Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-11-24 / 47. szám

Sport - Hirdetés 1999. november 24 Arcok az élvonalból: Dudás Lajos ipolysági kumitéző szlovákiai karatebajnok Szülővárosába húzta a szíve Továbbpasszoljuk J. Mészáros Karoly Dudás Lajos sportolói története nem úgy kezdődött, mint szá­mos egykori kisfiúé, akit a szülei elvittek valamelyik sportegyesü­let utánpótlás-toborzójára. Az ipolysági fiatalember, aki febru­ártól súlycsoportja kumitéző szlovákiai bajnoka, másképpen ismerkedett meg a karatéval. Erről és kedvenc sportágáról faggattam. Hogyan kerültél az ipolysági karateklubba? Tetszettek nekem az olyan fil­mek, amelyekben rugdostak, ütöttek. Először csak próbáltam utánozni a látottakat, egyedül gyakoroltam, legtöbbször ott­hon. Egyszer a város fölötti Kál­vária-hegyen tornáztam, amikor megszólított egy fiú, hogy nem akarnék-e beiratkozni az ipoly­sági karateklubba. Tizenöt éves koromban, szeptemberben kezdtem a többiekkel. Vagyis az fel sem merült benned, hogy futballozzál, mint a legtöbb srác teszi? Tetszeni tetszik, még futni is bír­tam, de mégsem imádom. Min­denki azt űzi, engem igazából nem vonz (ott). A karate viszont nagyon magával ragadott. Mivel? A különlegességével. Nagyobb fi­zikai leterhelést jelent, mint a foci. Egyszóval: sokoldalúan mozgás- fejlesztő. Amikor már a küzdel­met, azaz a kumitét is elkezdtük, végleg eldőlt, hogy maradok. Egy Név: Dudás Lajos. Született: 1978. május 14- én, Ipolyságon. Testi adottságai: 181 cm/80 kg­Családi állapota: nőtlen. Sportága: a karate küzdő­sportja, a kumite. Karateminősítése: 1 dános versenyző. Súlycsoportja: 80 kg. év felkészülés után már csak a karate jobb, izgalmasabb részei­vel ismerkedtünk. Nem vette el a kedvedet, hogy nem rögtön a rúgásokkal kezelté­tek? Megértettem, amit az edző mon­dott. Az iskolában is először a betű­ket kell megtanulni, aztán lehet csak szavakat és mondatokat írni. Elég volt ennyi magyarázat. Mikor és hogyan jöttél rá, hogy többre is képes vagy, mint a ver­senyzőtársaid? Szívből csinálom. Aki csak azért jön edzésre, hogy valahogy eltel­jen az ideje, nem viheti sokra. Ugyanazokat a leckéket kaptam, mint a velem készülők, még azt sem mondhatom, hogy tehetsé­gesebb voltam. Szerintem csak hozzáállás kérdése az egész. Aki jobban viszonyul sportágához, az eredményesebb. Engem ez emelt a többiek fölé. Persze ala­posan meggürcöltem a sikerért, azt nem tagadom. Mi tetszett meg neked a ku- mitéban? Maga a küzdelem. A formagya­korlatok, azaz a kata egyszerűen nem vonz. Az övvizsgákra ugyan ebből is készülök, de igazából a kumite, a bunyó hoz lázba. Ezt ki is használhatom... Netán verekedéskor is? Csak ha muszáj; persze fel vagyok mindenre készülve. Szerencsére csupán egyszer volt rá szükségem. Én nem vagyok verekedő típus. Egyesülete: SAAG Sahy. Edzői: az egyesületben Oskar Rusnák, a válogatottnál Ru- dolfFarmadin. Legnagyobb sikerei: szlová­kiai felnőtt bajnok (1999 Poprád), szlovákiai junior bajnoki ezüstérmes (1999), Budapest nyílt nemzetközi bajnokságának győztese (1998). Életed első versenyén a szlováki­ai bajnokkal találtad magad szemben. Jól kikaptál tőle, de ez nem kedvetlenített el. Csak nem akkor határoztad el, hogy egy­szer országos bajnok leszel? így nem fogalmazódott meg bennem. Néhány nappal a zöldöv-vizsga előtt történt az eset. Tudtam, hogy nem akárki­től kaptam ki, s a vereség még jobban feldobott. Elindított a si­kerek felé. Milyen út vezetett 1999februárjá­ig? Lépésről lépésre haladtál fel­felé, vagy komolyabb akadályok is felmerültek? Minden verseny, minden ellenfél más. Idehaza jóformán minden­kit ismerek, de előre sohasem tu­dom, hogy mi vár rám. Ugyanaz­zal a fiúval minden alkalommal más-más összecsapást vívok. Szerencsére a komoly sérülések elkerültek, így fokozatosan ér­tem bajnokká. Katonaidődet a besztercebányai SKP-ban töltötted. Úgy látszik, karatefejlődésed szempontjából Is hasznos volt az az egy év... Mindenképpen. Hatalmas lökést adott, mert kiváló edzői kezekben voltam, és rengeteg versenyzőtár­sammal gyakorolhattam. Anélkül talán bajnok se lettem volna. De csupán egy állás és lakás tarthatott volna Besztercebányán. Erre nem láttam esélyt. Meg a szülőváro­som is vonzott. Nagyon vágytam arra, hogy tapasztalataimat átad­jam az ipolysági gyerekeknek. Poprádon milyen körülmények között lettél bajnok? Nem éppen izgalmak nélkül. Akadt öt-hat vetélytársam, akik­től tartottam. A sorsolásom kicsit szerencsés volt, és jó napot fog­tam ki. Csupa győzelmet arattam. Négy éve vagy szlovák váloga­tott, az idén először kerültél a fel­nőttek között címeres mezbe. Egyéniben vagy csapatban sze­retsz jobban versenyezni? Nem teszek ebben különbséget. Mindkettőt szeretem. Ipolyságon élsz és készülsz. Fejlődésed szempontjából ez elegendő? Nem teljesen. Alig van edzőtár­sam. Jóformán magamra va­gyok utalva. De megnyugtat, hogy átadhatom a gyerekek­nek, amit ellestem Besztercebá­nyán. Tizenhat-húsz tanítvá­nyommal gyakorolunk. Button és Sabovcík voltak az elsők Elkezdődött az új műkorcso­lyázó-idény, így nem árt visszapillantani a múltba, a különféle ugrások úttörőire. Richard Burton nevéhez fű­ződik az első háromfordula­tos ugrás, mégpedig annak Rittberger-változata, ame­lyet az amerikai sportoló az 1952-es oslói olimpián mu­tatott be először. A fejlődés azonban nem állt meg, és 1986. január 31-én a kop­penhágai Európa-bajnoksá- gon a nézők már az első si­keres négyfordulatos kísér­letnek tapsolhattak. Végre­hajtója pedig a pozsonyi Jozef Sabovcík volt, aki Rittberger-ugrásával kofiti- nenselsőséget szerzett. Krajicek és az apai szigor Richard Krajicek, Wimble­don 1996-os férfi egyesének holland bajnoka elárulta, hogy egykoron apja nagyon szigorú volt vele szemben. Állítólag büntetésből gyalog küldte haza egy ifjúsági tor­náról: „Sohasem hagyott azonban egyedül. Azt vi­szont nem tagadom: néha az utolsó kilométert hazáig fut­va tettem meg. Valóban igé­nyes volt velem szemben, csak attól féltem, nehogy hi­bát kövessek el a pályán. Mindig mindent jól kellett csinálnom. De hát ez is ala­kítja az ember személyisé­gét.” Chamberlain és a nők Wilton N. Chamberlain, a hatvanas évek nemrég el­hunyt amerikai kosárlabda­csillaga egyszer azzal dicse­kedett, hogy életében húsz­ezer nővel szeretkezett. Kijelentését gyorsan ele­mezték a számolgatni szere­tő újságírók, és rájöttek, hogy ha igaz, amit állított, akkor negyven éven át min­den éjszaka 1,4 nővel kellett volna hálnia. Mikor ezt el­mondták neki, maga is beis­merte: a valóságosnál na­gyobb számot említett. Mire készült a tartán? Eredetileg az amerikai kuta­tók fejlesztési műhelyeiben a lóistállók talajára kerestek megfelelő burkolóanyagot. Meg is született az új termék, a tartán. Később, az 1968-as mexikói olimpián annyira bevált, hogy szinte teljesen kiszorította az atlétikai pá­lyákról a salakot. A sportok királynőjét azóta már ennél újabb burkolatú versenypá­lyákon is űzik, de a nagy fe­lületváltást a tartán jelentet­te. Rogeberg az első telitalálatos Sportlövészetben az első ab­szolút világcsúcsot, azaz te­litalálatos sorozatot az 1936-os berlini olimpián a norvég Willy Rogeberg érte el. Puskájával ötvenméteres távolságból, fekvő testhely­zetben mind a harminc lö­vést a céltábla közepébe lőt­te. A sporttörténeti három­száz pontért ötkarikás aranyérem volt a jutalma. Hova menekült Rios az iskolából? Marcelo Rios volt világelső chilei teniszező arról nyilat­kozott, hogy miként lett profi játékos: „Szívesen fut­balloztam. A sport mindig jobban érdekelt, mint az is­kola. Azt utáltam. És az isko­lában soha nem voltam any- nyira eredményes, mint a sportban. Ezért egyáltalán nem okozott gondot, amikor a teniszt választottam. Ez volt a legnagyobb esélyem az iskolából való elmenekü­lésre. Éltem is vele.” (Jmk) Kiő? Az éjszakádban álmod akarok lenni, a szemedben boldognak látszan i, ceruzával kiszínezni a szürke napokat, aki akar, találjon ünnepnapokat UNICEF-levelezőlap megvételével gyermekek millióinakad reményt az egész világon. AZ UNICEF REMÉNYTAD SLOVENSKf VfBOR PRE unicef United Nations Children's Fund VNX-1026 Ellenfél nélkül is megy, vérében a mozdulatok. Somogyi Tibor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom