Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-09 / 233. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 9. KOMMENTÁR Etnokulturizmus SÓKI TIBOR A héten - nem minden bonyodalom nélkül - hazatért a Belgiumba kiutazott romák első csoportja. Nem akármilyen körülmények között, az állam hozatta őket repülőgépen. Ezzel kapcsolatban többen feltették a kérdést, mire jó, hogy az állam, amely amúgy is anyagi gondokkal küzd, szinte luxuskörülmények között szállítja vissza az „etnoturistákat", akikről ismét beigazolódott, hogy indokolatlanul kértek menedékjogot Belgiumban. A kormány azonban ezúttal valóban azt tette, amit kellett. Csáky Pál emberjogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes kijelentette, nem engedhetjük meg, hogy ezek az emberek visszaéljenek más országok menekültpolitikájával, s más államok adófizető polgárainak pénzén éljenek. Különösen most, amikor az Európai Unióba igyekszünk. Bár több európai politikus jelezte, a romakérdés nem befolyásolja negatívan csatlakozási esélyeinket, - összeurópai problémáról van szó - az tény, hogy a romajárás rossz fényt vet ránk. És ez bizonyára nem marad következmények nélkül. Csáky ugyanakkor a hét elején egy másik érdekes kijelentést is tett. A kormány ugyanis azt sem szeretné, ha a vándorló romák repatriációjának anyagi terhét is a már agyonterhelt szlovákiai adófizetők viselnék. A kabinetnek sikerült megtalálnia az egyetlen helyes megoldást. A repülőutakat abból a pénzből finanszírozzák, amelyet eredetileg a roma kultúra támogatására különítettek el. Ez ellen maguk a romák sem tiltakozhatnak, hiszen rájuk költik el a koronákat. Igaz, mehettek volna hasznosabb célokra is. Ezt maga a miniszterelnök-helyettes is jelezte, amikor azt mondta, sajnálja, hogy ésszerűbb célok helyett erre kell elkölteni ennyi pénzt. Egy repülőút durván háromszázezer koronába kerül. Csáky szerint az első szlovák gépet két belga követi, s ha szükség lesz rá, ez így folytatódik majd tovább. Három gép tehát durván számítva egymilliót emészt fel. Abból pedig nagyon sok értelmes dolgot lehetett volna finanszírozni. S mégcsak azt sem lehetne mondani, hogy a kabinet nem a legolcsóbb megoldást választotta. Csáky szerint előbb számításokat végeztek, megvizsgálták, mi mennyibe kerülne, s csak azután döntöttek a repülők mellett. A választásnak egy másik oka is volt. Ha ugyanis busszal vagy vonattal hozták volna haza az önjelölt üldözötteket, mindenképpen be kellett volna iktatni egy-két egészségügyi megállót az út során. Akkor pedig romáink valószínűleg ismét megléptek volna, s kezdődhetett volna minden elölről. JEGYZET Vele nem menne MADI GÉZA Vártak a nyugdíjas hívek, vártak, de kivárták. Mert a türelem ősszel „vezért" terem. Lett légyen, csütörtökön elhagyta golyóbiztos üveggel védett trencsénteplici bunkerét, hogy hosszú szünet után ismét szerepeljen. A közönség a besztercebányai arénában is ugyanolyan volt, mint országlása idején Pozsonyban, a hírhedt sportcsarnokban, a forgatókönyv is, a szöveg is. Fenyegetések, ígéretek. Idő előtti választások, autópályák, lakások meg minden. És persze pénz. Pénz, pénz, pénz. Sok pénz. Hogy honnan, azt persze nem tudja. Aztán: ő hallgatni fog, ha kérdezik holmi emberrablási ügyben. Sőt nem is a hallgatás a lényeg. Rá se köp az idézésre. El sem megy vallomást tenni. Belőle aztán egyetlen szót sem húznak ki. Ha pedig nagyon erősködnek, majd ő megmutatja: jó kondícióban van, meg különben is, verőlegényt minden szilvafánál fel lehet bérelni. Mert ez a jogszerű, ez a törvényes. Amazok a rosszak, a mostani hatalmi szervek, ők sértik meg a jogi normákat, az alkotmányt, amikor arra akarják kényszeríteni, hogy olyan ügyben tegyen vallomást, amelyet személyesen ő zárt le. Meddig akadnak még olyanok, akik hisznek az ilyen szövegnek? Megérjük-e azt, hogy a vezér nem telt ház előtt fog mesélgetni? Vagy ilyen nagy ház még nem épült az országban? Hozzá kellene látni. Mármint az építéshez. A kormánykoalíciós veszekedések, a pénzhabzsolás és a politikai helyezkedések felfüggesztéséhez. Kampóvégre velük. Velük, ne pedig másokkal. Mert a lakosság majdnem 30 százaléka még mindig a diktátor és mozgalma oldalán áll. Sajnos, még most is. Akkor, amikor az ország már annyira megközelítette a fejlett Európa kapuját, mint eddig soha. Azt azonban a „vezér" csak akkor lépheti át, ha nem ő lesz hatalmon. Csupán egyszerű állampolgárként, velünk-velük, a több mint hetven és a majdnem harminc százalékkal. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Miniszter úr, ön is lemondott!? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ LESOIR Túlpaprikázott politikai gulyás címmel közöl cikket a belga lap, amelyben arról ír, hogy súlyos feszültség uralkodik az ellenzékben lévő baloldal és Orbán Viktor liberális kormányzata között, mely utóbbi „lassacskán - koalíciós partnerei miatt a középjobbtól sodródik a revansizmussal színezett radikális populizmus felé". Nem javít a lap szerint a politikai klíma romlásán a választási menetrend sem, a „bölcs és tiszteletre méltó" Göncz Árpád utódjának májusban esedékes megválasztása nem ígérkezik könnyűnek. A Fidesz a kisgazda partnerral kötött megállapodás értelmében támogatja az „ellentmondásos" Torgyán Józsefet, akiről néhány nyugati kormányzat már jelezte, hogy megválasztása rossz hatással lenne Magyarország külső képére. A lap szerint nem tett jót a hatalmon lévő koalíció idegeinek, hogy az EU-csatlakozással türelmetlenül igyekvő Magyarország 2002-re kíván tag lenni, a koszovói háború pedig a magyar kormányzat atlanti szolidaritását tette próbára. Duray: a bukaresti kormány román része nem is annyira a demokratikus erőkre épít, mint a nacionalistákra XX. századi aradi vértanúk A magyar-román kormányközi megállapodásnak megfelelően Orbán Viktor és Radu Vasile október 6-án rakta volna le Aradon a létrehozandó magyar-román megbékélési emlékpark alapkövét. Két nappal e dátum előtt azonban Vasile állítólagos gyógykezelésre hivatkozva lemondta részvételét, így Orbán sem ment Aradra. P. VONYIK ERZSÉBET Az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulójára tervezett esemény elmaradása sokakat meglepett, másokat viszont nem. A 12 százaléknyi magyar lakta Aradról érkezett beszámolók szerint a helybeliek nem tartottak attól, hogy román nacionalisták felheccelhetnek egy maroknyi csőcseléket. Aradon a múltban ugyanis az október hatodiki ünnepségek mindig rendben zajlottak le. Most baljós előjelnek számított, hogy a nacionalista pártok és szervezetek már múlt csütörtökön közölték, hogy akár élőlánccal, de mindenképpen megakadályozzák az ötvenes évektől az aradi vár raktárába zárt Szabadság-szoborcsoport átszállítását a helyi minorita rendház udvarára. A tervek szerint a szobrokat a magyar-román megbékélést jelképezni hivatott emlékparkban állítanák fel. A szélsőséges nacionalista erők azonban a szoboregyüttesnek a várból a templomba történő átszállítása előtti napon már ilyen jelszavakat hangoztattak a szócsövükké szegődött Adevarul hasábjain: ,A magyar állam egyik jelképének nincs keresnivalója Aradon!", „Sértés Arad polgárai számára!" Miután múlt szerdán Bukarestben megállapodás jött létre arról, hogy a szobrokat pénteken átszállítják a templom udvaráOLVASÓI LEVÉL Quo vadis ifjúság? A napokban történt Magyarországon. Egy tizenkét és egy tizenhárom éves fiú, csak úgy, minden ok nélkül - halálra rugdosott egy magatehetetlen, ittas öregembert. Zsákmányuk mindössze kétszáz és egynéhány forint volt. A tévé jóvoltából tanúi lehettünk az ügyész nyilatkozatának is. Mivel a tettesek kiskorúak, fogva tartásuk szóba sem jöhet. Vizsgálat után, ha szükséges lenne, családjuk megfigyelőt kaphat, esetleg egy ra, a nacionalisták ennek hírére uszító és rágalomkampányt indítottak az emlékmű átadása ellen. Magyar sajtójelentések szerint egyes RMDSZ-vezetőknek az is megfordult a fejében, hogy a nyugalom kedvéért talán el kellene halasztani a szobrok tervezett átszállítását. Ám túlsúlyban volt a meggyőződés, hogy a város csaknem 90 százalékos román lakosságának nem érdeke bármiféle feszültségkeltés. Ez a szándék viszont egyáltalán nem állt távol Ion Iliescuéktól, főleg annak fényében, hogy Romániában jövőre választások lesznek. Az exállamfő vezette párt az utóbbi felmérések szerint nyerne, ha most tartanák a parlamenti választásokat. Az aradi ünnepségeken az MKP képviseletében jelen volt Duray Miklós is, aki szerint „a hétfői ünnepségeken történteknek nyilván volt előjátéka, s ez abban keresendő, hogy a román kormányfő miért jelentett beteget, majd az igazságügy-miniszter is lemondta a részvételt". Az MKP tiszteletbeli elnöke szerint a százötven fősre tehető csőcselék hangoskodása a templomnál kezdődött. „Amikor jöttünk ki az emlékmiséről, ott üvöltöztek a bejárathoz közel. Hangvételük mutatta, hogy ez nem kifejezetten politikai tüntetés, hanem trágár demonstráció" - emlékezett vissza. Duray számára az volt a megdöbbentő, hogy a rendészek beengedték a tüntetőket arra a területre, ahol a mártírok emlékműve állt. Amikor üvöltözésbe kezdtek, a rendőröknek ki kellett volna őket onnan szorítaniuk. Duray Miklós szerint ezt nem tették meg, sőt anynyira lezseren vigyáztak a rendre, hogy az emlékművet először nem is lehetett megközelíteni a tüntetők miatt. A rendfenntartók nem a megemlékezés résztvevőit védték, hanem a csőcseléket: háttal fordultak feléjük, vagyis a rendfenntartás évig. Szóba jöhet még a nevelőintézet. Az intézetekben fényes alkalmuk nyílik - egyebek között friss tapasztalataik kölcsönös kicserélésére. Amikor a riporttal kapcsolatban az amerikai iskolákban történt lövöldözések is újfent láthatók voltak a képernyőn, a mi ügyészünk könnyedén csak annyit mondott: Látja, ezek az események is szolgálhattak indítékként. - Erről ennyit. Ha most saját környezetünket vennénk szemügyre, bizony mi is szolgálhatnánk rémséges történetekkel. Nemegy esetben a támadók részvétlen arccal beszélnek tettükről a kihallgatáson, és még csak bűntudatot sem éreznek. Sokan azt mondják, hészabályai szerint őket védték. Duray megítélése szerint a bukaresti kormány román része nem is annyira a demokratikus erőkre épít, hanem a nacionalistákra támaszkodva szeretné megnyerni a választásokat. Pontosan nem lehet megítélni, ki állt az akció hátterében, de tény, hogy a kormány román része (melynek tagja az RMDSZ is) nem tett meggyőző ellenlépéseket. Duray ezt rossz hírnek tartja, s megdöbbentette, hogy a belügyminiszter, sem a kabinet irodája nem volt telefonon elérhető, ami egy civilizált országban nem történhet meg. Meglátása szerint az RMDSZ két malom között őrlődik, mert nagyon határozottan kellett volna fellépnie a koalíciós partnerek irányába, az államfő, a miniszterelnök és a belügyminiszter felé. Duray Miklós úgy véli, hogy a történtekért elsősorban a kormánykoalíció román részét terheli a felelősség, nem pedig a Nagy-Románia Pártot, vagy „A történtek a pszichiátria problémakörébe tartoznak." Iliescut. Mint ahogy a koalíció felelős azért is, hogy nem lehetett létrehozni az emlékparkot, mert Aradon a helyi önkormányzatban az egyik koalíciós párt, Petre Roman pártjának képviselői nem szavazták meg az engedélyt az emlékpark alapkőletételéhez. Az MKP-politikus sajnálatosnak tartja, hogy „mind Románia, mind más Magyarországgal szomszédos országok irányába a megegyezéseket, sőt az írásos szerződéseket sem lehet szó szerint venni, mert nincs igazán hajlandóság a betartásukra". Szerinte pillanatnyilag ez leginkább Romániára érvényes, hiszen Orbán Viktor és Radu Vasile marosvásárzagosak a törvényeink, módosulásokra szorulnak. Sajnos, a Tisztelt Ház gyakorta önmagával van elfoglalva. A pártfrakciók egymás ellen, olykor egymás között is csatároznak. írásomat a fiatalkorúak problémájával kezdtem. Fiatalokéval, akik még iskolakötelesek. Mint pedagógust, a dolgok közelebbről is érintenek. A gond már az alapfok felső tagozatán jelentkezhet. A gyerek csapongó fantáziája felgyorsul, és pozitív családi környezet hiányában a barátok, az utca rossz hatását az iskola sem tudja minden esetben korrigálni. Különösen nem akkor, ha a mi emberpalántánk-notórius iskolakerülő. Az iskola csak abban az esethelyi közös sajtóértekezletén Vasile még azt mondta, megegyeztek a magyar egyetem ügyében, néhány óra elteltével pontosan az ellenkezőjét állította. Duray szerint ez arról tanúskodik, hogy a szavuknak nincs hitele. Az RMDSZ állásfoglalásában rámutatott: a szoboremlékművel kapcsolatosan egyes román politikusok szándékosan félrevezetik a román közvéleményt, mert a vitatott szobor az önkényuralom elleni mindenkori harc és a szabadság szimbóluma, amiért egyaránt küzdöttek a román és a magyar negyvennyolcasok. Az RMDSZ sajnálatosnak mondta, hogy miután a két nép közeledése érdekében meghoztak egy döntést, a „román kormányzati tényezők és egyes koalíciós pártok vezetői nem voltak következetesek saját döntésük kivitelezésében, hanem engedték azt a látszatot kialakulni, hogy meghátrálnak egy tudatosan és rosszindulatúan gerjesztett feszültség veszélye előtt, amely csupán egy kis létszámú csoport hangoskodásában nyilvánult meg." Markó Béla elnök vizsgálatot követelt az engedély nélküli aradi tüntetések ügyében. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár szerint, ha pár tucat ember megpróbálja megzavarni az ünnepséget, akkor a történtek nem a diplomácia, hanem a pszichiátria problémakörébe tartoznak. A román igazságügy-miniszter fölösleges, tendenciózus és Romániának ártó izgatásnak nevezte a szerinte ellenzék által irányított és összehangolt propaganda-hadjáratot. Valériu Stoica elismerte, hogy az ellenzéki erők akciója felmérhetetlen kárt okozott Romániának. Csak arra nem adott választ, hogy a biztonsági szervek miért nem léptek fel kellő eréllyel a hangoskodók ellen. Vélhetően nem merték ezt megtenni a választások közeledtével. ben érhet el eredményeket, ha a szülők és a társadalmi közeg is fokozottan az iskola felé fordul. A jól átgondolt intézkedések eredményessége nem marad el. Ami pedig a középfokú iskolákat illeti, itt, mivel már lehet válogatni, elvárásokkal élhet, különösen a súlyos vétségek, kihágások esetében a probléma már átkerül a kriminalisztika asztalára. A tudás igénye, társadalmi megbecsülése egyre alacsonyabb. Köztudatunkban a tanító presztízse devalválódott. Sokan elhagyják a pedagóguspályát. Sajnos, a pénznek, a gyors meggazdagodásnak a bűvöletében élünk. Szalay János Tornaija