Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-26 / 119. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 26. KULTÚRA ­OKTATÁS 9 Alabán: „A besztercebányai magyar szak megnyitása nem befolyásolja a magyar pedagógusképzést" Magyar szak Besztercebányán A Magyar szak szlovákok­nak a Bél Mátyás Egyete­men címen 1998. május 7­én megjelent Új Szó-infor­máció (vrabec) néhány ki­tételét szeretném helyrei­gazítani, mivel az írás a nyilvánosságot félrevezető kijelentéseket is tartal­maz. Dr. ALABÁN FERENC A tudósítás valótlanul állítja, hogy a Nyitrai Konstantin Egye­temen az idén nem nyílik ma­gyar-német szakpárosítás. Idé­zem a szerző indoklását: „Az ok' az, hogy szeptembertől a besz­tercebányai Bél Mátyás Egyete­men is oktatják a magyar nyel­vet, történetesen a némettel pá­rosítva - vele egyenrangú ide­gen nyelvként." Tudvalevő, hogy a nyitrai kreditrendszerű oktatáson belül már a felvételire való jelentkezésnél minden ér­deklődő diák saját maga vá­lasztja ki szakpárosítását. Ez a lehetőség adva volt az elmúlt években, s adott az idén is. A magyar-német szakra tehát je­lentkezhettek most is (jelent­keztek is), függetlenül attól, hogy a besztercebányai egyete­men nyílik-e ez a szakpárosítás, vagy sem. A magyar-német kombinációt tehát nem kell el­vinni Nyitráról Besztercebányá­ra, mert erre nincs is szükség. A két dolog - a cikkíró minden erőltetése ellenére - nincs ösz­szefüggésben egymással, így nem szolgálhatja a szándékos vagy véletlenszerű hangulatkel­tés céljait sem. Azzal kapcsolatban, hogy a besztercebányai egyetem Filoló­giai Karán (nem tanszékén!) mennyire lesz „egyenrangú" a magyar szak más idegen nyelvi szakokkal, szintén szükséges A diákok saját maguk választják ki szakpá­rosításukat. hangsúlyozni néhány dolgot. A magyar szak iránt érdeklődők nagy része magyar tannyelvű középiskolából, ill. gimnázium­ból jelentkezik, tehát érettségi­zik magyar nyelv és irodalom­ból. A jelentkezők további része szlovák nyelvű középiskolában érettségizik, (magyarból tehát nem tesz ilyen vizsgát). A két Méry Gábor illusztrációs fotója csoportot nyilvánvalóan nem le­het összevonni, ezért a jelentke­zők már a felvételi vizsgát sem egyforma igényességű anyagból teszik. A felvételi vizsga sikeré­től függően a későbbiek során is meg lesz különböztetve a két csoport, s ez a differenciálás a tantervi blokkok összeállításá­ban is természetszerűen meg­mutatkozik. A besztercebányai magyar sza­kos hallgatók hasonlóan a kar más szakos hallgatóihoz, a szak­párosításukon kívül vizsgával záródó, többszemeszteres köte­lező latin nyelvi képzésben ré­szesülnek. A diákok a harmadik évfolyamtól a szakon belül spe­cializálódhatnak: nyelvészetre vagy irodalomtudományra. Mi­vel filológiai szakról van szó, a tantervekből kimaradnak a pe­dagógiai, módszertani és pszi­chológiai tárgyak, helyettük a műfordítás, a tolmácsolás és a tudósképzés szakosított és spe­ciális diszciplínái kerülnek okta­tásra. A Filológiai Kar tanulmányi és vizsgarendjének értelmében a magyar szak az ötéves képzés keretében valósul meg, a végző­sök a szakdolgozat megvédése és az államvizsga után magisz­teri fokozatot szereznek. A diá­kok bizonyos előírt tanulmányi feltételek teljesítése mellett har­madik nyelvi szakot is felvehet­nek, és három szakból szerez­hetnek oklevelet. A karon több más szakból hároméves, ún bakkalaureátusi képzési forma is létezik. A besztercebányai magyar szak megnyitása nem befolyásolja a szlovákiai magyar tanító- és ta­nárképzést, annak folyamatát és Három szakból sze­rezhetenek oklevelet. helyzetét. Mint filológiai szak, melynek keretében kellő hang­súlyt kap a műfordítói és tol­mácsképzés, a tudományszak meghatározó nyelvi és irodalmi vonatkozásait teoretikus és praktikus szinten mélyíti el, teszi specifikussá. Ebből következik, hogy teret ad egy olyan képzési formának, amely hiányzik a je­lenlegi szlovákiai hungarisztika színképéből. A magyar filológiai szak megnyitásával kulturális te­rületen, szerkesztőségekben, ki­adókban, kutatóintézetekben, a vállalkozói szférában, a diplo­mácia és a társadalom különbö­ző állami és magánterületén működő fordítók, tolmácsok, valamint tudományos kutatók KIS NYELVŐR Rövid és hosszú magánhangzóink váltakozása LANSTYAK ISTVÁN A rövid és a hosszú magánhang­zók írásmódja helyesírásunk fo­gas kérdései közé tartozik. En­nek fő oka az, hogy helyesírá­sunk legfontosabb alapelve a ki­ejtés szerinti írásmód, ugyanak­kor a rövid és a hosszú magán­hangzók ejtése - különösen a felső nyelvállásúaké, vagyis az i-é, u-é és ti-é - nagyfokú inga­dozást mutat. Kevés embernek tűnik föl, ha beszélgetőtársa mondjuk a színes helyett a színes szóalakot, a húszan he­lyett a húszan formát vagy ép­pen fordítva, a dicsér helyett a dicsér, a bura helyett a búra alakváltozatot használja. Ez utóbbiról a Nyelvművelő kézi­szótár megjegyzi, hogy kiejtése ingadozik a rövid u-s és a hosszú ú-s forma között, de írni csak rö­vid u-val szabad. Ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy mondani búrá-nak is lehet, bár a szótár tartózkodik a nyílt színvallástól. A rövid - hosszú váltakozás nemcsak a felső nyelvállású ma­gánhangzókat érinti. Érdemes megemlíteni a posta és a kor­mány szót, melyek gyakran hall­hatók pósta és kormány formá­ban; a pósta ejtés régies és pon­gyola; a kormány: kormány vál­takozással szótárunk önálló szó­cikkben nem foglalkozik. E sza­vakban az o hasonlóan nyúlha­tott meg, mint az ős szavunkban az ö, melyet kétszáz éwel ez­előtt még ugyanolyan pongyola­ság volt nem ös-nek, hanem ős­nek ejteni, mint ma a postá-t póstá-nak. Ennek épp a fordítottja történt többek között az ad és a tej sza­vakkal, amelyek a régiségben hosszú magánhangzóval, ád, ill. téj formában voltak használato­sak. A rövidülésnek ez esetben alaktani okai vannak, ugyanis ragozott formában ezek régen is rövid magánhangzót tartalmaz­tak: adok, adsz, adunk; tejet, te­jem, tejes. Az ád forma nyelvjá­rásainkban még hallható, a téj már nemigen, legföljebb a téfú, téjfel összetételekben; ezek köz­nyelvi formája a tejföl és a tejfel: A mai köznyelvben a tejföl a gyakoribb. Évezredes nyelvi változás egyik utózöngéjének tekinthető mai nyelvünkben a felé névutónak a fele alakkal való váltakozása önálló használatban és összetett határozószók utótagjaként; ez utóbbira példa a befelé és befe­le, az elfelé és elfele, az estefelé és estefele. Valamikor az alma szónak is almá volt a hangalak­ja, az eke szónak pedig eké; ak­koriban szó végén még nem is állhatott rövid a vagy e. Míg az utóbbi szavak már sehol sem használatosak szóvégi hosszú magánhangzóval, addig a felé névutóban és összetételeiben a hosszú magánhangzó olyannyi­ra megőrződött, hogy még ma is az számít köznyelvinek. A fele, estefele stb. alakok népies, bi­zalmas színezetűek, így a köz­nyelvben „nemigen" élhetünk velük. A rövid és a hosszú magánhang­zós forma megkülönböztetése ott válik nyelvi szempontból is fontossá, ahol a kétféle alakhoz más-más jelentés vagy jelentés­árnyalat társul. Ilyenkor már nem is beszélhetünk alakválto­zatokról, hanem a rövid és a hosszú magánhangzós formát más-más szónak kell tekinte­nünk. A legismertebbek közül ilyen az elől és az elöl. Az előbbi honnan? kérdésre felel, az utób­bi pedig hol? kérdésre. A helyze­tet bonyolítja, hogy az elöl szó­nak elül változata is van: ezt so­kan nyelvjárásiasnak vagy régi­esnek érzik, pedig köznyelvi emez is, bár kétségtelen, hogy visszaszorulóban van. Még nagyobb jelentéskülönbsé­get találunk a csíra és csira kö­zött: a hosszú magánhangzós csíra szó a magnak azt a részét jelenti, amely a növényt kezde­ményként tartalmazza, pl.: ezen a krumplin sok a csíra. Ezzel szemben a csira tájnyelvi szó 'kétnemű személy'-t, ill. 'homo­szexuális férfí'-t jelent, de talál­kozhatunk vele 'meddő tehén' jelentésben is. A két szó hanga­laki hasonlósága egyébként a véletlen műve; a csira nyelvé­szeink szerint talán finnugor eredetű, a csíra viszont végső soron egy 'meddő, terméketlen' jelentésű görög szóra megy visz­sza: mint ilyen a csira főnév ere­detét tekintve egy latin eredetű szavunkkal is összefügg, a steril melléknévvel. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Andersen (11) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Platonov (19) ASTORKA: Az anya (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Csepp-mese (9, 11) BORO­DÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Revizor (19) THÁLIA SZÍNHÁZ ­KASSA: Kár, hogy ká - vendégjáték Rozsnyón (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Durva támadás (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A vasáriarcos férfi (am.) 15.30, 18 MLADOSŤ: Horvát filmhét 15, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Szféra (am.) 18.15, 20.30 Titanic (am.) 15,19.45 Boldogító nem (am.) Spice Girls (ang.) 17.30 Rivers of Babylon (szlov.-cseh) 18,21 Nosztalgia (olasz­orosz) 19.00 Ezeréves méh (szlov.) 19.15 KASS A DRUŽBA: Postman (am.) 16, 19.15 TATRA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 17.45, 20.00 CAPITOL: Áldozatok (am.) 16, 19 ÚSMEV: Durva támadás (am.) 16; 18; 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A GÚTA - VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Titanic (am.) 19,30, LÉVA-JUNIOR: Anasztázia (am.) 16.30,19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: A Függetlenség Napja (am.) 16.30,19 képzésére nyílik lehetőség, akik professzionális szinten, szakjuk jellegének megfelelő küldetéses feladatokat látnak el. A szak megnyitása egy új műfordítói generáció színrelépését is je­lentheti, amely a magyar-szlo­vák kulturális és szépirodalmi értékeket fordítás útján közvetí­ti. Erre köztudottan nagy szük­ség van. A besztercebányai ma­gyar szak megnyitása a szlováki­ai hungarisztikai kutatások ed­digi gazdagodását is jelenti, va­lamint a szlovák-magyar nyelvi és irodalmi komparisztika tudo­mányszakok kibővülését, ill. új, szervezettebb alapokra való he­lyezését is magában foglalja. Je­lenleg ez utóbbi szakterületek kutatását ugyanis egyfajta stag­nálás jellemzi. A Finnugor és a Balti Nyelvek Tanszékén a ma­gyar nyelv és irodalom szak fo­kozatos megerősítése mellett az adott feltételekhez mérten a kö­vetkező tanévben van tervbe vé­ve a finn, később pedig az észt nyelv szak megnyitása. A tanszék és a magyar filológiai szak létrehozóit a pozitív példán való épülés elsődlegessége moti­válja. Elvi álláspontjuk, hogy mindent a maga helyén, saját pa­ramétereiben, funkciójának és jelentőségének megfelelően kell szemlélni, kezelni és értékelni. Először angolul jelent meg a „Magyarok Szlovákiában" Megjelent Csáky Pál új könyve ÚJ SZÓ-HlR Ritka eset a Szlovákiában élő magyar tollforgató számára, hogy idegen nyelven, más or­szágban jelenjen meg könyve. Csáky Pál esetében ez történt. 1997. szeptemberében külföld­ön, angol nyelven jelent meg „Magyarok Szlovákiában" című könyve. Sokak kívánságára a szerző ez év tavaszán a Magyar Koalíció Információs Központja kiadásában megjelentette ma­gyarul is. A 100 oldalas könyv­ben Csáky történelmi alapos­sággal jellemzi a szlovákiai ma­gyar kisebbség helyzetét, lélek­számának változásait és annak okait. Utal arra is, hogy ma még sokan élnek azok közül, akik át­élték a második világháború után kialakult helyzetet, s pár­huzamot vonnak az akkori ma­gyarellenes intézkedések és a mai állapotok között. Ezek az emberek immár másodszor élik át a szinte azonos félelmeket. A szerző tényszerűen szól a Szlo­vákiában élő más nemzetiségek problémáiról is. Előremutató, hogy a hiányosságok és okaik taglalása mellett felvázolja a magyar-szlovák megbékélés le­hetőségét, mint a problémák megoldásának, egyetlen alter­natíváját. A szerző a nyelvhasználat, az oktatás, a kultúra terén a meg­oldási lehetőségek egész sorát tünteti fel. Külön figyelmet ér­demelnek a táblázatok és térké­pek, amelyek szerves részét ké­pezik a könyvnek, (újváry) A gimnazisták is haszonnal forgathatják Régi-új nagyszótárak Megújított formában még az idén jelenik meg az Akadémia Kiadó gondozásában a klasszi­kus szótársorozat három legfon­tosabb darabja. A tervek szerint júliusban kerül a könyvesbol­tokba az angol-magyar, magyar­angol nagyszótár, amely Or­szágh László anyagának felhasz­nálásával készült. Októberben jelenik meg a Halász Előd-féle német-magyar, magyar-német szótár, és novemberre várható Eckhardt Sándor francia-ma­gyar szótárának javított, kiegé­szített változata. Az egyes köte­tek ára 11 ezer forint lesz. A két­kötetesre tervezett nagyszótá­rak a korábbinál testesebbek, közel kétezer oldalasak lesznek. Az ötvenes-hatvanas években készült szótárak anyagának hatvan százaléka a régi, a többit kiigazították, (hk) A friss diplomás legfiatalabb lett az első Kettős magyar siker Először lett első helyezett ma­gyar dirigens a Magyar Televí­zió háromévenként megrende­zésre kerülő, népszerű nemzet­közi karmesterversenyének 24 éves történetében. Az előző nyolc vetélkedőn ott volt ugyan a legjobbak között Medveczky Ádám, Győriványi Ráth György, Kocsár Balázs, Hamar Zsolt, ám egyikük sem tudott első díjat szerezni. Most, a vasárnap véget ért IX. karmesterversenyen ket­tős magyar siker született. A Petrovics Emil zeneszerző ve­zette zsűri az ötezer dollárt és a számos koncertfelkérést jelentő első díjat a -verseny legifjabb résztvevőjének, a 23 éves Héja Domonkosnak, a háromezer dolláros második díjat pedig a 28 éves Ménesi Gergelynek ítél­te. A nemzetközi hírét és nehéz­ségét tekintve egyre nagyobb presztízsnek örvendő verseny Lukács Ervin karmester zene­akadémiai mesteriskolájának el­söprő győzelmét jelentette, hisz a harmadik díjas török Alpasian Ertüngealp is Lukács professzor növendéke. A zenekar vélemé­nye szerint is a két magyar fiatal volt a legjobb, pedig a 32 ver­senyzős mezőny ezúttal is erős volt. Héja Domonkos két hete vette át diplomáját a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán. 1993-ban barátaival megalapí­totta a Danubia Ifjúsági Szimfo­nikus Zenekart, melynek azóta is művészeti vezetője. Azt vallja, Beethoven zenéje áll hozzá a legközelebb. Most nyáron részt vesz a híres orosz karmester, Ju­ruj Szimonov miskolci mester­kurzusán. (Magyar Nemzet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom