Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-30 / 150. szám, szerda

14 ZeneZóna UJSZO 2004. JUNIUS 30. Nem akarunk Sepultura, esetleg bárki más lenni, és talán nem is tudnánk; a közönség majd eldönti, tetszik-e neki a zenénk vagy nem - nyilatkozta a zenekar frontembere Snake eats Rabbit - végzetes csapás A különös nevű Snake eats Rabbit még viszonylag új zenekar a csallóközi ama­tőr színtéren, de a két ala­pító tag, Gyurma és Doki már több éve koptatja a koncertszínpadokat. Az együttes létrejöttéről, ed­digi útjáról és terveiről faggattuk a somorjai ban­da tagjait. HAZAI ZÓNA Régebben más zenekarokban játszottatok, hogyan alakult meg a Snake eats Rabbit? Gyurma: Én a Gitanesban, Do­ki pedig az Amateriben muzsikált, és a sors úgy hozta, hogy mindkét banda nagyjából egy időben szűnt meg. Úgy döntöttünk, közö­sen csinálunk egy újat. Az első próbánk stílusosan április elsején, azaz Bolondok napján volt. Doki: Barátok vagyunk, és mi­vel stílusilag is egyre közelebb ke­rültünk egymáshoz, adott volt a közös folytatás. Az Amateriban és a Gitanesban is egy idő után elfo­szottuk fel a csallóközcsütörtöki Feco stúdióban, majd a gitárokat otthon, számítógép segítségével raktuk hozzá, végül visszamen­tünk a stúdióba, ahol a többi sáv feljátszását és a keverést végeztük. Mit terveztek a következő időszakra? Gyurma: Sikerült bejutnunk a Zoboralji Rockfesztivál legjobb öt zenekara közé, ami elismerés számunkra, ott mindenképpen szeretnénk bizonyítani. Az egész nyarat végigzenéljük, augusztus­ban Somorján, a Rómeó Tábor­ban is fellépünk. Hosszú távú cé­lunk pedig egyre nagyobb isme­retségre szert tenni, minél több helyen játszani, megmutatni, mit tudunk. Striezenec Dávid Snake eats Rabbit Gyurma - ének, basszusgitár Doki - gitár, ének Macsek-gitár Zoli - dobok Romi - perkusszió Információ: 0902/849-453, Gyurma geteg zenekar és stílus van ránk hatással, próbálunk minden lehet­séges zenei elemet kihasználni, például megemlíthetem a többszó­lamú vokális éneket, ami errefelé ritkaságnak számít, de kiemelhet­ném a népzenei elemeket is. Gyurma: Az első próbákon egy Sepultura és egy Soulfly szá­mon rázódtunk össze. Azóta ter­mészetesen a saját számok ke­rültek előtérbe. A zenét közösen szerezzük, általában a két gitá­ros hozz riffeket, amit csiszo­lunk, és bizony előfordul, hogy a végső változatban már nincs is benne a kezdeti melódia. A szö­vegeket én írom, leginkább a ne­gyott a lendület, egyik zenekar sem tudott továbblépni. Zoli: Nekem ez az első igazi ze­nekarom, és örülök neki, mert a dobok előtérben vannak, nem csak mint ritmushangszer szolgá­lok. Macsek: Több próbálkozásom volt már különböző zenészekkel, ezek mindig tiszavirág-életűek voltak, de úgy érzem, ez most egy működő egység, aminek van jövő­je. Gyurma, azok számára, akik még az előző zenekarodból is­mernek, bizonyára meglepő az új csapat stílusa... Gyurma: Szerintem ez egy ter­mészetes fejlődési folyamat. Egy idő után szűknek láttam a punk- rock stílus lehetőségeit, bár meg kell hagyni, jó iskola volt. Tovább akartam lépni, mind szellemileg, mind technikailag. Számomra ez nem volt egy hirtelen váltás, mert már a Gitanes alatt is hallgattam ilyen stílusú zenét. Hogy határoznátok meg a ze­néteket? Doki: Nehéz kérdés, hiszen ren­Angolul énekeltek. Miért? Zoli: Később szeretnénk kilépni az itteni közegből, mivel szerin­tünk errefelé nincs nagy tere az ilyenfajta zenének. Az angol szö­vegek épp ebben lehetnek segítsé­günkre. Hogy álltok a koncertezéssel? Macsek: Bősön mutatkoztunk be, ez inkább egyfajta „ismerke­dés a színpaddal” akció volt, de azóta már játszottunk több feszti­válon is, például Komáromban, Somorján. Múlt szombaton a bacsfai Ócsó Feszten és Légen is felléptünk, egy nap alatt két kon­certünk volt. Úgy tudom, elkészült a demo cédétek is? Doki: Igen, nemrég sikerült összehoznunk egy bemutatkozó anyagot, amely öt saját számot tartalmaz. Megpróbáljuk minél több helyre eljuttatni, ez is segít­het, hogy fellépési lehetőségek­hez jussunk. Macsek:A demo három fázis­ban készült. Először a dobokat ját­Mennyire fontos számotokra, hogy felvegyétek a nu-metal imázsát? Gyurma: Az imázs csak abban az esetben jó dolog, ha az termé­szetes módon alakul ki, nem pe­dig ha majmoljuk a tévében látott sztárokat. Egy zenekar számára fontos, hogy könnyen felismerhe­tő legyen, tudjon különbözni a többiektől. Tudatosan nem épít­jük a banda imázsát, de idővel va­lószínűleg kialakul majd rólunk egy kép, és ez jó. gatív dolgokról, mint például a háborúról és az erőszakról szól­nak a dalok. Az egyszemélyes formáció 1990-ben új színt hozott a világ zenei életébe Michael Cretu, az Enigma utazója VILÁGSZTÁR Ki hinné, idén már negyvenhét éves az Enigma álnév mögé bújó Michael Cretu. A román származá­sú billentyűs-zeneszerző tizenéve­sen Bukarestből menekült Néme­tországba, ahol rövidesen létrehoz­ta a Moti Special nevű zenekart. A csapat feloszlása után produ­cerkedésbe kezdett, és első patro­náltja éppen későbbi felesége, az addig az Arabesque lánycsapatban éneklő Sandra volt. Az énekesnő 1989-ig évente jelentkezett a félje által írt albumokkal, a következő évben azonban a családfenntartó, Michael került előtérbe Enigma ne­vű egyszemélyes vállalkozásával. A Voyageur az ötödik Enigma- stúdióalbum. Tizenhárom évi pályafutás után mi ösztökélt a le­mez elkészítésére? Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nincs már mondaniva­lóm. Viszont mindig is tudtam, hogyha új Enigma-lemez készül, akkor semmiképpen sem a már megszokott stílusban. Ez az első al­bum, amely nem tartalmaz hang­mintákat. Az egyedüli tervem még Michael Cretu a munka előtt az volt, hogy pople­mezt készítsek. Hová vezet a Voyageur-al az út? Egy új korszak kezdete talán? Nincs semmiféle nagy tervem. A lemez címe, az utazás inkább a megfigyelésre utal. Utazni és észre­venni mindent, ami körülöttünk van. Például ilyen jellegű dolgok­kal sem foglalkozott korábban az Enigma. Te vagy az Enigma zeneszerző­je, producere, te vagy maga a csapat Ezeket a dolgokat ho­gyan lehet összeegyeztetni? Talán azért tudtam mindig is jól kezelni a dolgokat, mert karmes­ternek készültem, annak tanultam. Egy karmesternek pedig összetett személyiségnek kell lennie. Az aktuális albumon sokkal többet énekelsz, mint bármelyik előző lemezen. Igen. Már említettem, hogy most nem használtam hangmintákat. Csak én voltam magamnak. Az a hír járja, hogy csak éjjel tudsz dolgozni. Imádom az éjszaka atmoszférá­ját, amikor a telihold világít az óce­án felett... (A Cretu házaspár Ibiza szigetén lakik.) Egyébként a Voyageur-ön nappal is dolgoztam. De valóban az éjszaka az én idősza­kom! Nem túl magányos munka ez? Én magamnak való vagyok, és az üyen emberek nem érzik jól magu­kat társaságban. Egyedül találom meg a boldogságomat. Hát, ez va­gyok én. (zenefórum) FESZTIVÁL Vasárnap hajnalban óriási si­kerrel végződött a Vest Ócsó Feszt. Az első látogatók szomba­ton reggel kilenc után érkeztek meg, és a összlétszám meg sem állt 1500 főig. Az egynapos feszti­vált a somorjai Acélpirin nyitotta, majd sorra következtek az amatőr bandák, amelyek nem okoztak csalódást, és igazi fesztiválhangu­latot teremtettek az amúgy is kel­lemes kastélykertben. Legtöbben természetesen a két sztárzenekarra, a Rómeó Vérzikre és a Deák Bili Gyula Blues Bandjére voltak kíváncsiak. Mind­két csapat kitett magáért, Kop­pány szinte megállíthatatlan volt, Deák Bili pedig fájós karja ellené­re is túltett legutóbbi csallóközi koncertjén. Sajnos a büfék sok­szor nem bírták a terhelést, így többször megesett, hogy várni kellett a sörre, üdítőre. A büfé mellett kialakított kisszínpadon a Deja vu adott parádés bemutatót a dzsesszzene rejtelmeiből, a bel­ső teremben pedig az amatőr mű­vészek kiállításait csodálhatták meg az érdeklődők. A nap folya­Rómeó Vérzik mán két tánccsoport is fellépett, a tallósiak és a somorjaiak is sikert arattak. Éjszaka sem állt meg az élet, a nagyszínpadon ismét az amatőr zenekarok kerültek előtérbe, a büfé környékén pedig először a népzenéé volt a főszerep, majd később igazi jam session alakult ki, amely egészen reggelig tartott. A zene mellett a belső teremben Luigi, az amatőr filmrendező al­kotásait szemlélhette meg a nagy­érdemű. (sd) A ZeneZóna felelős szerkesztője Puha József e-mail: zenezona@ujszo.com , Levélcím: Új Szó - ZeneZóna Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 A rendezvény végig jó hangulatban zajlott, a rendezők ígérik, jövőre is lesz buli Csúcshangulat Bacsfán

Next

/
Oldalképek
Tartalom