Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-25 / 71. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 25. Amerikai tudósok algaüzemű szuper-energiaforrásra leltek 250 évvel ezelőtt halt meg Mikoviny Sámuel. A kartográfus a maga területén egész Európában úttörőnek számított. Növényekből hidrogén HÍRÖSSZEFOGLALÓ Bél Mátyás zseniális munkatársa (Somogyi Tibor felvétele) Amerikai kutatók felfedezték, hogy miként lehet hidrogéntermelésre ösztönözni egyes algaféléket. Mivel a jövő energiaforrása valószínűleg a hidrogén lesz (elvégre ez gyakorla­tilag kifogyhatatlan mennyiségben áll a rendelkezésünkre, miközben az előállítására eddig nem született igazán olcsó és hatékony eljárás), ezért a felfedezés rendkívüli fontos­ságú lehet. Az algák, mint minden fotoszintetizáló élőlény, fény hatá­sára melléktermékként oxigént bo­csátanak ki. Éjszaka viszont, mikor nem éri őket fény, kis mennyiség­ben hidrogént fejlesztenek - sajnos ez túlságosan kevés ahhoz, hogy ér­demben is használni lehessen, mert sötétben az algák anyagcseréje is le­lassul. A hidrogén-kibocsátás korlá­tozásában egy bizonyos enzim, az ún. hidrogenáz a ludas: ez a vegyü- let az, amely oxigén jelenlétében le- álh'ija az algák hidrogéntermelését. Hogy kikerüljék a hidrogenáz korlá­tozó tevékenységét, Tasios Melis (University of California, Berkeley) HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az ezüstbányákban élő baktériu­mok búcsút mondhatnak szabadsá­guknak, és laboratóriumi körülmé­nyek között kell majd ezüstöt előál­lítaniuk. Svéd kutatók figyeltek fel arra, hogy a Pseudomonas stutzeri ezüstöt képes kivonni az ércből és Száz évvel ezelőtt, 1900. március 19-én született Párizsban Frédéric Joliot-Curie, Nobel-díjas francia atomfizikus. 1923-ban a párizsi Fi­zikai és Kémiai Műszaki Főiskolán mérnöki diplomát szerzett. 1925- ben kezdett dolgozni a Marie Curie Radiológiai Intézetban egy évvel ké­sőbb vette feleségül a Nobel-díjas Curie házaspár lányt, Irene Curie-t. A család iránti tiszteletből vette fel Frédéric Joliot a Curie nevet. A há­zasságból egy fiú és egy lány szüle­tett, mindketten tudósok lettek. Ütemes tapssal sikeres előadómű­vészeket köszöntünk. De megjele­nik a vastaps a politikai életben is. Vicsek Tamás fizikus akadémikus részvételével egy nemzetközi ku­tatócsoport a statisztikus fizika módszereivel vizsgálta emberi cso­portok viselkedését. Mi a vastaps? Hogyan alakul ki? Rendszertele­nül, egyénileg kezdenek tapsolni az emberek. S egyszer csak szerve­ződni kezd a közönség és szink­ronban, egy ütemben csattannak a tenyerek. Vicsek Tamás és szerző­társai magyar és román színházi meg opera-előadásokon a meny- nyezeten elhelyezett mikrofonok­kal rögzítették a tapsok zaját, és mérték a közönség egyes tagjainak tetszési reakcióit. A tudományo­san megfigyelt személyek nem tudták, hogy egy kísérlet résztve­vői. Kirobbanó siker esetén né­hány másodperces „összevissza”, véletlenszerű tapsolás után szink- ronizálódik a tetszésnyilvánítás. De egy idő után mérséklődik az át­lagos hangintenzitás a teremben, holott a hallgatóságnak önkénte­len szándéka, hogy minél zajosab­ban kimutassa tetszését. Az ellent­mondás oka, hogy az ütemes taps időszakában a tenyér összeverődé­és kollégái ún. táplálkozási stressz­nek tették ki a Chlamydomonas reinhardtii nevű algafaj egy szapo­rulatát. A módszer lényege, hogy felhizlalják, azaz hagyják normál körülmények között gyarapodni az algákat, majd hirtelen megvonják tőlük a ként, amely kulcsfontosságú az algák fotoszintézisében. Mivel ezután az algák nem képesek foto­szintetizálni, egy alternatív energia­nyerő folyamat indul be szerveze­tükben, és ennek eredményekép­pen nagy mennyiségű hidrogéngázt bocsátanak ki a napfény hatására. A stresszt azonban csak pár napig bír­ják ki, majd elpusztulnak. Ezt elke­rülendő a kutatók egyfajta váltott műszakot alakítottak ki, hogy a nagy megterhelés után az algák ké­pesek legyenek regenerálódni, ha pedig ez megtörtént, ismét hidro­géntermelésre kényszerítik őket. A technika finomítása még várat ma­gára, a cél pedig az, hogy olcsó üzemanyagot állítsanak elő a jövő hidrogéncellái, illetve azok nagyobb testvérei, a hidrogénerőművek szá­mára. (San Francisco Chronicle) mintegy 200 nanométer átmérőjű részecskék formájában elraktározza azokat. A kristályok, amelyek szín­tiszta ezüstből állnak, feltehetőleg különleges optikai tulajdonságok­kal búnak. A svéd kutatások arra irányulnak, hogy vékony fémbevo­natok készítéséhez felhasználhatók- eezekagömböcskék. (N. Scientist) Frédéric tudományos pályáján a legnagyobb sikert feleségével e- gyütt érte el. 1934-ben az alumíni­um alfarészecskékkel való bombá­zásakor felfedezték a mesterséges radioaktivitást. 1935-ben kémiai Nobel-díjat kaptak az „új elemek előállításának radioaktív kémiájá­ban végzett munkájukért”. Ugyan­abban az évben a Sorbonne profesz- szorává nevezték ki, 1944-ben pe­dig a francia Akadémia tagjai közé választották. A második világhábo­rú idején részt vett a francia ellenál­lásban, a hidegháborús években pe­dig a békemozgalomban. sek periódusa megduplázódik. Te­hát az átlagolt hangerősség csök­ken. Kialakul az ünneplők tudat alatti konfliktusa, gyorsul az ütem, de a szinkronitás szétesik. Csak­hogy fizikailag lehetetlen sokáig kitartani a szapora tenyércsapko­dást. Az ütemes taps fokozatosan rendszertelenné válik, tehát hul­lámzó folyamat jön létre. „Úgy tet­szik, a hallgatóságban ellentmon­dásos vágy ébred: növelik az átla­gos hangerőt és fenntartják az üte­mességet, ami előidézi a szinkro- nitások megjelenésének és eltűné­sének sorozatát” - magyarázzák a szerzők. A kétféle tapsot külön-kü- lön elemezték. Hasonló szinkro- nizációs jelenségek természeti je­lenségként is előfordulnak - az osz­cilláló kémiai reakcióktól kezdve a kabócák énekéig. A periódusnöve­lési feltételt is felismerték a gyakor­latban azok, akik a „nagy vezérek” tiszteletére szervezett ütemes tap­sok kialakítását vezényelték. „Ez talán megmagyarázza, hogy Euró­pa keleti részének kisebb és kultu­rális szempontból homogénebb kö­zösségeiben miért mindennapos a szinkronizált tapsolás, míg Európa nyugati részében és Eszak-Ameri- kában csak elvétve él vele a hallga­tóság” - jutott el a következtetés­hez a Nature. (MH) Holnap lesz 250 éve, hogy meghalt Mikoviny Sámuel, a felvidék egyik legnagyobb térképésze. Mikoviny nem­csak térképeket rajzolt, ha­nem elkészítette számos vá­ros és vár látképét, amelyek közül többet Bél Mátyás ugyancsak publikált. LACZA TIHAMÉR Amikor Bél Mátyás, a XVIII. század műiden kétséget kizáróan legjelen­tősebb magyar tudósa elhatározta, hogy vármegyénként bemutalja Magyarország lakóit, természeti vi­szonyait, földrajzi látványosságait és érdekességeit, valamint történel­mét, nagyívű vállalkozásához tanít­ványai és tudós honfitársai között keresett munkatársakat. Ez nem volt éppen könnyű feladat, de oly­kor a véletlen is a segítségére sie­tett. Az 1720-as évek derekán, ami­kor a Notitia tervezetét felvázolta, felbukkant Pozsonyban egy 25 éves fiatalember, aki néhány évvel ko­rábban fejezte be mérnöki és térké­pészeti tanulmányait a németorszá­gi Jénában. Bél Mátyás persze való­színűleg ismerte őt már korábban is, hiszen sok jel mutat arra, hogy az 1710-es években diákja volt besz­tercebányai evangélikus líceum­ban. A bizonytalanság abból fakad, hogy a tudománytörténészek még mindig nem tisztázták, mikor is lát­ta meg a napvilágot ez a férfi. Mikoviny Sámuel, mert hiszen róla van szó, a legtöbb lexikon szerin va­lamikor 1700-ban, a felvidéki Ábelfalván született. De felbukkan­tak olyan vélemények is, hogy erre az eseményre 14 évvel korábban, 1686-ban került sor. Ez viszont ki­zárná azt, hogy Mikoviny Bél Má­tyás növendéke lett volna. Mivel gyermekkoráról jóformán semmi­féle megbízható adattal nem ren­delkezünk, az is csak feltevés, hogy szülőfalujában és Losoncon járt elemi iskolába. Ami viszont tény, hogy 1719-ben Nümbergben volt és ott kitanulta a rézmetszést. Egye­Mikoviny Sámuel meg­újította a kartográfiát és úttörőnek számított. térni tanulmányait is a Nürnberg melletti Altdorfban kezdte és első fennmaradt munkája, egy rézmet­szet is ezt a várost ábrázolja. Meg­rajzolta a város és környéke térkép­ét is, ezt egy nürnbergi kiadó egy 24 oldalas kísérő szöveggel megjelen­tette. Mikoviny Sámuelt 1725-ben kinevezték Pozsony vármegye geo­détájává, így került a történelmi Magyarország akkori fővárosába. Elsősorban a folyószabályozás és a partszakaszok megerősítése volt a feladata. E munkálatok irányítása közben elkészítette az érintett fo­lyamszakaszok térképét is. Gyak­ran hívták a szomszéd vármegyék­be is, elvégre a folyók nem a földraj­zi és a közigazgatási határokhoz VG-ÖSSZEFOGLALÓ A jövő légi csatáit egyre inkább ro­botok vezette repülőgépek vívják majd, így ugyanis nem kockáztat­ják fölöslegesen a pilóták életét, és (talán) megkímélik a légierő pénz­tárcáját is. Kérdés azonban, meny­nyire lesz kézben tartható ezen gé­pek irányítása. Vajon nem éppen azt támadják majd a robotok, aki felküldte őket? A katonai gépek pi­lótái úgy tűnnek majd el, ahogyan a légierők helyettük robotok hasz­nálatára állnak át - közölte a brit BAE Systems Plc. harci repülőgépe­ket gyártó társaság igazgatója. Charles Masefield szerint lehetsé­igazodnak. Dolgozott Komárom környékén is, és az elsők között hív­ta fel a figyelmet Brigetio római ko­ri erődítmény romjaúa a mai Szőny közelében. 1727-ben gróf Ester­házy József megbízásából elkészí­tette a T atai-tó környékének vízren­dezési tervét. A következő évben a bécsi hadmérnöki akadémia igaz­gatójának és az udvari csillagvizs­gáló vezetőjének, Marinoninak a felkérésére részt vett a Lajta folyó térképezésében. Mikoviny már ek­kor felismerte, milyen fontos az, hogy az országról pontos, megbíz­ható térképek készüljenek, ezért szinte kapóra jött számára Bél Má­tyás vállalkozása, amelyhez ő szállí­totta a térképeket. Ezt bizonyára önszántából is megtette volna, de a bécsi udvar hivatalosan is megbízta vele. A két kiváló férfi kapcsolata az évek során barátivá vált, s együtt­működésüknek köszönhetően szü­lettek meg a korabeli Magyarorszá­got ábrázoló legkiválóbb térképek. Mivel Bél Mátyás nagy monográfiá­jában végül a vármegyék szerinti felosztás mellett döntött, Mikoviny ezekről a közigazgatási egységekről készített térképeket 1:160 000 mé­retarányban. A 49 mappából 11 megjelent a Notitia 4 kötetében, to­vábbi 12 a kéziratos hagyatékból került elő, a többi, sajnos, elveszett. Mikoviny nemcsak térképeket raj­zolt, hanem elkészítette számos vá­ros és vár látképét, amelyek közül többet Bél Mátyás ugyancsak publi­kált. De ha már belevágott ebbe a nagy munkába, szükségét érezte, hogy lefektesse a térképkészítés el­vi alapjait is. Erről a következőket úja egyik Bélhez intézett levelében: „Elhatározásomat megerősítette a geográfusok felfoghatadan restsé­ge és tudadansága, mely által egy­részt idegen országokat, másrészt ezt a mindkettőnk számára oly drá­ga hazát eltorzították. Mindeneset­re az égnek és a Napnak állásaival annyúa ellentmondó térképeket adtak ki, hogy ha itt-ott valami is­mert helységnév nem fordulna ben­nük elő, könnyen azt hihetné az ember, hogy más-más Nap alatt le­vő vidékről van szó.” A továbbiak­ban kifejti, milyen elvek alapján kell a térképeket készíteni. A leg­fontosabbak a csillagászati és geo­metriai szempontok, majd pedig a mágneses és a hidrográfiai méré­sek. A kor színvonalán álló csillagá­szati műszereket (kvadránst, táv­csöveket, másodperces fokbeosztá­sú limbust stb.) használt asztronó­miai méréseihez. Az ország külön­böző pontjain végzett helymegha­tározásokat, ezek egy részét (Po­zsony, Besztercebánya, Nagyká­roly, Jászberény, Buda, Bátorkeszi stb.) meg is jelentette. Tisztában volt a mágneses deklináció lénye­gével, s a folyók irányát a csónak ol­dalára helyezett tájoló segítségével állapította meg. A magyarországi helymeghatározások alapjául kije­lölte a pozsonyi kezdő meridiánt, amely a pozsonyi vár északkeleti tornyán haladt át. Az ország külön­böző helyein egymással összefüggő háromszögelési pontokat jelölt ki. ges, hogy az ember vezette harci repülőket „lakatlan” gépek (UCAV) váltják majd fel. A francia Dassault Aviation repülőgépgyártó Rafale típusú gépének legújabb változatá­nál már vizsgálja a robotpilóta al­kalmazásának lehetőségét. Serge Dassault vezérigazgató elmondta, hogy bizonyos feladatokat emberi irányítás nélküli gépekkel szeret­nének ellátni, például az ellenséges légitámadás elhárítását, a fegyver­zetfelderítést vagy a támadásokat, mondjuk a csatahajók ellen. Az amerikai Lockheed Martin Corp. il­letékese viszont óvatosabban fo­galmazott abból a tekintetben, hogy mely területeken vethetők be harci robotok. Dain Hancock, a cég repülési egységének igazgatója szerint ezek később inkább a kato­nai repülés összetevőivé, mint önálló részeivé válnak. Az ausztrál légierő parancsnoka, Erről McCor­mack tábornagy viszont már abban bízik, hogy az UCAV-ok segíthet­nek országa F-lll-esekből álló bombázóflottájának lecserélésé­ben. A kihívást a robotpüóták el­lenőrzésében, irányításában látja, különösen abból a szempontból, hogy a gép végül is melyik oldalon hajtja végre a támadást. A mérnö­kök majd nagy távolságból, a föld­ről utasíthatják a műveletekre a gé­peket - mint egy számítógépes já­matikai problémában, ezekről több értekezést is publikált. 1744-ben Mária Terézia - aki örökösödési há­borúba keveredett Nagy Frigyes po­rosz uralkodóval - hadmérnöki te­endőkkel bízta meg a Mikoviny Sá­muelt. A határ menti hágók és szo­rosok védőrendszerének a megerő­sítését kapta feladatul. A császámő 1748-ban új megbízatást adott ne­ki. Előbb Komárom környékén irá­nyította a lecsapolási munkákat, majd részt vett a budai várpalota újjáépítési terveinek az elkészítésé­ben. 1750 koratavaszán a trencséni magisztrátus felkérésére Miko- vinyt kirendelték a Vág középső szakaszán elvégzendő árvízvédel­mi és folyószabályozási munkák irányítására. A nyirkos hidegben meghűlt és 1750. március 26-án meghalt. Ha röviden akarnánk jel­lemezni munkásságát és jelentősé­gét, akkor minden túlzás nélkül ezt mondhatnánk róla: Bél Mátyás zse­niális munkatársa volt, aki megújí­totta a kartográfiát és nemcsak ha­zájában, hanem egész Európában úttörőnek számított. Mikoviny Sá­muel Pozsonyban és Nagyszombat­ban jelentős kartográfusi iskolát hozott létre, nevesebb tanítványai közül Fritsch Andrást, Kovács Já­nost, Zeller Sebestyént és Ziepser Mátyást említhetjük, de két fia - Károly és Tamás - is foglalkozott kartográfiával. tékban -, de egyes szakértők sze­rint biztonságosabb lenne, ha in­kább robotok emberi támogatója­ként dolgoznának, ahogyan azt a Dassault-nál is tervezik. Már sok társaság fejleszt nagy tudású légi- csata-robotot, de még egyikük sem épített ilyet. Ezeknek az emberélet megkímélésén túl az is előnye, hogy a pilótafülke nélküli gépek ki­sebb súlyúak, így messzebbre is re­pülhetnek, megbízhatóbban irá­nyíthatók, és sokkal könnyebben tervezhetők a radar számára „lát­hatatlannak”. Megtakarítható a pi­lóta kiképzésének költsége is, va­gyis a robotok használata sokkal ol­csóbbnak ígérkezik. A Pseudomonas stutzeri búcsút mondhat szabadságának Ezüsttermelő baktérium Száz éve született Frédéric Joliot-Curie atomfizikus A radioaktivitás úttörője MTI-HÍR Tüzetesen vizsgálják az ütemes vastaps természetét Mi jobban tapsolunk HÍRÖSSZEFOGLALÓ A pilótafülke nélküli gépek kisebb súlyúak, így messzebbre is repülhetnek, megbízhatóbban irányíthatók A robot harci vadászgépeké lesz a jövő? Mikoviny Sámuel szobra Pozsonyban Ezeket főleg különböző kiemelke­déseken és magaslatokon - hegyte­tőkön, templomok vagy kastélyok tornyain stb. - helyezte el. Mikoviny szóban forgó értekezése a Notitia első kötetében olvasható. Vármegyetérképei egyébként sok­szor több részletet tartalmaznak, mint amennyiről Bél szövegében szó esik. Mikoviny Sámuelt 1735- ben kinevezték az újonnan létesí­tett Selmecbányái felső fokú bánya- tisztképző intézmény első tanárá­vá. Tulajdonképpen Mikoviny volt az alapítója ennek az iskolának, amely a későbbiekben fontos szere­pet játszott a magyarországi mér­nökképzésben. A maga nemében ez a főiskola akkor egyedülálló volt Európában. Mikoviny nemcsak ta­nított Selmecbányán, hanem gya­korlati feladatokkal is megbízták itt. Mesterséges víztárolókat alakí­tott ki, ahonnan a bányaművelésnél alkalmazott gépek meghajtásához szükséges vizet nyerték. A sokolda­lú Mikoviny úgy látszik, a bányá­szati berendezésekhez is értett, mert fennmaradt néhány vázlata, amely a szivattyúk rekonstruálásá­nak módját szemlélteti. A Selmec­bányái bányatisztképzőben (amely később, 1770-ben Akadémiává avanzsált) Mikoviny elméleti és gyakorlati tárgyakat egyaránt okta­tott. Arra is futotta idejéből, hogy elmélyedjen néhány érdekes mate-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom