Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-24 / 169. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 24. VENDÉGKOMMENTAR A Titanic-szindróma Bő egy évtizeddel ezelőtt, baráti összehajolásaink idején járta az a vicc, hogy mihez hasonlítható az úgynevezett létező szocializmus. A Titanichoz, hangzott a válasz, mert odafenn a főmuftik még dáridóznak, miközben már süllyed a hajó. Napjainkban döbbenten tapasztalom, hogy a képlet, amelynek a fele sem tréfa, fölöttébb aktuális. A szinte napról napra gyarapodó gyanús ügyeknek se vége, se felelőse. Hetek múltán sem tudjuk, kik a vétkesek a Nafta Gbely, a GSM 1800as licenc odaítélése körüli, és egyéb, több mint gyanús ügyekben. Mind gátlástalanabbá civódnak már a szlovák kereszténydemokraták is, tovább gyengítve az SZDK-t és a kormánykoalíciót, amelyet a baloldaliak szinte a kezdettől fogva Ficóval és Koncošsal az élen önző politikai magánszámokkal fúrnak. Nem csoda, hogy vérszemet kapnak azok, akik nem is olyan régen romba döntötték az országot, s most vádlottakból lassanként vádlóvá vedlenek, s kíméletlenül kihasználják a kormánypártiak tehetetlenségét és torzsalkodásait. Tehetik, hiszen néhány úgynevezett független bíró legújabb döntésébe Justitia is minden bizonnyal belepirul. Nemcsak Ivan Lexára gondolok, hanem például Miroslav R. poprádi bíró esetére, akinek a gépkocsijában kábítószert és lőszert találtak, ám kassai kollégájának döntése alapján szintén szabadlábon védekezhet, sőt a rendőröknek azt sem engedték meg, hogy azonSzilvássy József nal házkutatást tartsanak hétvégi házában, ahol feltehetően további fegyvereket és kábítószert rejtegetett. Ebben a politikai fertőben a kisebbségi nyelvtörvény körüli végszavazás során szinte törvényszerűen besározódott a három szlovák kormánypárt legtöbb parlamenti képviselője is. Ilyen tág látószögön keresztül kellene elemezni az MKP bennmaradását vagy kilépését a mai kormánykoalícióból. Mert itt és most nem a törvény újratárgyalásának a lehetősége a fő kérdés, hanem az, hogy ez a kormánygarnitúra képes-e még irányváltásra, az ön- és országrontó önzések tompítására. A keserű pohár idelenn már csordultig megtelt. A drámaian megnövekedett megélhetési költségekkel szembesülve és a politikai iszapbirkózást látva egyre többen mondják nekikeseredve, hogy ez a mostani kormánykoalíció ugyanúgy civakodik és harácsol, mint elődje. Már nagyon kevés idejük van Dzurindáéknak, hogy végre tettekkel hitessék el a megkeseredettekkel: ezúttal van értelme az anyagi és egyéb áldozatoknak, mert nem süllyed el, hanem kínkeservesen, de mégiscsak emelkedni fog az ország. Ebben a drámaian rövid időszakban sorsdöntő lesz az MKP magatartása is, amelynek ugyancsak nem lehet érdeke, hogy újra mélyre kerüljön az éppen csak nyiladozó demokratikus értékrend. A szerző a Pravda munkatársa JEGYZET Leesik a tantusz? GILLÁNYI SÁNDOR Semmi sem olyan bonyolult, hogy ne lehetne még bonyolultabbá tenni. Amióta egyes távközlési „észkombájnok" a Bodrogközben is megtiltották a postahivatalokból való telefonálást, nemcsak a megrögzött kommunikálgatók kerültek nehezebb helyzetbe. A telefonfülkék - nem ritkán kitört üvegekkel, kiszakított vezetékekkel fásultan várják az oda kényszerülőket. Hogy így se legyen olcsó a mulatság, a közelmúltban drasztikusan felemelték a telefonkártyák árát is. Jó, tudom, van választási lehetőség. Ha van elég nagy zsebünk, a legközelebbi templom perselyfelelősénél beválthatunk néhány papírbankót fémcsengésű, kemény belhoni fizetőeszközre. S aztán már csak keresni kell egy olyan fülkét, amely nyílásával éppen ilyenekre áhítozik. Szerencsés esetben már félórás bolyongás után résnél leszünk. De mi van azzal, aki ateista, és nem akar templomba menni? Ő se adja fel a reményt! A postán vagy az újságárusnál vehet telefonkártyát. Ötszázhúsz koronáért a néhai Esmeralda életének nézőcsúcsdöntő mozzanatait is elmesélheti mit sem sejtő telefonbeli partnerének. Legfeljebb a fülke közelében száguldozó motorkerékpárok, autók és egyéb zajgyártók zavarják élvezetét. No meg az, hogy a fülke előtt álló, fél tucat türelmetlenül toporgó, beszélni vágyó minden szavát hallja. Nyugtával dicsérd a napot! tartja a közmondás. A telefonálni vágyók vagy - baleset, betegség stb. miatt - kényszerülők gondjai csak most kezdődnek igazán. Postahivatal, újságáruda zárva - kártya tehát nincs. Legfeljebb egy tökfilkó, de az valahol a központban töri a fejét egy újabb módosításon. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDI.ER Kft. - Satnorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvrw.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ha végignézek a tisztelt képviselő-testületen, akkor úgy ahogy, minden világos. De kit képvisel a kövér disznó? (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ MLADA.FRONTA

. DNES A lap szerint ugyan a Miloš Zeman vezette kisebbségi szociáldemokrata kabinet az „alsó tízmillió" kormányának nyilvánította magát, de a gyakorlatban az elmúlt egy év alatt nem fordult jobbra Cshországban az emberek élete, s az uralkodó közhangulat sem lett jobb. „A gazdaság fejlődése nem fordult a szebb jövő felé vezető út irányába. A gazdaság az elmúlt hat év legmélyebb válságát éli, s a munkanélküliség drámai módon emelkedik. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a problémáknak a gyökerei még a kormány hatalomra kerülése előtti időkben keresendők, hiszen egy év túlságosan kevés a változásokra. Ennek ellenére a mai kormány nem tett semmit annak érdekében, hogy megalapozza a következő évek gazdasági fellendülését" - írja a lap. A kabinet első esztendeje bebizonyította, hogy ez a szociáldemokrácia nem képesjavulást hozni az embereknek - összegzi véleményét a cikkíró. Ha a kisebbség részéről megvolt is a lojalitás az állam iránt, a többség legtöbbször ezt nem hitte el Hogyan látja a kisebbség és a többség ugyanazokat a dolgokat Közép-Európában Erdélyben a legnagyobb a feszültség a többségi-kisebbségi együttélésben, de messze elmarad a Jugoszláviában kialakult konfliktusoktól - állítják azok a szociológusok, akik a Márai Sándor Alapítvány Bizalomépítés a Kárpát-medencében című tervezetében vesznek részt. KÓSIK ANDREA A Csepeli György, Székely Mária, Örkény Antal és Hunčík Péter alkotta szakembergárda Szlovákiában, Magyarországon és Romániában vizsgálja az interetnikus kapcsolatokat. Lengyel, holland és román kollégákkal közösen végzik a kutatásokat, s az eredményeket beépítik abba a tréningmunkába, amely Szlovákiában három éve folyik, s az idén Magyarországon és Romániában is megkezdődik. A vizsgálatokat összegző riport a konklúziókkal, ajánlásokkal együtt az év végén jelenik meg könyv formájában - angolul, mivel a projektum az EU PHARE-támogatásának köszönhetően valósulhat meg. A cél annak feltárása, hogyan látják ugyanazokat a dolSzlovákiában megvan a kommunikációs alap, csak csiszolni kell. gokat a többség és a kisebbség képviselői, s ezeket hogyan lehet hasznosítani a gyakorlatban a bizalomépítés terén. Az eredmények azt mutatják, a posztszocialista traumák döntő módon befoOLVASOI LEVEL Problémás kétnyelvűség Kedves nagykéri olvasó! Az Új Szóban június 30-án megjelent olvasói levelére reagálok. Minden tiszteletem az Öné, teljes mértékben igaza van, mély ismeretekkel, tapasztalatokkal, életbölcsességgel rendelkezik. A jövőbe látása, aggodalma jogos, mert az Ön valós példája nem egyedi, sőt ma nagyon is „divatos" (vagy előre kitervezett asszilyásolták az emberek közérzetét, s ebben a tekintetben egy hajóban eveznek románok, magyarok, szlovákok. A nemzeti identitástvizsgálva kiderült: az államokon belül nem jött létre belső szolidaritás, mert ha a kisebbség részéről megvolt is a lojalitás az állam iránt, a többség ezt legtöbbször nem hitte el. Az önmeghatározás terén megmutatkozott az is, hogy a határon túl élő magyar közösségek élesen megkülönböztetik magukat az egyes országok szerint. Feszültségforrást jelenthet a kutatók szerint az etnocentrizmus, vagyis ha mindenki a saját etnikai csoportját részesíti előnyben, és kölcsönösen ezen keresztül tekint a másikra. Nehéz például bizalomépítő kommunikációt létrehozni a román többség és magyar kisebbség között, ha a románok a magyarokat arrogánsnak tartják, a magyarok viszont felróják a többségnek, hogy sokat beszél és keveset tesz. Ha az alapok sincsenek meg a konstruktív párbeszédhez, nem lehet elvárni, hogy a nézetek találkozzanak. A szociológusok szerint egyébként Szlovákiában e téren nincsenek ilyen markáns eltérések. A kutatások más területeken is bizonyították, hogy Románia és Szlovákia interetnikus viszonyai jelentősen különböznek. Megvizsgálták például a társadalmi közelséget a szlovákiai magyarok és a szlovákok, illetve a romániai magyarok és románok között. Szlovákiában a magyar és szlovák megkérdezettek többsége egyaránt el tudja képzelni, hogy családtagja a másik etnikumhoz tartozzon. Romániában nem. Nálunk szorosabb társadalmi kapcsolat van a többség és kisebbség miláció). Nem értek egyet Michalec János ógyallai levélíróval, aki Önt uszítónak nevezi, és azt tanácsolja, hogy viselje el az Önt érő sérelmeket. Könnyű az ilyen tanácsokat osztogatni. 80 éves létére Ön kétnyelvű, akárcsak jómagam, ezért a rágalmakat is értjük, de tudunk az ország bármely csücskében alkalmazkodni, otthon lenni. Ez a mi előnyünk. Viszont az egynyelvűek nem tudják beleérezni magukat a másik nép helyzetébe. Élő példa a szlovák parlamentben az egynyelvűek rágalmazássorozata. Nemzetvédelem címszó alatt törvényekközött, s a vegyes házasságok száma is jóval magasabb, mint Romániában. A magyar kisebbség Szlovákiában integráltabb, mint Romániában, ahol az önszegregáció erős. Az erdélyi magyarok nem akarnak keveredni, így a két csoport a románok és a magyarok - jelentősen elkülönül egymástól, nagyobb köztük a társadalmi távolság. Ez azonban a kutatók szerint nem olyan drámai, mint például a szerbek és albánok között, ahol nemhogy a családjukba, de még környezetükbe sem fogadják A többség szomszédnak sem fogad el romát, nemhogy családtagnak. be a másik etnikum képviselőit. Ami a konfliktusérzékelést illeti, magas az arány mind Romániában, mind Szlovákiában, de másmás jellegű. Romániában nagyobb arányban van jelen az etnikai diszkrimináció, az egymásra mutogatás. Az elsődleges konfliktusforrás a bűnbakkeresés, a konfliktusért való felelősség másik etnikumra való hárítása, Szlovákiában a nyelvi türelmetlenség a meghatározó. A kutatások hasonlóságokat is kimutattak a két ország többségi-kisebbségi viszonyában. Egyaránt érvényes, hogy ahol a magyarok lokális kisebbségben vannak, erősebb bennük a félelem, fokozottabb a feszültségérzet, ahol viszont többségben élnek, magabiztosabbak, és a tolerancia foka is magasabb náluk. A többségi nemzetnél ez éppen fordítva van. Ahol a szlovákok vagy románok többségben élnek, nakel szabályoznak bennünket erőszakos módon, Móric képviselő úr szlovákoknak nevez minket, magyarul beszélő szlovákoknak. Ön jól gondolja, hogy a családokban kellene rendezni közös dolgainkat. Mészáros András filozófus mondta: „Ha valaki nőnek születik, az olyan, mint amikor valaki magyar, csak ha megtanulja vállalni a nemzetiségét!" Sajnos az Ön unokája családjában ezt nem vállalták, pedig a vegyes házasságokban egymásért egymás nyelvét is megtanulják, és egymás gyökereit tisztelik. Nevetséges az a parancs: gyobb náluk a kisebbséggel szembeni távolságtartás, rosszindulat, viszont ahol lokálisan kisebbségbe kerülnek, türelmesebbek a másik etnikummal szemben. A hasonlóságok ellenére is tudatosítani kell, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság helyzete, problémái eltérőek (például Romániában a magyaroknál magasabb az iskolázottsági arány), ezért a kezelési módszereknek is különbözőeknek kell lenniük. Szlovákiában megvan a kommunikációs alap a szlovákok és magyarok között, csak csiszolni kell, viszont Romániában - a kutatók szerint még a kommunikációs helyzet sincs meg. A felmérések alapján a leginkább robbanásveszélyes a romakérdés. A romáktól való elhatárolódást Szlovákiában a kutatók megdöbbentőnek nevezték, a velük szemben tanúsított társadalmi távolság az adott területről és az országból való kitiltás között mozog. Az emberek többsége még szomszédjának sem hajlandó elfogadni romát, nemhogy családtagnak. Ez a társadalmi távolságtartás a koszovói helyzetre jellemző, ezért veszélyes megoldatlanul hagyni, bár nem kell, hogy törvényszerűen etnikai tisztogatássá fajuljon a romákkal szembeni ellenséges magatartás. Minél előbb szükséges a helyzetfelmérés és a romák intézményesített képzése, s fontos szerepet játszik a tömegkommunikáció is. Fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy ez a kérdés az egész társadalom problémája, nem csupán a romáké, mert lehetetlen olyan társadalomban élni, ahol ilyen különbségek vannak romák és nem romák között. „Tisztelje ezt az asszonyt, mert megérdemli!" Én úgy tudom, hogy aki megöregszik, az kíméletet érdemel. Bízom abban, hogy unokája, felesége és családja rövidesen rájön, kár sebezni egymást, inkább tisztelni kellene Önt, értékelni azt, hogy fájdalmát közreadta, ezzel tanulságul szolgál sokaknak. Sajnálatos, hogy léteznek olyan családok is, ahol ingerülten néznek arra, aki nem az előírt, hanem a saját anyanyelvén beszél, méghozzá a saját otthonában. Hajtman Kornélia Nána