Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)
1998-04-18 / 89. szám, szombat
ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 18. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZOMBAT Beszélgetés Bodnár Gyulával, a Márai Sándor Alapítvány A Nyitott Európáért Díjának idei jutalmazottjával A publicista csak a szabad gondolat szolgája lehet Modoros szerepjátszásnak tartanám, ha a Bodnár Gyulával folytatott beszélgetésben a máskor kötelező szakmai etika nevében magázódnánk. Az olvasók közül a beavatottak tudják: tizennyolc esztendeig dolgozott lapunknál. DUSZA ISTVÁN Számtalan beszélgetésben fogalmaztuk meg kételyünket a hivatásnak tekintett újságírószakma - a publicisztika - értelméről, jelentőségéről a szlovákiai magyar közírásban. A Nyitott Európáért Díj átvétele után is megmaradtak kételyeid az elvégzett munkáddal szemben? - Hosszabb idei meggyőződésem, a rendszerváltás előtt is az volt, hogy nem dolgozunk haszontalanul. Nem dolgozik haszontalanul egyik olyan újságíró sem, aki érzi, tudatosítja, hogy hol él, akinek szuverén gondolatai, érzései vannak, s aki ezeket a gondolatokat, érzéseket tiszta magyar nyelven ki tudja fejezni. Hiszen a legszebb gondolat sem ér sokat a tiszta nyelvi megfogalmazás nélkül. Azért is volt jó együtt dolgozni jónéhány emberrel, köztük veled is, mert az esetleges vitáinkat is a jobb minőségért folytattuk le. A figyelem, az egymás munkája iránti érdeklődés erőt adott. Nem érzed-e úgy, hogy akkor, olyankor adtuk fel közös dolgainkat, s forgácsolódtunk szét - s óhatatlanul velünk együtt az önmagunkicai szembeni igényesség is erodálódni kezdett amikor a legnagyobb szükség lett volna az összefogásra az elharapódzott szakmai igénytelenséggel, formai és műszaki korlátoltsággal szemben? Ez hosszabb és alaposabb fejtegetést igényelne. 1993-ra gondolva azt kell mondanom, hogy szívesen csináltam volna tovább, de az a húsz évig tartó folyamatos ingázás nagyon sokat kivett belőlem, s az egészségem is megsínylette azt. De a fő ok nem ez volt. Ha az ember érzi a figyelmet, akkor hajt, megy előre, még a hormonjai is másképpen működnek. Alckor is, azóta is szerettem volna, hogy a legjobb tollú emberek írjanak az Új Szóba. Manapság szinte kiveszett az újságírásunkból az a legszebb hagyomány, amit a tárca, a karcolat, a glossza, az irodalmi riport művelői - legnevesebb elődeink - teremtettek meg. A sajtónkból a ridegség árad. Mindnyájan tudjuk, hogy a legcudarabb időkben is a másik oldalon ott volt az emberi melegség, a lelki szolidaritás, a nyelv megtartó ereje, a szelíd humor. De még a legmélyebb tragédiákat is meg lehetne ragadni oly módon, hogy az újságíró gyógyítson a szóval. A Kosztolányiék által oly gyönyörű példaként művelt tárcanovellák sorsvázlataival is erősíteni lehetne az emberek lelkét. Itt-ott találni míves alkotásokat, de mindent eláraszt a hír, a politika. Érdekes módon, még íróink publicisztikáiban sem jelenik meg az a szociális érzékenység, amire Nagy Lajos, Illyés Gyula és társaik taníthatták a fiatal újságírókat. Nem gondolod azt, hogy ennek az igénytelenséget tükröző állapotnak te is részesévé lettél azzal, hogy kissé elvonultál és oldalágon éled a mindennapjaidat? A kérdésedben van igazság, s itt visszakanyarodnék az Új Szóban töltött rendszerváltás utáni éveinkhez. Szerettem volna egy igényes csapatot kialakítani olyanokból, akik képesek ilyen szinten alkotni. Meg is volt ott az az öt ember, akik Pozsonytól Tárkányig járták volna azt a valóságot, amit mi szlovákiai magyar valóságnak nevezünk. Sajnos, a belső szerkezetváltások mindig meggátolták ezt az igyekezetemet. Holott, nekem a mai napig meggyőződésem, és sajnos a hiányuk is ezt igazolja, erre az elgondolásra, ezekre az emberekre lapot lehet alapítani, de nélküle minden lap halálra van ítélve. Egyszerűen az ilyen írásokban az olvasó önmagára, sorsára, gondolataira és érzéseire ismer, míg a politika, a hír közéleti panelmondataiban csak az elidegenedett világot látja. Ennyire reménytelennek látod a szlovákiai magyar újságírás helyzetét? Akadt azért egy-két fiatal újságíró, olyanok is, akik megköszönték, hogy segítettem őket a pályán, s eddigi tevékenységük biztatójeleket mutat. A mostani fiatalabb utánpótlás esélyeit viszont igencsak sötéten látom, mert olyan időben kezdik a pályát, amikor a gyakorlati mintát számukra az a rideg, távolságtartó valóság adja, amelyben dolgozniuk kell. Előbb-utóbb újra kitermelődnek egy új társadalmi rendszer gondolati sablonjaiból, üres panelmondataiból, politikusi szólamaiból Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban A Szlovák Rádió magyar nyelvű adása ma a szokott időben 9 órakor kezdi sugározni műsorait. A Hétről hétre című műsorunk szerkesztője Juhász László. Az állandó rovatokon kívül visszatérünk az elnökválasztásra, valamint a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlésére. Vendégünk lesz Kollár István, a Magyar Rádió Közép-Kelet-Európai szerkesztőségének vezetője. Beszámolunk egy magyarországi diákkonferenciáról és egy dunaszerdahelyi ékszerkiállításról. Előzetest hallhatnak a Dunaszerdahelyi Zenei Napokról. 13 órától a 45 éves komáromi Jókai Színház jubileumi gálaműsorából hangzanak el részletek. 15.30-tól Tudomány és technika. A műsorból megtudhatjuk, hogyan szervezték meg a honvéd hadsereg egészségügyi ellátását és a sebesültek ápolását az 1848-49-es magyar szabadságharc idején. Vasárnap negyed tízkor református egyházi műsorunk jelentkezik, melyben Pándy Árpád nagykaposi lelkipásztor az ellenség szeretetéről elmélkedik. Továbbá beszámoló hangzik el az ímelyi ifjúsági találkozóról, valamint halálának évfordulója kapcsán megemlékezünk Balogh Elemérről. A 12.10-kor kezdődő Randevú műsorvezető-szerkesztője Csenger Ferenc. A tartalomból: Sáfár Anikó színművész első randevúja, DH-bál a jövő héten, Költészet a Galántai Magángimnáziumban. 15 órakor kezdődik az Irodalmi mozaik. Beszélgetés hangzik el Pomogáts Bélával, Látogatást teszünk a Nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszékén. 15.30-tól Hazai tájakon. Néprajzi műsorunkban ezúttal a naszvadi Zemaník Mária beszél a kendermagolaj készítéséről. (ML) építkező, az objektivitás jelszava alatt szolgalelkűséget és lojalitást mutató újságírók. Lehet, hogy két diplomájuk is van, több nyelvet beszélnek, de tehetség nélkül, a magyar nyelv és irodalom, annak egyetemes kultúrán keresztül történő analitikus látása nélkül, a tudatos véleményformálás bátorsága nélkül csak a szürke középszert erősítik. .Voltak nekünk olyan kollégáink, akik négyszáz-ötszász szóval harminc-negyven évet töltöttek el a pályán. Ugyanennek, igaz, más előjellel, ma is fennáll a veszélye. Mi az, ami a szakmában minden rossz irányú fejlődés ellenére is, még összeköthet embereket? Nincsenek mesterek, nincsenek műhelyek, nincsen szlovákiai magyar újságírószövetség. Ez tükrözi azt is, hogy talán a szakmai barátságok, a szakmai szolidaritás sem létezik. Tudomásom van róla, hogy nem érdekli a kollégákat, amit a másik ír. Nincs visszajelzés, nincs vélemény, nincs biztonságot adó szakmai háttér. Lehet, hogy ez a legtehetségesebbeknek kedvez, de a többség a műhely, a szakmai vita nélkül nem tud fejlődni, s minden írásnak azonos sablonjegyei vannak. Déri János-díj Sebestyén Márta kapta Budapest. Sebestyén Márta népdalénekesnőnek ítélte idén a Déri János emlékére alapított díjat az elhunyt újságíró születésének napjáról elnevezett Április 14-e Alapítvány kuratóriuma. Az elismerés névadója az idén lett volna negyvenhét éves. A díjat - az arany egyforintost és a vele járó kétszázezer forintos pénzösszeget - évente tizenegy tagú kuratórium ítéli oda. A színarany egyforintos előoldalán a Déri János -díj felirat látható. Az elismerést az kaphatja meg, aki - a testület szerint - a saját szakmáján belül az adott évben a legsokoldalúbb tevékenységet fejtette ki. Az elmúlt években Bereményi Géza, Márta István, Geszti Péter, Földes László (Hobo) és Koltai Róbert részesült az elismerésben. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) BORODÁC SZÍNHÁZ KASSA: Traviata (19) THÁLIA SZÍNHÁZ - KRASZNAHORKA: Csehov tréfái (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Lesz ez még így se (am.) 15.30,18 4 20.30 OBZOR: Négy szoba (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lost Highway (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Szarajevó (am.) 17, 21 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15,17 Szodoma 120 napja (ol.) 19 Rózsaszín álmok 19.15 A szent (am.) 20.30 Bizonytalan jelentés a világ végéről(cseh) 17.30 KASS A DRUŽBA: Lesz ez még így se (am.) 15.30,18,20,15 TATRA: G. I. Jane (am.) 15.30,17.45,20.15 CAPITOL: Lesz ez még így se (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: Titanic (am.) 16, 19.20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30,17.30, 20.00 KOMÁROM: Lesz ez még így se 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Basket Bud (am.) 16.00, 19.30 SLOVAN: Szigorúan bizalmas (am.) 19 ZSELÍZ: A sakál 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Amistad (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS: Zsaruk földje (am.) 19 Gyász Tikirikitalcarakban TALLÓSI BÉLA Gyászhírt kellett közölnünk ismét: hosszú betegség után elhunyt Simkó Tibor. A Tikirikitakarak szerzője, a szójátékos gyerekköltő. Aki csodálatosan értett az apróságok nyelvén. Mágikus tolmácsként öntötte szavakba annak a (képzelet)világnak a képeit, amely a szemnek láthatatlan. Igen, mára szinte közhelyesítettük Exupéry bölcs mondatát, hogy jól csak a szívével lát az ember. Akármennyire elkoptatott is ez az idézet, úgy érzem, itt és most helye van. A Tikirikitakarak versei ugyanis azt mutatják, hogy Simkó Tibor jól látott - a szívével. Pontosan érezte, mi az, amitől a gyerekszív felvidul. Tudta, milyen mezsgyéken vezethető a gyermeki fantázia abba a költött valóságba, ahol a sosem volt is hihető. így indult el a „csigabiga lábnyomán", s követni tudta őt sok gyerek. De megtanult ő „holdfényhúron hegedülni", ott ahol „gyémántmécsek égnek", hiszen felismerte, Tikirikitakarakban, ebben az általa felfedezett mindenségben bármi megtörténhet. Vízért mehetett a foM. Nagy László felvétele dormenta, birkabarkán lomb kolompolhatott, mert Simkó Tibor úgy tudta illeszteni a szavakat, hogy az irracionálison átviláglott egy hihető, kicifrázott, mesés valóság. Úgy alkotott, azzal az egyszerűséggel, mint írta is, hogy: ringy-rongyom nem rázom. Simkó Tibor most elment. Talán úgy, ahogy versében megálmodta: fölemelték szekerét a lappantyúk. Hétfőtől Dunaszerdahelyi Zenei Napok Mindenki ízlésére ÚJ SZÓ-HlR Dunaszerdahely. Hetedik alkalommal rendezik meg az idén a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat. A zenei rendezvénysorozat hétfőn este 18 órakor kezdődik Peter Michalka hegedűkoncertjével, melynek helyszíne a Művészeti Alapiskola koncertterme. Csütörtökön a Pozsonyi Fúvósnégyes hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők a Kortárs Magyar Galériában. Másnap a Komenský utcai Alapiskola és a Művészeti Alapiskola zenetagozatos növendékei mutatkoznak be a művelődési központban. Április harmincadikán a Gaudium régizenei együttes hangversenyére hívják az zeneszerető közönséget a Szent Györgytemplomba. Másnap a kőszegi Haydn Vonósnégyes ad koncertet a Vermes-villában. Ugyancsak a Vermes-villában lép közönség elé a Vox Camerata kamarakórus, illetve a Kralupy nad Vltavou-i vonósnégyes. A Dunaszerdahelyi Zenei Napokat május negyedikén Škuta Miklós zongoraestje zárja. Színhely a Művészeti Alapiskola koncertterme. A város önkormányzata anyagi támogatásának köszönhetően nem szakad meg a hagyomány, amely a zeneszerető közönségnek kínál tartalmas szórakozást, immár hetedik éve. Ahogy a programelőzetes mutatja, a főszervező, a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola, illetve a társszervezők, a Vermes-villa, a Komenský utcai Alapiskola, a Csemadok Területi Választmánya az idén is többféle műfajjal próbálja kielégíteni a különböző zenei igényeket, (t-si) Bodnár Gyula A Nyitott Európáért Díj átvételekor Jáky Jánossal, a Márai Alapítvány elnökével. (Dömötör Ede felvétele) Jövő héten bemutató Macskajáték időszerűsítve Fülek. A szlovákiai magyar színházak közül idén több műsorára tűzte Örkény István valamelyik darabját. Füleken a Macskajáték próbái folynak és jövő szombaton tizenkilenc órakor mutatja be a darabot a Zsákszínház a Vigadó színháztermében. A hetvenes években játszódó cselekmény valahogy ma is időszerűnek tűnik. Az időskori szerelem, a mindent elválasztó vasfüggöny - egyebek között ezek domborodnak ki leginkább a Mázik István rendezte darabban. Mintha figyelmeztetné a közönséget, ha nem vigyázunk, ismét vasfüggöny emelkedhet emberek, családok közé. A főbb szerepeket Mede Gabriella, Zilizi Erzsébet, Kovács Márta, Rákos József, Kovács Ella játszák. F. O.