Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-06 / 181. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 2123. PanORámA h Kiss Csaba, a jihlavai járási drogellenes bizottság különdíjasa szerint: a televízió kábítószer Mr W., a fáradt üzletember Kiss Csaba fotóján a Wartburgból lett üzletember portréja V. M ^ „V s „vw ispÄ^E^^rote „ Í POZSON

Y HVIEZDA: Armageddon (am.) 17.00, 20.00 OBZOR: Megsemmisítő becsapódás (am.) 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Amilyen jó csak lehet (am.) 17.30, 20.30 CHARLIE CENTUM: Titanic (am.) 17.15, Ajövő követe (am.) 17.30, A kód neve: Mer kúr (am.) 18.00, 20.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00 KASSA TATRA: Armageddon (am.) 17.30, 20.15 DRUŽBA: A világűr foglyai (am.) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45,18.00,20.30 ÚSMEV: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Jackie Brown (am.) 20.00 KOMÁROM - TATRA: Armageddon (am.) 18.00, 20.00 PATH KERTMOZI: Reszkessetek, betörők3. (am.) 21.00 LÉVA-JUNIOR: A holnap sosem hal meg (am.) 18.00, KERTMOZI: A holnap sosem hal meg (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Őrültek városa (am.) 19.00 Forradalom a Margitszigeten A költő visszatért Kiss Csaba a Komárom melletti Búcsról két éwel ezelőtt került a csehországi Jihlavába, az ottani grafikai középiskolába. A négyéves, érettségivel végződő reklámgrafika szak második évfolyamát fejezte be. . JUHÁSZ LÁSZLÓ Fotókollázsai, grafikái és fametszetei ugyan még nem szerepelnek jeles katalógusokban és kiállításokon, de egy járási különdíjhoz már hozzásegítették huszonhárom éves alkotójukat. A díjnyertes művet most nem tudod megmutatni nekünk, legalább írd le, mit ábrázol a reklámplakátod. Ezt a versenyt még tavaly szeptemberben hirdették meg. A téma a kábítószerek és az AIDS volt, a megjelenítés formáját, a technikát azonban mi magunk választhattuk meg. Én egy plakátot terveztem. A grafika fekete alapon egy televíziót ábrázolt, ez volt a középpontban, alatta pedig egy csendélet: mama, gyerek, a papa már szunyókál a televízió előtt. Fölötte a szöveg fehér betűkkel: A tévé kábítószer! Ezzel nyertem meg a járási drogellenes bizottság különdíját. A zsűri szerintem azt értékelte, hogy nem hagyományos vonalon közelítettem meg a kábítószer témáját, nem fecskendőket és marihuana-leveleket rajzoltam a plakátra. Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni a fotózással, a grafikával? Még pozsonyi egyetemista koromban, három éve ugyanis még fizika szakos diák voltam. Azután eljött egy időszak, amikor a suli egyáltalán nem érdekelt. A vizsgákra készülve rendre olyan lelki állapotba kerültem, amikor már nem voltam képes odfigyelni a tananyagra, és firkálni kezdtem. Ekkor határoztam el, hogy ott hagyom az iskolát, és másfelé próbálkoDUSZA ISTVÁN Roppant nehéz lett az éjszaka. Nem a kánikula levegőtlen kigőzölése tette azzá, hanem az a könyv, amelyben egy szlovákiai magyar keserédes derűből, egyenes nyíltságból és kendőzetíen igazságból írt igaz történeteket. Rólunk. Bodnár Gyula legalább öt komoly terjedelmű novelláskötetre való történetet hullajtott az évek során a szlovákiai magyar sajtó földi fekete lyukába. Áz égi fekete lyukakkal szemben ez nem fizikai jelenség. Nem a fizikai energiát nyelik el, hanem a lelkit. A hitet, a meggyőződést is fogyasztják, hogy érdemes, hogy lehet a dolgokon változtatni, és lehet az emberekre hatni az újságírás nemesebb eszközeivel. Mondjuk azzal a fajtával, amelyet e században a legnagyobbak - Adytól, Bálint Györgyön, Fábry Zoltánon, Peéry Rezsőn át, Ruffy Péterig - műveltek irodalmi szinten, s tettek a szépirodalommal egyenrangúvá. Mert mi más nyomán írna a magunkfajta, ha nem a legnagyobbak adta példák nyomán. Naponként agyat, szívet, ereket gyötrő lelkiismeret-hullámzásai feszítették elénk mindazt, amit Bodnár