Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-05 / 103. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 5. TÉMA: A SPANYOL PÉLDA A közelmúltban tizennyolc fős küldöttség vizsgálta, mennyiben alkalmazhatók nálunk a roma problémakör kezelésének spanyolországi módozatai Teljes körű szociális tevékenységre van szükség Benalúa Guadix. A „sziklatetőkön" antennák és kémények, a barlangnyílás előtt fehérre meszelt bejárat. A la­kásokban nem csak romák élnek, az egyik nagyobbat például szállóvá alakították át. A spanyol és a szlovák kormány közti együttműkö­dési tervezet keretében ápri­lis 9. és 16. között 18 fős szlovákiai küldöttség tanul­mányozta a roma probléma­kör spanyolországi kezelési módozatait. A Vincent Danihel romaügyi kormány- megbízott vezette delegáció­ban elsősorban egyes, szá­mottevőbb roma lakosággal rendelkező települések pol­gármesterei voltak. FELDOLGOZÁS Köztük Stubendek Márta, Rimaszécs és Judita Tmfková, Sáró polgármestere. A különböző szintű illetékes államigazgatási szervek képviselői közt ott volt Angyal Béla, a kormányhivatal kisebbségi osztá­lyának vezetője és Lelovics Andrea, a kormányhivatal PHARE-program- koordinátora. A harmadik szektort Júlia Tordová, a Partner for Democratic Chance munkatársa képviselte. Az együttműködési pro­jektum elsősorban a madridi kül­ügyminisztérium intézményeként tevékenykedő Spanyol Nemzetközi Együttműködési Ügynökség és Csáky Pál emberijogi, kisebbségügyi és régiófejlesztési miniszterelnök- helyettes hivatala közös fellépésével született, a tanulmányutat pedig fő­ként a meghívó spanyolországi Ro­ma Társulás Főtitkársága (Asociación Secretariado General Gitanos - ASGG) szervezte. Az úrnak jelképes jelentősége mel­lett (éppen akkor látogatott először Szlovákiába Jósé Maria Aznar új spanyol miniszterelnök) számos kordáét eredménye is lehet. Ugyan­is amit összefoglaló néven csak ro­ma problémakörként, romakérdés­ként jelölünk meg, Spanyolország­ban is nagyjából ugyanazokat a ro­ma közösségen belüli és össztársa­dalmi gondokat jelenti, mint Szlo­vákiában. A lényeges különbség a kezelés gyakorlatában és részben a szemléletmódban rejlik. A résztve­vők szinte valamennyien azt emel­ték ki a legnagyobb pozitívumként, hogy a gondokat ott komplex mó­don igyekeznek orvosolni. A köz­ponti kabinet, a tartományi kormá­nyok, a helyi önkormányzatok, a harmadik szektor, a roma szerveze­tek egymással és többek közt az EU- val is hathatósan működnek együtt. Lényeges, hogy a problematikus te­rületeket lehetőleg összekapcsolják. Ennek példáit villantjuk fel. Lakáskérdés. A madridi Lakhatás és Szociális Integráció Intézete (I.R.I.S.) a madridi tartományi kor­mány közmunkaügyi, urbanisztikai és közlekedésügyi tanácsával mű­ködik együtt, egyébként a kabinet­A spanyolországi ro­mák 90 százaléka írás- tudatlan. nek alárendelt szervezet. A Franco- diktatúra bukása után döntés szüle­tett, hogy a főváros peremén, főként kunyhókban élő mintegy 38 ezer ro­ma családot lakótömbökbe költöz­tetik. A felmérések kimutatták, Madrid környékén hét nagyobb te­lepen több mint 400 család lakott. A romáknak épített negyedek a leg­többször közművesítetlen (nemegy­szer ivóvíz nélküli) területen, épít­kezési engedély híján épültek. Az új lakásokba beköltözőitek gyerekei a lakótömbök közt kunyhókat emel­tek. A cégekkel állami pénzen felújí­tott épületeket a lakók néhány hó­nap alatt újra tönkretették. A tarto­mányi kormány úgy döntött, nem emel több negyedet, sőt, a meglévő­ket is lebontatja. 1996-tól a madridi kormány az új lakótömbökben a la­kások 10 százalékát romáknak biz­tosítja, többet nem, hogy ne alakul- janák ki nagyobb közösségek. A be­költözőitek a szociális lakás vétel­árába nem szállnak be, a tulajdon­képpen lakásszövetkezetként mű­ködő I.R.I.S. -szel kötött bérleti szer­ződés alapján azonban - anyagi le­hetőségeikhez mérten - bérleti díjat fizetnek. A szerződés kötelezi őket, hogy gyermekeiket rendszeresen já­rassák iskolába, illetve szaktan- folyamokra. A bérleti díjat nem fize­tőket először írásban figyelmezte­tik, ha ez nem használ, bírósághoz fordulnak, s ha az alperes ekkor sem hajlandó fizetni, egy utolsó meg­győzési kísérlet után kilakoltatják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beköltözöttek kétharmada rendsze­resen fizeti a bérleti díjat, és minden száz problematikus esetből csak egy végződik kilakoltatással. Ezenkívül az I.R.I.S vásárol is lakásokat a ro­máknak. A lakókat a roma szerveze­tek szociális tanácsadói beköltözé­sük előtt és után is rendszeresen lá­togatják. Oktatás. Madrid nagyobbrészt ro­mák lakta külvárosi negyedében, Vallecasban az ASGG elsősorban a munkaügyi minisztérium kezelte EU-pénzekből okatatási-képzési központot tart fenn. A negyedben a romák 85-90 százalékának alapfo­kú végzettsége sincs. Ezért az alap­fok és szakmunkásképző közti áthi­daló tanfolyamokat indítottak. A tanulással nehezebben boldoguló fiúkat például a jogosítvány meg­szerzésének lehetőségével ösztön­zik az írás és olvasás elsajátítására. Egyes becslések szerint a spanyol- országi romák körülbelül 90 száza­léka írástudatlan. Megfontolandó példa a lakhatás és oktatás kérdésének egybekapcsolá­sa. A lakásfelújítást például lehető­leg összekötik a szakképzéssel. Gra­nada túlnyomórészt romák lakta Almanjayar negyedében a helyi szakmunkásképzőt az ottani roma szervezet a munkahivatal támoga­tásával hozta létre, a diákok szak­mai gyakorlatukat többek közt saját lakótömbjeik felújításán végzik. Ha­zai szemmel érdekes, hogy az iskola külön vállalkozásként működtetett esztergályos műhelyében a szak­munkások 60 százaléka lány. A ta- noncok más, valamivel módosabb negyedek építkezésein is dolgoz­nak, így a magasabb életszínvonal lehetőségével is megismerkedhet­nek. Az egyik ilyen építkezésen pél­dául a 16-25 éves fiatal diákok mind a problematikusabb negyedekből származtak, 80 százalékuk roma, a munkások csaknem fele pedig nő. Az elméleti képzés télen reggel, nyáron a délutáni szieszta idején van. A dolgozó diákok a minimálbér 75 százalékát kapják. A roma szervezetek a nők képzésé­vel is foglalkoznak. A granadai RO­MI nőszervezet például pincémóket képez az EU támogatásával, a vég­zetteknek lehetőség szerint munkát keres, illetve éttermet vásárol, amit azok üzemeltetnek. A 13 ezres lé­lekszámú Pinos Puentében mintegy 2000 roma él, 90 százalékuk mun­kanélküli. Intégra néven az európai strukturális alapok finanszírozásá­' ban programot indítottak egy varro­da működtetésére, illetve varrónők képzésére. Az épületet az önkor­mányzat bérmentve biztosította. A nőknek háztartási munkákat, csa­ládnevelést is oktatnak. A végzettek egy része külön céget szeretne létre­hozni, amely például a granadai szállók számára 24 órás vasalási szolgáltatásokat nyújtana, de - hogy ne higgyük ideálisnak a hely­zetet - egyelőre nincs pénzük vasa­lókra. A részben EU pénzelte tanfo­lyamok végzőseinek nehezen sike­rül elhelyezkedniük. A vidéki romák leggyakrabban mezőgazdasági idénymunkát végeznek, gyakran fe­ketén, sok városlakó pedig utcai árusként vagy részmunkaidős alkal­mazottként él. A polgármesterek és a szociális munkások a különböző szintű szervek együttműködését tekintik példa értékűnek. Szlovákia hátránya, hogy egyelőre nem tagja az EU-nak. Egy roma szakember intézi több mint tízezer társa szociális ügyeit Az andalúziai település lágy tufába vájt barlanglakásokból áll. 3500 lakosa közül 750 roma.Negyedszázada se víz, se villany nem volt a faluban, mára vezetékes ivóvíz és szennyvízcsatorna is van. A lakások egy részét már nem lakják. ÖSSZEÁLLÍTÁS Mi és miként alkalmazható Szlová­kiában a spanyol gyakorlatból? - ennek vizsgálata volt a tanulmányút egyik legfontosabb kérdése. A kül­döttség néhány tagja erről nyilatko­zik. Az esélyeket az adott település, illetve járás roma lakoságának hely­zete is meghatározza, ezért a meg­kérdezettek azt is vázolják. A sárói polgármester kivételével valameny- nyien roma származásúak. Jozef Sivák, Varadka polgármes­tere: Községünk 176 lakosából 136 ro­ma. 5 százalék körüli a munkanél­küliség aránya. A környéken egyet­len gyár sem működik, és a mező- gazdasági üzemeket, szövetkezete­ket is felszámolták. A falu lakóit a községi hivatal közhasznú munká­ra, a helyi úrbéri társaság idény­munkára igyekszik alkalmazni. A közhasznú munkával rendbe hoz­tuk a temetőt, a csatornázást, kitisz­títottuk a patakok medrét és felújí­tottuk a községi hivatalt. Leginkább a lakáskérdés és a szociális helyzet megoldására tett törekvések tet­szettek. A korábban kunyhókban élőket olcsóbb lakásokba költöztet­ték. Nagyban segítettek nekik, mert ha figyelmeztetik is a romákat az el­maradt bérleti díj befizetésére, ak­kor sem dobják ki őket. Úgy vélem, ez nálunk valószínűleg megvalósít­hatatlan. Tetszettek az oktatási központok, ahol a lányok például megtanulnak varrni, főzni. Nálunk ez úgy működhetne, hogy a szociá­lis szervek az anyagiakat biztosít­hatnák a közvetlenül az adott tele­pülésen szervezendő tanfolyamok­ra. Ne a munkahivatalban legye­nek, mert oda csak az állást kérvé­nyező jut el. Ha ez a községi hivatal hatáskörébe tartozna, a tanfolya­mon a település bármely lakója részt vehetne, például a fiatalabbak mellett az idősebb nők is. Nem tet­szett, hogy a konkrétabb kérdése­inkre, milyen a roma lakosság vagy a munkanélküliek száma, csak hoz­závetőleges adatokkal tudtak szolgálni. Jól biztosított a szakkép­zés. A varrónőkkel szerződést kö­töttek, amelynek értelmében a tan­folyam befejezése után munkát biz­tosítottak nekik. Előre megegyez­tek egyes vállalatokkal, hogy a vég­zetteket felveszik. Ezt nálunk is jó volna alkalmazni, vagyis ha a mun­kaügyi hivatal hegesztői tanfolya­mot indít, előre egyezzen meg mű­helyekkel, vállalkozókkal, s ha azoknak 10 ember kell, ennyi kép­zésére nyújtson be kérvényt. Mife­lénk mindez elsősorban a romákat érintené, mert a falunkbéli 36 nem roma polgárnak nincs gondja a munkanélküliséggel. Itt azonban a szakképzett és még rekvalifikációs tan folyamot is végzett roma sem jut munkához, mert ha felkeresi a vál­lalkozót, az ránéz, és közli, nincs szabad hely. Ha előre lenne szerző­dés, ez nem fordulhatna elő. Ladislav Conka szociális munkás, Varannói Járási Hivatal: A járás 72 ezer lakosából körülbelül 12 500 roma, vagyis ez nagyjából 13 százalékot tesz ki. A járásban körül­belül 32 százalékos a munkanélküli­ség, legalábbis a statisztikák szerint. A roma lakosság körében 90 száza­lék körüli. Kevés a munkahely, a szövetkezetekben csak idénymun­kára van lehetőség. Az egyetlen iparvállalat, a cellulózt gyártó BUKOSA csődeljárás alatt áll, új munkaerőt nem vesz fel. A többi, ja­varészt textilipari cég összesen kö­rülbelül 200 nőt, köztük néhány ro­ma származásút foglalkoztat. A Roma-Zemplín kulturális szervezet­tel együttműködve a közelmúltban Varaimon Roma Házat nyitottunk. Ez a járás, illetve a zempléni régió roma lakosságát hivatott szolgálni, tovább- és átképzést biztosít. Ha a lakáskérdést nem kezdik el komplex módon kezelni, meggyőződésem szerint 5-6 év múlva válságos lesz a helyzet. Sacurov roma településen két lakótömb 12 lakásában összesen 358 roma él, 40-50 ember egy lakás­ban. Vannak többé-kevésbé alkal­mazható spanyol elképzelések, fő­leg a képzés, a művelődés és a szoci­ális szolgáltatások terén. Szociális lakásokat nálunk is építenek, bár kevesebb a pénz, mint az EU- tagállam Spanyolországban. Ha lenne pénzünk, talán jobban is ren­deznénk a kérdést, mivel jól ismer­jük a helyzetet. Figyelemre méltó, hogy megfelelő számú szociális munkást alkalmaznak. A varannói járásban 12 500 roma szociális ügyeivel az államigazgatás részéről romaként egyedül én foglalkozom. A roma pártoknak, szervezeteknek a spanyolországi államigazgatási és helyi szervek jó együttműködéséről számolhatok be. Felkeltette az ér­deklődésemet az a madridi tábor is, amelyet a Romániából érkezett ro­máknak alakítottak ki. Nem taná­csolnám a romáknak, hogy üyen központokban akarjanak élni, mert ez szerintem rémisztő. Kiderült, az állam nem, csak a Vöröskereszt és egy egyházi jótékonyági szervezet törődik velük. Albert Misalko, Jurské polgár- mestere: 747 lakosunk 98 százaléka roma. A munkanélküliségi arány 99,6 száza­lékos. Az idei éves költségvetés 1 millió 200 ezer korona. A települé­sen utakat építettünk, kutakat ásat- tunk, vagyis biztosítottuk az ivóvi­zet, szeméttárolókat helyeztünk el a faluban, elkészült a víz- és gázveze­ték tervdokumentációja is. Bőrfel­dolgozó szövetkezetünk van. Tűzol­tócsapatot is szervezünk. Új iskolát szeretnénk, a jelenlegi épülete nem megfelelő, a gyerekek két csoport­ban járnak iskolába, mert évente 27-30 gyermek születik. Az óvodát is a községi hivatalban hoztuk létre. Két telepünk is van, az egyikben a patakot szeretnénk szabályozni. A romák 60-70 százaléka kielégítő szinten él, a fennmaradó egyhar- mad azonban részben kunyhókban. A pozsonyi brit külképviselettől ta­valy a gyermekek étkeztetésére és egészségügyi gondozására 53, az Ekopolis Alapítványtól az egyik pa­tak medrének kitisztítására 25 ezer koronát kaptunk. Meglepődtem, hogy Spanyolországban is vannak gondok a romákkal, bár a munka- nélküliség problémája nálunk aggasztóbb. Felszámolásához pénz kell, nekünk pedig még a közhasznú munkára sincs. Jónak tartom a spa­nyol kormány és a roma szervezetek közti együttműködést. A romákat saját szervezeteik ösztönözhetik a legjobban. Judita Tmíková, Sáró polgármes­tere: 1650 lakosunk 40 százaléka roma. A helyzet a munkanélküliséget üle- tően a legrosszabb, a nem romák esetében 70, a romáknál kb. 9 szá­zalék az arány. Az ingázók messzi­re, Verebélyre járnak. A roma férfi­ak főként az építőiparban dolgoz­nak, ennek van hagyománya, a volt Agrostavban is ilyen alkalmazásban voltak. Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy ódzkodnak a munkától, valóban szeremének dolgozni, az építőiparban szerzett tapasztalatai­kat az idénymunkák során kama­toztatják is. Nyáron mindig javul a foglalkoztatottsági helyzet, ha rész­ben fekete munka által is. Egysze­rűen segítenek magukon, ahogy tudnak. Három szomszédos telepü­léssel együtt a Nemzeti Munkahiva­taltól 3 milliós támogatást szerez­tünk. Ezzel 60, vagyis településen­ként 15-15 roma mezőgazdasági idénymunkáját biztosíthatnánk, s igyekszünk majd vállalatot is kiala­kítani. Tervezetet dolgoztunk ki egy szaktanintézet létrehozására is. Nincs olyan problémánk, mint Spa­nyolországban, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell az iskolalátoga­tásra. A szaktanintézet kőművese­ket, ácsokat, varrónőket képezne. Ott az ilyen képzés csak 1 év, ná­lunk 3-4. A romáknak a tanultak hasznosíthatósága fontos szem­pont. A tanulóink spanyol példa alapján a középületeinken is dol­gozhatnának, persze a lányok nem, ennek itt nincs hagyománya. Az oldal anyagát összeállította: Korpás Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom