Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-09 / 32. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 9. Kultúra pp Tévésorozatot írni nem is olyan nehéz. A szappanoperák készítésének aranyszabályai, avagy hogyan szögezzük a nézők millióit a képernyők elé Samantha, Rosalinda, Luz Maria és a többiek Uralják a képernyőt (Zeman Ákos kollázsa) Rájöttem, hogy tévésorozatot írni nem is olyan nagy ördöngösség. Ha az ember megfigyeli és összehasonlítja őket, észrevehet egy-két hasoló dolgot (ez persze nem egyszerű, nagyon-na- gyon oda kell figyelni), és mindjárt azt hiheti, hogy ezeket mind egy kaptafára gyártották. TÓTH KÁROLY Ez egyáltalán nem igaz! Ha elvétve fel is lehet fedezni valami hasonlóságot, az tisztán csak a véletlen műve. A MÉLTÁN VILÁGHÍRŰ SZERZŐK természetesen nem árulják el műhelytitkaikat, hogy mivel lehet a nézők millióit nap mint nap odaszögezni a tévéképernyők elé, de én ennek ellenére megpróbáltam egy-két részbe belekukkantva kiszűrni az ESZMEI MONDANIVALÓT. Ez sajnos nem sikerült, ám annak reményében, hogy tévelyeg valahol egy témát kereső bestselleríró, aki hasonló MŰVET képes lenne megalkotni, megfigyeléseimet szívesen közreadom. Ha a leendő szerző betartja az alábbi, kvázi tíz- parancsolatot, a siker nem maradhat el. 1. Az első és legfontosabb alapszabály: tekintsd a nézőt abszlút hülyének, akivel a legvalószínűtlenebb baromságot is meg lehet etetni. Ebből kiindulva már viszonylag egyszerű a dolgod, mert írhatsz akármit, a néző várni fogja a folytatást annak a reményében, hogy az ésszerűtlenségeket már úgysem lehet tovább fokozni. Te viszont bebizonyítod nekik, hogy márpedig lehet. 2. A sorozatot az elején kb. 100-150 részre tervezd! Ha a cselekmény forgatagában annyira összekuszálódik annak a két-há- rom főhősnek a sorsa, akiket figyelemmel kísérünk, hogy egy picikét elhúzódik a dolog (olyan 200-250 részre), az nem olyan nagy baj, tekintettel például a szerzői jogdíjakra. A lényeg az, hogy egy hároméves gyerek számára hihető és „életszagú” legyen a történet. Az eddigi bemutatott példákból láthatjuk, hogy a történet mindig hihető és a realitást tükrözi. 3. A főszereplők közül mondjuk kettőnek, de minimum egynek feltételnül legyen emlékezetkiesése. Ez a történet szempontjából nagyon fontos, mert a sorozat közepe felé járva akár ötven résszel is meghosszabbítható a „mű”. A nézők ezt a fordulatot szerencsére nagyon hihetőnek tartják, mert mint minden normális családban, az övékben is van egy-két egyébként egészséges fiatal, aki amnéziában szenved, és keresi a múltját. 4. A családi kapcsolatok minden esetben legyenek a lehető leghomályosabbak. Az az igazán nyerő, ha a sorozat egyetlen szereplője sincs tisztában azzal, hogy ki kinek a gyereke, szülője vagy házastársa. Ezeknek az édes kis részletkérdéseknek a tisztázása közben újra eltelhet 30-40 rész. Az sem baj, ha a sorozat végére nem tisztázódik minden, sőt még a szerző előtt is kétséges lehet egy-két szereplő személyazonossága, de ezekre legfeljebb majd lehet egy új sorozatot építeni. 5. A pozitív szereplők legyenek nagyon pozitívak, majdhogynem tökéletes példányai az emberi fajnak. Az általános negatív emberi tulajdonságok még csak nyomokban sem fordulhatnak elő az ő természetükben hacsak a jóhiszeműséget, a naivságot nem tekintjük negatív vonásnak, mivel a negatív szereplők minden gálád ármánykodásának és legátlátszóbb trükk- jeinek is kivétel nélkül be kell, hogy dőljenek. 6. A negatív szereplők legyenek a lehető legnegatívabbak. Nem kell feltétlenül rondának lenniük, viszont kapásból nyilvánvalónak kell lennie, hogy ki az alattomos kígyó. Soha ne támadjanak szemtől szembe, csakis a háttérben kavarhatnak - ettől még undorítóbbak lesznek -, és csak az utolsó részben lepleződhetnek le, hiszen a néző erre vár az első résztől kezdve, és a leleplezés után elveszítené az érdeklődését. 7. A szereplők foglalkozásukra nézve nem csinálnak semmit, éppen elég dolguk van a szerelemmel, gyűlölettel, ármánykodással vagy a saját múltjuk keresésével - másra már nemigen marad idejük. Mindenesetre jómódúak, és ez a nézőre motiváló hatással van, mert ő is szeretne szép helyen, szép lakásban és jómódban élni, és a múltja keresésével, esetleg ármánykodással tölteni nyugdíj előtti éveit. 8. Az egész „történetet” át kell hogy itassa a szenvedély. Enélkül az egész nem ér semmit. A pozitív szereplők szeressenek szenvedélyesen (szegények, ők gyűlölni úgysem tudnának), a negatív szereplők gyűlöljenek szenvedéllyel, a többi pedig mindegy, hogy mit csinál, csak szenvedéllyel csinálja. Ha mondjuk egy házaspár megbeszéli, hogy mi legyen vacsorára, tegyék ezt is szenvedéllyel, mert a néző meg kell hogy kapja azt, amiért fizet. Az egész „történetet” át kell hogy itassa a szenvedély. 9. Egy kisgyerekkel nagyon jól lehet lavírozni a túlfűtött érzelmek között. A gyereket mindenki magának akarja - néha még a saját anyja is, habár ő nem tudja, hogy az ő gyereke -, ezért aztán hányódik szegény ide-oda-amoda. Néha még el is veszhet, de sebaj, majd megkerül. Természetesen a gyerek sem tudhatja, hogy kik a szülei. Egy kisgyerek sorsa mindig megindítja a nézőt, ezért ezt a ziccert nem szabad kihagyni. 10. Ha az eddig leírt szempontokat betartod, akkor teljesen lényegtelen, hogy van-e az egésznek cselekménye (ennyi szenvedély meg miegymás között a néző észre sem veszi, ha nincs), de ha fontosnak tartod, még azt is írhatsz hozzá. Valami ilyesmit: Két fiatal egymásba szeret és összeházasodnak. Gyerekük születik, de az események szerencsétlen összjátéka folytán elszakadnak egymástól. Némi hányattatás után újból egymásra találnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A szerző kassai vállalkozó Még egy tangót - egy sikeres bemutató, amelyen a szerző legszebb melódiái csendültek fel kiváló hazai énekesek előadásában Operafesztivál 2001-ben Zahovay Ernő szerzői estje szülővárosában HIMMLER GYÖRGY Párkány. Nyolcvanhetedik születésnapja alkalmából a felújított párkányi művelődési házban hangzottak fel nagy sikerrel Zahovay Ernő melódiái. A szerzői estre - amely nem az első ilyen rendezvény volt Párkányban - eljöttek mindazok, akik életének része volt, illetve része a tangók, keringők, sanzonok, operettek világa, s akik valaha osztoztak azokban az örömökben és bánatban, amelyek a szerző melódiáiból kicsengnek, de azok is, akik csak most fedezték fel ezt a zenei világot. Az egész estét betöltő műsor válogatás volt Zahovay Ernő legszebb szerzeményeiből, átfogva azt az 1939-től 1993- ig tartó korszakot, amelyben a szerző alkotói tehetsége kiteljesedett. Az első tangók korában, majd az ötvenes évek álmodozásaiban, később a hetvenes évek blues-os korszakában, s végül - élete alkonyán - barátja, Dénes György verseiben találta meg azt a motiváló erőt, amely szerzeményeire hatott. A Párkány és Vidéke Kulturális Társulás és a Csemadok párkányi helyi szervezete által rendezett restre a szerző lánya, Zahovay Ági jóvoltából állt össze kiváló pozsonyi muzsikusokból az a formáció, amely Zahovay Zenekar néven szándékozik ezt a műfajt népszerűsíteni. A műsort ugyanis a közeljövőben remélhetőleg Dél-Szlová- kia több városában is láthatja majd a közönség. A zenei összeállítás vonzását növeli, hogy olyan kiváló énekesek tolmácsolják a dalokat, mint Kvassay Zsuzsa és Németh Imre, valamint Bárdos Ágnes, aki egyben a műsorvezető szerepét is ellátja, de egy-egy fellépés erejéig remélhetőleg Hernádi Judit is hallható lesz a műsorban. A párkányi rendezvényen szerepelt még a helyi Stilla Pectus vegyeskar is. A műsort táncbetétek és korabeli fényképek vetítése tette még érzékletesebbé. A zenei anyag CD-n és kazettán is megjelent a Szlovák Rádió gondozásában. Keresztelője a múlt év júniusában volt a pozsonyi Magyar Intézetben. Negyven év a zongora mellett című visszaemlékezésében, amely nyomtatásban is megjelent, egy helyütt így emlékezik Zahovay Ernő: „Ha behunyt szemmel beletekintek képzeletem emlékkönyvébe, ha kimondom, vagy azt hallom, hogy Párkány, akkor megjelenik előttem a Községi Nagyvendéglő, a keramitkövekkel kirakott Fő utca, két szélén a macskakövekkel. Képzeletemben megjelenik Barics Gyuri, a községi kisbíró, aki egyebek között kihirdeti, hogy milyen zenei események lesznek Párkányban, hogy az Uránius moziban milyen filmet vetítenek, és hogy vasárnap délelőtt 11 órakor a nagy katonai rezesbanda koncertezik a Községi Nagyvendéglő előtt...”. Ezek voltak hát a díszletei a párkányi zeneszerző és muzsikus pályakezdésének. Egy békebeli hangulatot árasztó kisváros a Duna partján, amelyben pezsgő kulturális és közösségi élet folyt, annak minden nélkülözhetetlen szereplőjével: tomaegylet, katolikus legényegylet, tűzoltó egyesület, színjátszó egyesületek, a korabeli társasélet közösségének rendezvényei, összejövetelei tették hangulatossá és megismételhetetlenné a húszas-harmincas évek kisvárosi életét, eleven kapcsolatot tartva természetesen mindazzal, ami a Duna túloldalán és az azon túli világban pulzált. Ebben a közegben öltött testet az az életérzés, amely Zahovay Ernő zenéjéből árad felénk. Ez a közeg volt az ihletője ennek a nagyszerű muzsikának. A megannyi dallam, amely megidézi e kor hangulatát, visszahozza a régi szép élmények ízét. Zahovay Ernőt, a zeneszerzőt ez a vüág szülte, és ő meghallotta ennek a világnak akkordjait. „Erei bácsi” - ahogy őt a párkányiak ismerték - a harmincas évektől kezdve ott volt minden zenés színielőadás, koncert és egyéb zenei Bárdos Ágnes, az est háziasszonya az Egy asszony várja a fiát című sanzont adta elő rendezvény bölcsőjénél Párkányban, és persze folyamatosan ott muzsikált a kávéházi zenekarokban, amelyek nemcsak otthon, hanem országszerte is elismertek és közkedveltek voltak. Számtalan szerzői estjének zsúfolt nézőtere - akárcsak a mostani párkányi is - bizonyítja, hogy zenéje közkedvelt és elevenen ható műfajt képvisel. Zenei munkásságát számtalan rangos magyar és szlovák elismerés és díj dicséri. Több mint 500 táncdalt, félszáz dalszöveget és öt operettet írt. Ezek jelentős részét a Szlovák Rádió is rögzítette. Hogy mit jelent Zahovay Ernő életműve Párkány számára, azt a város által neki adományozott Pro Űrbe díj is jelzi, amit az elsők között vehetett át 1993-ban. A párkányi szerzői est néző- és hallgatóközönsége most ismét élőben hallhatta a csodálatos dallamokat. Fókuszban: Bartók, Verdi Miskolc. A 2001 nyarára tervezett első nemzetközi operafesztivál szervezését lebonyolító közhasznú társaság létrehozásáról márciusban dönt a városi közgyűlés. A rendezvény egyik fő kezdeményezője Müller Péter Sziámi, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője. A tavaly már közzé tett elképzelések szerint 2001 nyarán „Bartók + Verdi” címmel szeretnék megrendezni az első nagyszabású operafesztivált. A Kékszakállú herceg várának alkotója mellett Giuseppe Verdi „köré” szerveződne az eseménysorozat, mivel 2001-ben lesz Verdi halálának századik évfordulója. Az öt játszóhelyes miskolci teátrum a közép-kelet európai térség ez alkalomra meghívott legjobb produkcióin kívül unikális előadásokkal is szeretne kirukkolni a publikum előtt. Magyarország egyik legpatinásabb színházában működik egyébként a legfiatalabb operatagozat. A második évadjába lépett zenés „társulat” az idén Puccini Bohémélet című művével színesíti a műsorrendet, a bemutatót február 18-án tartják a nagyszínházban. A klasz- szikus opera ebben az évadban magyar nyelven szólal meg, jövőre már az eredeti nyelven is hallható lesz. Rodolphe-ként Nógrádi Gergely, illetőleg Kovácsházi István debütál a miskolci közönség előtt. Mimit felváltva énekli Frankó Tünde, Bakonyi Anikó és Pérchy Kornélia. Marcelként Busa Tamás és Egri László váltja egymást. A Bohémélet Kesselyák Gergely zeneigazgató vezényletével csendül fel. (MTI) Feriencík Ferkó, a.szerző unokája, Török Ferenc hegedűművésszel (Koller Péter felvételei)
