Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-15 / 214. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 17. KOMMENTÁR Fico poénjára várva TÓTH MIHÁLY Nem lenne meglepő, ha utólag kiderülne, Robert Fico suttyomban a detektivregény-írásban is babérokra pályázik. A politikában semmi­képpen nem illik be azok közé, akik az első „fejezetben" lelövik a po­ént. Csak adagolja a szenzációt, és ez azóta így van, hogy Peter Weiss pártelnöksége befejeztével nem ő, a dinamikus, a jóképű, a korszerűbb képzettségű politikus került a DBP élére, hanem az isme­retlenségből futtatott Migaš, akire egyik se illik rá a fenti három mi­nősítés közül. Fico sértődöttsége (mert arról van szó) kiválóan demonstrálja, hogy nagyot csalódik, aki úgy gondolja: a politika szépségverseny. De még nagyobb a csalódása, aki abban bízik, hogy észkombájnok számára van eleve tükörsimára aszfaltozva a pártelnöki székhez vezető út. Harmincötödik születésnapján jelentette be, hogy távozik a DBP-ből, illetve hogy mostantól nem tekinti magát a kormánykoalíció képvise­lőjének. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy - stílusosan - se pártunk, se kormányunk politikájával nem tud azonosulni, és érvé­nyesíti a klasszikus tételt, amelyet még Vadmacskakovácsy Tasziló gróf fogalmazott meg a századforduló táján: „Az embert harmincöt éves koráig az atyja köteles eltartani; ezt követően mindenki maga fe­lelős az arculatáért." Fico tehát otthagyta „atyját", a DBP-t. Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy a pártban ki könnyebbült meg et­től a legjobban, a következőt felelném: Jozef Migaš, aki - mint min­den középszerű vezető a földkerekség összes pártjában - fellélegzik: egy okossal kevesebb van körülöttem. Nem kell ahhoz mesterdetektív, hogy kiderüljön, mi minden nem tetszhet ma Szlovákiában egy fiatal, tehetséges és ambiciózus balol­dali vagy jobboldali politikusnak, ha szemügyre veszi akár pártja, akár kormánya politikáját. Ezernyi dolog van, ami kedvét szegi. A kérdések leglényegesebbike: vajon hogyan akarja akár Fico, akár más helyre tenni a dolgokat? Két dolog van, ami Fico eddigi megnyilvánu­lásai alapján aggaszthatja a korszerű Szlovákia megteremtésében ér­dekelteket: 1. Fico vonzódik ahhoz, amit a demokráciát féltők így ne­veznek: rendteremtési hajlam; 2. Azok közé tartozik, akik szívesen a kabátjuk ujjába rejtik a magyar kányát. A két tulajdonság együttesen akár populizmusnak is nevezhető. Ebben az országban mindkét haj­lamra akadnak vevők szép számban. Ha az lesz néhány hét múlva R. F. poénja, hogy hazafiasság és rendteremtés, ha e jelszó alapján pró­bálja maga köré sorakoztatni azokat, akik kiábrándultak Mečiar, Slota és Ľupták viselt dolgai miatt, akkor legfeljebb azzal számolha­tunk, hogy kialakul a mečiarizmus egy felvilágosultabb változata. Ag­gasztó, hogy Fico eddig sohasem a türelmet és az európai politizálás jellemző vonásait hiányolta. JEGYZET Nyeregbe! SÓKI TIBOR A miniszterelnök reggel kilép la­kása ajtaján, biciklire ül, és élűi­dül hivatalába. Nem, ez nem egy utópisztikus kép. Ez valóban megtörténik. Hága lakosai - ha nem is mindennap - időnként ré­szesülhetnek ilyesfajta látvány­ban. A pozsonyiak annál kevés­bé. Ha tovább nézzük az egyik holland hírműsor felvételét, azt is láthatjuk, amint egy lány elhúz a politikus mellett anélkül, hogy egy testőr megpróbálná tisztes távolban tartani tőle. Ha a gyors hölgyemény akarná, le is lökhet­né a bringáról az úriembert. De nem akatja. Talán nem is ismeri. A kormányfőt meg nem kísérik gorillák. Legalábbis nem min­denhova. Mint mondjuk itt ná­lunk, Szlovákiában, igaz, itt az elnök nem is nagyon száll nye­regbe - csak a választási kam­pány idején. Azóta inkább mi­nisztereivel együtt a sötétkék ­és nagyon, nagyon drága - BMW pihe-puha üléseit választja. Pe­dig így nem láthatja, mint kószál reggelente munkába egyre in­kább lógó orral az istenadta nép. Ki gyalog, ki heringesdobozra emlékeztető buszon. De minden­ki egyre csalódottabban. Igaz, kormányunk feje talán joggal vé­li úgy, hogy tájainkon egy mi­niszterelnöknek nem is nagyon tanácsos biciklin, gorillák nélkül mutatkoznia. Errefelé hamarabb akad valaki, akinek kedve támad lerántani a karikázó kormányfőt vasparipájáról. Persze, akad a ka­binetben olyan miniszter is, akit néhanapján - igaz, nem minden kíséret nélkül - láthatunk egy­egy szórakozóhelyen. Mondjuk, a pozsonyi ír söröző előtti asztalok mellett. Lehet, hogy Milan Kňažko az első fecske, amely ez­úttal nyarat csinál. Talán az ő nyomán kollégái is megtanulnak majd bízni az emberekben. Ugyanúgy, ahogy az emberek bíztak bennük, amikor az ígérete­iket hallgatták a választások előtt. Akkor talán gyakrabban ve­gyülnek majd el közöttünk, s ész­reveszik problémáinkat. Talán ar­ra is rájönnek, hogy frázispufog­tatások, kicsinyes pártvitácskák és ígérgetések helyett tenni is kel­lene már végre valamit. Valamit, amitől az átlagpolgár is elkezdhe­ti hinni: érdemes volt úgy szavaz­ni, ahogy szavaztunk. Vár még ránk szebb jövő. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312),Tallósi Béla-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Tudjuk, hogy az országnak sok a gondja, ezért a kormány úgy határozott, megvárjuk a jövő évet, akkor ugyebár világvége lesz, és ha túléljük, ígérem, hatékonyabban foglalkozunk minden problémával (Agócs Ernő) TALLÓZÓ SME Az Ipari Bankban történteknek kö­szönhetően végre megtudtuk, ki dönt ebben az országban. Nem a po­litikusok, nem a kormány és nem is a Koalíciós Tanács. Ók csak bábuk. Legfontosabbak a befolyásos válla­latok tulajdonosai. A tény, hogy né­hány kétes lobbysta - aldk politikai pártokat támogatnak- akkor priva­tizálja a bankot, amikor akarja, még nem is a legrosszabb abból, amit az egész ügyről megtudtunk. Sokkal szomorúbb, hogy a lobbysták az így magánosított cégeket az állami vál­lalatok pénzéből finanszírozzák. Az Ipari Bankot a Szlovák Nemzeti Bank a problémás orosz befekteté­sei miatt már a múlt év végén bezár­hatta volna, ha állami vállalatok nem helyezik el pénzüket a bank­ban, küenc hónapra megoldva ezzel a problémákat. A menedzserek ez idő alatt felkészítették a bankot a privatizálásra. Ez a módszer abban különbözik a Mečiar-korszakban al­kalmazottól, hogy akkor a politiku­sok privatizáltak. Ajelenlegi koalíci­ós politikusok nem üzletemberek, csak játékszerek azok kezében. Kelet-Timor példája is bizonyítja: az ENSZ nincs igazán felkészülve a válsághelyzetek kezelésére Képmutatás és következményei Indonézia 1976-ban meg­szállta a volt portugál gyar­matot. Elkezdődött a zavar­gások kora, ami végül arra késztette a világszervezetet, hogy népszavazást íijon ki a terület jövőjéről. S beköszön­tött az öldöklés időszaka... GÖRFÖL ZSUZSA Ki a felelős? Sok ezer áldozat után mégiscsak meg kellene keresni a vá­laszt erre a kézenfekvő kérdésre. Fe­lesleges visszatérni Suhartóig, aki mintegy családi vállalkozásban uralta Indonéziát az elviselhetőnél jóval hosszabb ideig. Valahol ott kell kezdeni a válaszkeresést, hogy Jusuf Habibie igazán méltó utódja lett Suhartónak, nemhiába az ár­nyékában nőtt vezető politikussá. A nagy gazdasági összeomlás után törvényszerűen ő lett az államfő, az az ember, aki elszakíthatatlan szá­lakkal kötődik a bebetonozott hű­bérúri rezsimhez. Akkor miért hit­ték el komoly gazdasági szakértők, vezető politikusok, hogy Indonéziá­ban változások következtek be? Mert kényelmes volt ezt hinni, így el lehetett kerülni a döntést, s olyan nagyvonalú dolog volt „megelőle­gezni a bizalmat". A nemzetközi méretű képmutatást mintegy iga­zolta Habibie hajlandósága a kelet­timori kérdés rendezésére. Az ENSZ természetesen nemcsak az előzetes tárgyalások feletti védnökséget vál­lalta, hanem a népszavazás lebo­nyolítását is. Minden a világszervezet forgató­könyve szerint zajlott - megfigye­lők, szavazási biztosok, gondosan őrzött urnák és választóhelyiségek várták a voksolást. Az eredményhez sem fért kétség, mindenki tudta, hogy a függetlenség elsöprő győzel­met arat a Jakarta által beígért auto­OLVASÓI LEVÉL Műsorban gazdag nyár Gazdag volt a júliusi és augusztusi hónap a kultúra és sport terén Hosszúszón, és ahosszúszóiak részvételével más községekben is. Július első hétvégéjén háromnapos kazincbarcikai kiránduláson vettek részt a futballcsapat tagjai és hoz­zátartozóik. Július 10-én a mazso­rett- és moderntánc-csoport tagjai az aggteleki falunapokon szerepel­tek, ahová elkísérte őket több hosz­szúszói lakos is. A fellépéssorozat vasárnap a néptánccsoport részvé­nómia felett. Tudta ezt természete­sen Jakarta is, s tudták azok a kelet­timoriak, akik ellenzik az elszaka­dást. Csak az ENSZ, a nemzetközi közösség tett úgy, mintha nem len­ne tisztában azzal, hogy ilyen körül­mények között mi várható. Nagy huszárvágás volt Jakarta ré­széről, hogy a nemzetközi közös­séggel sikerült elhitetnie: a meg­szálló hadsereg képes lesz átalakul­ni béke- és rendfenntartó erővé, ké­pes lesz garantálni a voksolás sima lefolyását. Ezzel szemben ahogy kö­zeledett a referendum, úgy növeke­dett az erőszak. Az ENSZ azonban Ahogy közeledett a referendum, úgy növekedett az erőszak. még ekkor sem lépett, nem vizsgál­ta felül a Jakartával kötött megálla­podást, nem állt elő olyan feltéte­lekkel és követelésekkel, amelyek Indonéziát magatartása megváltoz­tatására késztették volna. A vokso­lás halasztása viszont már szóba sem jöhetett: a kelet-timoriak türel­me elfogyott. A világszervezeté vi­szont még mindig nem - és ez Jakarta kezére játszott. Futotta eb­ből a hatalmas türelmi (tehetetlen­ségi?) tartalékból arra is, hogy saját alkalmazottai elűzését, meggyilko­lását, missziója bfokádját is tűrje, nem is beszélve a timoriak ezreinek legyilkolásáról, elűzéséről. Elképzelhető, hogy a timoriak elfo­gultak, s ezért állították: nem is az elszakadást ellenző úgynevezett milíciákat kell elsősorban felelőssé tenni az erőszakért, hanem magát az indonéz hadsereget. Az azon­ban már aligha hihető, hogy az ENSZ illetékesei vagy a politikusok nem látták, amit az újságírók egy­öntetűen állították: ami Kelet­Timoron zajlik, az egy gondosan kitervelt hadművelet, s a hadsereg a főrendező. Pedig nem látták, kü­lönben Kofi Annan, a világszerve­zet főtitkára nem nyilatkozta volt még egy héttel ezelőtt is azt, hogy 72 órán belül át kell tekinteni, mennyire boldogulnak az indonéz fegyveres erők a vandál milicisták­kal. S még hozzátette, ha nem lesz eltűnőben az erőszak, akkor „min­den erővel meg kell győzni" Jakartát, hogy fogadja el a nemzet­közi segítséget. OÉl-KINAI'TENűER MALAJZIA 500 km Indonézia és Timor telével folytatódott. Ez a csoport a jósvafői falunapokon is szerepelt július 31-én. Augusztus elsején a sportszervezet tagjai megrendezték a hagyományos sportnapot Pel­sőcön, az SCA Gömörhorka és a ha­zaiak részvételével. A lányok ezen a napon a krasznahorkai falunapo­kon mutatkoztak be a mazsorettel, a modern és a néptánccal, népdal­csokorral. Hazaérve a futballmér­kőzések szünetében gazdagították a délutáni programot a műsorszá­mokkal. Augusztus 8-án kezdődött ajárási fútballbajnokság. Az első mérkőzést a festői környezetű De­dinkyn játszották futballistáink, ahová több lakos kísérte őket. A szurkolók támogatása meghozta az kziA- % „Síumatra H fe Sumba Timor (A Népszabadság térképe) eredményt, az egygólos győzelmet. A Csemadok helyi szervezete au­gusztus 14-én autóbuszos kirándu­lást szervezett Egerbe, amely a résztvevők nagy megelégedésével egy szépasszonyvölgybeli szórako­zással ért véget. A jól sikerült ma­gyarországi kirándulást egy hét múlva vrbovói fürdőzés követte, melyen részt vett a község apraja­nagyja. A szomszédos magyaror­szági vendégszerepléseket augusz­tusban a helyi öregfiúk futballcsa­patának mérkőzése követte au­gusztus 21-én Felsőtelkesen. A felsőtelkesi sportkapcsolat több mint 10 éves múltra tekint vissza. Az Agromix vállalat által szervezett aratási ünnepség a helyi futballpá­Még jó, hogy Habibie-nak innentől számítva 48 óra is elég volt ahhoz, hogy felismerje: be kell adnia a de­rekát, mert sokkal többet veszíthet, mint Kelet-Timor. Vasárnap televí­ziós beszédben jelentette be, hogy hozzájárul egy nemzetközi béke­erő kelet-timori telepítéséhez, sőt a nemzetközi erő összetételével szemben sem támasztott immár feltételeket. Ebben a sietségben nyilván szerepe volt annak, hogy Bili Clinton amerikai elnök Auck­landben egyértelműen kijelentet­te: „szörnyűséges gazdasági követ­kezményei" lennének Indonéziára nézve, ha nem lenne képes véget vetni az erőszaknak. Persze Wa­shington sem makulátlan: már rég tombolt az erőszak, amikor fel­mondta a katonai együttműködést Jakartával. London ezt csak szom­baton tette meg, miközben már da­gadt a botrány: exporthitelként a brit adófizető polgárok 310 millió fontját használták fel arra, hogy In­donézia a tavalyi csőd után is hoz­zájuthasson a Hawk típusú, kelet­timori járőrözésre is használt va­dászgépekhez. Jósé Ramos-Horta, a kelet-timori felszabadítási mozgalom emigráci­óban élő, Nobel-békedíjas vezetője az ENSZ súlyos vereségének nevez­te azt, ami napjainkban hazájában történik. Nehéz lenne nem egyetér­teni vele, hiszen Európának is meg­vannak a maga keserű tapasztala­tai: Bosznia-Hercegovinában ezrek fizettek életükkel az ENSZ késleke­dése miatt, s ugyanez történt volna Koszovóban is, ha a NATO várt vol­na a világszervezet jóváhagyására. S még egy fontos tanulság: Kelet­Timor intő példa azok számára, akik - figyelmen kívül hagyva a rea­litásokat - olyan ötletekkel állnak elő, hogy ENSZ-védnökséggel, nép­szavazás útján úgymond legálisan lehet határokat módosítani. lyán volt megtartva a környékbeli mezőgazdasági vállalkozók részvé­telével. A nyári rendezvénysorozat augusztus 29-én a kassai Thália Színház Kakuk Marci szerencséje c. előadásával folytatódott telt ház előtt. Augusztus 31-én a Felsőgö­möri Községek és Városok Társulá­sának tanácsa tartotta ülését közsé­günkben. Az ülésen részt vett a Rozsnyói Járási Hivatal elöljárója, Ján Lipták mémök, valamint Boldis Miroslav, a regionális fejlesztési iro­da vezetője. Az ülés után a résztve­vők megtekintették az Unesco Vi­lágörökség listáján szerepelt domicai és aggteleki barlangot. Kankula Eva polgármester Hosszúszó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom