Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-12 / 235. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 12. BÜÜMäMM KOMMENTÁR Átpasszolt problémák TUBA LAJOS A következő év állami költségvetése a kormányok bizonyítványa. Aki jól dolgozik, az összeállítása során egészen más problémákkal foglalkozik, mint az alibisták. A frissen elfogadott hazai költségvetésijavaslatról elmondhatjuk: hű tükre az eddigi munkának. A Dzurinda-kormánytól senki sem vitathatja el, hogy az országot a gazdasági összeomlás küszöbén vette át. Azt viszont el- vakultság lenne állítani, hogy azóta kiváló munkát végzett. így azután ez a költségvetésen is megnyilvánul. A dicsérendő dolgok közé tartozik, hogy nem dobták a gyeplőt a lovak közé, és a hiányt igyekeztek az előre kitűzött keretek között tartani. Persze, ez azt is jelenti, hogy jövőre újabb 37,85 milliárd koronával nő a számla, amit valamikor ki kell majd egyenlíteni és törlesztésére a jövő évben is 88 milliárd koronát kell kifizetni. A kormánynak nagyon kis mozgástere volt, hiszen az állami kiadásokon kívül a társadalombiztosításban is hatalmas hiány fenyegetett. Ezt végül közösen - tehát bennünket, polgárokat is tovább terhelve - jövőre valamiképp kibekkeljük. A szomorú csak az, hogy a hiány okát, a rosszul működő rendszert nem merik megváltoztatni, vagyis a probléma jövőre is éppen olyan aktuális marad, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Akkor még nem is említettük a HZDS-SDE páros esetleges újabb nyugdíjemelő akciójának esélyét, ami pedig könnyen felboríthatja az egyensúlyt. A költségvetés sarokpontjait képező adatok: a hazai össztermék 3,2-4,5 százalékos növekedése, a 6,8-7,2 százalékos infláció és a 15,8-16,8 százalékos munkanélküliség hallatán minden szakértő csak ingatja a fejét. De hasonló színházzal próbálkozik a kormány az államháztartási deficit esetében is: egyelőre nem tudjuk, mire is alapozta a társadalombiztosítási alapok és az önkormányzatok kiegyenlített gazdálkodásával kapcsolatos feltételezését. A szándék persze érthető, a HZDS mesteri módon időzített választási kampánya idején minél kisebb megrázkódtatásokat okozni a lakosságnak. Ennek azonban jövőre lesz meg a böjtje, és a kormánykoalíció mai helyzetét látva nehéz elképzelni, hogy képesek lesznek valamiféle tűrhető válságmenedzselésre. JEGYZET Abszurd kategória SIDÓ ÁRPÁD A hír tegnapelótti, a jelenség pedig általában véve abszurd, ugyanakkor ismétlődő: egy észak-afrikai diktátor a saját nevét viselő díjjal tüntetett ki egy hasonszőrű önkényurat. Fidel Castro kubai elnök „az imperializmussal szemben tanúsított hősies ellenállásának elismeréseként” az Emberi Jogok Kadhafi-díjában részesült. Első pillanatban megmosolyogtató ez az egyszemélyes díjkiosztó gála, s már türelmetlenül várjuk a visszavágót, mikor kapja meg az emberi jogok bajnokaként magát riszáló líbiai vezető az övéhez hasonló pazar kitüntetést a cukorsziget elmozdíthatatlan prófétájától. Kadhafi nemesnek szánt gesztusa a bizonyíték arra, a túlzott önszeretetben dagonyázó zsarnokok is talpig emberből gyúrattak, s mint olyanok, teljes életet akarnak élni. Az esetleges hiányérzet megszüntetéséhez viszont szükségeltetik egy világraszóló pleesni is, nehogy már négy évtizede hiába vívja rátartian szélmalomharcát. Körülötte jószerével elvéreztek bajtársai, s csak mutatóban maradt a kommunizmusban esélyt látó államfő. Térségünkben a rendszerváltást követően hasonló mértékig nem fajultak el a dolgok. Az önmaga erényeiben tetszel- gést magas fokon művelő politikusból azonban bőven terem mifelénk is. Hogy ne menjünk messzire, itt van mindjárt a tanácsadók segítségét állítólagos szellemi kapacitása miatt elutasító egyszemélyes agytröszt, Vladimír Meciar, akit pártja jó pár esztendeje a szövetségi köztársaság „vér nélküli” kettéválasztásában szerzett érdemeiért kis híján Nobel-bé- kedíjra javasolt. A próbaléggömbként eregetett lehetőséget aztán elsodorta a közröhej vihara. Kadhafi Cast- rónak adományozott magánkitüntetése persze más, mondjuk, a poénvadász kategóriában indult. Ugyanabban a csoportban, ahol elméletileg Anna Malíkovának is felajánlhatnák a Békejobb a Romáknak Moric-díjat, valamint a Véreim, Magyarok Slota-ki- tüntetést. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (58238322, fax: 58238321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz-politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Taliósi Béla - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340)' Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002248, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329424, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 58238322, fax: 58238321, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, laptetjesztés, laprendelés: 58238324, fax: 58238326 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kováéska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) TALLÓZÓ FÁZ Ukrajna attól tart, hogy a földrajzi adottságok ellenére, Európán kívül találja magát. Az ország nyugati határa már ma a NATO határának számít, és a jövőben az Európai Unió keleti határává válik. Kijevben olyan nézetek látnak napvilágot, melyek szerint Ukrajnának nem adatik meg a lehetőség, hogy tovább haladjon a Brüsszelbe tartó úton, és az EU határa az integráció és a jólét határa is lesz egyben. Ukrán szemszögből aggasztó az a nyáron napvilágot látott német-francia tanulmány, amely Ukrajnát egyáltalán nem említi az EU esetleges tagjai között. Ezt azzal magyarázták, hogy az Unió nem akarja elszigetelni Oroszországot. Az ukránok attól való félelmét, hogy kívülkerülnek Európán, csak fokozza, hogy EU-tagként esetleg Lengyelország is vízumkényszert vezet be az ukránokkal szemben. Varsó ugyan többször jelezte, hogy a csatlakozás esetében sem hajlandó lemondani a Kijewel kialakított stratégiai partnerségről, Brüsszel azonban a schengeni egyezmény értelmében nem engedélyez kivételeket. Vojiszlav Kostunicát azért választották elnökké, mert nyugalmat ígért, és reményt adott a szerbeknek a békére Nagyhatalmi harc a Balkánon Szlobodan Milosevics bukása után valószínű, hogy ezentúl egész Délkelet-Európa békésebb lesz. Bár Vojiszlav Kostunica sem tekinthető a Nyugat feltétlen hívének és cso- dálójának, nyilatkozataiból kiderül, tudatosította, Szerbiának és Jugoszláviának partneri viszonyt kell kiépítenie ezekkel az országokkal, ha úrrá akar lenni a gazdasági és politikai válságon. ONDREJCSÁK RÓBERT Ez az egyik tényező, amelynek megvalósulása automatikusan a feszültség csökkenéséhez vezethet a térségben. A másik nem kevésbé fontos dolog, a régi és az új elnök hatalmának alapja közötti különbség. Milosevics hatalmát a szerbek nemzeti érzelmeinek felkorbácsolásával és saját magának, mint az ezekből fakadó vágyak, célok kivitelezőjének megszemélyesítése szilárdította meg. Ő volt a szerbek új vezérének, megmentőjének a megtestesítője. Nyilvánvaló, hogy Milosevics- nek ehhez szüksége volt valamilyen ellenségképre, amivel szemben egybe lehetett kovácsolni a szerbeket. Az elmúlt tíz év eseményei mutatják - a horvátországi, boszniai, koszovói konfliktusok -, hogy Milosevics politikája állandó instabilitást eredményezett az egész Balkánon. Ezzel szemben Vojiszlav Kostunicát a- zért választották elnökké, mert nyugalmat, normális életet ígért, és reményt adott a szerbeknek arra, hogy békében élhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén nem fogja védelmezni a nemzeti érdekeket, de a legfontosabb, hogy hatalmának megtartásához nincs szüksége szerb nacionalizmusra. Ebben rejlik megválasztásának egyik legnagyobb jelentősége a Balkán békéje szempontjából. Ennek pozitív hatása lehet Jugoszlávián belül a kisebbségek számára, valamint Belgrád és Montenegro viszonyáOLVASÓI LEVÉL Nagymegyer harangjai zúgtak A Csemadok nagymegyeri szervezete a helyi katolikus temetőben dr. Szaiff József uradalmi főorvos sírjánál a tavalyitól kissé szerényebb körülmények közt emlékezett az aradi vértanúkra, a magyar szabadságharc kivégzett tábornokaira. Hiányoztak ugyan a megra, a koszovói helyzetre is. Kostunica győzelmével csökkent Montenegro függetlenségének esélye, ami Milosevics hatalmon maradása esetén rövid távon bekövetkezett volna. A jelenlegi helyzetben megvan az esély, hogy Szerbia és Montenegro kapcsolatait új alapokra helyezzék, annál is inkább, mivel az eddig ellenzékben levő erők vezetői jelezték ebbéli hajlandóságukat. Ha Kostunicáék beváltják ígéreteiket, akkor Szerbia és Crna Gora partnerként tárgyalhat egy új, két egyenrangú fél által alkotott Jugoszlávia létrehozásáról. Az új államszövetség valószínűleg konföderáció jellegű lesz, amelyet a két állam alkot közös külpolitikával, hadsereggel és pénznemmel, a többi hatáskör viszont Szerbia és Montenegró kompetenciájába kerül. Egy ilyen demokratikus alapokra helyezett Jugoszláviát támogatnának az európai nagyhatalmak és az Egyesült Államok - amelyeknek már nem fűződne érdekük az önálló Montenegró támogatásához -, valamint Oroszország is. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy bár Moszkva szinte Milosevics feltétlen támogatójának számított, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az exelnök megbukott, azonnal elismerte az új elnököt, sőt a válságos napokban közvetíteni igyekezett, és Ivanov külügyminiszter is a térségbe repült. Ez azt bizonyítja, hogy Milosevics távozása enyhítette a feszültséget Jugoszlávián belül és kívül. Oroszország a jövőben sem kívánja feladni pozícióit és befolyását Jugoszláviában, hanem aktív külpolitikát szeretne folytatni a térségben. Erre minden esélye megvan, hiszen a jelek szerint Kostunica sem kíván csak egyirányú nyugatorientált külpolitikát, hanem igyekszik kiegyensúlyozott, Moszkvával is jó viszonyra szokott bel- és külföldi személyiségek, de a nagymegyeriek százai tisztelegtek, rótták le kegyeletüket, helyezték el a megemlékezés virágait és koszorúit. Szűcs Edit alkalomhoz illő szavait követően a Csemadok városi szervezetének elnöke beszédében kiemelte a 151 évvel ezelőtti gyásznap jelentőségét, és név szerint is külön-külön emlékezett a szabadságharc császáriak által kivégeztetett hősi halottaira. Kiemelte az 1820-as nagymegyeri születésű Szaiff József uradalmi törekvő diplomáciát realizálni. A jövőre nézve, rendkívül érdekes lehet a Nyugat és Oroszország viszonyának alakulása a Jugoszláviát érintő kérdésekben. Milose- vicsnek sikerült szembefordítania Moszkvát és a nyugati világot a Balkánon is azzal, hogy elismerte az oroszok nagyhatalmi státusát és a szoros szövetséges szerepébe manőverezte be magát, így kerülve el a teljes nemzetközi elszigetelődést. Ez a kétségkívül ügyes belgrádi diplomáciai manőver viszont a csapdát nem észlelő orosz diplomácia ügyetlenségével párosulva rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozta Oroszországot, és állandó feszültségekhez vezetett a NATO- val. Jelenleg Washingtonban és Európában is többé-kevésbé elégedettek a jugoszláviai helyzettel, és Moszkva is megőrizte bizonyos fokú politikai befolyását. Mivel megszűnt a két felet a térségben leginkább szembeállító tényező, a jövőben elképzelhető a jelenlegitől magasabb intenzitású kooperáció a Jugoszláviát érintő kérdésekben Oroszország, valamint az USA és az európai nagyhatalmak között. Ez nem lesz egyszerű, már csak a gyakran szöges ellentétben álló geopolitikai érdekek miatt sem, de mégis van rá esély. Vojiszlav Kostunica és elképzelései megszemélyesíthetik Jugoszlávia jövőjét, amely demokratikus értékeivel Európa része lehet, de szoros az erős kulturális és történelmi szálakon, valamint a közös valláson alapuló kapcsolatokat ápoló Oroszországgal is. Valószínűtlennek tűnik, hogy a jövőben vagy Oroszország, vagy a nyugati világ kizárólagos politikai befolyásra tegyen szert Jugoszláviában, ezért ezek a hatalmi pólusok a térségben együttműködésre vannak ítélve. Ha ez az együttműködés sikeres lesz, az is elképzelhető, hogy hosszú távon alapjává és mintájává válik egy szélesebb és egész Eurázsiára kiterjedő orosz-amerikai és európai kooperációnak. Továbbra is probléfőorvos életútját, aki végig részt vett a szabadságharcban, és 1849- es fogsága sem törte meg hitét. Végül is 1884-ben, 64 évesen ragadta el őt a halál. A Csemadok elnöke tavalyi ígéretéhez híven tovább kutatta Szaiff életútját, és arra a következtetésre jutott, hogy a főorvost és Szeghi Zsigmondot követően további 20 nagymegyeri honvéd harcolt Kossuth Lajos seregeiben. Kovács László esperes emlékbeszédében Domjanics János görögkeleti lelkész megpróbáltatáma viszont Koszovó jövője. Jelenleg nyugati protektorátusnak tekinthető, és az ott élő albánok hallani sem akarnak a Szerbiához tartozásról. Kostunica természetesen Szerbia részének tekinti a többségében albánok lakta tartományt, és ezt eddig formálisan még egyik nagyhatalom sem vonta kétségbe. Ha ez nem következett be a Milosevics-korszak alatt, akkor ha Jugoszlávia demokratikus állammá válik, ez még valószínűtlenebb, annál is inkább, mivel Koszovó függetlensége olyan láncreakciót indíthatna el a Balkánon, amelynek vége egy minden eddiginél szélesebb körű Az új államszövetség valószínűleg konföderáció jellegű lesz. háború lenne. Egyik nagyhatalom sem szeretné Délkelet-Európa további destabilizálódását, éppen amikor Belgrádban pozitív irányt vettek a dolgok. Ezért Koszovói a jövőben Jugoszlávia keretein belül kívánják tartani, természetesen széles körű autonómiával felruházva. Pozitív hatása lesz a belgrádi hatalomváltásnak Bosznia-Hercegovina egységére is. Ha összeadjuk Milosevics vereségét Franjo Tudjman horvát exelnök tavalyi halálával, kijelenthetjük, hogy két olyan ember távozott a hatalomból, akik leginkább szerették volna feldarabolni Bosznia-Hercegovinát, és akik két olyan ország - Horvátország és Jugoszlávia - élén álltak, amelyeknek erre elméletileg lehetősége is volt. Ennek ellenére a háromnemzetiségű ország jövője továbbra sem biztosított, viszont Milosevics bukása után már inkább bizakodóbbak lehetnek Szarajevóban. Látható, hogy Szlobodan Milosevics távozása enyhítette a feszültséget Jugoszlávián belül és kívül egyaránt. Most már csak abban kell bízni, hogy Vojiszlav Kostunica beváltja a hozzá fűzött reményeket. sairól beszélt, kiemelve utolsó szavait a bitófánál: boldogan halok meg, mert magyar pap adta rám az áldást. A beszéd alatt az aradi vértanúk tiszteletére zúgtak a nagymegyeri templom harangjai. A megemlékezést követően Kórosi Rezső alpolgármester és Varga László, a Csemadok elnöke koszorúzott, majd a lakosság és a diákok helyezték el a kegyelet virágait Szaiff József sírjánál. Krascsenics Géza Nyárasd
