Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-07 / 82. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA 2004 magyar csendje KORPÁS ÁRPÁD Április 17. a szlovákiai magyarok számára azért is nehezebb helyzet lesz, mint az elnökválasztás első fordulójának szombatja, mert már Tóth Verára és Oláh Ibolyára sem szavazhatnak. Már megvannak a megasztárok. Itt is. Schmidt Vera a Megasztár döntőjében ötödik lett. Sz. Róbertét, aki mellé állt a színpadon, a zsűri elmarasztalta. Frantisek Miklosko ötödik lett. Mi is zsűriztünk. Gáspár László a Megasztár harmadik helyezettje, de biztosan viszi majd valamire az életben. Ott áll mellette Győzike is. Eduard Kukán harmadik. Nem tudom, győzik-e ezt április 17-ig feldolgozni. A „2004 magyar hangja” cím Tóth Veráé, 2004 magyar csendje meg a miénk. Hallgatjuk, hogyan sziréne- zik a mi két megasztárunk. „Bez falosnych tónov” - mint tíz évvel ezelőtt, akkor még együtt. Aztán Sztárboxra kapcsolunk át, ahol Vlado és Ivan száll ringbe. Már ez önmagában nagy csapás. Hiába bizonygatjuk, hogy becsülettel megtettük, ami tőlünk tellett, mert az az igazság, hogy egy rossz mozdulattal magunkat vertük a ringen kívülre. Ivan és Vladimír mérkőzik. Ahányat ütnek, annyit kaphatunk. Hogy mi lennénk a bírók? TALLÓZÓ KRÓNIKA Sikerült 45 fokkal elfordítani az aradi Szabadság-emlékmű 410 tonnás talapzatát, amelyen várhatóan április 18- án felállítják az aradi vértanúk emlékét idéző szoborcsoportot - úja az erdélyi lap. A művelethez az RMDSZ kénytelen volt Magyarországról rendelni két darut, mivel Romániában nem találtak a célnak megfelelő gépezetet. így is 20 tonnányi betonfelesleget kellett lefaragni, illetve lebontani az emlékmű legfelső, ötödik és negyedik szintjét. A talapzat elfordítása 40 ezer euróba került, s azért volt rá szükség, mert a román kormány és az RMDSZ megállapodása szerint a megbékélési parkban a románságot jelképező diadalívnek és a Szabadság-szobornak egymással szemben kell állnia. A két emlékmű elhelyezéséhez a Tűzoltó téren le kell bontani a csendőrség épületét is. A munkálatokat a magyarellenes tiltakozásairól hírhedtté vált Ni- colae Ieran aradi „forradalmár” is nehezítette: belevetette magát a talapzat körül ásott mintegy háromméteres árokba. Bognár Levente alpolgármesternek az utolsó pillanatban még sikerült elkapnia a tiltakozót, ahhoz azonban már nem volt ereje, hogy egy kézzel megtartsa őt. Ieran bebújt a talapzat kitámasztása alá és hosszú percekig nem volt hajlandó kijönni. Végül Takács Csabának és Bognár Leventének sikerült „kicsalogatni” a férfit, akit elvitt a rendőrség. Az olasz miniszterelnök koponyájába Putyin agyvelejének maradványát ültették át Egy Nobel-díjas író esete Silvio Berlusconival Dario Fo 1997-ben kapta meg, némileg váratlanul a Nobel-díjat. Túlságosan avantgárd művész ehhez a patinás kitüntetéshez. Azóta is naponta hökkenti meg az olaszokat. Silvio Berlusconit 1998-ban két és fél évi börtönre ítélték korrupciós váddal. Ez nem volt váratlan. Azóta miniszterelnök és ő is meglepi az olaszokat naponta. E. FEHÉR PÁL A nyílt összecsapás „a Nobel- díjas komédiás” (ahogyan egy monográfusa nevezte Fót) és a multimilliárdos, a szellemi és erkölcsi skrupulusokkal nem foglalkozó miniszterelnök között várható volt. Ugyan Fo nem veszélyeztetheti Berlusconi pozícióját, a hivatásos politikusok nem vetettek erre a konfliktusra, sok ügyet de azért kár lenne lebecsülni a színház, az irodalom társadalmi hatását. Legalábbis távlatokban. Berlusconi nem is becsüli le Fót. Sőt... De erről később. Berlusconi ugyan egy vitathatatlanul demokratikus állam végrehajtó hatalmának első embere, ám eszközei erősen emlékeztetnek Vlagyimir Putyin vitathatatlanul nem európai értékrendhez igazodó „irányított demokráciájának” módszeta zavarni, ha bírálnivalót lát és gyakran lát az orosz magatartásban, hogy a szintén szocdem Schröder ugyancsak jó kapcsolatokat ápol Putyinnal, úgy Főt sem akadályozza a Putyin-bírá- latban, hogy az a politikai csoport, amelyhez tartozik, valaha éppen a hajdani Szovjetunióhoz kötődött. Tehát Fo írt egy színdarabot, pontosabban: politikai szatírát erről a Berlusconi-Pu- tyin-párhuzamról „A kétfejű szörnyeteg” címmel. A két úr mindenképpen sajátos demokrácia-értelmezéséről. A komédia meséje mindenképpen szórakoztató. Putyin meglátogatja villájában Berlusconit (erre volt már példa) és ekkor terroristák támadják meg őket. Pu- tyint megölik, Berlusconi ugyan életveszélyes állapotban, de életben marad. Véletlenül a villa közelében egy sebészkongresszust tartanak, amelynek orosz résztvevői vállalják a kockázatos műtétet. Putyin agyvelejének épen marad darabkájával pótolják ki Berlusconi agyának sérült részét. A narkózisból felébredő Berlusconi, persze, semmire sem emlékezik, viszont időnként, váratlanul, oroszul kezd beszélni, munkatársainak ócska matrjoska babákat ajándékoz, ráadásként pedig halálraítélt csecseneket is, akiket a maffiaüzelmekben rabElőbb hang nélkül vetítették a filmet, majd a hanganyagot kép nélkül. reire. Nem hiába nevezik egymást barátoknak és kölcsönös, a családi kört is érintő vizitjeik alkalmával kellő külsőségekkel demonstrálják közeliségüket. Ez még tartozhatna a diplomácia ügyes fogásai közé, ám akad a két politikus között lényegi affinitás. Ha helyénvaló ez a kifejezés politikusok esetében: a lelkűk hasonlít. Dario Fo erre érzett rá. Tudni való, hogy Fo - Günter Grass mellett - ama Nobel-díja- sok közé tartozik, akik nem rejtik véka alá baloldali világnézetüket, és minden elképzelhető alkalommal demonstrálják ezt (akár liberális nézetekkel is vitatkozva, viszont a jobboldalt mindenkor kategorikusan elutasítva). És ahogyan Grasst nem szokszolgaként pompásan lehet hasznosítani. Aztán Fo a formális logika egyik alaptételét használja fel a megoldáshoz. Mint ismeretes, két negatívum eredménye egy pozitívum lesz. Elméletileg. A Berlusconi koponyájában rejtez- kedő két negatív erő pedig azt a pozitív dolgot termeli, hogy a miniszterelnök - mindenki számára váratlanul, mert sem a család, sem a közvélemény nem tud a különös sebészi beavatkozásról - elismeri minden csalárd üzletét. Fo végezetül felszólítja az olasz politikusokat, hogy ajánlják fel Ber- lusconinak egy-egy agyvelő-fosz- lányukat, hogy a politika visszatérjen normális medrébe. Abszurd játék. Berlusconi azonban valóságos fenyegetésnek értelmezte. Nem is tétovázott, és ne feledjük: Berlusconi nemcsak bizonyos jogi lehetőségekkel rendelkezik azokkal szemben, akik őt bírálni merészelik, hanem médiabirodalma révén, a törvényes lehetőségeket messze meghaladó gazdasági korlátozásokkal is élhet. Magyarán: a cenzúra ugyan egy demokráciában nem megengedett, de nemcsak a tiltás brutális eszköze létezik arra, ha valakit vagy valamely művet el akarnak zárni a nyilvánosság elől. Dario Fo a Nobel-díj által biztosított tekintély dacára nem számíthat a tévé nyilvánosságára. Ez a komédiája, „A kétfejű szörnyeteg” is a L’ Unitá mellékleteként látott napvilágot, március elején. (Igen, ez az olasz lap hajdan a kommunista párt orgánuma volt, most is baloldali újság, és azért tudjuk azt, hogy éppen a L’ Unitá járt élen a sztálinizmus elleni küzdelemben és milyen határozottan támogatta 1968-ban, meg utána a Prágai Tavaszt!) Aztán videokazetta is készült, de ezen a felvételen minden férfi szereplőt a szerző és rendező Fo alakít, mivel az olasz színészek nem mertek fellépni az általa írt és rendezett darabban. Annak ellenére, hogy a komédia színházi előadása roppant siker. Viszont, amikor egy magántévé vetíteni akarta, először csak hang nélkül engedélyezték az adást - mint mondják a Berlusconi-kormány egyik miniszterének „tanácsára” -, majd pedig a hanganyagot közvetítették, ezúttal kép nélkül. Bizony, így is el lehet bánni egy Nobel-díjas íróval. És ezért lehetnek figyelemre érdemesek a mi térségünkben is a Fo-komé- dia hányattatásai. Vélhettük, hogy az európai demokráciákban ilyen dolgok nem történhetnek. Sőt: reménykedünk is, hogy az uniós tagság bizonyos védelmet nyújthat a kis- és nagykirályok önkénye ellen. Bizonyos, hogy a durvább formák felháborodást váltanak ki, de Európában sem mindig és főleg nem automatikusan működik a szólásszabadság és a demokrácia. Kivált, ha a demokrácia híveinek vagy Meciar, vagy Gasparovic urak fogják majd garantálni a szólásszabadságot... KOMMENTÁR Békés ünnepek? MALINÁK ISTVÁN Alapvetően két dolog fogja meghatározni a nemzetközi helyzetet az elkövetkező napokban. Európában a húsvéti ünnepekre a fokozódó terrorfenyegetettség nyomja majd rá bélyegét, Irakban a vasárnap kezdődött síita lázadással új, beláthatadan következményekkel fenyegető front nyílt meg, amely könnyen rémálommá válhat a washingtoni adminisztráció számára. Irak és az európai biztonsági helyzet közötti összefüggések ma már nyilvánvalóak. Az ünnep kapcsán emlékeztetni kell arra is: Európában a húsvéti békemeneteknek több évtizedes hagyományuk van, ami az idén hatványozza a biztonsági kockázatokat. Hiszen a terroristák ott támadnak, ahol a legtöbb embert ölhetik meg, ahol a legkönnyebb megszervezni a merényleteket. E szempontból Európa leggyengébb láncszeme ma kétségkívül Spanyolország. Nem csak Madrid miatt. A megtalált pokolgépek, tehát a sikeresen megelőzött merényletek, s az önmagukat elképesztő módon felrobbantó terroristák esete is mind ezt tanúsítja. Európai biztonsági szakértők szerint az al-Kaidaként emlegetett, de lényegében önállóan tevékenykedő iszlámista csoportok globális frontot nyitottak-nyitnak a nyugati civilizáció, a kereszténység ellen. Spanyolország mellett másutt is szigorított biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. Lengyelországban, a Vatikánban, egész Olaszországban, ahol a múlt hét végén a biztonsági erők 160 embert tartóztattak le. Hasonló razziák voltak hétfőn hajnalban Franciaországban, előzőleg Angliában. Tehát mindenütt készültség van, ahová a közel-keleti, észak-afrikai terroristák könnyen be tudnak jutni, akár tengeri úton is, vagy ahol már amúgy is nagyszámú iszlám közösségek élnek. És ez alól az iraki háborút ellenző Németország vagy Franciaország épp úgy nem számít kivételnek, mint Nagy-Britannia. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a radikalizálódó iszlám világot a nyugati civilizáció alatt értett államok nem tudják kezelni. Szép elméletek vannak arról, hogy egyrészt az iszlám országoknak, másrészt a Nyugat-Euró- pában élő iszlám közösségeknek olyan gazdasági és szociális programokat kellene kínálni, amelyek révén ezek megszűnnek az iszlám terrorizmus hátországa, táptalaja lenni. De hogy ezek az elméletek hogyan válthatók valóra, arról már alig hallani. A francia kormány sem tett még le az asztalra olyan, pontokba foglalt intézkedéscsomagot, amellyel megnyugtatná az ottani 3-5 milliós muzulmán közösséget, hanem csak egy nevetséges, ellenkező hatást keltő fejkendőtörvényt. Szakadékok tátonganak a nyugat-európai elméletek és a gyakorlat között. Mellesleg: eddig ők féltek attól, hogy a csadaközó szegény keled államok magukkal viszik súlyos gazdasági-társadalmi gondjaikat. De tartani lehet attól, hogy - május elseje után - a mostani tagok nem kevésbé súlyos problémái pár éven belül hozzánk is begyűrűznek. És cinizmusnak fog tűnni, ha békés ünnepet kívánjunk egymásnak. JEGYZET Jutott nekünk GÖRFÖL ZOLTÁN A kiszámítható meglepetés. Tán így jellemezhetnénk utólag a hétvégén történteket. Az irány(adó) párt szavazói megadták az irányt. Éljen, rólunk szól majd Európa! Hát beszélni fognak rólunk, az biztos. De nem csak rajtuk múlt. Mi is itt vagyunk, sőt részt vettünk benne. Már aki részt vett. Mi is ott voltunk. Mindazok, akik hittünk, annak ellenére, hogy sokan azt mondták, függede- neknek nem terem gyümölcs ebben az országban, s mi mégis almával kínáltuk volna egyiküket. S mi is elmentünk szavazni, mi mindannyian, kik tudtuk, a politika nem a szentek színpada, de tán akad olyan kereszténydemokrata, kit párton felül ismer el elnökének az ország. Megosztottak Húsvéti Zajac KOCUR LÁSZLÓ Gondolom, sok kisfiú, surban- kó legényke vátja már a húsvéthétfőt, hogy útra kelhessen; kölnisüveggel, szódásszifon- nal, tűzoltófecskendővel, ki-ki vérmérsékletének megfelelően. (Hagyjuk az álnaiv dumát a piros tojásról, a mai gyerekek már a piros százasra hajtanak.) Az egészségügyi mivoltunk. Most tán fáj a valóság, mert az adott időpontban nem szenteltünk egy szavazatot a kisebbik rossz fogalmának. De merem állítani, hogy nem szabadna mindezekért csüggednünk és a fejünket vakargatni, azt kérdezve önmagunktól, vajon mit ér üyenkor a szavak igaza, a jó szándék és hasonló frázisok, hiszen, aki nem játszik, az nem is nyer. Lelkiismeretes volt a döntés, angolosan lelkiismeretes. Talán csak azért választottuk a reményt a kisebbik rossz helyett, mert így a helyes. A sors fintora, hogy megmaradt a választás lehetősége, mely mindig adott. Csak már kisebbik rossz sincs. Csak két rossz lehetőség. Ez jutott nekünk, a modernkori Toldi Miklós szerepe. Kikértük a jussunkat, majd egy perc gyászszünet után felfogtuk, hogy megint azt kapjuk, amit megérdem- lünk. Hogy miért? Mert megérdemeljük! Megérdemeljük? niszter, Rudolf Zajac is nyilatkozott húsvéti szokásairól. A húszkoronásokat egy locsoló szorgalmával gyűjtő miniszter gyermekkorában csak a kötelező locsolóköröket abszolválta: nagymama, osztálytársnők, barátnők. Ma már csak feleségét locsolja meg. Bevágom az asszonyt a kádba! - mondta. Pedig Zajac szorgalmas locsoló. Megválasztása óta egy országot részesít folyamatos hidegzuhanyban. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