Gyula évtizedekig érzékeny lélekkel figyelt meg mindennapjainkban. Ő nem az a fajta újságíró, aki a „hírcsinálás", a zom. Jihlavára kerülve azonnal megváltozott minden. Olyan technikákat adtak a kezembe, amelyekkel végre meg tudom valósítani önmagamat. Néhány hónappal ezelőtt a kalligráfia és betfirajzolás kapcsán arról beszélgettünk, mennyire tör előtérbe a számítástechnika az alkalmazott művészetekben, a grafikában, a reklámban. Nézd, a számítógépek legnagyobb pozitívuma a gyorsaság és az azonnali megjelenítés képessége. Egy gyors megrendelésekből élő reklámstúdió nyilván számítógépekkel dolgozik, hiszen az idő pénz. Ha azonban valaki csak önmagának alkot, vagy a festményeiből, grafikáiból szeretne megélni, nem nyúl a számítógépekhez. A festészet, a grafika, a manuális munka mindig sokkal személyesebb. Hol találtál rá erre az autóroncs-emberre? Sohasem kell témát keresned, a témát megtalálod. Csak az a fontos, van-e nálad megfelelő eszköz, amivel rögzíteni tudod azt, amivel találkozol. Egy fényképezőgép az alapfelszerelésemhez tartozik, anélkül ki sem mozdulok otthonról.Ez a roncs azért ragadott meg, mert személyes érzelmek fűznek hozzá. Egy barátom vette ötszáz koronáért, a rendszáma 19-97. Kipróbáltuk, hazafelé menet pedig kifogyott az üzemanyag. Személlyé vált ez az autó. Kicsoda ő? Mr W., azaz Wartburg. Minden autónak van egy arca, amelyet csak ritkán látni, ez a kép az alváz arcát mutatja. Mr W egy megtört üzletember, azt hiszem, ez a szemén is látszik... Grafika, fametszet, fotó, kollázs - mindez szerepel az eszköztáradban. Van már kedvenc technikád? Annyit még nem használtam egyiket sem, hogy kedvencemmé válhatott volna. A legszim„szenzációlesés" bűvöletében él és ír. Neki az az ember a fontos, aki már túl van a tragédiákon, megszenvedte vagy éppen elszenvedi sorsát; a történelemben a családját látja és félti, a tudásával növényt termeszt, állatot nevel, hazaszeretetével szívében utazik és általa mindig hazatér; gondolkodás közben halat fog, barátkozáskor bort iszik, őszintén szeret és gyűlöli a képmutatást, a hazugságot, az erőszakot Bodnár minden mondatát áthatja a ragaszkodás ahhoz a földdarabhoz, s az ott élő emberekhez, aminek és akiknek egyik legjobb ismerője a szakmában, a pályán. Bodrogközi születésű lévén a patikusabbak talán a fametszetek és a litográfiák., ezek a technikák magukban hordozzák az anyag tulajdonságait. Szeretném kipróbálni az olajat is, ez ezonban számomra egyelőre nagyon időigányes, hiszen én is gyakran sietek. Lehet, hogy türelmetlen vagyok, de lehet, hogy csak a kor szelleme ragadott magával. Nem szeretek hónapokig várni arra, hogy egy munkám elkészüljön. Hogyan tovább? Ha befejezed, milyen lehetőségeket ad majd ez az iskola arra, hogy valahol elhelyezkedhess? Csallóközben élve keresi az együtthatókat, a két táj és az emberek azonosságait. Igazából számomra a Görög Európa című második publicisztikai kötete attól lett ennyire terhes olNem a fizikai energiát nyelik el, hanem a lelkit. vasmány, hogy szembesített azzal az állapottal, amelyben a hazai magyar újságírás és azon belül a publicisztika leledzik. A gondolkodás és a gondolkodtatás helyett a politikák és ideológiák reprodukálása, a lélek emelkedettsége helyett az üres szenvSzerintem az iskolának nem az a feladata, hogy irányt adjon, hanem arra, hogy felkészítsen. Ha valakiben van akarat ahhoz, hogy tovább menjen, hogy valaminek a csúcspontját elérje, az iskola jó eszköze az irány megadásának. Azt azonban sohasem szabad elvárni, hogy az iskola mindenre megtanítson. Engem már megtanított arra, hogyan élhetek ebben a világban. Az kellene, hogy rengeteg időm legyen gondolkodni. Akkor szeretnék dolgozni, amikor akarok, nem szeretem az időszűkét. Az én munkámhoz szabadság kell. . telenség, az igazságkeresés szenvedélye helyett a minden felelősség alól felmentő tényekre való közönyös hivatkozás uralkodik benne. Nehéz és hosszú lett az éjszakám, mire eljutottam a 201 magyar című ciklus vallomásaihoz, amelyekben a szülőföld és a világ találkozik. Igazából nem is találkoznak, mert mindkettő benne van. Egyazon időben, egyazon sárgolyón. Újságírói közhely, mert közismert tény, a világ kicsinységét emlegetni, Bodnárnak azonban ezekben az írásaiban is kibomlik a kemény héj alól az aranyló dióbél: felragyognak a hőseiként szerepeltetett emberek lelkei. Említettem már, hogy öt novelláskötetre való történetet hullajtott el ezekben az írásaiban. Fele ennyi tehetséggel, fele ennyi tudással születtek itt már irodalmunkban számon tartott (?) kötetek. Nem mintha nem lenne így is eléggé becsülendő az írói teljesítmény, amellyel a Messze van Helgoland című (1992) első kötetében és a mostani Görög Európában találkozhat az olvasó, ezt volt hivatott elismerni a Márai-díjnak „becézett" kitüntetés is. Ám a Bodnár-publicisztikák tükrözte szellemi értékek, az évek során kikristályosodott bölcsesség és írói tapasztalat egy képzeletbeli, mindeddig meg nem írt novellisztikát sejtetnek meg az olvasóval. BERNÁTH KRISZTINA Budapest. Július 24-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az 1848 - Zúgjatok, harangok! című rockfantáziában Koltay Gábor rendező a tőle már megszokott módon, saját elképzelések alapján mutatta meg nekünk a magyarok forradalmának történéseit, elveit, követeléseit. A rendező adta e műfaji elnevezést a műnek, mellyel jelezni kívánta, hogy az előadás nem tekinthető „vérbeli" rockoperának, inkább a rockfantázia kifejezés az, amivel illetni tudná. Az összes lehetséges színpadtechnika felhasználásának segítségével, a lovas kaszkadőrök ügyességével, a statiszták tökéletes odafigyelésével, a táncosok gyönyörű táncával és a színészek példaértékű alakításával értette meg a nagyérdeművel, hogy történelmünk és a magyarságunk mindenek előtt kell, hogy helyet foglaljon szívünkben. Petőfi Sándor, Páskándi Géza, Gyurkó László, Utassy József művei Koltay Gergely és a Kormorán által megzenésített változatainak előadói Deák Bili Gyula, Varga Miklós, Benkő Péter, Szulák Andrea, Nagy Feró, Földes Tamás, Varga Klára, Makrai Pál, Gerdesits Ferenc, Keresztes Ildikó és Józsa Imre voltak. A cselekmény a XX. században kezdődik Budapesten, amikor is a hivatalos pártállami ünnepet tüntetők csoportja zavarja meg, és szeretné a visszaemlékezést államiból nemzetivé változtatni. A 12 pont szellemében visszaidézik a múltat, a 150 éwel ezelőtti eseményeket. Felidéződik a kor hangulata, és a szemünk láttára játszódik le a forradalom. Az aradi vértanúk és a 12 pont szimbolikus kivégzésével végződnek a XIX. századi események, s a néző újra a mában találja magát. Legszívesebben csadakozna a fiatalok csoportjához, akik közben egyre többen és többen lettek. Vállalván elveiket, nem titkolván kitartásukat ellen tudnak állni a házkutatásoknak, a megtorlásoknak, és bátran szállnak szembe a XX. századi hatalommal. A többnyire ismert versek dalokként való megjelenése szívhez szóló volt, ami a csodálatos hangú énekeseknek is köszönhető. Petőfi Sándor lelke ott lebegett a Margitszigeten és remélhetőleg nemcsak a kétórás előadás erejéig tért vissza közénk. A szabadságharc hangulatát mi már csak leírásokból, versekből, krónikákból tudjuk elképzelni, de igazán átélni csak most lehetett, 150 éwel később a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadást a Magyar Televízió rögzítette, és remélhetőleg látható lesz valamely ünnepi alkalomkor. Deák Bili Gyulával együtt neves énekesek egész sora szerepelt a Koltay Gábor rendezte rockfantáziában. (Juhász László felvétele) Bodnár Gyula Görög Európa címmel jelentette meg publicisztikáit a NAP Kiadónál Lelkiismeretünk megszólaltatója Bodnár Gyulának mindig az ember a fontos (Archív felvétel)