestersirató és Deficit című darabjának bemu­tatója, Spiró György Az imposztor és Kornis Mihály Körmagyar cí­mű művének színpadra állítása. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina, avagy egy orosz femme fatale bukása 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Holnapután (am.) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Ki ölte meg Pamela Rose-t? (ír.) 15.30, 20 Maradok! (fr.) 18 TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 17.30,20.30 PÓLUS - METROPO­LIS: Elveszett jelentés (am.-jap.) 15.40,19.30 Inkognito (am.) 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 11.50,12.40,13.25,14.25, 15.15, 16, 17, 17.50, 18.45, 19.35, 20.25 Holnapután (am.) 12.30, 16.45, 19, 21.15, Trója (am.) 11, 14.15, 17.15, 20.15 Holtak hajnala (am.) 14.45,21.25 Starsky és Hutch (am.) 11.10,13.50,21.20 TATRA: Elveszett jelentés (am.-jap. 17 A főnököm lánya (am.) 19, 20.30 CAPITOL: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 16, 19 ÚSMEV: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 16,18.45 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - KERTMOZI: Starsky és Hutch (am.) 21.30 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Életeken át (am.-kan.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Derült égből Polly (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Van Heising (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A hóhér (am.) 16.30,19 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: A tűz óceánja (am.) 16.30,19 PLAZA: Betörő az albérlőm (am.) 15.15,17.30,19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15,16.15,17.45,19,20.30 Holnapután (am.) 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Padlógáz (ném.-lux.) 16.30,18.30, 20.30 Trója (am.) 17.15, 20.30 Van Heising (am.) 17, 19.45 Az 50 első randi (am.) 16.15,18.15, 20.15 ISTROPOLITANA PROJEKT 2004, POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vidéki történetek (Oroszország) 14 ASTORKA KORZO: Vak kor (India) 17 Ismeretlen József Attila-vers kézirata Szegeden „Klasszicizmus 3 rímmel” MTI-TUDÓSÍTÁS Szeged. Szakemberek előtt is ismeretlen József Attila-vers kéz­iratát vásárolta meg a szegedi Mó­ra Ferenc Múzeum egy aukción a kulturális minisztérium támoga­tásával - közölte az intézmény szóvivője. „Ez a fazon új fazon / Azon / Ban lehet, hogy el is utazom” - írta a költő „Klasszicizmus 3 rímmel” című háromsoros versében, ame­lyet Babits Mihálynak, örök meste­rének ajánlott. Az 1925. december 21-i keltezé­sű kézírásos tercina fénymásolatát Lengyel András, a múzeum iroda­lomtörténésze bocsátotta az MTI rendelkezésére. Az intézmény szó­vivője, Medgyesi Konstantin közlé­se szerint a költő egy 1925-ben publikált, Ady Endre-versfordítá- sokat tartalmazó kiadványba írta bele a költeményt. A múzeum iro­dalomtörténésze szerint József At­tila alighanem baráti társaságban kapta a kis füzetet, amelybe ott helyben rögtönözve jegyezte le Ba­bits Mihályt fricskázó avantgárd alkotását. A fiatal költő számára kezdetben Babits amolyan „apa­pótlékot” jelentett, a későbbiekben viszont szembefordult vele - ma­gyarázta Lengyel András. József Attila a múzeum birtoká­ba jutott „szösszenetben” - amelyet egykori mesterének ajánlott ironi­kusan - Babits Mihály klasszicizáló stílusát tűzte tollhegyre - mondta Lengyel András. Közlése szerint az ismeretlen vers felbukkanása segít­séget jelent a kutatóknak József At­tila életrajzának pontosításában is. Korábban úgy gondolták a szakér­tők, hogy a fiatal költő 1925 kará­csonyán Bécsben tartózkodott, a Klasszicizmus 3 rímmel című ver­set azonban egészen biztosan Bu­dapesten írta, erre utal a keltezés is -fűzte hozzá. József Attila 1925 nyaráig volt Szegeden egyetemi hallgatóként, azután Bécsbe ment tanulni. Lengyel András szerint az előke­rült alkalmi vers azért is érdekes, mert „stíluskészletét” tekintve lé­nyegében lezátja a költő szegedi szerzői korszakát. A kézirat a közel­múltban bukkant fel a budapesti Központi Antikvárium árverésén. Vörös Gabriella Csongrád me­gyei múzeumigazgató elmondta: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériumától kért és kapott anyagi se­gítséget ahhoz, hogy az értékes do­kumentum a múzeum irodalomtör­téneti gyűjteményébe kerüljön. „Szerencsére nem volt sok licitá­ló az aukción”, mintegy félmillió fo­rintért jutottunk hozzá a kézirat­hoz - mondta a szakember. A vers és irodalmi elemzése ha­marosan megjelenik Lengyel And­rás gondozásában - közölte a mú­zeumigazgató. ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 30. „Istenem, hol lehetek én, / Szép életem hol folyhat, merre?” - százhúsz éve született Szép Ernő Az éteri hangulatok költője Úgy tűnik, Szép Ernő-rene- szánsz van. Nem éppen lát­ványos. Hiányzik belőle minden nagyszabású. Sem monográfia, se rekanoni- zációs kísérletek - a műve­iről született írásokat egy- begyűjtő kötet, naplóját, kiadatlan töredékeit az ol­vasó elé táró igyekezet nem kíséri. Inkább valami csendes, finom, épp csak érzékelhető folyamat ez, jó összhangban a százhúsz éve született szerző élet­művével. BÁRCZI ZSÓFIA A Petőfi Irodalmi Múzeum 2003-ban kabaréjeleneteit idézte fel és kamarakiállítást rendezett halála félszázadik évfordulója al­kalmából. Ugyancsak tavaly mű­sorra került a posványos kisvárosi élet útvesztőin átkalauzoló Patika című színdarabja, idén pe­dig a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be a Lila akácot. A mű 1919-ben először regényalakban je­lent meg, rövidesen azon­ban követte színpadi át­dolgozása. A szerző itt is - akárcsak versei túlnyomó többsé­gében - a mindennapokkal foglal­kozik, a pesti liget figuráinak hét­köznapjait festi meg finom iróniá­val áttört lírai nyelvén. Szép Ernő írt kabaréjelenetet, színművet, re­gényt, novellát - a legismertebb talán Az Isten is János -, tárcát, (Képarchívum) újságcikket, utóbbi kettőből ko- csideréknyit. Az olvasó mégis el­sősorban költőként ismeri. A Nyugat nagy nemzedékével in­dult, Kosztolányi Dezső, Tóth Ár­pád verseivel párhuzamosan je­lentette meg köteteit, s írói világa is leginkább az övékkel rokon. Éteri hangulatok, emlékké halvá­nyult érzések, magány és önkere­sés között lebben tova a tünékeny élet verseiben, s ami megmarad: a pillanat. Míg Ady, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula az emberélet értelmére, a nemzet sorsára, a sors játékaira és a köl­tészetnek e játékszínen betöltött szerepére kérdez rá, Szép Ernő verseinek kitartott hangja az élet elmúlása fölötti fájdalom és cso­dálkozás, s ezt ellenpontozza öröm, bánat és szerelem. Mind elkoptatott, málladozó szirt csu­pán, ami a percek és órák elmúlás felé rohanó árjából mered ki, pa­rányi sziget, amin - mielőtt maga is megsemmisül - elpihen az em­lék. „Egy órát életemből, / Egy órát miért ne tegyek el, / Jaj nap­jaim hogy elszaladnak / Emlékbe írom ezt magamnak, / Hiszen mást úgysem érdekel.” A magány, az egyedüllét, az élet fontos történéseiből való ki­rekesztettség érzése egész pályá­ját végigkísérte. Pedig újságíró­ként benne élt a minden­napok forgatagában. A kétféle ihlet azonban éle­sen elkülönült Szép Ernő­nél, s verseiben nyoma sincs a közéleti, politikai eseményeknek. Helyette aprólékos műgonddal tárja fel a lélek ismeretlen mélységét, a minden felnőttben megbúvó, ki­rakatok közt eltévedt kisgyerek nyomában járva. A vers bölcseleti jellegét azonban rendre feloldja egy-egy ironikus nyelvi fordulat, vagy a jelenségek felszínéhez tör­ténő visszakanyarodás. Szép Er­nő a tárgyak szerelmese, apró va­cakokból, folyton elguruló, érték­telen kacatokból csendül fel lírája összetéveszthetetlen zenéje, tol­lak hajlását, selymek vízesését, csipkék havazását, fátyolok ár­nyát, kis tükröket, legyezőket von be glóriával. Szent és profán közt elmossa a határt a játék: játék a szavakkal, játék a művészettel, játék az élettel. Szép Ernő Kosz­tolányival kérdezi: akarsz-e ját­szani? - de válaszából hiányzik a pályatárs életet és halált átfogó, azok lényegi azonosságára döb­bentő gondolati mélysége, he­lyette a gyermekkorától megfosz­tott kisfiú panaszos hangja szólal meg, számon kérve a teremtésen pónilovat és kerékpárt, mesés­könyvet és cifra kockát. Szép Er­nő szándékoltan naiv megszóla­lásmódja, a világra való folytonos rácsodálkozás emberi - sőt gyer­meki - mértékűvé stilizálja a nagy titkokat, így elmesélhetővé válik minden élmény, az összes kétség és félelem, s a halál - mint az élet utolsó állomása - alig több egy a Tejúton tett sétánál. A mai olvasót Szép Ernő költé­szetében nemcsak a hétköznapok apró dolgai iránti fogékonyság ra­gadja meg, hanem a nyelvének áradó líraisága mögött versről versre visszatérő ironikus látás­mód is. Életművében játékosan cserélgeti a nyomorgó újságíró, a gyámoltalan szerelmes és az ijedt kisfiú maszkját, de bárhogy szólal is meg, mindig jelzi egy futó gri­masz a szerep-jelleget - titkot lop­va ezzel a gesztussal alapvetően kitárulkozó, kristálytisztán áttet­sző költészetébe. „Vagyok királyné száműzött lo­vagja, / Vagyok az állatkert ne­mes, bús vadja, / Vagyok mind a virág, ki elvirúl.” A magány, és a kirekesz­tettség érzése egész pályáját végigkísérte. Aprólékos műgonddal tárja fel a lélek ismeret­len mélységét. NÉZEM A DOBOZT Vitaminták, gyógymérgek, szívfacsarók Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. 1000 mg C-vi- tamin. Ez van ráírva. A többit megkérdeztem az orvosomtól és a látszerészemtől, de csak lebigy- gyesztették az ajkukat. Lehet, hogy nekik is az MMM, azaz a Mi? Mennyi? Miért? pár héttel ezelőtti adása jutott az eszükbe, amely a vitaminokról és a táplálék-kiegé­szítőkről szólt. Mottónak Mark TWain ismert és szellemes mondá­sát választották: „Jobb, ha óvatos vagy az orvosi témájú könyvek ol­vasásával: belehalhatsz egy sajtó­hibába.” Mi, figyelmes és fegyel­mezett tévénézők megtudhattuk, hogy a Geo című osztrák tudomá­nyos folyóirat szerint egyetlen ci­garetta elszívása 30 000 mik- rogrammnyi sejteket építő C-vita- mint semmisít meg, a partnerrel való 20 perces intenzív veszekedés pedig ennek a tízszeresét. (Ön dönt: szívik vagy veszek’!) Persze C-vitamin utánpótlásra mindenki­nek szüksége van, antinikotinistá- nak és magányos remetének egy­aránt. De melyiket válasszuk: a szivárvány összes színében pom­pázó, hivalkodó csomagolásba bújtatott drágát vagy a kicsit, a szürkét és kevésbé elegánsát? Mint kiderült, gyakorlatilag mind­egy: kinek-kinek a pénztárcája mondja ki a végső összeget. Ám ha alaposan megvizsgáljuk a termék­feliratokat, általában kiderül, hogy az olcsóbb termékekben ke­vesebb a hatóanyag. A bevezető kérdéssel, miszerint vannak-e kockázatok egy gyógy- tea esetében, gondosan elő let­tünk pácolva a valódi sokkhatás­hoz. Mert ugyan ki kételkedne benne, hogy ami gyógyít, az nem mérgez? Az MMM tesztje lerán­totta a leplet teahiedelmeink köz­téri szobrairól! A bioboltban vásá­rolt nyolcféle gyógytea közül a. gyógynövénykutató intézetben csak három ment át a vizsgán, a többi öttel viszont komoly gondok akadtak. Kettőnek a szavatossága már a csomagolás pillanatában le­járt, a többi háromban súlyos szennyeződéseket találtak, ame­lyek között még mérgező, illetve rákkeltő növénymagvak is béké­sen elszenderegtek. Tanulságok és minden egyebek levonásától most itt talán eltekinthetünk. Nézem a dobozt. Éppen döm- pingel a shopping, néhány percre lehorgonyzóm egy gyümölcsléfa­csaró szívcsavaró látványánál, amiről éppen tizedszer mondják el ugyanazt, majd gondosan át­szerkesztett mondatokkal gyor­san még húszszor. Ha még né­hányszor meg kell hallgatnom, már biztos leszek benne, hogy csalás és szemfényvesztés az egész. Pedig a vitamin - meg-, rá- és átfázás idején csak ez az egy gondolat bánt engemet - eredeti­leg mégiscsak a növényekben la­kik, nem a késleltetett ki-, be- és felszívódású kapszulákban! És most itt ez a csodálatos, élvezetes lévezetésű hét nyelven beszélő konyhacentrifuga, a levek királya, amelyet a sok jóérzésű ember ke­zéből csak nagy nehezen tudnánk kicsavarni. Hacsak nem akad olyan távoli ismerőse, mint ne­kem, aki már kipróbálta a kizáró­lag a gumikötélmentes bandzsi- dzsampinghoz hasonlítható kép- ernyőshoppingot. Az illető hölgy sokáig kék szájszéllel járta a vilá­got. Összeszedtem minden bátor­ságomat, és rákérdeztem betegsé­gére. Á, semmi, mondja, csak az ajakpirosító mellékhatása, amit akkor kaptam, amikor a tv- shopból megrendeltem egy fel- fújhatós, hátgerinckímélő pamut­matracot, amihez három darab nyolc sebességfokozatos kézi­pumpát is ígértek ajándékba. Erre elküldték egy családi lombfűrész- készletet, hozzá bonuszként pe­dig öt darab, kétméteres evezőla­pátot. Visszaküldtem, elnézést kértek, s postáztak egy elektro­mos baromfistuccoló gépet, aján­dék kottatartóval és két piros szívecskés esernyőtokkal. Rekla­máltam, mire azt írták, elnézést, és küldtek egy műanyag téliszalá­mi-tartót bonusz mandzsetta- gombokkal és extra adag távol­keleti cipőkrémmel. Még folytatta volna szegény pá­ra, de én gyorsan más orsóra te­reltem a beszélgetés fonalát. Az­óta pedig még egy háztartási bolt­ba sem merek belépni, hátha ami annak látszik, az nem is az. Naiv Művészeti Triennále Insita 2004 - októberig Pozsony. Tegnaptól látogatha­tó a VII. Naiv Művészeti Triennále. E világviszonylatban is egyedülál­ló triennále (amelyet a hét végén nyitottak meg) három helyszínen kapott otthont: az Incheba Művé­szeti Galériában, a bazini Naiv Művészeti Galériában, valamint a kulturális minisztérium udvarhá­zában berendezett kiállítóterem­ben. Ez utóbbi helyszínen tema­tikus tárlatot rendeztek portrék­ból és egész alakos munkákból. Az Insita 2004 című tárlaton több mint háromszáz alkotás látható nyolcvankét kiállító művésztől a vüág húsz országából. A kiállítás október harmadikáig tart. (tb) Vaszilij Tyihonovics Romanen- kov: A világ születése

Next

/
Oldalképek
Tartalom