Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-22 / 68. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 22. Régióink Kicsinek bizonyult a Thália színház nézőtere a szabadsághrac és forradalom évfordulójának hivatalos kassai ünnepén Márciusi megemlékezések Az obeliszknél (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN gyanarról az esemény­ről sokféleképpen meg lehet elmékezni, kokár­dával, vagy anélkül, harsányan, csendben, filozofikus visszafo­gottsággal, aktuálpolitizálva, re­ménykedve, esedeg szomorkodva, a tévé előtt, vagy a temetőben. Jobb esetben ki-ki választhat a kínálat­ból, máskor azt kapja, amit a helyi szervezők kimértek rá. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának hi­vatalos kassai ünnepén a Thália színház nézőtere kicsinek bizonyult, óvatos becslések szerint is négy- százötvenen zsúfolódtak be a szín­ház jelentőségéhez képest méltány­talanul levegődén és szerény mére­tű terembe. Az est vendégszónoka Bába Iván, a Magyar Köztársaság ál­lamtitkára volt, aki valaha hosszú ideig élt Kassán. Beszédében a kö­zös akarat szülte közös cselekedetet említette, hangsúlyozva, hogy óriá­si szellemi és anyagi erők mozdul­tak meg 1848-ban a magyar nemzet érdekében. Bába Iván egy modern magyar nemzet megszületésére em­lékezett, melyet azonnal próbára is teti a történelem. „A másfél éves he­roikus küzdelem vereséggel végző­dött ugyan, viszont összekovácsolta a nemzetet”. Az államtitkár szerint századunk a magyar sikerek száza­da lehet, ennek záloga pedig az An­tall József-i külpolitika három alap­pillérének fókuszba helyezése: az európai integráció, a térségen belüli együttműködés, valamint a határon túli magyarság felkarolása. Bauer Edit államtitkár a magyar for­radalom és szabadágharc jelszavá­ból indult ki beszédében, abból, hogy vajon mit kíván a magyar nemzet manapság, amikor az 1848­as jelmondatot szem előtt tartva bé­két, szabadságot és egyetértést em­leget. „Nem biztos, hogy a formális jog valódi esélyegyenlőséget bizto­sít az ország valamennyi polgárá­nak” - hangsúlyozta Bauer Edit. Az egyszemélyes kultúrműsorként fellépő budapesti vendégművész, Sellei Zoltán főleg az idősebb kor­osztály igényeit elégítette ki megle­hetősen hosszúra nyúlt, eklektikus versválogatásával és kissé modoros szavalataival. Felmerül a kérdés, va­jon a Thália társulatában miért nem akadt néhány vállalkozó kedvű, jól szavaló művész erre az alkalomra? Azt, hogy az anyaországból érkező kultúrának nem csak hakni jellege lehet, szombaton bizonyította be a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta, akik őszinte érzelmeket hoz­tak a kassai deszkákra, a népzene varázslatos, sokszínű és beláthatat­lan gazdagságú biro­dalmába vezették a lel­kes közönséget, lehen­gerlő szakmai profiz­mussal és csodálatra méltó lelkesedéssel. Magyarország zenei nagykövetei, ha hinni lehet a kósza híreknek, ősszel, a magyar napok keretében ismét elláto­gatnak hazánkba. Az irodalmat előnyben részesítő kassaiak és eperjesiek vasárnap a Szent László-hegyre zarándokoltak, ahol a tankönyvekből ismert költői vereny zajlott an­nak idején Petőfi, Tom­pa és Kerényi között. A papírforma akkoriban sem mindig jött be, a versenyt közmegegye­zéssel Kerényi Frigyes nyerte, ő szedte rímekbe legügyesebben a há­rom jóbarát szállásául szolgáló er­dei lakot. A ház ma már nem áll, áll viszont az obeliszk, melyet a Szé- chenyi-kör tagjai emeltek a neveze­tes irodalmi agytorna emlékére. A környezet még ma is romantikus ér­zelmeket korbácsol, az összhatást csak az oszlopon éktelenkedő újfa­sisztajel rontja kissé. A költészet, a szabadság és a szere­lem lírájának éltetése kapott fősze­repet Buzitán, ahol a helyi temető­ben emlékeztek meg a 48-as esemé­nyekről. Boda Ferenc, a Csemadok TV titkára azt hangsúlyozta, hogy békés haladás csak ott lehetséges, ahol mindenki egyenlő és szabad, korra, nemre, bőrszínre, nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Majd Var­ga György, a Magyar Köztársaság kassai főkonzula mondott rendha­gyó, politikai mellékíző frázisok nél­küli beszédet elődeink romantikus lelkületűről. „Amikor emlékezünk, különösen, amikor sorsfordító na­pokat, hétköznapi emberekből lett hősöket idézünk emlékezetünkbe, tudatosítanunk kell, hogy mindaz a nagy dolog, amelyre népünk márci­us idusán képes volt, s amiért más­fél éven át harcolt és vérzett, elkép­zelhetetlen lett volna a lélek nagysá­ga és az eszme magasztossága nél­kül. Ezek pedig nem a nemzetben, a népben mint egészben lakoznak, hordozójuk nem az elvont és annyi­szor arctalan emberi tömeg, hanem az egyén, a lélek, a szív. Az egyén fe­lelős azért is, hogy az igazság érze­te, az eszme szolgálata felülkere­kedjen a közönyön, mintegy kilép­jen önmagából, áldozatot hozzon, szerelemért, hazáért.” Magyarbődön a Kassa-környéki já­rás egyik legkisebb, ám vitathatatla­nul leglelkesebb magyar közössége által szervezett megemlékezésen Ft. Horkay László, Kárpátalja reformá­tus püspöke mondott ünnepi beszé­det és hirdetett igét a kopjafánál zaj­ló koszorúzást követően. Az ese­mény fényét a megyaszói reformá­tus egyház énekkara is emelte, a Magyar Köztársaságot pedig Sze­rencsés János kassai konzul képvi­selte az ünnepségen. Szepsiben csütörtökön rendeztek emlékműsort az iskolában és este az Ifjú Szivek Művészegyüttes ünnepi fellépését láhtatták az érdeklődők. Másnap történelmi előadás szere­pelt a programban, Balassa Zoltán a szabadságharc Abaúj- és Torna me­gyei csatáiról beszélt, vasárnap pe­dig a szepsiek megkoszorúzták az emlékoszlopot és a honvédsírokat. Dunamocson a megemlékezés keretében felavatták és felszentelték a község zászlaját és új címerét Folytatói a múltnak, megalapozói a jövőnek KAMONCZA MÁRTA harmadik évezred első márciusa emlékezetes lesz a komáromi járás­beli község lakóinak. Március 18-án amel­lett, hogy méltóképpen megemlékeztek a magyar történe­lem jeles eseményeiről, a helyi re­formátus templomban felavatták és felszentelték a község jelképeit: a zászlót és a címert, melynek vörös márványból készült változata a ma­gyarországi Süttó község mesterei­nek ügyességét dicséri. Banai Tóth Pál dunamocsi polgármester ünne­pi beszédében arra emlékeztetett, hogy a zászló- és címeravatás nem jelent anyagi hasznot, nem jár gaz­dasági előnnyel, egy közösség szá­mára azonban óriási jelentőséggel bír, hiszen utal történelmére, ha­gyományaira, önbecsülésére. Csáky Pál elmondta: vannak olyan napok, amikor különösen jó magyarnak lenni. Ilyen augusztus 20, Szent Ist­ván király ünnepe, október 23, ami­kor arra emlékezünk, hogy 1956- ban a magyar nép szembeszállt egy nagyhatalommal. Ilyen március 15, a magyarság emléknapja is. Mint mondta, 1848 tavaszán Európa- szerte feszültséggel terhes a levegő. Az események felgyorsulnak: meg­alakul a felelős magyar kormány, amely később Debrecenbe mene­kül, 1849-ben a dicső tavaszi hadjá­rat során arat sikert a magyar hon­védség, majd a szabadságharc a vi­lágosi csatamezőn befejeződik, s jön a megtorlás. „Az aradi vértanúk azért lettek hősök, mert tudták, ho­gyan kell helyesen dönteniük” - húzta alá. A község jelképeinek fel­avatása és felszentelése kapcsán le­szögezte: „Dunamocs polgárai, itt, ezen a helyen nemcsak egy impo­záns múltra emlékeznek, de egy re­ményteljes jövőt is építenek”. Boros Miklós Magyarország pozso­nyi nagykövete az ünnepségen fel­olvasta Orbán Viktor miniszterel­nök március idusán a Kárpát-me­dencei magyarsághoz intézett üd­vözletét. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke a millennium je­lentőségét ecsetelte. Elmondta: a millennium egész történelmünkről szól, azokról az eseményekről, me­lyekre büszkék lehetünk. Az ünnepi ökumenikus istentiszteletet Bartal Károly Tamás, premontrei apát és Dobai Sándor református lelkész tartotta, közreműködött Durco Václav katolikus plébános. Az ün­nepség a templomkertben lévő kop­jafa megkoszorúzásával folytató­dott, majd késő délután a művelő­dési házban a Csemadok helyi alap­szervezetének műsorával ért véget. A rendezvényt megtisztelte jelenlé­tével többek között Szabó Olga, az MKP parlamenti képviselője, páti polgármester, Benkő Ferenc, a Rá­kóczi Szövetség képviselője, Bastr- nák Tibor, a Nyitrai Kerületi Hivatal elöljáró-helyettese, Süttő község önkormányzata és a Hídverő Társu­lás községeinek képviselői. 1848 a szem, amivel látunk Hiába számoljuk években, kilo­méterekben, esetleg generációk­ban - a köztünk és 48 közt lévő távolság nem mérhető. Annyira a sajátunk, annyira élő ez a kap­csolat, hogy erőszakkal sem vá­lasztható el tőlünk. 1848 a szem, amivel látunk, a fül, amivel hal­lunk, a száj, amitől várjuk a szót és amivel szólunk; a kéz, amely cselekedni kezd, csendességre vagy küzdelemre int; a szív, ami szállítja testünk - vagy közösségi szempontból: nemzetünk-egé­szébe az életet. A harctereken ki­folyt vér nem száradt ki, hanem ott áramlik minden magyar em­ber, s egész Európa vérkeringés­ében. Szellemisége átjárja egész földrészünket, miként a Duna vagy a Tisza a határokat. A törté­nelem tiszta óceánjába szalad a magyar Szabadságharc folyama is, mert a szabadság, a független­ség, a nemzeti egyenlőség mind olyan gondolatok, amelyeket semmilyen gát, semmüyen ellen­kező irányú akarat nem fékezhet meg. Lehet-e egyáltalán gátat szabni annak, amikor egy nem­zet egyet akar? - legyen szó bár­mely nemzetéről a világnak. A magyarság számára nincs szükség elragaszkodott, mitolo­gikus magyarázatokra történel­münk értékelése kapcsán. Tud­juk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miként. Önvizsgálatunk­nak, érzékenységünknek dolga­ink iránt mindig készenlétben kell állnia. A Kárpát-medence e sokat megharcolt táján reális, egészséges nemzettudat e nélkül nem alakulhat ki. (...) Talán érez­zük, hogy a vüágban, a világnak ezen a tájain a bűntudat mintha nem lenne egyenlően elosztva. Az benne él minden cselekede­tünkben. (gil) Részletek Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai ál­lamtitkárának március 16-án, Királyhelmecen elmondott beszédéből. Ne engedjünk az „undok, éhes hollók" támadásainak Imanapot tartottak Bakán KARAFFA ATTILA J eles nemzeti ünnepün­kön, március 15-én gyűltek össze a csallókö­zi és mátyusföldi hívek a bakai plébániatemplom­ban, hogy folytassák a felvidéki magyar katolikusok 1994 szeptemberében Palócföldön meg­kezdett „imahadjáratát”. Most is magyar főpapi, papi és szerzetesi hi­vatásokért imádkoztak a szép szám­ban megjelent hívek. Az imadélután kezdetén a keresztúti ájtatosságot imádkoztuk el, végiggondolva ma­gyar nemzetünknek azt a keresztút- ját is, amelyet a történelem folya­mán meg kellett tennie. Ezután Herdics György, nádszegi eseperes- plébános tartott előadást „Egyház és magyarság” címmel, majd kezde­tét vette az ünnepi szentmise, ame­lyet Albán József atya, a Győri Sze­minárium prefektusa mutatott be oltártestvéreivel közösen. Prédiká­ciójában József atya nemzeti ünne­pünk méltatása mellett az imana­pok fontosságát emelte ki, és arra buzdított bennünket, hogy folytas­suk az imádságot, hiszen annak van értelme és eredménye is. József atya, mint a kispapok nevelője, arra is emlékeztetett, hogy az első papo­kat, az emberhalászokat maga Jé­zus választotta ki 2000 évvel ezelőtt és ő választja ki ma is - közülünk. A költő szavaival élve az ünnepi szó­nok arra is figyelmeztetett minket, hogy ne engedjünk az „undok, éhes hollók” támadásainak, hanem véd­jük meg hitünket és nemzetünket. A szentmisét követően valamennyien a templom mellett levő hősi emlék­műhöz vonultunk, ahol a Szózat el- éneklésével tisztelegtünk nemze­tünk hőseinek emléke előtt, és lélek­ben megfogadtuk, hogy Istenünk­nek és magyar hazánknak továbbra is „rendületlenül hívei leszünk”. Emelkedő nemzet a magyar Több százan gyűltek össze a ri­maszombati Petőfi-ház előtt a múlt csütörtökön, hogy megem­lékezzenek a magyar forrada­lom és szabadságharc kitörésé­ről. Az ünnepség szónoka, B. Kovács István megjegyezte: március 15-e azok közé a napok közé tartozik, amikor a magyar embernek nem lehet, nem sza­bad langyosan szólni. Az évfor­duló kivételességeiről beszélt, kivételesnek nevezte a napot, az évet és a kort, amelyben élünk. Az utóbbit azért, mert Európa újraegyesítésének időszakát él­jük. „A magyar ma egy emelke­dő nemzet! Jó magyarnak len­ni. Hiszem és vallom: jövő csak növelni fogja bennünk ezt a jó érzést... A határon túli magya­rokról készülő törvény az egyik legszebb bizonysága, hogy a mai magyar kormányzat felelő­sen, az egész magyar nemzet­ben gondolkodik.” - mondta egyebek mellett B. Kovács Ist­ván. (fo) ÍGY ÜNNEPELTÜNK Várhosszú réten megtelt a kultúrház Több mint száz várhosszúréti polgár vett részt a forradalom és sza­badságharc tiszteletére rendezett ünnepségen. Az ünnepség a temp­lomkertben, a 'rnhnd'rirhíirr emlékére állított kopjafáknál kezdődött. Emődi Mária, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. A Várhosszúréti Ifjúsági Szervezet (VISZ) tagjainak szavalatai és dalai után a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. A rendezvény ezután a megtelt művelődési házban folytatódott - közel kétszáz résztvevővel. Itt Ulman István, a Csemadok TV tagja kö­szöntötte az ünneplőket. A kultúrműsorban felléptek a helyi alapisko­la tanulói, a Csemadok Várhosszúréti Alapszervezetének éneklőcso­portja, a VISZ énekes-csoportja, a rozsnyói gimnázium diákjai és a Gömöri Ifjúsági Társaság zenekara, a ZBK. (kmot) Hosszúszó is ünnepelt A Pelsőc közelében fekvő Hosszúszó községben március 18-án zajlott az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 153. évfordulója tiszteletére rendezett emlékünnepség. A rendezvényre a temetőben elhelyezett kopjafánál került sor. A községi hivatal nevében Kankula Éva, polgármester, a Csemadok helyi alapszervezete nevében pedig Szcsuka Edit, elnök köszöntötte az egybegyűlteket. Az emlékünnepsé­gen szavalatok és énekek hangzottak el, felléptek a helyi alsótagoza­tos alapiskola magyar osztályának tanulói, a helyi Csemadok mellett működő Pántlika éneklőcsoport, s Trencsényi Andrea lelkésznő veze­tésével a helyi evangélikus egyházi gyülekezet kórusa, (trik) Milenniumi tábla a füleki Magyar Ház falán (Farkas Ottó felvétele) Ismét van Füleken háza a magyarnak „Elkészült végre a házunk. Mindenkit szívesen látunk.” - a füleki Ma­gyar Ház udvarán több szónok szájából is elhangzott március 15-én az ismert sláger szövegének a részlete. A Csemadok alapszervezet tagjai pontosan egy évvel ezelőtt tettek konkrét lépéseket azért, hogy legyen egy „hely”, egy otthon a füleki magyaroknak. A részletek kide­rültek Szvorák Zsuzsa elnök beszámolójából. „Elgondolkodtunk, ho­gyan tovább egy olyan nagy múltú, kulturális hagyományokban gaz­dag városban. A gondolat gondolatot szült, ötlet ötletet, melyet aztán tettek követtek. Mindéhez kellettek áldozatkész, lelkes, ügyes segítő­társak, akikkel a terveket megvalósítottuk”. Azoknak, akik jól érzik magukat egy nagyobb családi körben és meginvitálják majd oda a Csemadok rég(ebb)i tagjait is. Füleken mintegy fél évszázada nincs háza a magyarnak, ezért aktuális volt az elnöknő beszámolójának be­fejező sora. „Kossuth Lajos szavai beigazolódni látszanak: Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és jószerencse visszahozhat”, (tt) Csallóközaranyoson is megemlékeztek A Csemadok Csallóközaranyosi Alapszervezete március 11-én ünne­pelte meg a magyar forradalom évfordulóját. Az ünnepi műsort a he­lyi kultúrházban tartották, ahol összegyűlt a falu apraja-nagyja. He­gedűs Katalin a Csemadok helyi szervezetének társelnöke beszédé­ben az egykori március megtartó erejét hangsúlyozta a mai magyar­ság számára. Ezt követte a helyi alapiskola tanulóinak fellépése, vala­mint az óvodások műsora. Majd Gáspár Tibor gimnáziumi tanár elő­adását hallhatták a jelenlévők arról, hogy a magyarság nem vendég a Kárpát-medencében, hanem őslakos ezen a tájon. A műsort a helyi is­kolások tánccsoportjának fellépése zárta. A helybeliek ellátogattak a komáromi ünnepségre is. Az est további részében a felvidéki népvise­leti babák kiállítását nyitotta meg Szobiné Kerekes Eszter. Az ünnep­ségen részt vett Hegedűs Sándor Aranyos polgármestere, valamint Ács nagyközség küldöttsége Magyarországról, élén Szűcs Béla Albert- tel az Ácsi Hírek szerkesztőjével, (bsi) Feleden és Rimaszécsen is emlékeztek Feleden a polgárok szerint soha annyian nem gyűltek össze márci­us 15-én, mint az idei ünnepen. A megemlékezés már délelőtt meg­kezdődött, a kultúrotthon lépcsőjén szavalatok, énekek hangzottak el a helyi alapiskola tanulóinak előadásában. Este ugyanott talál­koztak a község polgárai, égő gyertyával a kezükben hallgatták vé­gig Ziman Ágota ünnepi beszédét és az azt követő emlékműsort. A tömeg ezután a Vécsey-kúriához ballagott, ahol elénekelték a szó­zatot. A március 15-i ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Rimaszécsen a helyi alapiskola tanulói emlékeztek meg a forrada­lom és szabadságharc kitörésének 153. évfordulójáról, (kas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom