Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-04 / 40. szám

2000. október 4. 15 Sport Martina Moravcová élete legjobb teljesítményét nyújtotta a sydneyi nyári olimpián Valóra vált ötkarikás álom Martina Moravcová már évek óta sikert sikerre halmoz a nemzetközi versenyeken. Dopping, dopping Tagadnak a lebukottak Zsigárdi László______________ Martina Moravcová születését (a hetedik hónapban jött a világra) követően hetekig élethalálharcot vívott, majd hároméves koráig szinte havonta vitték az orvoshoz. Az orvosok azt javasolták neki, rendszeresen járjon a pöstyéni uszodába, hogy erősebb, ellenál- lóbb legyen. Annyira megtetszett neki az úszás, hogy ha tehette, mindig a medence környékén sündörgött. Első edzője, Viera Camborová azonnal felfigyelt rá, s bejelentette szüleinek: leányuk ki­vételes tehetség, a jövőben még sokra viheti. És igaza lett! Martina gyorsan elsajátította az alapokat, sokan meglepődtek, hogy a két legnehezebb úszásnemet, a pil­langót és a gyorsot választotta. „Életem legjobb for­májában versenyez­tem Sydneyben...” Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Már kicsi koromban a leggyor­sabb szerettem volna lenni, éppen ezért a sprint mellett döntöttem. És hogy növeljem az állóképessé­gem, a pillangót is egyre többet gyakoroltam. Bármilyen furcsán hangzik is, a mellúszást sosem kedveltem...” A korosztályos versenyeken min­dig utcahosszal nyert, az egyik pöstyéni nemzetközi ifjúsági via­dal után Román Bacík, az egykori csehszlovák vízilabda-válogatott erőssége mondta róla:, Jól jegyez­zétek meg a nevét ennek a kis­lánynak, mert egy-két év múlva a nemzetközi medencékben is si­kert sikerre fog halmozni.” Tizenhét esztendős volt, amikor első komoly felnőttversenyén állt rajtkőre, s mindjárt ezüstérmet szerzett 100 gyorson. Az 1993-as sheffieldi Európa-bajnokságot kö­vetően szinte mindig éremmel tért haza, ám az igazi nagy diadal­ra, az 50 m-es medencében kihar­colt aranyéremre egészen 2000-ig kellett várnia. Az idei helsinki vi­lágbajnokságon aztán megtört a jég: parádés úszással megnyerte a 100 m-es pillangóúszás döntőjét. Kismedencében (25 m) 10 vb- és Eb-elsőséget szerzett, pályafutása során 35-ször(!) állhatott fel a vi­lágbajnoki, illetve az Európa-baj- noki dobogóra (11-18-6)! Három­szor (1993,1995,1998) lett az év legjobb sportolója Szlovákiában, 174 országos csúcsot úszott! Pár­ját ritkító teljesítmény. Sokan féltették, amikor öt évvel ezelőtt úgy döntött, az Egyesült Államokban, pontosabban Dallas­ban folytatja sportpályafutását és tanulmányait. Martina Morav­cová a tengerentúlon sem veszett el, sőt! Steve Collins edző így nyi­latkozott róla az első hónap után: „Szorgalmas, kitartó, csak az úszás érdekli, ha így folytatja, vi­lághírnévre tehet szert...” Tavaly nyárig minden az amerikai tréner forgatókönyve szerint ala­kult. Aztán váratlanul megbetege­dett, különféle mendemondákat, légből kapott híreket olvashat­tunk róla a bulvársajtóban. Az egyik hazai napüap például gyó­gyíthatatlan betegségéről cikke­zett, s pályafútásának végét jósol­gatta. „A pajzsmiriggyel voltak problémák. Titokban szerettük volna tartani a betegséget, de leg­főképp a műtétet de sajnos, nem sikerült. Köszönet a fenyőházai (Eubochna) orvosoknak, akik meggyógyították őt, és rövid kényszerszünet után visszatérhe­tett a medencébe - emlékezett vissza a nehéz napokra, hetekre édesanyja, Darina Moravcová. Rövidesen ismét a régi Martinát láthattuk, aki sorra aratta a győ­zelmeket, s lépten-nyomon a syd­neyi olimpiát emlegette, annak is a győzelmi dobogóját. „Négy számban indulok az ötkarikás já­tékokon, és egyszer biztos ott le­szek az érmesek között! 2000-ben csak az olimpiára összpontosítok, minden más másodlagos lesz szá­momra.” Mind 100 pillangón, mind pedig 200 gyorson az ötödik legjobb idővel jutott a fináléba; itt aztán remek teljesítményt nyújtva egy­aránt a második helyen ért cél­ba. Az utóbbi számban mindösz- sze nyolc századmásodpercre volt az aranyéremtől... „Életem legjobb formájában ver­senyeztem Sydneyben, éppen ezért nincs miért bosszankod­nom. Szépen csillognak az ezüs­tök is! Az olimpia előtt sokat töp­rengtem azon, a sűrített program miatt melyik számot hagyjam ki, a 200 gyorsot vagy a 200 vegyest. Végül Steve Collins döntött, még­hozzá kitűnően. Belátta, hogy a vegyest csak a tengerentúlon kedveltem meg, a gyors pedig - természetesen a pillangó mellett - már éveken át a legsikeresebb versenyszámom.” És ne feledkezzünk meg arról: a két ezüstérmen kívül még két ötö­dik helyezést (50 és 100 gyors) is kiharcolt a sydneyi Aquatic Cen­terben. „Nem, álmomban sem számítottam arra, hogy a legrövi­debb sprintszámban ötödik le­szek, már a döntőbe jutás is nagy bravúrnak számított. Nagyon bol­dog vagyok, hogy sportpályafutá­som eddigi legfontosabb és leg­rangosabb versenyén is sikerült bizonyítanom. Az idényt tehát olimpiai (ezüst) érmekkel zártam, és ez igencsak felemelő érzés. Most egy-két hét pihenő követ­kezik, majd elkezdem a felkészü­lést a következő szezonra, hiszen az olimpiát követően is lesz Eu­rópa- és világbajnokság...” Annak ellenére, hogy Martina Moravcová már elvégezte a dalla­si közgazdaság-tudományi egye­temet, a Southern Methodist Uni- versityt, továbbra is az Egyesült Államokban marad. Nagyon vár­ja már, hogy minél előbb talál­kozhasson a szintén ott élő szlo­vák barátjával, Martinnal. Előtte azonban hazalátogat Pöstyénbe, s természetesen ezúttal is meg­mártózik az Éva uszoda termál­vizében... Szeptember elejétől 59 spor­toló bukott meg a dopping- vizsgálaton, többségük még az ötkarikás játékok előtt. - Az olimpiai játékok alatt - lapzártáig - 6 sportolónak bi­zonyult pozitívnak a doppingtesztje: Andrea Raducan (román tornásznő), Andris Reinholds (lett eve­zős), Izabela Dragneva, Szevdalin Mincsev és Iván Ivanov (bolgár súlyemelők), Vagyim Gyevjatovszkij (fehér­orosz kalapácsvető). Sydneyben elvégzett vizsgálat vagy korábbi pozitív teszt mi­att az olimpiára benevezett, de aztán kizárt 9 versenyző: Traian Ciharean, Adrián Mateias (román súlyemelők), Stian Grimseth (norvég súly­emelő), Csen Po-pu (tajvani súlyemelő), Dieter Baumann (német atléta), Jan Hruska (cseh kerékpáros), Simon Kemboi (kenyai atléta), Nourian Anoushirvan (iráni bokszoló), Mihaela Melinte (román kalapácsvető). Az el­tiltott sportolók 70 százaléká­nak szervezetében nandrolont mutattak ki, a súlyemelők legtöbbje az anabolikus szteroidok jelen­létét eltüntető furoszemid ne­vű vízhajtót használta. Értetlenkedés, magyarázko­dás, felelősség-áthárítás: ez jellemzi azokat a nyilatkoza­tokat, amelyeket a különböző doppingügyekben érintett sportolók vagy a szemlélők tettek. - Teljesen romokban vagyunk. Nem tudom, hogy Andrea hogyan érezhet, hi­szen ő tulajdonképpen csak áldozat - jelentette ki Nadia Comaneci egykori ötszörös olimpiai bajnok román tor­násznő honfitársa, Andrea Raducan esetéről, akit megfá­zás elleni gyógyszere miatt fosztottak meg egyéni össze­tettben szerzett aranyérmé­től. Ugyancsak Raducan vé­delmére kelt kínai vetélytár- sa, Liu Hszüan: - Nem értem. Én azt hittem, hogy lehetetlen a tornában doppingolni, mert itt mozdulataink teljes össze­hangolása szükséges. -Egyéb­ként csak az egyik aranyér­mét vették el Andrea Raducannak. A sportolótól azért csak az egyéni összetett­ben nyert aranyát kérték visz- sza, mert azt a versenyt köve­tően akadt fenn a vizsgálaton, ráadásul a románok szerint a csapat orvosa tehet a pozitív eredményről. A doktor olyan gyógyszert írt fel megfázásá­ra, amely tartalmazza az ephedrin nevű tiltott szert. Raducan tesztje a női csapat­döntő és az ugrásdöntő után (ahol ezüstöt nyert) negatív, a két esemény között megren­dezett egyéni összetett ver­senyt követően pozitív ered­ményt mutatott, így logikus­nak tűnik a románok magya­rázata. A NOB el is fogadta, és az orvost négy évre eltiltot­ta. C. J. Hunter amerikai súlylö­kő, Marion Jones doppingolá­son ért férje viszont a ma szü­letett bárány szerepét játssza. - Nem tudom, mi történt, nem tudom, hogy történt. De ki fogom deríteni - mondta az amerikai súlylökő, miután kiderült: térdsérülése csak ürügy volt arra, hogy ne in­duljon az olimpián. - A syd­neyi olimpia lett volna az utolsó versenyem, utána kizá­rólag a feleségem felkészülé­sében akartam segíteni. Soha nem okoznék fájdalmat Ma­rionnak. Sajnálom, hogy őt is belekeverték ebbe az ügybe. -Marion Jones: - Mindenben a férjem mellett állok, nem tudom elképzelni, hogy ne­kem hazudna. Azt mondta, hogy nem vétkes, és én neki hiszek. Biztos vagyok benne, hogy ki­derül az ártatlansága. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság szerint C.J. Hunter idén négyszer produkált pozi­tív doppingtesztet. - A teszte­ket júniusban és júliusban vé­geztük el. Három alkalommal versenyen kívül vettünk min­tát Huntertől, majd ezt követ­te az oslói vizsgálat. Az ellen­őrzések időben egymáshoz közel történtek, és hasonló eredményekkel zárultak - mondta Álexandre de Mérődé herceg, a NOB orvosi bizott­ságának elnöke. (sz. z.) C. J. Hunter még sírt is a sajtótá­jékoztatón. Kép: TA SR/AP Ötkarikás kaleidoszkóp Szeles Mónika elégedett A játékok előtt bajnoki címről álmodott, de kénytelen volt megelégedni a bronzéremmel. Szeles Mónika így is elége­dett, a harmadik helyért ví­vott meccsen nem egészen egy óra alatt legyőzte az ausztrál Jelena Dokicot: „Gyógyír volt ez az elődöntő­ben Venus Williamstől elszen­vedett vereségre. Boldog va­gyok, hogy érmet szereztem”. Barátnője javára visszalépett Kay Poe és Esther Kim, amerikai tékvandó-bajnokok nagyn jó barátnők. Az amerikai olimpiai válogató előtt Kim visszalépett a döntőből, hogy ne kelljen a térdsérüléssel bajlódó Poe ellen küzdenie. így saját magát kizárta az olimpiáról, felgyógyult barátnője viszont indulhatott. Juan Antonio Samaranch NOB-elnököt annyira meghatotta ez a sportszerűség, hogy meghívta Sydneybe Kimet és családját a küzdősport döntőjére. Eric, az olimpia hőse Úszhat-e valaki az olimpiai já­tékokon úgy, hogy a 100 mé­tert 1:54,70 perc alatt teszi meg, miközben a győztes 48,30 másodperccel üt a célba? Repülhet-e az egyik másodper­cenként 2,07 méteres sebesség­gel, míg a másik ez alatt az idő alatt csak 88 centit halad elő­re? Sydneyben megtörtént. A guineai Eric Moussambani izgalomba hozta Ausztráliát és az egész világot, az olimpiai já­tékok hőse lett. Azzal, hogy nem tud versenyszerűen úszni; azzal, hogy gyermeteg gyámol­talanságával indult a játéko­kon. Az első ötven méteren még csak-csak bírta erővel, a for­duló után azonban nyugtalan gondolatok kerülgették: „Egy­általán célba érek?” Aztán egyre jobban érzékelte a lelá­tó tombolását, izgalomba hoz­ta a nézőket. Moussambani befejezte a versenyt, annak el­lenére is, hogy életében so­sem versenyzett 100 méteren, „Úgy éreztem magam, mintha érmet nyertem volna”- nyilat­kozta boldogan. Csak az olimpia előtt tanult meg úszni, az édesanyja sze­rint szenvedélyesen lubickolt a vízben, sokszor megdermedve érkezett haza. Eric olyan szenzációt okozott Sydneyben, hogy a verseny után egy óráig kellett válaszol- gatnia az újságírók kérdéseire. Másnap felkeresték a ripőorterek, egymásnak pasz- szolgatták a televíziós társasá­gok. A német úszók hajókirán­dulásra hívták, a Speedo cég felszerelést adományozott ne­ki, és sajtóértekezletet tartott számára. Pózolt a fotósok előtt, néhány méter erejéig úszott is. Molabu városában nincs hol edzenie, hetente csak egyszer engedik egy magánmedencébe - három órára. Az egyik újság­író megkérdezte, medence hiá­nyában biztosan a tengerben úszott, krokodilok és kígyók társaságában. „Tengert csak egyszer láttam, sohasem úsztam máshol, csak uszodában”. Januárban tanult meg úszni. Legalábbis ezt állította. Guine­ában éppen megalakították az úszószövetséget, olimpiai selej­tezőt rendeztek, s Ericnyert- Ott leszel az olimpián, ez vicc­nek is rossz - gúnyolódtak vele barátai. Ki ne emlékezne egy hasonló karrierű emberre? Éddie Edwards, a Sasnak becézett an­gol síugró hasonlóan lázba hozta az 1998-as téli olimpia nézőit. Amikor megjelent a sáncon, őrjöngött a lelátó, szurkoltak neki, és féltették, nehogy nagyot bukjon. Termé­szetesen mindkét olimpiai sán­con utolsó lett, s úgy írtak róla az újságok, mint aki visszaadta a játékok igazi szellemét (nem a győzelem a fontos), mások bohócnak titulálták.. A sport világában, ahol csak a szuperteljesítmények számíta­nak, és a szupersztárok csillog­nak, az angol síugró és a guine­ai úszó mintha más bolygóról érkezett volna az olimpiára. Az emberek nagyra becsülik bá­torságukat, sportszeretetüket, s azt hogy van merszük bemutani tökéletlen tudásukat, művészetüket. A régmúlt idő­ket juttatják eszükbe. „Néztem a tévében, és egysze­rűen csodáltam - nyilatkozta lan Thorpe, a leghíresebb ausztrál úszó afrikai kollégájá­ról. - Ilyen emberekről is szól az olimpia.” (t. v.) A legeredményesebb szlovák úszó sydneyi mérlege: két ezüstérem és két ötödik helyezés. M. Nagy László felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom