Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-08 / 232. szám, péntek

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 8 Dessewffy Arisztidra emlékeznek Kassa. Holnap Margonyán koszorúzási ünnepséget tartanak Dessewffy Arisztid honvédtábornok, az aradi vértanúk egyikének síijánál. A Thália Színház elől 11 órakor autóbusz indul a koszorú­zás helyszínére. A megemlékezók útba ejtik Csákány települést is, ahol Dessewffy tábornok gyermekkorát töltötte, és a helyi temp­lomban emléktábla figyelmeztet erre a tényre. A megemlékezésen részt vesz Boross Miklós, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykö­vete is. Az aradi vértanú sírjánál Balassa Zoltán, az MKP kassai el­nöke, valamint Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mond-emlékbeszédet. (juk) IIIIIIIIIIIIIll illlliHWrf színház WKKKKKKKKM POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik 19 KIS SZÍNPAD: Figyeljetek Leonra! 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano 19.30 KASS A THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakuk Marci szerencséje (vendégjáték Királyhelmecen) 12 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 11 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Vadiúj vadnyugat ( am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30 Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) 18, 20.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Pokoli szerencse (cseh) 17 Múmia (am.) 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Wing Commander (am.) 18 Miami rapszódia (am.) 20.30 A szerelem hálójában (am.) 17.30 KASS A TATRA: Bigyó felügyelő (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Vadiúj vadnyugat (fr.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 IMPULZ: Loch Ness (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Notting Hill (am.) 17, 19 LÉVA ­JUNIOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: A vizesnyolcas (am.) 19 GALÁNTA - VMK: Joe, az óriásgorilla (am.) 17.30,20 ZSELlZ-VÁROSI MOZI: Mátrix (am.) 19 GYŐ R LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Csúcsformában 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30, 17, 18.30, 19.45, 21, 22.20 Ösztön (am.) 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Mátrix (am.) 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30, 15.45 Apafej (am.) 14.15,16.15,18.15, 20.15,22.15 Múmia (am.) 18, 20.15,22.30 Szájkosaras kosaras (am.) 14,16 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban MŰSORAJÁNLÓ Szombat: A Hétről hétre című publi­cisztikai magazinban visszatérünk a hét legfontosabb belpolitikai történéseihez, szólunk a közép-ke­let-európai választási szakértők szö­vetségének, valamint a szlovák és a magyar parlament kulturális és mé­dia bizottságainak pozsonyi tanács­kozásáról, Kovács László profesz­szorral, a pozsonyi l-es számú gyer­mekklinika nefrológusával a vese­betegségek gyógyításának hazai helyzetéről beszélgetünk, és bemu­tatjuk a számítógépes civilizáció csodagyerekét, Szász Marcit. A szer­kesztő Hritz Júlia. 11.30-kor, a Ha­zai tükör e heti adásában Nagydaró­cot mutatjuk be. A déli hírek és a nó­tacsokor után Boráros Imre: Átuta­zó vagyok itt a földön... című zenés monodrámáját tűztük műsorra. 14.05-kor Nevelők fóruma. A műsor a rimaszécsi iskola roma tanulóinak oktatásában megmutatkozó nehéz­ségek okaira keresi a választ. Reisz Éva igazgató egy felmérés eredmé­nyeit ismerteti. Á 15 órakor kezdő­dő Irodalmi mozaikban egyebek kö­zött szólunk a frankfurti nemzetkö­zi "könyvvásárról, melynek közép­pontjában most a magyar irodalom áll. Szombati adásunkat a Köszöntő után hírösszefoglaló zárja. Vasárnap: Hírekkel, sportösszefog­lalóval indul az adás nyolc órakor. Fél kilenctől a gyermekeknek szánt ismeretteijesztő műsoraink közül Hercegként jár-kel a lednicei kastélyban Zsótér Sándor. Pár nappal ezelőtt a színikritikusok díját kapta Habsburg sarjhoz cigányvér Előbb őt rendezték, aztán ő kezdett el rendezni másokat. Sándor Pál filmjében, a Sze­rencsés Dánielben a tragikus sorsú Angeli Gyurit játszot­ta, majd a Mennyei seregek­ben Kardos Ferenccel, az Is­ten veletek, barátaimban Simó Sándorral, az Ébredés­ben Elek Judittal dolgozott. A Miss Arizonában Marcello Mastroianni partnere volt. SZABÓ G. LÁSZLÓ A színművészeti főiskolán drama­turgként végzett, ma mégis szín­házi rendezőként jegyzik. Leg­utóbbi munkáién (Pericles, Fal­staff) pár nappal ezelőtt a színikri­tikusok díját kapta. Zsótér Sándor most újra kamera előtt áll. Szabó Ildikó készülő film­jében, a Chacho Romban övé a fő­szerep. Osztrák herceget alakít, aki magyar cigánylányt szeret. Először 1987-ben, a Hótreálban dolgozott Szabó Ildikóval. „Szőkére festettem a hajamat a nyáron, mert nagyon nehéz volt már az élet, és ha jól sejtem, ez is közrejátszott abban, hogy enyém lett a szerep. Egyébként pedig na­gyon frusztrált vagyok, talán öre­gebb is az ifjú Hercegnél. Az első néhány nap nehéz volt számomra. Az ember tudja, hány éves, hogyan néz ki, és ez mind nyomasztó lehet, főleg, ha hiteles akar lenni a sze­repben. Arról nem is beszélve, hogy rég dolgoztam már filmben. Anno, amikor három filmem is volt a szemlén, azt gondoltam, mindent megtettem a színészi pályáért, de úgy látszik, mégsem. Ugyanis szép lassan elapadtak, pontosabban megritkultak a felkérések. De miu­tán nem ez volt a szakmám, törést nem okozott az életemben." Négy évvel ezelőtt egy francia-ar­gentin rendező operafilmjében szerepelt; azóta ó foglalkoztatott másokat. Wyspianski, Victor Hu­go, Seneca, Thomas Bernhard, Es­terházy Péter, Goethe, Örkény, Hauptmann, Brecht, Miller darab­jait állította színpadra vidéken és Budapesten... „Tíz éve rendezek, de azt is szere­tem, ha én vagyok jó kezekben. Csak éppen görcsös pasi vagyok, akinek rengeteg baja van magával. A Hótreálban, annak idején, már két hónapja dolgoztunk, és még mindig nem mertem megkérdezni Ildikótól, hogy milyen vagyok. Arra kért, hogy legyek macho, de ez a szó még annyira új volt akkoriban, „Az a fontos, amit a kamera lát..." hogy nem is értettem, mit takar. Úgy tettem hát, mintha tudnám a dolgomat, és eljátszottam egy túl­érzékeny, idegbeteg fiút, ahelyett, hogy durvább és karakteresebb let­tem volna. Szerintem szenveleg­tem. Most is ugyanez a veszély fe­nyeget. Egyszerűen hajlamos va­gyok rá, mint az önsajnálatra. Ide­gesít is kellőképpen, hiszen mind­kettő elég visszataszító. Ennek az új lehetőségnek a Chacho Romban mindenesetre nagyon örülök. Szép helyeken forgatunk, gyönyörűek a jelmezek, arról nem is beszélve, milyen kellemes egy ilyen filmbeli szerelmi háromszögben lavírozni." Józsi cigány, a negyvennyolcas magyar katona, honvéd egyenru­hában bolyong a kihalt csatame­zőn. A Chacho Rom elsó képsorain talál a vérző, láztól és hidegtől di­dergő osztrák tisztre. A Habsburg főhercegre. „Mint egy Grimm-mese, olyan a történet. A cigány megmenti a Herceg életét, ezért ő is tenni akar valamit a romákért. Minden ambí­ciója, hogy letelepítse, megnevelje és iskoláztassa őket. A cigányok azonban menni akarnak. Megállít ­hatatlanok. A szabadságnak ilyen tényközelébe sosem jut a Herceg. Ó annál sokkal zártabb, fegyelme­zettebb alkat. Nem tud átlépni egy határt. Mosolyogni, nevetni sem tud, valószínűleg azért nem, mert sokk és trauma érte a háborúban. Ez az első nagy élménye, s ebből a kedélybetegségből, vagy ha úgy tetszik: lelki bénultságból játékos­ságával és humorával a cigányfiú szabadítja ki. Mindezért cserébe szeretne valami nagyot adni neki a Herceg, de a sors közbeszól, és el­szereti tőle Zerfit, a vonzó cigány­lányt, akitől később gyermeke szü­„A felvételt megelő­zően sosem élünk lelki életet..." letik. Ó lesz élete nagy szerelme, vele tölti élete legszebb éjszakáját, de a film végén mindent elveszít. A gyerekét is, a szerelmét is, a barát­ját is. Csak az ősparkja és a dísz­kertje marad meg. Én hiszek a me­sékben. Főleg az ilyenekben. Meg­mozgatják a fantáziámat. Minden olyan, mintha élne, és még valami plusz is van benne. Ezek hatnak az emberre." Hogy tudja-e rendezni magát az, aki más helyzetben másokat ren­dez? (Helyey Zsuzsa felvétele) Zsótér Sándor határozottan azt fe­leli, hogy: „Nem. Egyáltalán. Mivel nem tu­dom, mi látszik abból, amit csiná­lok, végrehajtom, amit kérnek tó­lem. Ha látnám magam kívülről, bizonyára változtatnék egy-két dolgon. Forgatás közben amúgy sem lehet annyit próbálni, mint a színházban, hiszen az előkészüle­tek annyira hosszadalmasak, hogy a felvételre már nem jut sok idő. Én meg néha épp attól vagyok gör­csös, hogy tudom, most nagyon gyorsan kellene valami zseniálisat csinálni. Ildikó instrukciói egysze­rűek és pontosak. A felvételt meg­előzően nem élünk lelki életet. Mindig csak valami praktikusat mond, és a többit rám bízza. Ere­detileg úgy volt, hogy csak a film első harmadában játszom a Herce­get, addig, amíg fiatal. Tovább már Helmut Griem vitte volna a fi­gurát, akit Liza Minnelli és Michael York partnereként a Ka­baréban láttunk. De Ildikó a forga­tás második hetében úgy döntött, a sminkes majd rak rám néhány évtizedet, és végigvihetem a sze­repet. így most még jobban izgu­lok, de ez senkit sem kell, hogy ér­dekeljen. Az a fontos, amit a ka­mera lát." Megjelent a Kalligram októberi száma. Benne Sámuel Beckett, Viktor Pelevin és Németh Zoltán írása „Ma a mondatalkotás az elsődleges" POLGÁR ANIKÓ ismétlünk meg egyet. A kilenc óra­kor kezdődő katolikus félórában Szakái László zselízi plébános a he­lyes Mária-tiszteletről elmélkedik, és folytatódik Mózes Gyula muzslai plébános bibliamagyarázata. Az egyházi műsor után Századok zené­je. Ezúttal klasszikus szerzők, Bee­thoven és Mozart műveiből váloga­tunk. 10 óra 5 perckor Randevú Pu­ha József szerkesztésében. A tar­talomból: hangulatkép egy falusi búcsúból; mit gyűjtenek a mai gye­rekek; az alkohol és Amerika; a Dupla Kávé első randevúja. A 14 órai hírek után Mayer Judit olvassa fel nyelvművelő írását. 15 órakor már elhangzott riportokból váloga­tunk, 15.30-kor pedig néprajzi összeállításunk, a Hazai tájakon je­lentkezik. A műsor szerkesztője ez­úttal Rimaszécsre látogat el. A Kö­szöntőt követően az adás hírössze­foglalóval érvéget. (B. E.) Az októberi Kalligram nem témák­ra, hanem műfajokra épülő szerke­zeti komplexum: a szám elejére került két tanulmány és esszé, va­lamint a lapzáró kritika változatos szépirodalmi anyagot fognak köz­re. A szépprózák között kiemelt he­lyen, a lap középpontjában két vi­lágirodalmi alkotás, Viktor Pelevin és Sámuel Beckett novellája áll. A filozófiát ezúttal Mé­száros András tanulmánya képviseli. Beckett Meglehetős nőkről álmo­dom című elbeszélése (melynek sajátos stílusáról már a cím is árul­kodik) egy bődületes szerelem iro­nikus részekkel megtűzdelt leírá­sa. Viktor Pelevinnek, az orosz iro­dalom nemrég feltűnt, új tehetsé­gének a novelláját Bratka László adja közre. Az elbeszélés 1917. no­vember 6-ának éjszakáján játszó­dik Péterváron. A „nagy történelmi esemény" megragadása, a század­elő dekadenciájának és a kor filo­zófiai áramlatainak megjelenítése Pelevin írásában parodisztikus szí­nezetet kap. Pelevin novellájával szemben, mely az egyén történel­mi szerepét és küldetését hangsú­lyozza ironikusan, Gazdag József írása az egyénnek a társadalom erőivel szembeni tehetetlenségét emeli ki a maga komolyságában. A kiszolgáltatottság érzéséből szü­lettek a pelevini iróniától szintén mentes Duba Gyula-novellák is. Más jellegű Mórocz Mária két rö­vid írása, melyeket a Becketténél is aprólékosabb megfigyelés tesz ér­zékletessé, olykor szándékoltan vontatottá. Ezek a szövegek, úgy, mint a Beckett-novella egyes ré­szei, az elbeszélés terét a külső fe­lől a belső történések irányába tá­gítják. Ezen a ponton, a líra és epika ösz­szefolyásánál érdemes áttérnünk a versanyag ismertetésére. Minde­nekelőtt a sajátos poétikájú és len­dületes Mizser Attila-verseket em­líteném: jellemzőjük a játék, a mélyreható humor s egyfajta va­gány líraiság. Pintér Tibor két klasszikusnak számító német köl­tő, Rainer Maria Rilke és Gottfried Benn egy-egy versének fordítását közli. Rilke Oszi nap című versét Komlós Aladár, Rab Zsuzsa és Tandori Dezső után fordítja újra, sajnos, nem túl nagy invencionalitással. A Rilke-vers a középkori himnuszok áhítatát öl­tözteti melankolikus mezbe, Gottfried Benn szövege a nyelv antihumanizmusát felismerő ars poetica-paródia. (Ez utóbbi vers­ből származik a címként idézett szentencia: „ma a mondatalkotás az elsődleges".) A lírai anyaghoz kapcsolódnak még Apollinaire haikuszerű töredékeinek fordítá­sai és Romhányi Török Gábor kao­tikus versfolyama. Az októberi Kal­ligram egyik legizgalmasabb írása Németh Zoltán Mi van egy lehetsé­ges Grendel-novella megírásának szimulációja közben? című esszé­je, mely egy lehetséges történet konstruálásával mutatja ki, hogy „milyen eszközökkel kívánja elcsá­bítani olvasóját a Grendel-szöveg". A filozófiát ezúttal Mészáros And­rás tanulmánya (A 17.-18. század magyarországi jezsuita filozófu­sai) képviseli, mely egy hiánypótló vállalkozásnak, a magyarországi filozófia 19. század végéig feldol­gozott történetének egy fejezete. Az októberi Kalligramot Pozsvai Györgyi kritikája záija Cholnoky Viktor Wurmdrukker Tóbiás és egyéb kísértetek című könyvéről. Ezt a meglehetősen tarka irodal­mi-tudományos anyagot az idén 50. születésnapját ünneplő Luzsi­cza Árpád remek grafikái kísérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom