Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-06 / 181. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 2123. PanORámA h Kiss Csaba, a jihlavai járási drogellenes bizottság különdíjasa szerint: a televízió kábítószer Mr W., a fáradt üzletember Kiss Csaba fotóján a Wartburgból lett üzletember portréja V. M ^ „V s „vw ispÄ^E^^rote „ Í POZSON Y HVIEZDA: Armageddon (am.) 17.00, 20.00 OBZOR: Meg­semmisítő becsapódás (am.) 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Ami­lyen jó csak lehet (am.) 17.30, 20.30 CHARLIE CENTUM: Ti­tanic (am.) 17.15, Ajövő követe (am.) 17.30, A kód neve: Mer kúr (am.) 18.00, 20.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00 KASSA TATRA: Armageddon (am.) 17.30, 20.15 DRUŽBA: A világűr foglyai (am.) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45,18.00,20.30 ÚSMEV: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Jackie Brown (am.) 20.00 KO­MÁROM - TATRA: Armageddon (am.) 18.00, 20.00 PATH ­KERTMOZI: Reszkessetek, betörők3. (am.) 21.00 LÉVA-JU­NIOR: A holnap sosem hal meg (am.) 18.00, KERTMOZI: A holnap sosem hal meg (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Őrültek városa (am.) 19.00 Forradalom a Margitszigeten A költő visszatért Kiss Csaba a Komárom melletti Búcsról két éwel ezelőtt került a csehországi Jihlavába, az ottani grafi­kai középiskolába. A négy­éves, érettségivel végződő reklámgrafika szak máso­dik évfolyamát fejezte be. . JUHÁSZ LÁSZLÓ Fotókollázsai, grafikái és famet­szetei ugyan még nem szerepel­nek jeles katalógusokban és ki­állításokon, de egy járási külön­díjhoz már hozzásegítették hu­szonhárom éves alkotójukat. A díjnyertes művet most nem tudod megmutatni nekünk, legalább írd le, mit ábrázol a reklámplakátod. Ezt a versenyt még tavaly szep­temberben hirdették meg. A té­ma a kábítószerek és az AIDS volt, a megjelenítés formáját, a technikát azonban mi magunk választhattuk meg. Én egy pla­kátot terveztem. A grafika feke­te alapon egy televíziót ábrá­zolt, ez volt a középpontban, alatta pedig egy csendélet: ma­ma, gyerek, a papa már szunyó­kál a televízió előtt. Fölötte a szöveg fehér betűkkel: A tévé kábítószer! Ezzel nyertem meg a járási drogellenes bizottság kü­löndíját. A zsűri szerintem azt értékelte, hogy nem hagyomá­nyos vonalon közelítettem meg a kábítószer témáját, nem fecs­kendőket és marihuana-leve­leket rajzoltam a plakátra. Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni a fotózással, a gra­fikával? Még pozsonyi egyetemista ko­romban, három éve ugyanis még fizika szakos diák voltam. Azután eljött egy időszak, ami­kor a suli egyáltalán nem érde­kelt. A vizsgákra készülve rend­re olyan lelki állapotba kerül­tem, amikor már nem voltam képes odfigyelni a tananyagra, és firkálni kezdtem. Ekkor hatá­roztam el, hogy ott hagyom az iskolát, és másfelé próbálko­DUSZA ISTVÁN Roppant nehéz lett az éjszaka. Nem a kánikula levegőtlen kigő­zölése tette azzá, hanem az a könyv, amelyben egy szlovákiai magyar keserédes derűből, egyenes nyíltságból és kendő­zetíen igazságból írt igaz törté­neteket. Rólunk. Bodnár Gyula legalább öt komoly terjedelmű novelláskötetre való történetet hullajtott az évek során a szlová­kiai magyar sajtó földi fekete lyukába. Áz égi fekete lyukakkal szemben ez nem fizikai jelen­ség. Nem a fizikai energiát nye­lik el, hanem a lelkit. A hitet, a meggyőződést is fogyasztják, hogy érdemes, hogy lehet a dol­gokon változtatni, és lehet az emberekre hatni az újságírás ne­mesebb eszközeivel. Mondjuk azzal a fajtával, amelyet e szá­zadban a legnagyobbak - Ady­tól, Bálint Györgyön, Fábry Zol­tánon, Peéry Rezsőn át, Ruffy Péterig - műveltek irodalmi szinten, s tettek a szépirodalom­mal egyenrangúvá. Mert mi más nyomán írna a magunkfajta, ha nem a legnagyobbak adta pél­dák nyomán. Naponként agyat, szívet, ereket gyötrő lelkiismeret-hullámzásai feszítették elénk mindazt, amit Bodnár Gyula évtizedekig érzé­keny lélekkel figyelt meg min­dennapjainkban. Ő nem az a faj­ta újságíró, aki a „hírcsinálás", a zom. Jihlavára kerülve azonnal megváltozott minden. Olyan technikákat adtak a kezembe, amelyekkel végre meg tudom valósítani önmagamat. Néhány hónappal ezelőtt a kalligráfia és betfirajzolás kapcsán arról beszélgettünk, mennyire tör előtérbe a szá­mítástechnika az alkalmazott művészetekben, a grafikában, a reklámban. Nézd, a számítógépek legna­gyobb pozitívuma a gyorsaság és az azonnali megjelenítés ké­pessége. Egy gyors megrendelé­sekből élő reklámstúdió nyilván számítógépekkel dolgozik, hi­szen az idő pénz. Ha azonban valaki csak önmagának alkot, vagy a festményeiből, grafikái­ból szeretne megélni, nem nyúl a számítógépekhez. A festészet, a grafika, a manuális munka mindig sokkal személyesebb. Hol találtál rá erre az autó­roncs-emberre? Sohasem kell témát keresned, a témát megtalálod. Csak az a fontos, van-e nálad megfelelő eszköz, amivel rögzíteni tudod azt, amivel találkozol. Egy fény­képezőgép az alapfelszerelé­semhez tartozik, anélkül ki sem mozdulok otthonról.Ez a roncs azért ragadott meg, mert szemé­lyes érzelmek fűznek hozzá. Egy barátom vette ötszáz koronáért, a rendszáma 19-97. Kipróbál­tuk, hazafelé menet pedig kifo­gyott az üzemanyag. Személlyé vált ez az autó. Ki­csoda ő? Mr W., azaz Wartburg. Minden autónak van egy arca, amelyet csak ritkán látni, ez a kép az al­váz arcát mutatja. Mr W egy megtört üzletember, azt hiszem, ez a szemén is látszik... Grafika, fametszet, fotó, kol­lázs - mindez szerepel az esz­köztáradban. Van már ked­venc technikád? Annyit még nem használtam egyiket sem, hogy kedvencem­mé válhatott volna. A legszim­„szenzációlesés" bűvöletében él és ír. Neki az az ember a fontos, aki már túl van a tragédiákon, megszenvedte vagy éppen el­szenvedi sorsát; a történelem­ben a családját látja és félti, a tu­dásával növényt termeszt, álla­tot nevel, hazaszeretetével szí­vében utazik és általa mindig hazatér; gondolkodás közben halat fog, barátkozáskor bort iszik, őszintén szeret és gyűlöli a képmutatást, a hazugságot, az erőszakot Bodnár minden mondatát áthat­ja a ragaszkodás ahhoz a földda­rabhoz, s az ott élő emberekhez, aminek és akiknek egyik legjobb ismerője a szakmában, a pályán. Bodrogközi születésű lévén a patikusabbak talán a fametsze­tek és a litográfiák., ezek a tech­nikák magukban hordozzák az anyag tulajdonságait. Szeret­ném kipróbálni az olajat is, ez ezonban számomra egyelőre na­gyon időigányes, hiszen én is gyakran sietek. Lehet, hogy tü­relmetlen vagyok, de lehet, hogy csak a kor szelleme raga­dott magával. Nem szeretek hó­napokig várni arra, hogy egy munkám elkészüljön. Hogyan tovább? Ha befejezed, milyen lehetőségeket ad majd ez az iskola arra, hogy valahol elhelyezkedhess? Csallóközben élve keresi az együtthatókat, a két táj és az em­berek azonosságait. Igazából számomra a Görög Eu­rópa című második publicisztikai kötete attól lett ennyire terhes ol­Nem a fizikai energiát nyelik el, hanem a lelkit. vasmány, hogy szembesített az­zal az állapottal, amelyben a ha­zai magyar újságírás és azon be­lül a publicisztika leledzik. A gondolkodás és a gondolkodta­tás helyett a politikák és ideológi­ák reprodukálása, a lélek emel­kedettsége helyett az üres szenv­Szerintem az iskolának nem az a feladata, hogy irányt adjon, hanem arra, hogy felkészítsen. Ha valakiben van akarat ahhoz, hogy tovább menjen, hogy vala­minek a csúcspontját elérje, az iskola jó eszköze az irány meg­adásának. Azt azonban soha­sem szabad elvárni, hogy az is­kola mindenre megtanítson. Engem már megtanított arra, hogyan élhetek ebben a világ­ban. Az kellene, hogy rengeteg időm legyen gondolkodni. Ak­kor szeretnék dolgozni, amikor akarok, nem szeretem az időszűkét. Az én munkámhoz szabadság kell. . telenség, az igazságkeresés szen­vedélye helyett a minden felelős­ség alól felmentő tényekre való közönyös hivatkozás uralkodik benne. Nehéz és hosszú lett az éj­szakám, mire eljutottam a 201 magyar című ciklus vallomásai­hoz, amelyekben a szülőföld és a világ találkozik. Igazából nem is találkoznak, mert mindkettő benne van. Egyazon időben, egyazon sárgolyón. Újságírói közhely, mert közismert tény, a világ kicsinységét emlegetni, Bodnárnak azonban ezekben az írásaiban is kibomlik a kemény héj alól az aranyló dióbél: felra­gyognak a hőseiként szerepelte­tett emberek lelkei. Említettem már, hogy öt novel­láskötetre való történetet hullaj­tott el ezekben az írásaiban. Fele ennyi tehetséggel, fele ennyi tu­dással születtek itt már irodal­munkban számon tartott (?) kö­tetek. Nem mintha nem lenne így is eléggé becsülendő az írói teljesítmény, amellyel a Messze van Helgoland című (1992) első kötetében és a mostani Görög Európában találkozhat az olva­só, ezt volt hivatott elismerni a Márai-díjnak „becézett" kitünte­tés is. Ám a Bodnár-publiciszti­kák tükrözte szellemi értékek, az évek során kikristályosodott bölcsesség és írói tapasztalat egy képzeletbeli, mindeddig meg nem írt novellisztikát sej­tetnek meg az olvasóval. BERNÁTH KRISZTINA Budapest. Július 24-én a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpadon az 1848 - Zúgjatok, harangok! című rockfantáziában Koltay Gábor rendező a tőle már meg­szokott módon, saját elképzelé­sek alapján mutatta meg ne­künk a magyarok forradalmá­nak történéseit, elveit, követelé­seit. A rendező adta e műfaji el­nevezést a műnek, mellyel jelez­ni kívánta, hogy az előadás nem tekinthető „vérbeli" rockoperá­nak, inkább a rockfantázia kife­jezés az, amivel illetni tudná. Az összes lehetséges színpad­technika felhasználásának segít­ségével, a lovas kaszkadőrök ügyességével, a statiszták töké­letes odafigyelésével, a tánco­sok gyönyörű táncával és a szí­nészek példaértékű alakításával értette meg a nagyérdeművel, hogy történelmünk és a magyar­ságunk mindenek előtt kell, hogy helyet foglaljon szívünk­ben. Petőfi Sándor, Páskándi Géza, Gyurkó László, Utassy Jó­zsef művei Koltay Gergely és a Kormorán által megzenésített változatainak előadói Deák Bili Gyula, Varga Miklós, Benkő Pé­ter, Szulák Andrea, Nagy Feró, Földes Tamás, Varga Klára, Makrai Pál, Gerdesits Ferenc, Keresztes Ildikó és Józsa Imre voltak. A cselekmény a XX. században kezdődik Budapesten, amikor is a hivatalos pártállami ünnepet tüntetők csoportja zavarja meg, és szeretné a visszaemlékezést államiból nemzetivé változtatni. A 12 pont szellemében vissza­idézik a múltat, a 150 éwel ez­előtti eseményeket. Felidéződik a kor hangulata, és a szemünk láttára játszódik le a forradalom. Az aradi vértanúk és a 12 pont szimbolikus kivégzésével vég­ződnek a XIX. századi esemé­nyek, s a néző újra a mában talál­ja magát. Legszívesebben csada­kozna a fiatalok csoportjához, akik közben egyre többen és töb­ben lettek. Vállalván elveiket, nem titkolván kitartásukat ellen tudnak állni a házkutatásoknak, a megtorlásoknak, és bátran szállnak szembe a XX. századi hatalommal. A többnyire ismert versek dalokként való megjele­nése szívhez szóló volt, ami a csodálatos hangú énekeseknek is köszönhető. Petőfi Sándor lel­ke ott lebegett a Margitszigeten és remélhetőleg nemcsak a két­órás előadás erejéig tért vissza közénk. A szabadságharc hangu­latát mi már csak leírásokból, versekből, krónikákból tudjuk elképzelni, de igazán átélni csak most lehetett, 150 éwel később a Margitszigeti Szabadtéri Szín­padon. Az előadást a Magyar Te­levízió rögzítette, és remélhető­leg látható lesz valamely ünnepi alkalomkor. Deák Bili Gyulával együtt neves énekesek egész sora szerepelt a Koltay Gábor rendezte rockfantáziában. (Juhász László felvétele) Bodnár Gyula Görög Európa címmel jelentette meg publicisztikáit a NAP Kiadónál Lelkiismeretünk megszólaltatója Bodnár Gyulának mindig az ember a fontos (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom