Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-07 / 230. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 7. Közélet 5 Németh Zsolt szerint a kedvezménytörvény visszavetette a magyar-szlovák kapcsolatokat a mečiari időszak szintjére Megcsonkított „státusgyermek” Szlovákiai parlamenti képvi­selőket és újságírókat - köz­tük az Új Szó munkatársát - fogadta a múlt héten Né­meth Zsolt, a magyar Or­szággyűlés külügyi bizottsá­gának fideszes elnöke. A szlovákiai vendégek kérdései elsősorban a magyar kedvez­ménytörvényre vonatkoztak. JUHÁSZ LÁSZLÓ Ön a kedvezménytörvény egyik atyja. Az elmúlt hónapok törté­néseinek tükrében milyennek látja „gyermekét”? Ezt a „gyermekemet’ az elmúlt parlamenti időszak végén egy ki­csit megcsonkították. A bántalma­zást azonban túlélte, és bízom benn, hogy előbb-utóbb fel fog gyógyulni, és újra működni fog minden szerve. Összességében a státustörvénynek a jelentőségét abban látom, hogy jogszabályi szinten és mélyreható módon ren­dezte az anyaország és a határon túli nemzetrészek kapcsolatát. El­indított egy olyan összeurópai pár­beszédet, amelynek az eredménye­ként ma már Európában elfoga­dott, hogy az anyaországoknak van módjuk arra, hogy szerepet vállaljanak a határon túli nemzet­részeiknek a megmaradásában. Mielőtt a státustörvény megszüle­tett volna, ez a fajta tudatosság nem létezett. Az a tudatosság, hogy a kisebbségek megmaradását nem csupán az állampolgárságuk szerinti állam, hanem az anyaor­száguk is szolgálja, ma már nem­csak gyakorlatilag nyilvánvaló, ha­nem jogilag és politikailag is elfo­gadott dologgá vált. Aztán jött a Velencei Bizottság... Nem mondom, hogy a Velencei Bi­zottság álláspontja - amely meg­ítélésem szerint végül is igazolta a státustörvény mögötti megfontolá­sokat - kőbe vésett törvény. Mert lehet vitatkozni, hogy amit az Eu­rópa Tanácsnak ez a szakértői szer­ve mondott, az helyes-e vagy sem. Mi eredetileg azt akartuk, hogy a határon túli magyar közösségek adjanak ajánlást arra vonatkozó­an, hogy ki kapja meg a magyar­igazolványt és ki nem. A Velencei Bizottság azt mondta, ajánlást ne tegyen, csak tájékoztatást adjon a magyar államnak. Ez etatista szemlélet a bizottság részéről, mi­vel nem ismeri el a nemzeti kisebb­ségeknek a kollektív szubjektivitá­sát. Az európai jogfejlődésben még előttünk álló feladat, hogy a nem­» Nem mondom, hogy a Velencei Bizottság álláspontja kőbe vé- > . sett törvény. \N zeti kisebbségeknek a politikai szubjektivitása, vagyis autonómiá­ja az európai jogi-politikai gondol­kodásban elnyerje azt a helyet, amelyet egyébként a nyugat-euró­pai jogi és politikai gyakorlatban már élvez. Ne feledjük el, hogy ahol Európában -megnyugtató mó­1 „Az ötlet Duray Miklóstól származik, az MKP pedig teljes mellszélesség­gel kiállt a státustörvény mellett." (Somogyi Tibor felvétele) dón rendezték a kisebbségi kér­dést, ott autonómia van. Innentől fogva nem hiszem, hogy komo­lyan, jogilag megalapozottan le­hetne érvelni a határon túli magya­rok autonómiája ellen sem. Azon­ban a Velencei Bizottság irányában tett engedmények nem mutatkoz­tak elegendőnek ahhoz, hogy Szlo­vákia elfogadja a státustörvényt, még ebben a megcsonkított formá­ban sem. A nyilatkozat, amelyet a szlovák kormány tett, hogy tanul­mányozzák a román-magyar meg­állapodást, hordoz esélyt arra, hogy a szlovákokkal is meg lehet lesz végre állapodni ebben a jog­szabályban. Itt lenne már az ideje lassan, hogy túl legyünk ezen a té­mán, mert az a fajta vita, amely az elmúlt egy-két évben kibontako­zott, szemmel láthatóan visszave­tette a magyar-szlovák kapcsolato­kat a mečiari időszak színvonalára. A szlovák politika mintha azt érez- né feladatának, hogy látványosan, a nemzetközi színtéren is akadá­lyozza a magyar diplomáciai erőfe­szítések megvalósulását. Mi lesz Ön szerint az oktatási­nevelési támogatásokkal? Úgy tudom, az a magyar kormány álláspontja is, hogy az oktatási-ne­velési támogatás jusson el a csalá­dokhoz. Fontos, hogy az egyének­hez jusson el, és ők érzékeljék, hogy a gyermekeik identitásának megőrzését támogatja az anyaor­szág, és ez anyagilag is kifejezésre jut. Mi nem ellenezzük, hogy az is­kola is kapjon támogatást, mert az is fontos. Bár szerintem ez a szlo­vák állam feladata, mert a magya­rok is fizetik az adót Szlovákiában. Az iskolák fenntartása állami fel­adat, és Szlovákia sem szegényebb ország, mint Magyarország. A nemzetiségi iskoláknak ugyanany- nyi támogatást kell kapniuk, mint a többségieknek. Ugyanakkor a magyarok számára szemmel látha­tóan problémát jelent, hogy a gyer­mekeiket magyar iskolába küldjék. A szlovákiai magyar iskolások 30 százaléka nem jár magyar iskolá­ba. Az asszimilációnak egy nagyon erős eszköze, hogy többségi okta­tási intézménybe járnak a gyere­kek. Ezért a nemzetiségi iskola- rendszernek és a kisebbségek meg­maradásának nagyon fontos felté­tele, hogy a szülők magyar iskolá­ba járassák a gyerekeiket. Azt kell eldöntenie mindenkinek, hogy ér­téknek tekinti-e a kisebbségek létét a saját országában. Ha igen, akkor tenni kell azért, hogy ezek a ki­sebbségek spontán módon ne szűnjenek meg asszimilációval vagy elvándorlással. Ezért pozitív diszkriminációra van szükség. Nem gondolja, hogy a kedvez­ménytörvény destabilizálta a kö­zép-európai országokat és vég­eredményben a Fidesz választási vereségéhez is hozzájárult? Nem hiszem. Azt sem hiszem, hogy Mikulás Dzurinda azért nyerte meg a választásokat, mert nagyon szlovák módon viselkedett volt a státustörvénnyel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy az etnikai té­nyező döntő módon befolyásolná a választói magatartást, különösen Magyarországon nem. A magyar- országi embert egyszerűen nem érdekli, mi történik a határon túli magyarokkal. Tudom, hogy nehéz elhinni, de tízmillió magyar egyál­talán nem figyel arra, mi történik odaát. Ez nem az ő konfliktusuk. A kedvezménytörvény nem destabi­lizálhatja Európát, mert csak Szlo­vákia beszél állandóan a státustör­vényről. A szlovák közvélemény nem tudja megemészteni a jogsza­bályt. Ez az egész nem is magyar- országi, hanem szlovák probléma, ami a szlovák politikai pártok kü­lönbözőségéből ered, a keresztény­demokraták, Dzurindáék, Mečia- rék viszonyából az MKP-hoz. A Ma­gyar Koalíció Pártja volt ugyanis a kedvezménytörvény kezdeménye­zője. Maga az ötlet Duray Miklós­tól származik, az MKP pedig teljes mellszélességgel kiállt a státustör­vény mellett. Nem mondom, hogy nincs más politikai erő Szlovákiá­ban, amelyik osztaná a demokrati­kus és szabad piaci értékeket, de bizonyos, hogy a magyar párt a de­mokrácia bajnoka Szlovákiában. Nem hiszem, hogy egyetlen politi­kai erő is elmondhatná magáról, hogy jobban elkötelezte volna ma­gát a demokrácia mellett, mint az MKP. Ezért hiszem, hogy ez belpo­litikai probléma. Mivel magyarázható, hogy a kedvezménytörvényt úgy fogad­ták Szlovákiában, ahogy? Van egy hipotézisem. Ha a Fidesz megnyeri a választásokat 2002 áp­rilisában és Dzurinda megnyeri a választásokat szeptemberben, ak­kor októberben megvan a megálla­podás. És akkor régen túl lennénk az egészen. Hosszú éveken keresz­tül nagyon látványosan működött a politikai kapcsolat Orbán és Dzu­rinda között. De sajnos Magyaror­szágon Medgyessyék nyertek, és nem sikerült megegyezni Pozsony- nyal. Részben azért, mert a ma­gyar kormány azt mondta, úgy fog­juk módosítani a státustörvényt, ahogy a szomszédok akarják. Ezért kellett megváltoztatnunk az Or- bán-Nastase megállapodást is, mert a románok még kitaláltak öt teljesen új dolgot, amely nem volt benne a paktumban. így aztán a szlovákoknak is újabb ötletei tá­madtak, hogy még mi mindent kel­NN Még egyszer hang- ' súlyozom, problé­mák csak Szlováki- .y ával vannak. lene megváltoztatni. A szlovákok abban különböztek a románoktól, hogy a románok megmondták, mit akarnak, és azt a magyar parla­ment elfogadta. A szlovákok nem mondták meg, mit akarnak, csak kategorikusan annyit mondtak, hogy helyezzük hatályon kívül az egészet. így nem lehet kompro­misszumot kötni. Még egyszer hangsúlyozom, problémák csak Szlovákiával vannak. Megoldás pedig egyelőre nincs. Én örülnék, ha a szocialisták meg tudnának ál­lapodni Szlovákiával. A közös fel­adatok megoldását ugyanis na­gyon fékezi ez a probléma. Mire alapozza a feltételezést, hogy ha Mikuláš Dzurinda mel­lett Orbán Viktor is győz, meg tudtak volna egyezni? Szerintem azért nincs megállapo­dás, mert a magyar kormány a vá­lasztási kampány tárgyává tette a státustörvényt, és ezt a gyengesé­get megérezte Dzurinda. Mi érzé­keltük a szlovák oldalon a meg­egyezésre való hajlandóságot, és mi akkor meg is tudtunk volna ve­lük egyezni. Ezt nagyon nagy bizo­nyossággal tudom mondani. Palkó: nem lesz kevésbé elérhető a lakosság számára Olcsóbb államigazgatás ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Jaroslav Spišiak szerint szó sincs elbocsátásokról Többen járőrözhetnek ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Az új államigazgatási rendszer mindenképpen olcsóbb lesz a jelenleginél - állítja Vladimír Palkó belügyminiszter. „Csak a bé­reken évente 420 millió koronát tu­dunk megtakarítani, 2004januárjá­tól 1601, egy évvel később további 826 hivatalnokkal lesz kevesebb - támasztotta alá állítását a miniszter. - A hivatalnokok számának csökke­nésével kevesebb irodára lesz szük­ség, előzetes felmérésünk szerint mintegy 60-80 épület kiürül, s ez újabb költségmegtakarítást ered­ményez.” A jövő évi költségvetés mintegy 750 millió koronával szán kevesebb pénzt a közigazgatási rendszer fenntartására. A hivatalok azonban nem lesznek kevésbé elér­hetőek az állampolgárok számára, a legtöbb ügyet bonyolító osztályok száma nem változik, sőt akár nőhet is. „Az 1996-ban bevezetett integ­rált közigazgatás hátránya az volt, hogy minden járási hivatal azonos számú osztállyal jött létre, így pél­dául abban a járásban is volt erdőhi­vatal, ahol nincs jelentősebb erdős terület” - indokolta a reform szük­ségességét Palkó. A miniszter sze­rint ellentétes a kormányprogram­mal Viktor Béreš (ANO) módosítási javaslata, mely a járási hivatalokat jelenlegi formájukban meghagyná, csak számukat csökkentené a jelen­legi 79-ről 50 re. (lpj) Pozsony. Cáfolta a rendőrök töme­ges elbocsátásáról szóló híreket az országos rendőrfőkapitány első he­lyettese. „Szó sincs elbocsátási hul­lámról, épp ellenkezőleg, több rend­őrt láthatunk majd az utcákon” - vá­laszolta lapunk kérdésére Jaroslav Spišiak. Az Új Szó tudomására ju­tott, hogy a belügyminisztérium több száz alkalmazottjától válik meg, informátorunk tudni vélte, hogy a somoijai rendőrőrsön csak tí­zen teljesítenek majd szolgálatot a jelenlegi húsz-huszonöt rendőr he­lyett. Spišiak leszögezte: egy rend­őrt sem bocsátanak el, sőt elképzel­hető, újakat vesznek fel. Magyaráza­ta szerint azt az adminisztratív mun­kát külön munkaerő végzi majd. „Körülbelül az állomány tizennyolc százaléka” - pontosította Spišiak. Hangsúlyozta, hogy a többieknek - a január elsejével életbe lépő szabá­lyozás értelmében - már nem kell ezzel foglalkozniuk, azaz több ide­jük jut például járőrözésre. Értesülé­sünkre reagálva elmondta, tény, hogy az egyes őrsökön jelenleg szol­gáló, ám jövőre csak az említett pa­pírmunkát végző rendőrök közvetle­nül a járási rendőrkapitánysághoz tartoznak majd, ám nem valószínű, hogy emiatt utazniuk kell, hiszen a kapitányság kihelyezett irodájában dolgozhatnak - azaz tulajdonkép­pen a jelenlegi helyükön, (szge) RÖVIDEN Tizennégy százalék alatt a munkanélküliség Pozsony. Szeptember folyamán 0,34 százalékkal csökkent a mun­kanélküliek aránya, így az 14 százalék alá esett. A nyilvántartott munkanélküliek száma az elmúlt hónapban 370 803 volt, 71 576- tal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. A szociális ügyi minisztérium a munkanélküliség csökkenésének gyorsulását várja 2004. január 1-jétől, amikor várhatóan életbe lép az új foglalkozta­tási törvény. dpj) Harc az emberkereskedelem ellen Pozsony. Szlovákiának fel kell vennie a harcot az emberkereskede­lemmel, mert ez is az egyik ágazata a szervezett bűnözésnek. Júni­usban kampány indult a 16-24 éves nők körében; azt javasolják, hogy mielőtt külföldön munkát vállal valaki, érdeklődjön: tudja meg, hogy milyen munkát vállalt, ki szervezi és szerezze be a szlo­vák külképviselet telefonszámát. Ha mégis adódik valamilyen prob­léma, a rendőrséghez kell fordulni. Sajnos, a nők nem elég óvato­sak, így könnyen az erőszak és a prostitúció áldozatai lehetnek. Mi­vel a sajtó keveset foglalkozik a témával, a lányok és a fiatal nők nem tartják veszélyesnek az emberkereskedelmet, pedig nagyon so­kan esnek áldozatul a modern rabszolgaságnak is nevezhető prosti­túciónak. (ncs) Műanyag palackok betétdíja ­Pozsony. Minden valószínűség szerint három-négy hónapon belül megjelenik az a miniszteri rendelet, mely alapján a jövőben betéti díjat kell fizetni a műanyag palackokért is, jelentette be tegnap Mik­lós László. A környezetvédelmi miniszter szerint a betétdíj 4-5 koro­na körül lesz, de pontosan még nem döntöttek róla. A minisztérium megrendelt egy tanulmányt, melyből az derült ki, hogy a díj beve­zetése negatív hatással lenne a piacra, de az anyag szakmaiságát vé­gül megkérdőjelezte. (SITA) Új választókerületek a javaslatban Pozsony. A belügyminisztérium egyeztetésre bocsátotta a válasz­tási törvény módosítását. Az új javaslat négy választókerülettel számol az eddigi egy helyett. A négy körzet a pozsonyi, a nyugat­szlovákiai, a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai lenne. A HZDS már jelezte, hogy nem ért egyet a javaslattal; a mozgalom több­ségi választási rendszert szeretne kétkamarás parlamenttel. A töb­bi ellenzéki pártnak sem tetszik túlságosan az új törvény, s a ko­alícióból is egyelőre csak a KDH támogatja az új rendszer beve­zetését. (SITA) Kevesebb pénz jut a költségvetésből árvízvédelemre Figyelmetlen volt ■ a földművelési tárca? ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Árvízvédelemre jövőre talán a földművelésügyi tárca fi­gyelmetlensége miatt jut kevesebb pénz. Miklós László környezetvé­delmi miniszter lapunknak leszö­gezte: amikor a kormány elfogad­ta a jövő évi költségvetés alapelve­it, árvízvédelemre 840 milliót szánlak, amit a pénzügyminiszté­rium később fokozatosan 400 mil­lióra faragott. Miklós nem zárta ki, hogy a földművelésügyi tárca hi­bájából, illetve figyelmetlenségé­ből jut majd kevesebb árvízvéde­lemre. Korábban ugyanis a vízgaz­dálkodási hatáskörök az agrártár­cához tartoztak, ott dolgozták ki az ezzel kapcsolatos költségvetési fejezetet, ám időközben ez átke­rült Miklós Lászlóhoz. „Elképzel­hető, hogy a mezőgazdasági mi­niszter már nem figyelt oda, mond­ván: az már úgysem hozzá tarto­zik. De a jelenlegi állapot tartha­tatlan. Csak a Bős alatti gát meg­erősítése 300 millióba kerülne, úgyhogy az egész országra nézve a 400 millió nevetséges összeg” - magyarázta lapunknak a tárcave­zető, aki szeretné visszaszerezni a lefaragott 400 milliót. A földműve­lésügyi miniszter is több pénzt sze­retne a büdzséből: ő az agrártámo­gatásokat szeretné emelni. A víz­gazdálkodási hatáskörök átruházá­sa egyébként nem folyt zavartala­nul Simon Zsolt és Miklós László között, az ezzel kapcsolatos jegy­zőkönyvet csak többszöri nekifu­tásra fogadta el a kormány; a kette­jük közt kialakult konfliktus oldása érdekében még Csáky Pál, az MKP miniszteri klubjának az elnöke is békítette őket. (sz-a) MEGKÉRDEZTÜK Miklós László környezetvédelmi minisztert Pavol Rusko gazdasági minisz­ter pénteken kifogásolta, hogy ön miatt ismét nem ülésezhe­tett az érdekegyeztető tanács. Sőt kijelentette: ön egyetlen összejövetelen sem vett részt, amiért javasolni fogja, hogy más miniszter legyen tagja a testületnek. Miért nem ment el tizennyolcadszor sem az ülésre? Mert nem vagyok tanácstag, csak póttag. A póttagot akkor szokták megkérni, hogy vegyen részt az ülésen, ha valamelyik rendes tag nem tud elmenni. Amióta póttag vagyok, egyszer sem kértek fel helyettesítésre. Rusko ahelyett, hogy felhívott és megkérdezett volna, hogy ráérek-e, a sajtón ke­resztül üzengeti, hogy le fog vál­tani. Csakhogy ugyebár nem tud leváltani, mert nem vagyok tag. Részéről az lett volna tisztessé­ges, ha személyesen telefonál. Egyébként úgysem tudtam volna elmenni a találkozóra, mert egy visegrádi összejövetelen voltam. Pavol Rusko nincs tisztában az érdekegyeztető tanács összeté­telével és működésével, vagy valamilyen személyeskedésről lehet szó? Nem érzek személyeskedést, inkább nem tudja, hogy én csak póttag vagyok. Senki nem veti a szemére, hogy egy hét után még nem ismeri az egyes szervek struktúráját, de üyenkor nem a sajtón keresztül kell üzen­getni. Mindenkinek az alkatától függ, hogyan közelít bizonyos dolgokhoz. Ha valaha is megkérték volna, hogy helyettesítsen valakit, ak­kor akár mind a tizennyolcszor elment volna? Persze. De az érdekegyeztetés nem épülhet egy póttagra, és én sem úgy tervezem az időmet, hogy hátha szükség lesz rám: környezetvédelmi miniszterként egyéb fontos teendőim vannak. De hangsúlyozom: soha nem is hívtak egyetlen ülésre sem. (sza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom