Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-11 / 10. szám
íblicisztika 1998. március 11. 9 Pontosan nem lehet tudni, hány magyar nemzetiségű diákja van ebben az évben az egyetemnek. Már csak azért sem, mert a rektor Peter Liba - filozófiája értelmében „ez nem nemzetiségi oktatási intézmény, csupán részt vállal a nemzetiségi pedagógusképzésből”. Dömötör Ede felvételei nnie, alighanem az anyagot tudta maradéktalanul a „ra- is” elveket valló leendő tör- ;z. Azt azért nem zárják ki, ez az incidens is befolyásolhatta a tanár döntését. Tanulság? Hallgatni kell, és gondolni a magunkét. Ellenkező esetben egyetlen magyar diák sem végezhetné el a történelem szakot. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy nem egyszerű Nyitrára csábítani a képzett, ambiciózus fiatal tanárokat, hiszen a városban nincs magyar iskola és úgyszólván semmilyen magyar kulturális élet. Mégis azt mondom, hogy a mi legerősebb fegyverünk a tudás lehet - legyen szó tanárról vagy diákról. Hogy elkerülhessük a ránk nézve hátrányos döntések következményeit, mindig arra kell összpontosítanunk, ami a legjobban fenyeget. Itt és most nincs meg a politikai akarat arra, hogy valóban nemzetiségi oktatás folyhasson az egyetemen. Ezért mi most csak részleges eredményeket érhetünk el, és egyetlen feladatunk van: felkészülni a jövőre. Azok, akik nem laknak kétszáz kilométernél messzebb Nyitótól, nem jogosultak kollégiumra, ők választhatnak a mindennapi utazás, a drága középiskolás kollégiumok vagy a még drágább albérlet között. Hétvégeken még a kollégiumokban nem főznek, ezért most már a közép-szlovákiaiak is hetente hazajárnak. „Üres gyomorral és üres pénztárcával senkinek sincs kedve maradni és szervezkedni. yvereket, s köztük az el- irancsnokának gróf lovennek kardját és siy Arisztidet 1849. júni- i tábornokká léptették jesen átvette a 9. had- tését, s szembeszállt az két irányból benyomu- ieregekkel, a hatalmas ónban meghátrálásra ítette. Dessewffyről álról jegyezték fel, alkalommal páni féléiét a kozákok soraiban a tó magyar lovasság, rörös talárba öltözött ”, aki nyakában arany viselt, és kivont kard- bolta őket. A „pópa” a Dessewffy volt, vörös i díszben, és vallásos ember lévén, kereszttel. Július 5-én a pesti lipótvárosi templomban házasságot kötött Szinyei Merse Emmával. Az esküvő után mindössze egyetlen napot éltek együtt. Feljegyezték, hogy a zubbonyára tűzött esküvői virágot később naponta felfrissítette, újjal cserélte. Az összecsapásokban éppúgy viselte, mint kivégzése napján. Egyébként Dessewffy és Leiningen - az aradi vértanúk közül talán a két leglíraibb lélek - valósággal rábízta a feleségét rab- és tiszttársaira. így lett Dessewffyné később Máriássy János ezredes, Leiningenné pedig gróf Bethlen József huszár- kapitány felesége - amikor kiszabadultak hosszú börtönükből. Dessewffyné azonban halálakor így is koporsójába tétette mártír férje búcsúlevelét, ami így sajnos nem maradt az utókorra. Dessewffy utolsó napja egyúttal felesége 25. születésnapja is volt. A július 20-i túrái lovascsatában ismét kitűnt vitézségével, de a hamarosan bekövetkező katonai összeomlás az ő sorsát is megpecsételte. A segesvári csata után herceg Liechtenstein Ferenc osztrák hadtestparancsnok levelet küldött neki, s a megadásért cserébe kegyelmet ígért. A tábornok bízott egykori tiszttársa ígéretében, s 1849. augusztus 19-én katonáival együtt letette a fegyvert. Nem sejtette, hogy a herceg közbenjárása csak arra lesz elég, hogy a kötél általi halált agyonlövésre „enyhítse” a Haynaut kiszolgáló hadbíróság. A tábornokot kívánsága szerint, 1849. október 6-ának hajnalán A tábornokot 1849. október 6-ának haj- nalán felkereste a pap, utolsó beszélgetésre. Fel kellett ébreszteni, mert a vasidegzetű huszár édesdeden aludt. Aradon felkereste a pap, utolsó beszélgetésre. Fel kellett ébreszteni, mert a vasidegzetű huszár édesdeden aludt. „Tiszta lelkiismeretem van, s ez aludni hagyott” - válaszolt az ámuló kérdésre. A szomorú véget ért vértanú holttestét a kivégzés után titokban Csákányba hozták, s éveken keresztül ott pihent a Dessewffyek családi sírboltjában. Csak miután a birtok a Forgách grófok tulajdonába ment át, szállították el Margonyára. Ott nyugszik mind a mai napig. Áldott legyen az emléke! Dessewffy Arisztid 1802-ben született Csákány községben, és 1849. október 6-án, Aradon halt meg. Az 1848-49-es magyar szabadságharc honvéd tábornoka, az aradi vértanúk egyike. Középbirtokos nemesi családból származott. 1839-ig a császári hadseregben szolgált. Az 1848-49-es szabadságharc kitörésekor nemzetőrnagy lett. 1848 februárjában Kompoknál szétverte Colloredo osztrák alezredes lovas seregét, majd nagy érdemeket szerzett a tarcali csatában. Tábornokká, a felső-magyarországi haderő vezetőjévé nevezték ki. Az augusztus 9-i temesvári csata után hadosztálya maradékát Orsován át Törökországba akarta vezetni, de Lichtenstein osztrák altábornagy rávette, hogy Karánsebesnél rakja le a fegyvert. Lichtenstein közbenjárása ellenére Haynau vérbírósága, tábomoktársaival együtt, halálra ítélte.
