Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-06 / 81. szám, péntek

Kultúra

ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 6.

Gyermekrajzok és gyermekversek

Komárom. Április 10-én délután fél kettőkor a Jókai Színházban hirdetik ki az ...ergo sum Polgári Társulás alapiskolások számára kiírt gyermekrajz- és gyermekverspályázata eredményeit. Az üvegfalon túl című rajzpályázat témája az volt, mit látnak a gyerekek a tanterem ablakából, az így írunk mi elnevezésű verspályázatban a kiírók nem szabtak határt a fantáziának. Az eredményhirdetés alkalmából a negyvenöt legjobbnak ítélt rajzból a Jókai Színházban kiállítás nyílik; a színház fiatal stúdiósai előadásában pedig elhangzanak a legsikerültebb versek, amelyeket a közeljövőben önálló kötetben is megjelentet az ...ergo sum. (as)

SZÍNHÁZ

___________________POZSONY___________________

SZ

LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Balettest 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúkban 19 A.HA SZÍNHÁZ: A szerelemről 19

KASSA

ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 STÚDIÓ: Őrült nap 10,12.30 KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (a kassai Thália Színház vendégjátéka) 10,19

NYITRA

ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Sirály 18.30

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: A jövő kezdete (amerikai) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Árvák hercege (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Macska-jaj (francia-német.jugoszláv) 15, 17.30 Ciklon (olasz) 20 CHARLIE CENTRUM: Magányosok (cseh) 18.45, 20.30 Eszeveszett birodalom (amerikai) 15.30, 16 Ellenség a kapuk előtt (amerikai) 17 Silberschmidt úr bőröndjei (belga-német-holland) 17 Túszharc (amerikai) 17.30 A városból kivezető út (cseh) 17, 20.30 Áldozatok és gyilkosok (cseh) 20.45 Dr. Strangelove (angol) 19.15

KASSA

ÚSMEV: Ellenség a kapuk előtt (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Kilenc és 1/2 hét II (amerikai) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: 2001: A Space Travesty (amerikai) 16,18 Tadeusz úr (lengyel) 20

DÉL-SZLOVÁKIA

ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bájkeverő (amerikai) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Szerelem a szerelem? (svéd) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Human Traffic (amerikai) 17.30, 20

A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak

Hétvégi programok

MŰSORAJÁNLÓ

Szombat: Nyolc órától a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazint hallgathatják Hominda Katalin szerkesztésében. A műsor témái: a parlament munkájának összefoglalója, nemzetközi szeminárium az Európai Unió kibővítéséről, összeállítás a Pozsonyban zajló Coneco építőipari nagyvásárról. Ezenkívül szólunk arról az estről, amelyet a Magyar Köztársaság Pozsonyi Kulturális Intézetében tartottak, s amelyen a magyarországi roma kultúrát mutatták be, valamint szólunk a szlovákiai Roma Parlamentről is. Hírt adunk a hagyományőrzők komáromi találkozójáról is, amelynek Ünnepváró - húsvét előtt a címe. 11 óra után Orvosi tanácsok című műsorunkban az arcidegzsábáról hallhatnak. Vándorbot című honismereti sorozatunkban egy Mátyás-legenda nyomába szegődünk. A Hazai tükör 11 óra 30 perckor kezdődő adásában összeállítást sugárzunk a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának 11. közgyűléséről. 13 órakor jelentkezik az Irodalmi mozaik. A műsorban beszélgetés hangzik el Köbölkúti Varga József Vesszőfutás című könyvéről, és megszólal Czigány György költő, ismert komolyzenei műsorvezető is. A 14 órai hírek után Slágerhullám - nemcsak fiataloknak. Lévén a hónap első szombatja, jelentkezik Lazítani című kabaréműsorunk is, tizenöt órától. A Köszöntő és a Napzárta után, tizennyolc órakor búcsúzunk el a hallgatóktól.

Vasárnap: Hírekkel és sportösszefoglalóval indul adásunk nyolc órakor. Kalandozás a történelemben - ez a témája gyermekeknek szánt ismeretterjesztő sorozatunknak, melynek kezdési időpontja fél kilenc. Katolikus félórával jelentkezik az egyházi műsor, amelyben Balázs Keresztelő János füleki lelkiatya Jézus sorsának drámai fordulópontjairól elmélkedik. Ezenkívül szólunk a megalakulásának ötödik évfordulóját ünneplő Harangszó - egyházi és közéleti fórumról és Szent János életéről. Igor Sztravinszkij életútját és életművét méltatjuk a Zenei galériában 9 óra 30 perctől. A 10 óra 5 perckor kezdődő gyermek- és ifjúsági műsorban ismét szót kapnak a „mindentudó randevús gyerekek” a sztárvendég pedig Samantha Mumba és KICSI G. A 14 órai híreket Mayer Judit nyelvművelő előadása követi. Tizenöt órától a Kultúra világa című műsorban a képzőművészeté a főszerep: hetvenöt éves Nagy József pozsonyi képzőművész; Karol Baron kiállítása Dunaszer- dahelyen; kortárs magyar művészek alkotásai Tardoskedden. A Hazai tájakon fél négytől a virág- vasárnapi passiót mutatja be Szepsiből, valamint a villőzés szokását Alsóbodokról. (B. E.)

Peter Shaffer Amadeusa a komáromi Jókai Színházban, Czajlik József főiskolai hallgató rendezésében

Egy előadás közönséget keres

Isten elnyűtt hangszere. Öllé Erik és Vincze Emőke (Dömötör Ede felvétele)

Shaffer drámájából - egy jó tollú író kommersz, teátráli- san hatásvadász darabjából - Komáromban teátrális előadás született. Teátrális, a szó jó értelmében: elsődlegesen azáltal, hogy hangsúlyozottan színházról van szó, de említhetjük a produkció kom- ponáltságát, lenyűgöző képeit, állandóan megújulni képes formai elemeit, szellemességét, játékosságát.

LAKATOS KRISZTINA

Az a mód, ahogy Shaffer Amadeu- sában a Mozart-Salieri mítoszt, a zseniális zeneszerző, „Isten hangszere” középszerű vetélytársa által okozott pusztulását feldolgozza, inkább a mozgókép követelményeinek felel meg (akár egy rajzfilmváltozatot is el tudnék képzelni, amúgy Walt Disney-sen, az Egyiptom hercege mintájára) - iskolapéldája a szakmai profizmus, a pontosan kiszámított hatáselemek, a banalitás, a sztereotípiák jó étvággyal s némi intellektuális ínyenckedéssel is fogyasztható kevercsének. Nem véleden hát, hogy Shaffer reneszánszát éli, sikerültebb darabjait szívesen tűzik műsorra mindenütt a közönség kedvező visszhangja és az artisztikum remélt találkozása érdekében: az Amadeust az idei évadban egy magyarországi vidéki és egy erdélyi színház is bemutatta, Kassán pedig a szerző Black Comedy című darabját vették elő.

A pozsonyi színművészeti negyedéves hallgatójaként Komáromban lehetőséget kapott Czajlik József invenciózus rendezésével a Jókai Színház magasra helyezte saját mércéjét. Az előadás elegáns gesztussal hagyja maga mögött a mű buktatóit - úgy, hogy tulajdonképpen vállalja azokat. Czajlik József rendezésében is tetten érhető a filmes szerkesztésmód, ez szinte törvényszerűnek tűnik egy több éven (sőt, ha úgy tekintjük, több évtizeden) átívelő történet színpadi feldolgozásakor. (Itt kell megjegyeznem, hogy a komáromi előadás nem a többszörös Oscar-díjas Formán-mozit követi, egy-egy pillanatig Öllé Erik alakítása juttatta eszembe Tom Hulce Mozartját, ez azonban nem szolgai másolás, hanem a figura hasonló felépítésének, hasonló hangsúlyainak az eredménye.) Látszólag önmagukban álló apró epizódok követik egymást, amelyeket elsődleges síkon az elbeszélés, az elbeszéltség fűz össze, s a jelenetek határait a játék, az emlékezés irányítóinak olykor önkényesnek tűnő, olykor lélektanilag megalapozott, olykor egyszerűen a szerkesztés technikája által motivált döntései szabják meg.

A két dramaturg, Peter Pavlač m. v. és Varga Emese egy kerettörténetbe ágyazza a Shaffer-darabot. (S ez a színpadi kerettörténet tulajdonképpen már a második „idézőjel” a sorban, hiszen az egész előadást a nézőket az előtérben fogadó színészek alaphangulatot teremtő játéka vezeti fel: lehet polaroid fotót készíteni II. Józseffel, azaz Fabó Tiborral, megvásárolhatók Mozart ruhadarabjainak foszlányai, a já- tékmester/Venticellók már ezen a ponton irányításuk alá vonnak bennünket - egy legenda kiárusítása folyik, mi pedig tesszük, ami tőlünk elváratik...) Az aggastyán Salierihez (Mokos Attila) emberek egy csoportja érkezik, s a két Ven- ticello (Benkő Géza és Lucskai Róbert f. h.) irányításával, egyebek között a közönség hangjának az erejével arra kényszeríti őt, hogy szembenézzen az utókorral (velünk, a nézőkkel), s több mint három évtizeddel korábbi önmagával. De valóban így van? A történtek rekonstruálását látjuk a továbbiakban? Esedeg a színházi most- ban születik meg az események magyarázata? Vagy a leginkább érintett személy (bűnös? - mi már kikiáltottuk annak) verziójának vagyunk szem- és fültanúi? Hiszen a játékot irányítják: közbeszólnak a

Venticellók, és Salieri is tetszése szerint vágja el a szálat, ha az emlékezésben túl felkavaró ponthoz érkezik. S mit is akar Salieri? Az első felvonás egyik drámai pillanatában szembenéz a jövendő idők szellemeivel: a megvilágított nézőtérrel. A mozzanat az idő töredékéig kétesélyes, Salieri a beszélni vagy nem beszélni, a megértetés akarása és a megértetés lehetedensége mezsgyéjén áll. Döntenie kell, hogy megőrzi titkait, életének intimitását, vagy a szavakat választja... Hogy önigazol? Lehet. Az is megeshet, hogy most teremti meg saját legendáját - Mozart révén. Mert történetének főszereplője Mozart, az utált-csodált-irigyelt vetélytárs. Mozart, a kibírhatadan, Mozart a

Az invendózus rendezéssel a színház magasra helyezte a mércét.

hiú, az önző, a gyenge, a közönséges, akinek mégis megadatott, hogy életének minden kisszerű banalitását istenivé tegye a zene által, míg Salieri minden küzdelme és könyörgése ellenére csak ennek fordítottjára képes: az isteniből banálisai alkotni. Salieri esélye adott: mivel ő az egyetien, aki a csodát képes felismerni, a kisszerű értetlenség közegébe fojthatja a zsenit. Czajlik József rendezésében realizmus, paródia, groteszk, lírai stili- záció térben és időben pontosan meghatározott, komponált szólamként jelenik meg a színpadon, éppúgy, mint a dramaturgiai funkciót betöltő zene (többnyire Mozart). Gyakorlatilag stilizádó és realizmus eklektikus, mégis szerves egyvelege az előadás minden tartópillére, a színészi alakításoktól kezdve a jelenetek felépítésén, a színpadi mozgáson át a Gadus Erika tervezte díszletekig és jelmezekig. A vertikálisán és horizontálisan is tagolt játéktér meghatározó eleme egy többszörösen osztott, fekete dobogórendszer, mely előtt, a színpad előterében Salieri lakása kap helyet: egy karosszék, egy mosdótál, egy hangjegyekkel teleírt tábla, egy kezdetben ágyként szolgáló zongora (számos további felhasználási mód után - a Venticellók ironikus kommentárjainak, vagyis hogy ha egy előadásban pisztoly van, annak el is kell sülnie, analógiájára - végső funkcióját is megleli: ha egy előadásban zongora van, abba előbb- utóbb valakit eltemetnek).

Ez Salieri tere. Mokos Attila szinte tisztán realisztikus ábrázolásmódból indít, alakítása Mozart és Constanze vonzáskörében is példás egyensúlyt teremt a kettős feladat, a tényszerűségre törekvő, félig- meddig civil elbeszélő Salieri és a történések részese Salieri között. Mozart és Constanze feltűnésével

Öllé Erik m. v. és Vincze Emőke f. h. uralja a színpadot, a felismerés erejével ható kettőseikben láthatón, tapasztalhatón túli dimenziókat nyitnak meg: lendületes fizikai akciókkal megdöbbentő erejű pszichológiai akciókat képesek összehangolni. A Venticellók démonikus, nehezen lefordítható figurája Benkő Gézának és Lucskai Róbertnek köszönhetően nem válik élettelen szimbólummá, hanem egyszerre emberarcú és rituális-mágikus; Benkő Géza evilágibb, Lucskai Róbert alkati rugalmasságánál, for- málhatóságánál fogva titokzatosabb, többárnyalatú alakot kelt életre. Alakítása az előadás egyik legmarkánsabb eleme, bár meglepetésről nincs szó, hiszen a tavaly bemutatott Isten veled, Monarchiában is bizonyította már, hogy kiemelkedő képességű és egészen kivételes technikai tudású fiatal színészről van szó. (Pillanatnyilag még felmérhetetlen nyereség a Jókai Színház számára, hogy - ha hinni lehet az előzetes információknak - Lucskai Róbert és Vincze Emőke is a komáromi társulat tagja lesz a jövő évadtól.) Nagy fegyverténye az előadásnak, hogy a Komáromból, Kassáról, valamint a pozsonyi főiskoláról verbuvált fiatal színészgárda statisztaszerepben feltűnő tagjai számára is biztosít legalább egy-egy villanásnyi lehetőséget, s hogy ezek a villanások nem lógnak ki az összhatás szempontjából.

Gadus Erika az adott kort, a 18. század végét idéző jelmezekbe bújtatta az előadás szereplőit, de nem pontos kosztümökbe, inkább az egyes figurák egyéniségét alátámasztó, jelzésszerű ruhadarabokba, amelyek akár egy vándortrupp ládáiból is előkerülhettek volna

Stilizáció és realizmus egyvelege az előadás minden tartópillére.

(különösen érvényes ez a Venticellók öltönyeire, akik hol botcsinálta mágusok, hol minimum itáliai bérgyilkosok jelmezeiben jelennek meg). Mozart színes, csillogó, ren- dezetíen öltözeteivel, Constanze előbb közönségesen feltáró, sze- dett-vedett, majd a feleség-anya szerepkörbe érő asszony letisztult, egyszerű ruháival szemben az udvaroncok - van Swieten (Kukola József), von Strack (Bemáth Tamás), Orsini-Rosenberg gróf (Tóth Attila) - fehér parókát, fekete ruhát kaptak. Fehérre púderezett arcaikkal élettelen bábokra emlékeztetnek; báb mivoltuk képileg is megjelenik, amikor az aranyba burkolt szaloncukor-császár (Fabó Tibor m. v.) marionettfiguráiként táncolnak a dobogórendszer rejtette vörös színpadon. Salieri a jelmezek palettáján a két pólus között kap helyet,

egyéni ruhadarabjai színükkel a jelentéktelenséghez kapcsolják.

Egy előadás minősítésébe kínos kicsinyes élettani mozzanatokat vegyíteni, egy megközelítőleg háromórás, két részben bemutatott produkció esetében azonban a legkisebb üresjárat is érzékenyen érinti a nézőt, akit a kereskedelmi televíziók műsorainak tálalási módja (másfél órás filmek három reklámblokkal) amúgy sem szoktat különösebben koncentrált figyelemre. Az első felvonás során még türelmesebbek vagyunk, az alapos, kissé hosszadalmasabb felvezetés a folytatás érdekében elengedhetetlennek tűnhet, az előadás vége felé azonban mindinkább örömmel fogadnánk az öko- nomikusabb megoldásokat. Az alkotók viszont semmilyen szálat nem akarnak elvarratlanul hagyni: a dramaturgiailag szövevényes, ösz- szetett előadás következtében így aztán az arányérzék ezen a ponton szenved némi csorbát. Mozart halálával csak Mozart sorsának végére kerül pont; az alkotók szükségesnek tartják hozzátenni a többiek személyes hazugságait, kozmetikázott visszaemlékezéseit: ahogy Constanze kiárusítja a mozarti életművet (a hangjegyek száma alapján szabva az árat), ahogy az udvari méltóságok igyekeznek az elhunyt tehetségét magasztalni... S természetesen le kell zárni a kerettörténetet is, Salieri vallomását. A törekvés eddig érthető, gondolatilag pontosan letapogatható, a középszer feloldozása viszont meglehetősen didaktikus megoldásként hat zárómondatként. Különösen azért kár a pillanatért, mert az utolsó néhány perc ívéhez (Constanze csodálatos, megrendítő Mozart-siratása - a Mozarttal kapcsolatos emlékek elidegenítő hatású emlegetése - Salieri végső számvetése, elfordulása a közönségtől, a „provokátorok” távozása) hozzátenni semmit sem képes.

A produkcióról szólva nem lenne szerencsés megkerülni egy további szempontot: a komáromi Amadeus olyan előadás, amely utat keres a közönség felé, illetve közönségét keresi. Helyenként provokatív, de nem primer szinten. Nem az egyébként minden esetben stilizáltan ábrázolt szexualitás, vagy éppen a káromkodás öncélú prezentálásával próbálja állásfoglalásra késztetni nézőit. Olyan közönséget keres, amely partner kíván lenni, s szívesen lép túl az akvárium-effektuson, azaz elfogadja, hogy nem egy elképzelt üvegfal mögött zajló történetet kell passzívan szemlélnie, hanem hajlandó érintettként reagálni az impulzusokra. Olyan közönséget, amely a látottakon nem a valóságot, nem a realitás logikáját kéri számon, hanem a színházra kíváncsi. Ebben az értelemben az Amadeus Komáromban nem végtermék, nem cél, hanem eszköz. Míves szerszám.