Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-18 / 14. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 18. Riport Portré „Dzurinda nem sokkal utánam futott be, a célban a lányaim gratuláltak" - mondja Dulai Ferenc zselízi tanító, aki ötvenhat évesen nem nyugdíjas éveire gondol Kassától New Yorkon és Budapesten keresztül Bostonig mindenhol loholt már a tanító bácsi Ki az a csodabogár, aki tizenhárom éve az időjárástól függetlenül minden nap kerékpáron vagy futva jut el a munkahelyére, a garamkis- sallói alapiskolába, hogy oktassa a nebulókat? Ki az a megszállott, aki ötvenhat évesen a világ legnevezetesebb maratonijain fut, lelkes amatőrként, ám profikat megszégyenítő kitartással és elszántsággal? BUCHLOVICS PÉTER Dulai Ferenc zselízi tanító, 1969- ben diplomázott Nyitrán, testnevelés - 1-4 - szakon. Már fiatalon számtalan sportágba belekóstolt, sakkozott, asztaliteniszezett, úszott, focizott, kézilabdázott. Ez utóbbit harminchat évesen hagyta abba, de a futást nem. - Ha már a kondi miatt úgyis lefutom a napi tíz-tizenöt kilométert, vagy kerékpáron letekerem a húsz-huszonhatot, a hosszútávfutás mellett döntöttem, ez lett a szívügyem - mondja a tanár úr. Az elhatározást tett követte, 53 évesen, 1999-ben benevezett a kassai maratonira. A távot négy óra tizenegy perc alatt futotta le, s bár ez még nem számított komoly fegyverténynek, az utóbbi három évben minden jelentős maratonin részt vett, és az eredményei is javultak. A tavalyi kassai maratonin például már személyi csúcsot döntött, a távot 3 óra 27 perc alatt futotta le. A 2001-es év volt azonban rendkívüli, több szempontból is. Októberben még Kassán versenyzett, novemberben már a New York-i maratonin koptatta a kilométereket. - A kassai iroda szervezésében jutottunk ki a maratonira. Elég nehéz volt támogatókat szerezni, de a zselízi sportklub, a munkahelyem és magánemberek is segítettek, ha másképp nem, hát úgy, hogy megszólítottak: - Beszállok ötszáz koronával, csak küldj nekem egy képeslapot - emlékszik vissza mosolyogva Dulai Ferenc, és így folytatja: New York épp a tragédia napjait élte, a verseny előtt rendkívül feszült volt a hangulat, és mivel a maratonin több mint százezren vettek részt, példátlanul szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be. A Verrazzano-hídnál például egyszerre kilenc helikopter pörgött felettünk. A verseny az 5 városrészt és 5 hidat érintett (Staten Island, Brooklyn, Qeens, Bronx, Manhattan), a cél a Central parkban volt, egyébként itt is edzettünk, na meg a Hudson partján. Bár a résztvevők mozgását egész ottlétünk alatt szigorúan korlátozták és ellenőrizték, elmondhatom, hogy a világ egyik legprofibban szervezett és legnagyobb maratoniján vettem részt. A nap bármely percében szinte minden kívánságomat teljesítették, a maratonin szempillantás alatt hozták az üdítőt, az energiaitalt, a kekszet, bármit, amire egy versenyzőnek csak szüksége lehet. Egyetlen gondom akadt célba érés után, nem ihattam sört. Bár nem szeretem, de 20-30 km futás után mindig megiszom egy pikolót, ugyanis rendbe hozza a gyomromat. New Yorkban viszont erről sző sem lehetett. Ám a két IáKölcsönös gratuláció 2000. október 1-én Kassán a célbaérés után (Dulai Ferenc archívumából) nyom „megmentett”, a célban zacskóban kínálták oda a nedűt. Egyébként a korcsoportomban harmincötezren futottak, én a 2496. lettem, Mikulás Dzurinda miniszterelnök kevéssel utánam ért célba. El kell mondanom, hogy a nagykövetség és személyesen Martin Bútora nagykövet úr is rendkívül figyelmes és barátságos volt a nyolc szlovákiai versenyzővel, sok rendezvényen találkoztunk a kormányfővel is. Együtt ültettünk jácinthagymákat (ez a New York-iak iránti részvétet jelképezte), ott voltunk azon a tűzoltóállomáson, ahol egy szlovák származású, de a tragédia során elhunyt tűzoltó dolgozott, részt vettünk a maratonit megelőző ENSZ-futáson is. Persze jólesett, amikor Dzurinda úgy fogott velem kezet New Yorkban, hogy még Kassáról emlékszik rám... Noha a város összes nevezetességét megnéztük, a világkereskedelmi központ környéke volt a legdöbbenetesebb. Irdatlan romhegyek, pusztulás. Már előtte kétszer jártam Amerikában, az egyik lányom Floridában tanít az ottani egyetemen, a másik pedig New York-i lakos, légikisasszony, rengeteg családi fotón szerepelt a két torony. Összeszorult a torkom, amikor már csak a hűlt helyüket találtam- fűzi tovább a szót Dulai tanár úr.- Persze, a verseny után ünnepeltünk, Qeensben csaptunk bulit, a Cesko-Slovenská Kolibában. Egyébként a buliról jut eszembe, maratoni versenyek előtt a szervezők úgynevezett pasta-partikat rendeznek. Magyarán, sok tésztát eszünk - ennek egészségügyi oka van. A tésztaféléket ugyanis sokkal később égeti el a szervezet, mint más ételféleséget, egy maratoni futó számára tehát ideális energiaforrásnak számítanak - teszi még hozzá Dulai Ferenc. A tanár úr a repülőútról is mondott pár érdekességet. Ne feledjük, 2001 novemberéről van szó, tehát a Prága-New York járaton is rendkívüli biztonsági előírásokat léptettek életbe, Dulai Ferencnek még a zakója bélését is átkutatták, és a pilóta tanácsára még a bőröndben felejtett húsos szendvicset is feltüntette az amerikai biztonsági szolgálatnak, ám ennek ellenére a New York i maratoni élete meghatározó élménye marad. Tavaly a budapesti futóversenyen is indult, bár ott az időjárás komiszkodott, szakadó esőben, hidegben, fogvacogva futottak. A pesti maratoni nagyobb, mint a kassai, háromezer ember vágott neki a 42 kilométeres távnak. Dulai Ferenc Pesten 3,31-et futott, de Kassán legutóbb már 3,27-et. S hogy mik a további tervei? Április tizenhetedikén Bostonban „lohol” majd, 35 ezer hosszútávfutó közt. Aztán Berlin következik, az egyik legnagyobb európai maratoni. Dulai Ferenc a napokban ünnepelte az ötvenhatodik születésnapját. Más az ő korában már a nyugdíjas évekre gondol. Nem úgy a zselízf tanító, aki nemzetközi rangú versenyeken öregbíti Szlovákia és szűkebb pátriája jó hírnevét. A Tűzszekerek c. angol film főhőse jut róla eszembe. - Ja, és evezek is - mondja a búcsúzáskor huncut mosollyal. További sok sikert, tanár úr! A munkások folyamatosan ásták a gödröket, de mivel mindenhol jó állapotban volt a cső, visszatakarták és elmentek, a mérőberendezésre pedig hiába vártak Napokig fejtörést okozott egy eltörött vízvezeték FARKAS OTTÓ Az alábbi eset kapcsán az a szakállas vicc jutott az eszembe, amelynek lényege, hogy a szocialista építőiparban általában vagy deszka nem volt, vagy kalapács, és amikor mind a kettőt beszerezték, elfogyott a szög. Állítólag azért, hogy a cégnél mindenki fontosnak tűnjön. Ennek a szemléletnek azonban sokszor a munkások itták meg a levét, mert a lemaradásokat gyakran a hétvégéken pótolták. A vicctől eltérően a valós eset egy csöppet sem nevetséges. Vízkereszt után csontdermesztő hideg ült a tájra, a Gortva-menti falvakban reggelenként mínusz 27 fokot is mértek. Dobfeneken nehezítette a helyzetet, hogy megfagyott a központi vízvezeték. Az lett volna az igazi csoda, ha nem fagy meg, hiszen a nyári javítások után a szerelők a híd lábánál a vezetéket körülbelül másfél méteren elfelejtették földdel betakarni. A vízvezetéket a gáz vezetésével megbízott zsolnai üzem rongálta meg ásás közben és az is javította meg. Mivel a nyári mulasztás nem derült ki azonnal, a falu polgármestere vasárnap reggel a meghibásodást jelentette a rimaszombati vízműveknek. Közben a helybeliek megtalálták a megfagyott szakaszt és benzinlámpával kiolvasztották, a víz megindult, de a nyomása fokozatosan csökkent. Délutánra a falu ismét víz nélkül maradt, a polgármester pedig hétfőn jelentette az esetet az illetékes részvénytársaságnak. Dél tájban Rimaszombatból megérkeztek a vízművek szerelői, akik a bejelentés alapján a szivattyú meghibásodására gyanakodtak. Egy nagyteljesítményű pumpát hoztak magukkal, hogy azt a rossz helyébe beszereljék és gyorsan végezzenek a munkával. De nem a szivattyúval volt a baj. Megállapították, hogy valahol a föld alatt eltörött a fővezeték, azért nincs nyomás mert elszökik a víz. Kedden nem volt kompresz- szor, nem szálltak ki a helyszínre, szerdán beméréseket végeztek, majd a főút szélén ástak egy gödröt, de nem találták meg a törött vezetéket. Csütörtökön reggel Jozef Oravec, a cég vízvezetékek felügyeletével megbízott vezetője kérdésünkre elmondta: „Ha tudnám, hol tör ki a víz, megmondanám és meg is javíttatnám. Sajnos nem tudom, műszereink tegnap mutattak valamit, ma kimegyünk és folytatjuk az ásást.” Valóban, napközben minden úgy történt, ahogy azt a főnök reggel elmondta: a munkások ástak egy másik gödröt, de mivel ott is jó állapotban volt a cső visszatakarták és elmentek. „Mi mást tehetnének, ők olyan műszerekkel dolgoznak, amilyeneket a kezükbe adnak - jegyezte meg megértőén egy helybéli. Valóban, a munkások igyekezetére és akarására nem is lehet panasz. Egyébként a cégnek meglehetősen sokba kerülnek ezek a tapogatózások, a munkások bérezése és az egyéb kiadások. Az út Rimaszombatból és vissza körülbelül hetven kilométer és a munkásokat szállító szekrényes tehergépkocsin kívül az ásáshoz minden alkalommal egy autóbágert is küldtek. Amikor ez a riport íródott, még nem lehetett tudni, sikérült-e megjavítani a csőtörést. Jozef Oravec szerint részükről nem történt mulasztás, ők igyekeztek kijavítani a hibát, de a tulajdonukban lévő műszer nem jelez pontosan, azért nem találják hol szökik el a víz. Komolyabb méréseket csak akkor végezhetnek majd, ha Besztercebányáról kölcsön kapják az ehhez szükséges készüléket, amit állítólag már megígértek. Mivel az ásások miatt a főúton veszélyessé vált a közlekedés, a forgalmat egy kis mellékutcába terelték. Csütörtökről péntekre virradóra emiatt közel egy tucat autó futott le az útról az egyik szemben lévő kertbe. Személyi sérülés nem történt, de néhány autón jelentős kár keletkezett. A történteket sokféleképpen lehet magyarázni, ami azonban a tényen, hogy a csapokon napok óta nem folyik víz, nem változtat. A polgárok főzéshez, ivásra többnyire az ötvenes és hatvanas években, vagy még korábban ásott, ritkán használt, ellenőrizetlen kutakból hordják haza a vizet. Nem értik, hogyan okozhat egy csőtörésjavításra és vízdíjbeszedésre szakosodott részvénytársaságnak egy egyszerű csőtörés ilyen fejtörést. Rossz nyelvek szerint a besztercebányai vízügyesek is tagjai a részvénytársaságnak, ők már rendelkeznek komoly mérőberendezésekkel. A szóbeszéd szerint a besztercebányai cég azért torpedózza meg időről időre egy másik hasonló mérőműszer vásárlását, mert a most meglévőn jól keres. A tulajdonukban lévő berendezést állítólag nem kölcsönzik, hanem ezzel egyfajta szolgáltatást végeznek a részvénytársaságok tagjainak. Lehet némi igazság a szóbeszédben, mert egy ilyen készülék ára, nem hiteles források szerint, valamivel több mint fél millió korona. Tehát néhány „üres” kiszállás árán Rimaszombat akár meg is tudná vásárolni. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORÚS ÉGBOLT, 2 és 7 FOK A Nap kel 07.37-kor - nyugszik 16.27-kor A Hold kel 16.17-kor - nyugszik — A Duna vízállása - Pozsony: 350, apad: Medve: 240, apad; Komárom: 320, apad; Párkány: 245, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Az ország egész területén némileg borús időre számíthatunk, de több helyen komoly felhősödés várható. A legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 7 fok között alaT kul, de egyes helyeken akár -2 fokra is lehűlhet a levegő hőmérséklete. Déli irányú szél, 2 és 7 m/s közötti sebességgel. Ködképződés bárhol előfordulhat. Éjszaka a hőmérő higanyszála 0 és -4 fok közé süllyed. Holnap marad a maihoz hasonló időjárás, a legmagasabb nappali hőmérséklet 1 és 5 fok között alakul, de a ködös területeken gyenge fagyra számítsunk. Az előző napokhoz képest különösebb változásra nem kell számítani. A magas légnyomás által előidézett időjárás továbbra is jó hatással lesz szervezetünkre. A reggeli órákban az alacsonyabban fekvő területeken légzési zavarokra számíthatnak az arra érzékenyek, de ez még a délelőtt folyamán elmúlik. A szív- és érrendszeri megbetegedésekkel küzdők továbbra se tegyék ki magukat komolyabb megterhelésnek. A reumások fájdalmai enyhén erősödhetnek. Holnap továbbra sem várható komolyabb változás. Hétfőn y POKT ;.y ♦ Beszélgetés Del Pieróval ♦ Havas lejtőkről jelentjük ♦ Külföldi focibajnokságok
