Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-22 / 43. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 22. Kultúra Száz éve született Luis Bunuel Oscar-díjas spanyol filmrendező, a modern filmművészet egyik kiemelkedő alakja A valósággá változtatott álom A vágy titokzatos tárgya. Carole Bouquet és Fernando Rey a film egyik jelenetében. (Archív felvételek) Száz éve, 1900. február 22-én született a spanyolországi Ca- landában Luis Bunuel Oscar- díjas spanyol filmrendező, a modem filmművészet egyik kiemelkedő alakja. MTI-PANORÁMA Apja, Leonardo Bunuel kalandos életet élt: 14 évesen Kubába ment, hogy harcoljon a spanyol-amerikai háborúban, majd ott maradt mint kereskedő. Spanyolországba csak házasságot komi tért haza 1914- ben. Hét gyermeke közül Luis volt a legidősebb, jezsuiták nevelték Zara- gozában. 17 évesen beiratkozott a madridi egyetemre, ahol elsősorban filozófiával és irodalommal foglalkozott. Itt ismerkedett meg Salvador Dalival és Garda Lorcával. 1920-ban megalakította az első spanyol filmklubot, s kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. 1924-ben Párizsba ment, mert a filmhez szeretett volna közel kerülni, s ezért a Jean Epstein vezette Filmművészeti Akadémiát látogatta, filmkritikusként tevékenykedett, s rendezőasz- szisztensként is dolgozott. Közben megismerkedett a szürrealista mozgalommal, barátságot kötött Louis Aragonnal és a dadaista Man Ray- jel. (A szürrealisták a szexuális elfojtásokkal és az álom jelentőségével Költőiség és az érzékenységből fakadó agresszivitás összefonódott munkáiban. foglalkozó ffeudi tanokkal egybehangzóan vallották az ember tudatalatti hangulatainak, érzéseinek, vágyainak fontosságát, ellenségüknek tartották a polgári társadalmat és a vallást. Műveik többsége a szabad, olykor önkényes képzettársítá- sos módszerrel készült.) 1928-ban Bunuel Dalival együtt elkészítette első filmjét, Az andalúziai kutyát, mely a filmművészet egyik legjelentősebb szürrealista alkotása. 1930-ban Franciaországban forgatta le Az aranykor című művét, melynek vetítésén a Hazafiak Ligája és a Zsidóellenes Liga tagjai botrányt okoztak, majd a jobboldali sajtó vezetett hadjáratot ellene, s végül több csonkítás után, a cenzúra teljes egészében betiltotta a filmet. 1932-ben megrázó dokumentum-rövidfilmet készített Spanyolország egyik isten háta mögötti és nyomorgó vidékéről, Föld kenyér nélkül címmel. ’33 és ’35 között Párizsban az amerikai Paramount vállalat számára dolgozott és szinkronmunkát végzett. 1935-ben a Warner Bros felkérésére Spanyolországba ment, hogy a vállalat filmjeinek szinkronját ellenőrizze. Spanyolországban producerként három közönségfilmet készített, hogy segítse a nemzeti filmipar kialakulását. 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörése után Párizsba küldték mint követségi attasét, innen 1938-ban ugyancsak diplomáciai küldetésként Hollywoodba ment, hogy ellenőrizze a Spanyolországról készített filmeket. Az Egyesült Államokban egy darabig vágóként dolgozott, rövid ideig bemondó volt a Warner Brosnál, majd New Yorkban a Museum of Modem munkatársa lett. Amikor kiderült, hogy ő rendezte az ateista Az aranykor című filmet, állítólag rákénysze- rítették, hogy mondjon fel. 1947-ben Mexikóban telepedett le feleségével és két fiával. Itt két kasszasikemek szánt film után 1950-ben elkészítette első mexikói remekművét, a javitóintézetbe zárt és csavargó kamaszok életét bemutató Az elhagyottakat, amely nagy visszhangot váltott ki Európában. Karrierje ezután ismét felfelé ívelt. Filmjeiben egyre szabadabban alkalmazta az ún. „szabad”, asszociatív képsorokat, így saját érzékeny, blaszfémiával határos világa mind gyakrabban jelent meg alkotásaiban. Lassan minden filmjét a sajátos bunueli világlátás uralta: olyan álomvilágot mutat, amelyben furcsa és váratlan dolgok történnek. Költőiség és az érzékenységből fakadó agresszivitás összefonódott munkáiban. Mexikói korszakának egyik leggazdagabb és legrejtélyesebb filmje az 1958-as Nazarin, melyben egy kitagadott pap vándorol végig a szenvedés stációin. 1960-ban Bunuel visszatérhetett Spanyolországba, ahol leforgatta a Viridianát, melyet a spanyol hatóságok egyházellenesnek találtak, s igyekeztek lehetetlenné tenni bemutatását. Mégis sikerült kicsempészni a cannes-i filmfesztiválra, ahol nagydíjat kapott. 1962-ben készült el újabb jelentős mexikói alkotása,Az öldöklő angyal, melyben egy nagypolgári társaság a fényes vacsora után rejtélyes okokból képtelen elhagyni a termet: szembesülniük kell önmaguk titkolt valójával. Az 1964-es Egy szobalány naplója volt a legnyfltabban politizáló filmje: ebben egy francia dekadens arisztokrata család századfordulós történetét aktualizálva a kibontakozó fasizmus metaforáját adta a rendező. 1965-ös Oszlopos Simeon című rövidfilmje a remete megkísérlését mesélte el, az 1967-es A nap szépe pedig egy középosztálybeli asszony fantáziálásáról szól. 1970ben készítette el a Tristanát, mely sok tekintetben a Viridiana ikerdarabja: egy idős úr és fiatal unokahúgának kényszerre és megaláztatásra épülő kapcsolatáról, egy hamvába hullt érzelmi lázadásról szól. Három utolsó filmje - A burzsoázia diszkrét bája, A szabadság fantomja és A vágy titokzatos tárgya - Párizsban készült, s trilógiának tekinthető. Hősei nagypolgárok, akikkel tragikomikus, abszurd és megmagyarázhatatlan események történnek. Bunuel kegyetlen humorral, hol hűvös, hol forró iróniával ábrázolta őket. E kései alkotásaiban is megtartotta korai műveinek sziporkázó fantáziáját és vadságát, de görcsös polgárellenessége árnyaltabbá vált. 1972-ben A burzsoázia diszkrét bája elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Bár több helyen is forgatott a világban, életének utolsó éveiben végleg Mexikóban rendezkedett be, itt állt a háza, cellaszerű szobájával a hatalmas könyvtár és a céllövő terem mellett. Állítólag céllövő szenvedélye miatt lett erősen nagyothalló, olyannyira, hogy filmjeit hallókészülékkel készítette és többnyire hang nélküli vetítésben nézte. 1983-ban megjelentette önéletírását Utolsó leheletem címmel, és még ugyanebben az évben, 1983. július huszonkilencedikén Mexikóvárosban meghalt. Az expresszionizmus egyik vezéregyénisége volt. Portréit a pszichoanalitikai módszer festői megfelelőjének tartják Húsz éve halt meg Oscar Kokoschka MTI-PANORÁMA Húsz éve, 1980. február 22-én halt meg a svájci Villeneuve-ben Oscar Kokoschka osztrák festő és író, az expresszionizmus egyik vezéregyénisége. Kokoschka 1886. március 1- jén született az ausztriai Pöchlam- ban. Tizennyolc éves korában a bécsi iparművészeti iskola ösztöndíjasa lett. Litográfiát és könyvkötészetet hallgatott, de inkább az emberábrázolás érdekelte. 1908-ban megismerkedett Adolf Loosszal. A neves építész felfigyelt festményeire és összehozta hasonló gondolkodású művészekkel, akik megrendeléseket szereztek neki. Ez időben főleg tájképeket festett. Ekkoriban írt drámái az expresszionista és szürrealista színművek előfutárai voltak, és szenvedélyes humanizmus fűtötte őket. A Gyilkos, az asszonyok reménysége című darab (Hindemith írt belőle operát) feltárta a modem élet erkölcsi válságát és az európai társadalom igazságtalanságait. Képi fantáziája írásaiban is megmutatkozik, elbeszéléseit erőteljes kifejezésmód és fantasztikus asszociációk jellemzik. Egy évig élt Berlinben, ahol megrendezték első kiállítását, majd 1911- ben visszatért Bécsbe. A Der Sturm galériában Kandinszkij, Paul Klee és Franz Marc műveivel együtt állította ki festményeit és rajzait, Sturm címmel expresszionista folyóiratot is alapítottak. Színdarabjai viszont botrányt kavartak, és elbocsátották tanári állásából. 1908-ban kezdett portrékat festeni, az arcra és a kezekre összpontosítva. Stílusa kezdetben rajzos, később arra törekedett, hogy a modellek jellemét színekkel fejezze ki. Eleinte természethű színeket használt, később egyre több színt alkalmazott, széles ecsetvonásokkal, erős, töredezett kontúrokkal dolgozott. Korai munkái Klimt és a szecesszió hatását mutatják, majd inkább a lelki tulajdonságok expresszív ábrázolása foglalkoztatja. Portréit a pszichoanalitikai módszer festői megfelelőjének tartják. Deformált vonású fejei, vastag festékréteggel alkotott kompozíciói éppúgy szorongást fejeznek ki, mint színművei. Alma Mahlerrel, a zeneszerző özvegyével 1911-ben ismerkedett meg, viharos viszonyuk három éven át tartott. Alma alakja több képén megjelenik. Grafikai sorozatokat is készített ez időben. 1914-ban Kokoschka bevonult az osztrák hadseregbe, 1916-ban súlyosan megsebesült. A drezdai kórházban három drámát írt. Az Orpheusz és Eurüdikéből Ernst Krenek német zeneszerző operát írt. A háború és bolsevik hatalomátvétel kiábrándította a forradalomból, s az 1920-ban írt Drezdai kiáltványában minden militáns politikát elítélt. A következő években képzőművészetet tanított a Drezdai Akadémián, és Európában, Észak-Affikában és a Közel-Keleten utazgatott. Ekkori tájképei jelentik pályája egyik csúcspontját. 1934-ben Prágába költözött, s megfestette Masaryk arcképét. A nácik 1937-ban Kokoschka műveit eltávolították a gyűjteményekből, mint az „elfajzott művészet” példáit. Ez évben ugyan Bécsben nagy gyűjteményes kiállítást rendeztek számára, ő azonban az 1938-as müncheni egyezmény után feleségével, Olda Palkovskával Londonba menekült. Itt nehéz anyagi helyzetében csak kevés nagy képet tudott festeni. Ezek az emberiség szenvedéseit fejezik ki, valamennyi háborús hatalmat vádolva. A háború után nagy bécsi kiállítását bemutatók sora követte Európában és az Egyesült Államokban. Újabb fontos tájképek mellett megfestette háromrészes Prométheusz-meny- nyezetfreskóját. 1953-ban Svájcba költözött, ahol a salzburgi nyári akadémia keretében A Látás Iskolája néven szemináriumot alapított. Thermopülai címmel újabb trilógiát festett. 1956-ban Magyarország megsegítése céljából készített plakátot egy anyáról és annak halott gyermekéről. 1964-ben írta meg kitűnő önéletrajzát, Életem címmel. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A 2000. évi közművelődési céltámogatásra a határon túli magyar közösségek számára A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya pályázatot hirdet határon túli magyar közösségek önszerveződést szolgáló művelődési tevékenységének támogatására. Pályázni az alábbi témákban lehet:- hagyományőrző rendezvények és képzések (népzene, néptánc)- helytörténeti feltáró és megőrző tevékenység- amatőr művészeti rendezvények és képzések (színjátszás, kóruséneklés, bábjátszás)- magyar vonatkozású helytörténeti gyűjtemények védelme és gyarapítása- népfőiskolái képzés- tudománynépszerűsítő és tudományos rendezvények- a magyar humán kultúrával (történelem, irodalom) kapcsolatos versenyek, vetélkedők- a magyar kultúra jeles évfordulóinak megünneplését célzó rendezvények, ünnepségek, emlékjelhagyások- a határon túli magyar egyházak közművelődési és gondozási tevékenysége,- magyarországi nagy bemutatkozó fórumok, fesztiválok több régió számára. A közművelődési tevékenységek jellegénél fogva a HTMKT a fenti feladatokon kívül az önszerveződés elvi alapján minden új, a helyi magyar közösséget építő, azt megerősítő tevékenységet támogathat. A támogatás elnyerésének módja és feltételei: A pályázó közösség, civil szervezet fogalmazza meg a tervezett tevékenység célját, határozza meg azokat a közösségeket és tevékenységeket, amelyeket a kért támogatás érint. Pályázni az erre rendszeresített űrlapon lehet. Több pályázat is benyújtható. Pályázatonként egy űrlapot szükséges kitölteni. Űrlapot Szlovákiában a Csemadok országos irodájában (Nám. 1. Mája 10-12, 815 57 Bratislava, tel.: 07/529-211-47, 529-611-57) Fekete Mártától vagy Merva Tamástól lehet igényelni. Az igényléshez kérjük mellékeljenek felülbélyegzett és megcímzett válaszborítékot. Áz űrlaphoz és a felhívás szövegéhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának honlapján ( www.nkom.hu ) is hozzá lehet jutni. Felvilágosításért a pályázati felhívást kibocsátó szervhez is lehet fordulni: 1410 Budapest 7., Pf. 219, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya. Telefon: 312-2631. A nyertes pályázókkal a főosztály megállapodást köt, amelyben a támogatási és elszámolási feltételeket megfogalmazza. A megállapodás megkötése után kerül sor a támogatási összeg átutalására. A 2000. évi támogatás csak olyan szervezetnek ítélhető meg, amelyik az előző évi támogatással a megadott határidőig elszámolt. A pályázatot kiíró csak a nyertes pályázókat értesíti. A nyertes pályázatok listája megtekinthető 2000. május 1-jétől a minisztérium honlapján ( www.nkom.hu ) A pályázat beadási határideje: 2000. március 15. Elhunyt Friedensreich Hundertwasser osztrák festő Az egyenes ellensége MTI-JELENTÉS A széles körben ismert művészt szombaton, 71 éves korában érte a halál egy luxushajón, amelyen hazafelé tartott Új-Zélandból. Az 1928 végén született Hundertwasser halálát szívelégtelenség okozta. Kívánsága szerint új-zélan- di birtokán temetik el „a boldog halottak kertjében”. Az utóbbi években a festő főleg Új-Zélandon dolgozott. Hundertwasser rendkívül színes, gyakran fémesen csillogó képeit a spirálvonalak uralták, amelyeket az általa „az ördög szerszámának” nevezett egyenes vonallal állított szembe. Nonfiguratív alkotásaira főleg Gustav Klimt, az osztrák szecesszió mesterének dekoratív motívumai hatottak. A hatvanas-hetvenes években Hundertwasser - anyakönyvezett nevén Friedrich Stowasser - hap- peningeken vett részt. Építészeti műveivel az ökológiai mozgalom egyik élharcosává lett. Épületein világszerte feltűnést keltettek a hagyma alakú tornyok, a tetőkertek, a ferde ablakok és girbe-gurba korlátok. Bécsben idegenforgalmi látványosság a Hundertwasser-ház, valamint a művész által tervezett szemétégető torony. (CTK/EPA-felvétel) A mester és „mesevárosa' Oscar Kokoschka: Játszó gyerekek (1919). A duisburgi Kunstmuseum tulajdona (Reprofotó)
