Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-29 / 99. szám, péntek

Szombat, 2000. április 29. 4. évfolyam, 16. szám Az már a nyomozás kezdeti szakaszában kiderült, hogy lényegében itt is csak egy jól megszervezett piramisjátékról van szó, amelyből csak a legelső tagok húznak hasznot Behálózva, félrevezetve és kifosztva VRABEC MÁRIA jsághirdetésekben ko­moly és tisztességes állásajánlatra bukkani egyáltalán nem köny- nyű dolog, hiszen jó­formán csak csúcsme­nedzserek és különfé­le csodaszerekkel házaló ügynökök iránt van kereslet. Mivel pedig a munkanélküliek túlnyomó többsé­ge nem „stratégiai érzékkel megál­dott, újításokra fogékony, három idegen nyelven beszélő és számító­gépet kezelni tudó maximum 35 éves közgazdász”, marad számukra a második lehetőség, amely a telje­sen átlagos képességű halandókat is átlagon felüli jövedelemmel ke­csegteti. Gyanítom, hogy a pénz megkeresése mégsem lehet olyan pofonegyszerű, mert a könnyű meggazdagodást ígérő cégek csupa olyan rejtélyes hirdetést adnak fel, mint pl. „Nemzetközi vállalat azon­nali belépéssel munkatársakat ke­res”, „Havonta 40 ezer korona heti pár órás munkával” vagy „Váljon Ón is egy éven belül milliomossá.” Sehol egy szó arról, milyen cégről van szó, mivel is foglalkozik, mit vár az alkalmazottaitól és még az elérhetőség is általában csak egy mobiltelefon száma, ahol nagyon kedves, de névtelen „szuperviz- orok, csoportvezetők és marketing­főnökök” invitálják személyes talál­kozóra a kedves ügyfelet. Aki, ter­mészetesen elmegy, hiszen ki is tudna ellenállni a nemzetközi üzle­ti karrier és a hirtelen meggazdago­dás délibábjának. Pontosan így kezdődött Anna asszony története is, aki két hónap után, nem hogy milliomos nem lett, de az összes megtakarított pénze ráment a jövedelmezőnek látszó üzletre és az ígért egzotikus nyaralás helyett legfeljebb a bíró­sági tárgyalásra várhat. Anna asz- szony - mint sok száz sorstársa - egy újságban figyelt fel az amerikai cég szlovákiai fiókvállalatának hir­detésére, amelyben „kereskedelmi ügyvezetőket” kerestek és mivel az ügyvezető, az ugye, nem ügynök, azonnal felhívta a megadott tele­fonszámot. A vonal túlsó végén egy búgó hangú hölgy mindössze arra volt kíváncsi, hány éves és van-e autója, majd közölte vele, hogy nyilvántartásba vették és már más­nap várják egy bemutatkozó be­szélgetésre. A beszélgetésre rend­hagyó módon nem a még mindig nevenincs cég épületében, hanem egy bérelt teremben került sor, de a mintegy félszáz álláskeresőnek még ez sem szúrt szemet - örültek, amikor egyenként közölték velük, hogy a kiválsztottak közé tartoz­nak. A kiválasztottak találkozójára egy hét múlva került sor egy még nagyobb teremben, ahol a cég fő­nöke végre mondta, hogy vitamin- készítmények, táplálékkiegészítők és fogyasztó keverékek forgalma­zásával foglalkoznak, de itt nem ar­ról van szó, hogy házról házra járva kínálják a termékeket, hanem a marketing egy sokkal magasabb formáját, a hálózat kiépítését vég­zik. Ekkor jelentek meg a színpa­don a már befutott, sikeres hálózat- építők, akik egymás szavába vágva lelkendeztek arról, hogyan vettek - „hála a cégnek” - néhány hónap után autót, új lakást és hogy amióta „tagok”, már csak Hawai szigetére járnak nyaralni. Anna asszony ugyan sosem hitt a csodaszerekben és mások rábeszélésétől is irtózott, de úgy gondolta, ennyi pénz meg­éri a próbálkozást. Egy kicsit této­vázott még amikor megtudta, hogy az árut először meg kell vásárolnia és első osztályú minőségi cikkekről lévén szó, egy készlet a tagoknak kijáró 50 százalékos engedmény­nyel is 86 280 koronába kerül, de mivel társain a kétség nyomait sem láta, végül kitöltötte a jelentkező­ívet. Még azon sem ütközött meg, hogy a személyi számát is fel kellett tüntetni, azt meg egyenesen ter­mészetesnek tartotta, hogy a kö­vetkező találkozón - ahol a mester­ség rejtelmeibe vezetik be őket - már 100 koronát kell leperkálni a belépőjegyekért - elvégre a cég képviselői megmagyarázták, hogy ez az intézkedés csak a komolyta­lan kíváncsiskodók kiszűrését szol­gálja. 5200 korona tagsági illeték kifize­tése és három, egyenként százko­ronás előadás meghallgatásaa után 86 280 korona értékű áruval a tulajdonában tehát Anna asszony is a „nemzetközi tekintélyű cég” munkatársa lett és hatalmas ener­giával vetette bele magát a munká­ba. Lelkesedése azonban hamar alábbhagyott amikor rájött, hogy a magas árak miatt nagyon kevesen vesznek a csodaszerekből, magá­hoz hasonló balekot pedig, aki csaknem százezer koronát fektetne a jövendő karrierjébe, egyet sem talált - holott ez lett volna a leg­főbb feladata és a pénzkeresés egyetlen hatékony módja. Furcsa módon még a termékeket az ege­kig dicsérő, sikeres munkatársai sem akarták tőle megvásárolni, a nyakán maradt készletet - még féláron sem -, amikor úgy döntött, hogy kilép a hálózatból. Két hónap alatt ugyanis mindössze 5330 ko­rona értékű árun sikerült túladnia és további 11 780 korona értékű fogyasztószert saját maga próbált ki - kevés sikerrel. A többit az elő­zetes megállapodások szerint vissza akarta adni, de itt kezdődtek a gondok, mert a cégvezető kerek perec kijelentette, hogy mivel le­járt az a határidő, amelyen belül visszavásárolják a termékeket, nem tehet érte semmit, és ha úgy gondolja, hogy befejezte, Megeheti a vitaminjait. Anna asszony ebbe nem akart belenyugodni, ezért visszakövetelte a tagsági díj befize­téséről és az áruvásárlásról szóló számlát, amit rögtön a belépés után visszakértek tőle és akkor le­pődött csak meg úgy istenigazából, amikor a cégvezető ezt is megta­gadta tőle. Némi dulakodás és egy­két pofon után azért mégiscsak megszerezte a saját számláit, sőt, még a cég működési szabályzatát is, amit a belépéskor valahogy „el­felejtettek kiosztani” a tagoknak, így derült ki, hogy a belépéstől szá­mított kilencven napon belül bárki kiléphet a hálózatból és az árut is kötelesek visszavásárolni tőle, hogy a toborzó összejöveteleken (Illusztrációs felvétel) Jól megszervezett piramisjátékról volt szó nem tájékoztatták őket a valódi te­vékenység mibenlétéről, és az is, hogy az áruforgalmazásról szóló információkért nem kérhetnek pénzt - még a valódi érdeklődés bi­zonyítékaként sem. És természete­sen nem lett volna szabad külön megkérni az árát annak a kézi­könyvnek sem, amely csupa arra vonatkozó jótanácsöt tartalmaz potom négyezer koronáért, ho­gyan kell az új tagokat megnyerni. Az alapfilozófia az, hogy a szom­szédtól az alkalmi ismerősig min­denki potenciális ügyfél vagy üz­lettárs, és életkor, nem valamint társadalmi kategóriák szerint még dialógusmintákat, üzenetrögzítőn hagyható példaszövegeket, min­den kételyt kiforgató érvgyűjte­ményt, sőt olyan imázsteremtő tip­peket is tartalmaz; mint a lefüggö­nyözött autóablakok, nőknél a kesztyűviselet, férfiaknál pedig a hölgyeknek kijáró kézcsók. Persze, mindez még nem törvényellenes, elvégre senki sem köteles belépni a hálózatba és Anna talán hagyta is volna az egészet a fenébe, mind­össze önmagát okolva a naivságá- ért, ha időközben egy hasonlóan járt társa nem követ el öngyilkos­ságot, miután az egész vagyonát a csodaszerekre költötte. A tragikus eset után öt pórul járt díler közös beadvánnyal fordult a nyitrai járási ügyészhez, amelyben a klienseik félrevezetésével, az üzleti szabá­lyok megszegésével és adócsalás­sal vádolják az amerikai cég nyitrai képviseletét. Valószínű, hogy az amerikai központ sem nézi jó szemmel a nyitrai fiókvállalat al­kalmazottainak ténykedését, mert azóta mindenkit biztosítottak, hogy a pénzt visszakapják még ak­kor is, ha nincs számlájuk - elég, ha az a tag, akitől az árut vette, ki­állít számára egy igazolást. Nyitrán közben azzal védekeznek, hogy a termékek visszavásárlásának lehe­tőségéről csak azért nem tájékoz­tatták az új tagokat, mert attól tar­tottak, az negatívan befolyásolná őket - vagyis az ő érdekükben tit­kolóztak. Kérdés persze, hogy ezt majd a bíróság is elhiszi-e, mert az már a nyomozás kezdeti szakaszá­ban is kiderült, hogy lényegében itt is csak egy jól megszervezett pira­misjátékról van szó, amelyből kizá­rólag a legelső tagok húznak hasz­not. A cég - és még sok más hasonló tár­saság - azóta is szüntelenül hirdet, ezért mielőtt bárki úgy dönt, hogy nem szalasztja el „élete nagy lehe­tőségét”, talán nem ártana egyet s mást megtudni a felkínált állásról. Megszívlelendő a következő mon­dat is: „Ne hagyják magukat a könnyen elérhető magas jövede­lem ígérete által befolyásolni és a szerződés aláírása előtt kéijék ki egy független jogász tanácsát.” És az egészben az a legjobb, hogy ez a jó tanács a szóban forgó cég kézi­könyvében olvasható... Horváth György illusztrációs felvétele Nem egy megcsalt házastárs fogad fel magányomozót gyanúja megerősítése vagy eloszlatása miatt Kész krimi - Magyarországon ZALABA ZSUZSA V onzódunk a titkok­hoz. Talán csak azért, mert a rejtélyt, az ismeretlent, az ál- ■■■■■■ tálunk még fel nem tárt való (dán) ságot hordozzák magukban. Legnehe­zebben talán szeretteink és ellensé­geink titkait viseljük, szeretnénk mihamarabb tisztán látni, és szem­besülni a kegyes vagy kegyetlen va­lósággal. Magyarországon most kezd divat­ba jönni a magánnyomozói iroda működése. Nem egy megcsalt há­zastárs vagy bizonytalan üzletem­ber fogad fel magányomozót gya­núja eloszlatása vagy igazolása miatt. Információink szerint több mint két tucat magánnyomozói irodából választhatnak a kíváncsi, bizonyosságot akaró ügyfelek. Né­pes táborukat alkotják azok az ag­gódó szülők is, akiknek gyermekei hosszú ideje furcsán és ellentmon­dásosan viselkednek, s felmerül az alapos gyanú, hogy kábítószere­sek lettek. Emma és Géza három éve nyitották meg sikeres vendéglőjüket, s mivel otthonosan mozogtak a gasztronó­mia világában, csakhamar bővít­hették és nemzetközi szintre emel­hették szolgáltatásukat. Neves bél­és külföldi törzsvendégeik lettek, így a vállalkozásuk is újabb és újabb befektetést igényelt. Az örömbe üröm is vegyült, hiszen míg a szülők reggeltől éjfélig dol­goztak, addig a kamaszodó fiacská­jukat a nyugdíjas szomszéd bácsi tartotta szemmel, s mint kiderült, kevés sikerrel. Az unatkozó legény­ke be-beszólt a szomszédnak, hogy elugrik moziba vagy a McDonald’s- ba. Máskor meg csak azt hallotta az idős bácsi, hogy Kornél a haverjai­val késő éjszakáig nyúzza a zenegé­pet, amitől zeng az egész ház. Mire a szülők felfigyeltek Kornél ijesztő viselkedésére, kapcsolatuk már annyira megromlott, hogy nem tudtak a gyermek bizalmába fér­kőzni. Emma egy magánnyomozó­tól kért segítséget, aki egy napon belül kiderítette, mi az igazság: Kornél drogozik. ,A családi problémák felkutatásán kívül foglalkozunk vállalkozók adósságbehajtási megbízásaival, családi viszálykodások esetén va­gyonfelméréssel és sok egyéb infor­máció beszerzésésvel, mások nyo­mába szegődésével: követéssel is. Sokfajta megbízással fordulnak hozzánk az emberek, minden felké­résre más és más eljárást alkalma­zunk, egyéni stratégiákat kell felál­lítani” - mondja az egyik jól menő magánnyomozói iroda vezetője, aki már korábban is a rendfenntartás területén dolgozott (csak éppen a fi­zetéséből nem tudta tisztességesen eltartani a családját). A magyarországi magánnyomozói iroda egyik detektívjét nemrégiben azért kereste meg egy számítástech­nikai berendezéseket forgalmazó cég, mert az ügyfelük hamis okirat­okkal és személyi igazolvánnyal vá­sárolt tőlük árut, amit sem banki át­utalással, sem hitelkártyával nem fi­zetett ki. Magánnyomozónknak két héten belül sikerült felgöngyölíteni az ügyet, a kár megtérült, őt pedig negyedmillió forint munkadíjat ka­pott. ,A legrázósabb ügyekhez nem is a lábunkra és a szimatunkra, ha­nem az agyunkra van szükség. Ára­inkat a megbízás jellegéhez szab­juk, óradíjunk általában ezerötszáz forint. Persze a körülmények és a korszerű munkaeszközök igénybe­vétele is befolyásolja a munkadíjat” - mondja az iroda vezetője, majd arról is beszámol, hogy a magyar magánnyomozóknál nem divat a fegyverviselés. A legtöbbjüknek nincs is fegyvere, holott azelőtt a rendőrségen dolgoztak (legalábbis jónéhányuk), így lehetne fegyvervi­selési engedélyük. A rendőrhatósági engedélyt szigo­rú szabályok szerint adják meg. A magyarországi törvényeknek megfelelően 1995-től lehet ma­gánnyomozást folytatni, azelőtt ez kifejezetten tiltott tevékenység­nek számított. A tények egyértelműen igazolják: szükség van az effajta munkára. Ha a rendőrség szorosan együttmű­ködne velük, sokkal hatékonyabb lenne az igazságszolgáltatás és a rendvédelem. Talán a megoldatlan ügyekre is könnyebben derülne fény és egységesebben tudnánk fel­lépni a bűnözés ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom