Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-07 / 82. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA 2004 magyar csendje KORPÁS ÁRPÁD Április 17. a szlovákiai ma­gyarok számára azért is ne­hezebb helyzet lesz, mint az elnökválasztás első forduló­jának szombatja, mert már Tóth Verára és Oláh Ibolyára sem szavazhatnak. Már meg­vannak a megasztárok. Itt is. Schmidt Vera a Megasztár döntőjében ötödik lett. Sz. Róbertét, aki mellé állt a színpadon, a zsűri elmarasz­talta. Frantisek Miklosko ötö­dik lett. Mi is zsűriztünk. Gáspár László a Megasztár harmadik helyezettje, de biz­tosan viszi majd valamire az életben. Ott áll mellette Győzike is. Eduard Kukán harmadik. Nem tudom, győ­zik-e ezt április 17-ig feldol­gozni. A „2004 magyar hang­ja” cím Tóth Veráé, 2004 ma­gyar csendje meg a miénk. Hallgatjuk, hogyan sziréne- zik a mi két megasztárunk. „Bez falosnych tónov” - mint tíz évvel ezelőtt, akkor még együtt. Aztán Sztárboxra kapcsolunk át, ahol Vlado és Ivan száll ringbe. Már ez ön­magában nagy csapás. Hiába bizonygatjuk, hogy becsület­tel megtettük, ami tőlünk tel­lett, mert az az igazság, hogy egy rossz mozdulattal ma­gunkat vertük a ringen kívül­re. Ivan és Vladimír mérkő­zik. Ahányat ütnek, annyit kaphatunk. Hogy mi lennénk a bírók? TALLÓZÓ KRÓNIKA Sikerült 45 fokkal elfordíta­ni az aradi Szabadság-em­lékmű 410 tonnás talapzatát, amelyen várhatóan április 18- án felállítják az aradi vértanúk emlékét idéző szoborcsoportot - úja az erdélyi lap. A művelet­hez az RMDSZ kénytelen volt Magyarországról rendelni két darut, mivel Romániában nem találtak a célnak megfelelő gé­pezetet. így is 20 tonnányi be­tonfelesleget kellett lefaragni, illetve lebontani az emlékmű legfelső, ötödik és negyedik szintjét. A talapzat elfordítása 40 ezer euróba került, s azért volt rá szükség, mert a román kormány és az RMDSZ meg­állapodása szerint a megbéké­lési parkban a románságot jel­képező diadalívnek és a Sza­badság-szobornak egymással szemben kell állnia. A két em­lékmű elhelyezéséhez a Tűzol­tó téren le kell bontani a csendőrség épületét is. A mun­kálatokat a magyarellenes til­takozásairól hírhedtté vált Ni- colae Ieran aradi „forradal­már” is nehezítette: belevetette magát a talapzat körül ásott mintegy háromméteres árok­ba. Bognár Levente alpolgár­mesternek az utolsó pillanat­ban még sikerült elkapnia a til­takozót, ahhoz azonban már nem volt ereje, hogy egy kézzel megtartsa őt. Ieran bebújt a ta­lapzat kitámasztása alá és hosszú percekig nem volt haj­landó kijönni. Végül Takács Csabának és Bognár Leventé­nek sikerült „kicsalogatni” a férfit, akit elvitt a rendőrség. Az olasz miniszterelnök koponyájába Putyin agyvelejének maradványát ültették át Egy Nobel-díjas író esete Silvio Berlusconival Dario Fo 1997-ben kapta meg, némileg váratlanul a Nobel-díjat. Túlságosan avantgárd művész ehhez a patinás kitüntetéshez. Az­óta is naponta hökkenti meg az olaszokat. Silvio Berlusconit 1998-ban két és fél évi börtönre ítélték korrupciós váddal. Ez nem volt váratlan. Azóta mi­niszterelnök és ő is megle­pi az olaszokat naponta. E. FEHÉR PÁL A nyílt összecsapás „a Nobel- díjas komédiás” (ahogyan egy monográfusa nevezte Fót) és a multimilliárdos, a szellemi és er­kölcsi skrupulusokkal nem fog­lalkozó miniszterelnök között várható volt. Ugyan Fo nem veszélyeztetheti Berlusconi pozí­cióját, a hivatásos politikusok nem vetettek erre a konfliktusra, sok ügyet de azért kár lenne le­becsülni a színház, az irodalom társadalmi hatását. Legalábbis távlatokban. Berlusconi nem is becsüli le Fót. Sőt... De erről később. Berlusconi ugyan egy vitatha­tatlanul demokratikus állam vég­rehajtó hatalmának első embere, ám eszközei erősen emlé­keztetnek Vlagyimir Pu­tyin vitathatatlanul nem európai értékrendhez igazodó „irányított de­mokráciájának” módsze­ta zavarni, ha bírálnivalót lát és gyakran lát az orosz magatartás­ban, hogy a szintén szocdem Schröder ugyancsak jó kapcsola­tokat ápol Putyinnal, úgy Főt sem akadályozza a Putyin-bírá- latban, hogy az a politikai cso­port, amelyhez tartozik, valaha éppen a hajdani Szovjetunióhoz kötődött. Tehát Fo írt egy színda­rabot, pontosabban: politikai szatírát erről a Berlusconi-Pu- tyin-párhuzamról „A kétfejű szörnyeteg” címmel. A két úr mindenképpen sajátos demokrá­cia-értelmezéséről. A komédia meséje mindenkép­pen szórakoztató. Putyin meglá­togatja villájában Berlusconit (er­re volt már példa) és ekkor terro­risták támadják meg őket. Pu- tyint megölik, Berlusconi ugyan életveszélyes állapotban, de élet­ben marad. Véletlenül a villa kö­zelében egy sebészkongresszust tartanak, amelynek orosz részt­vevői vállalják a kockázatos műtétet. Putyin agyvelejének épen marad darabkájával pótol­ják ki Berlusconi agyának sérült részét. A narkózisból felébredő Berlusconi, persze, semmire sem emlékezik, viszont időnként, vá­ratlanul, oroszul kezd beszélni, munkatársainak ócska matrjoska babákat ajándékoz, ráadásként pedig halálraítélt csecseneket is, akiket a maffiaüzelmekben rab­Előbb hang nélkül vetí­tették a filmet, majd a hanganyagot kép nélkül. reire. Nem hiába nevezik egymást barátoknak és kölcsö­nös, a családi kört is érintő vizit­jeik alkalmával kellő külsőségek­kel demonstrálják közeliségüket. Ez még tartozhatna a diplomácia ügyes fogásai közé, ám akad a két politikus között lényegi affi­nitás. Ha helyénvaló ez a kifeje­zés politikusok esetében: a lel­kűk hasonlít. Dario Fo erre érzett rá. Tudni való, hogy Fo - Günter Grass mellett - ama Nobel-díja- sok közé tartozik, akik nem rejtik véka alá baloldali világnézetü­ket, és minden elképzelhető al­kalommal demonstrálják ezt (akár liberális nézetekkel is vitat­kozva, viszont a jobboldalt min­denkor kategorikusan elutasít­va). És ahogyan Grasst nem szok­szolgaként pompásan lehet hasz­nosítani. Aztán Fo a formális logi­ka egyik alaptételét használja fel a megoldáshoz. Mint ismeretes, két negatívum eredménye egy pozitívum lesz. Elméletileg. A Berlusconi koponyájában rejtez- kedő két negatív erő pedig azt a pozitív dolgot termeli, hogy a mi­niszterelnök - mindenki számára váratlanul, mert sem a család, sem a közvélemény nem tud a kü­lönös sebészi beavatkozásról - el­ismeri minden csalárd üzletét. Fo végezetül felszólítja az olasz poli­tikusokat, hogy ajánlják fel Ber- lusconinak egy-egy agyvelő-fosz- lányukat, hogy a politika vissza­térjen normális medrébe. Abszurd játék. Berlusconi azonban valóságos fenyegetés­nek értelmezte. Nem is tétová­zott, és ne feledjük: Berlusconi nemcsak bizonyos jogi lehetősé­gekkel rendelkezik azokkal szemben, akik őt bírálni meré­szelik, hanem médiabirodalma révén, a törvényes lehetőségeket messze meghaladó gazdasági korlátozásokkal is élhet. Magya­rán: a cenzúra ugyan egy de­mokráciában nem megengedett, de nemcsak a tiltás brutális esz­köze létezik arra, ha valakit vagy valamely művet el akarnak zárni a nyilvánosság elől. Dario Fo a Nobel-díj által biztosított tekin­tély dacára nem számíthat a tévé nyilvánosságára. Ez a komédiá­ja, „A kétfejű szörnyeteg” is a L’ Unitá mellékleteként látott nap­világot, március elején. (Igen, ez az olasz lap hajdan a kommunis­ta párt orgánuma volt, most is baloldali újság, és azért tudjuk azt, hogy éppen a L’ Unitá járt élen a sztálinizmus elleni küzde­lemben és milyen határozottan támogatta 1968-ban, meg utána a Prágai Tavaszt!) Aztán video­kazetta is készült, de ezen a fel­vételen minden férfi szereplőt a szerző és rendező Fo alakít, mi­vel az olasz színészek nem mer­tek fellépni az általa írt és rende­zett darabban. Annak ellenére, hogy a komédia színházi előadá­sa roppant siker. Viszont, amikor egy magántévé vetíteni akarta, először csak hang nélkül en­gedélyezték az adást - mint mondják a Berlusconi-kormány egyik miniszterének „tanácsára” -, majd pedig a hanganyagot közvetítették, ezúttal kép nélkül. Bizony, így is el lehet bánni egy Nobel-díjas íróval. És ezért lehetnek figyelemre érdemesek a mi térségünkben is a Fo-komé- dia hányattatásai. Vélhettük, hogy az európai demokráciák­ban ilyen dolgok nem történhet­nek. Sőt: reménykedünk is, hogy az uniós tagság bizonyos védel­met nyújthat a kis- és nagykirá­lyok önkénye ellen. Bizonyos, hogy a durvább formák felhábo­rodást váltanak ki, de Európá­ban sem mindig és főleg nem au­tomatikusan működik a szó­lásszabadság és a demokrácia. Kivált, ha a demokrácia híveinek vagy Meciar, vagy Gasparovic urak fogják majd garantálni a szólásszabadságot... KOMMENTÁR Békés ünnepek? MALINÁK ISTVÁN Alapvetően két dolog fogja meghatározni a nemzetközi helyzetet az elkövetkező napokban. Európában a húsvéti ünnepekre a fo­kozódó terrorfenyegetettség nyomja majd rá bélyegét, Irakban a vasárnap kezdődött síita lázadással új, beláthatadan következ­ményekkel fenyegető front nyílt meg, amely könnyen rémálom­má válhat a washingtoni adminisztráció számára. Irak és az eu­rópai biztonsági helyzet közötti összefüggések ma már nyilván­valóak. Az ünnep kapcsán emlékeztetni kell arra is: Európában a húsvéti békemeneteknek több évtizedes hagyományuk van, ami az idén hatványozza a biztonsági kockázatokat. Hiszen a terro­risták ott támadnak, ahol a legtöbb embert ölhetik meg, ahol a legkönnyebb megszervezni a merényleteket. E szempontból Eu­rópa leggyengébb láncszeme ma kétségkívül Spanyolország. Nem csak Madrid miatt. A megtalált pokolgépek, tehát a sikere­sen megelőzött merényletek, s az önmagukat elképesztő módon felrobbantó terroristák esete is mind ezt tanúsítja. Európai biz­tonsági szakértők szerint az al-Kaidaként emlegetett, de lényegé­ben önállóan tevékenykedő iszlámista csoportok globális frontot nyitottak-nyitnak a nyugati civilizáció, a kereszténység ellen. Spanyolország mellett másutt is szigorított biztonsági intézkedé­seket léptettek életbe. Lengyelországban, a Vatikánban, egész Olaszországban, ahol a múlt hét végén a biztonsági erők 160 em­bert tartóztattak le. Hasonló razziák voltak hétfőn hajnalban Franciaországban, előzőleg Angliában. Tehát mindenütt készült­ség van, ahová a közel-keleti, észak-afrikai terroristák könnyen be tudnak jutni, akár tengeri úton is, vagy ahol már amúgy is nagyszámú iszlám közösségek élnek. És ez alól az iraki háborút ellenző Németország vagy Franciaország épp úgy nem számít ki­vételnek, mint Nagy-Britannia. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a radikalizálódó iszlám világot a nyugati civilizáció alatt ér­tett államok nem tudják kezelni. Szép elméletek vannak arról, hogy egyrészt az iszlám országoknak, másrészt a Nyugat-Euró- pában élő iszlám közösségeknek olyan gazdasági és szociális programokat kellene kínálni, amelyek révén ezek megszűnnek az iszlám terrorizmus hátországa, táptalaja lenni. De hogy ezek az elméletek hogyan válthatók valóra, arról már alig hallani. A francia kormány sem tett még le az asztalra olyan, pontokba fog­lalt intézkedéscsomagot, amellyel megnyugtatná az ottani 3-5 milliós muzulmán közösséget, hanem csak egy nevetséges, ellen­kező hatást keltő fejkendőtörvényt. Szakadékok tátonganak a nyugat-európai elméletek és a gyakorlat között. Mellesleg: eddig ők féltek attól, hogy a csadaközó szegény keled államok maguk­kal viszik súlyos gazdasági-társadalmi gondjaikat. De tartani le­het attól, hogy - május elseje után - a mostani tagok nem kevés­bé súlyos problémái pár éven belül hozzánk is begyűrűznek. És cinizmusnak fog tűnni, ha békés ünnepet kívánjunk egymásnak. JEGYZET Jutott nekünk GÖRFÖL ZOLTÁN A kiszámítható meglepetés. Tán így jellemezhetnénk utó­lag a hétvégén történteket. Az irány(adó) párt szavazói meg­adták az irányt. Éljen, rólunk szól majd Európa! Hát beszélni fognak rólunk, az biztos. De nem csak rajtuk múlt. Mi is itt vagyunk, sőt részt vettünk benne. Már aki részt vett. Mi is ott voltunk. Mindazok, akik hittünk, annak ellenére, hogy sokan azt mondták, függede- neknek nem terem gyümölcs ebben az országban, s mi még­is almával kínáltuk volna egyi­küket. S mi is elmentünk sza­vazni, mi mindannyian, kik tudtuk, a politika nem a szen­tek színpada, de tán akad olyan kereszténydemokrata, kit párton felül ismer el elnö­kének az ország. Megosztottak Húsvéti Zajac KOCUR LÁSZLÓ Gondolom, sok kisfiú, surban- kó legényke vátja már a hús­véthétfőt, hogy útra kelhessen; kölnisüveggel, szódásszifon- nal, tűzoltófecskendővel, ki-ki vérmérsékletének megfe­lelően. (Hagyjuk az álnaiv du­mát a piros tojásról, a mai gye­rekek már a piros százasra haj­tanak.) Az egészségügyi mi­voltunk. Most tán fáj a valóság, mert az adott időpontban nem szenteltünk egy szavazatot a kisebbik rossz fogalmának. De merem állítani, hogy nem sza­badna mindezekért csügged­nünk és a fejünket vakargatni, azt kérdezve önmagunktól, va­jon mit ér üyenkor a szavak igaza, a jó szándék és hasonló frázisok, hiszen, aki nem ját­szik, az nem is nyer. Lelkiisme­retes volt a döntés, angolosan lelkiismeretes. Talán csak azért választottuk a reményt a kiseb­bik rossz helyett, mert így a he­lyes. A sors fintora, hogy meg­maradt a választás lehetősége, mely mindig adott. Csak már kisebbik rossz sincs. Csak két rossz lehetőség. Ez jutott ne­künk, a modernkori Toldi Mik­lós szerepe. Kikértük a jussun­kat, majd egy perc gyászszünet után felfogtuk, hogy megint azt kapjuk, amit megérdem- lünk. Hogy miért? Mert meg­érdemeljük! Megérdemeljük? niszter, Rudolf Zajac is nyilat­kozott húsvéti szokásairól. A húszkoronásokat egy locsoló szorgalmával gyűjtő miniszter gyermekkorában csak a köte­lező locsolóköröket abszolvál­ta: nagymama, osztálytárs­nők, barátnők. Ma már csak feleségét locsolja meg. Bevá­gom az asszonyt a kádba! - mondta. Pedig Zajac szorgal­mas locsoló. Megválasztása óta egy országot részesít folya­matos hidegzuhanyban. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom