Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-09 / 56. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 9. Ráhel Hegnauer installációja Somorja. Március 31-ig tekinthető meg az At Home Gallery idei első kiállítása. A somorjai zsinagóga ezúttal a svájci Ráhel Hegnauer installációjának ad otthont. A Zürichben élő képzőművész másodszor állít ki Somorján, most látható alkotását a zsinagóga belső tere ihlette. Installációját érdemes napközben és este is megtekinteni, mert mindkét alkalommal más-más élményt nyújt. Szerdától vasárnapig 16 órától 20 óráig látogatható a kiállítás, (ú) HVIEZDA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.30 Titanic (am.) 12.15, 19.30, 23 TATRA: Spice World (ang.) 16, 17.45 Az ördög ügyvédje (am.) 19.30, 22 OBZOR: Anasztázia (am.) 15.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Emma (am.) 15.15, 17.30, 20 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 18, 20.30 Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Alul semmi (ang.-am.) 17,18,20.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 Air Bud (am.) 16; 101 kiskutya (am.) 15.30 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.) 19.30 Madarak, árvák és bolondok (szlov.-ff.)) 19.15 KASSA DRUŽBA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 14 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 16, 18, 20 TATRA: Hét év Tiobetben (am.) 15.30, 18 Az ördög ügyvédje (am.) 20.15 CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15,19 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Titanic (am.) 16,19 KOMÁROM - TATRA: Titanic (am.) 16, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Titanic (am.) 16, 19.30 SLOVAN: Bean - Az igazi katasztrófafilm (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Még visszatérhetsz (am.) 16.30,19 JUHÁSZ LÁSZLÓ Játszott John Mayall Bluesbreakersében, koncertezett Bob Dylannel és Bruce Willis csapatával, két nappal Brian Jones halála után pedig belépett a Rolling Stonesba. Az ott töltött öt évnek köszönheti, hogy most végre azt csinálhatja, amihez igazán kedve van: blues zenészként járja a világot All Stars Blues Bandjével. A dunaszerdahelyi ElóKoncert jóvoltából csütörtök este a helyes kis pop-arénának ígérkező pozsonyi Művelődési és Pihenőpark táncparkettjén is neki tapsolt vagy ötszáz bluesrajongó. A szigorú széksorok a pogózókat a terem végébe szorították, de ez fikarcnyit sem rontott a koncert hangulatán. Lassan őszülő bozont, gyarapodó toka, egyre mélyebben ülő malacszem - ez Mick Taylor kilencvenhét tavaszán. A középkorú középsztár a buli és a kötelező ráadás után, valamikor fél tizenegy táján már azt sem bánja, hogy két-három kitartó újságíró mikrofont dug az Csomagolás és öltözés közben itt-ott még válaszolni is hajlandó. orra alá. Csomagolás és öltözés közben itt-ott még válaszolni is hajlandó. Persze, csak tőmondatokban. „Nincsenek semmiféle elvárásaim a koncertek előtt. Csak felmegyek a színpadra, és igyekszem a lehető legjobban teljesíteni. Csak játszom. Zenész vagyok, ezért fizetnek" mondja. Persze, hol vannak már a régi, nagy, Stones-os sztárgázsik. Tudom, hogy ki nem állhatja, ha a Gördülő Kövekről kérdezik, mégis kockáztatok. „Egy vagyonnal tartoznak nekem!" csattan fel az ex-Stone, - „Semmilyen kapcsolatom nincs a Rolling Stones-szal, legközelebb a bíróságon találkozunk majd" - villan a szeme. „Egyáltalán nem érdekelnek azok az emberek, csak a pénz érdekel, amivel tartoznak" - mondja Mick Taylor. Közben fogja sztárszatyorját, és indul kifelé. „Milyen érzésekkel utazik tovább Pozsonyból, hogy sikerült a ma esti koncert?" - teszek egy utolsó, kétségbeesett kísérletet. „Jó buli volt" - veti oda a válla fölött. - „Érzések? Éhes vagyok." ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Lezajlott a VI. Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny Rozsnyói járási fordulója. Nagy sikert aratott az óvodások, és az alapiskolai első osztályosok számára megrendezett járási forduló. A 16 óvodásból első helyen végzett Rezes Klaudia (Kecső), 2. Tegdes Kinga (Tornagörgő) és megosztott harmadik hely Molnár Ingrid (Pelsőc) és Drenkó Fatima (Kőrös). A mezőny legfiatalabb szavalója a hároméves Palcsó Bálint különdíjat kapott. Az első osztályosok kategóriájában 1. Arató Émese (Rozsnyói Állami Alapiskola), 2. Elek Orsolya (Szádalmás), 3. megosztott díj Szcsuka Katalin (Hosszúszó) és Szanyi Szilvia (Rozsnyói Állami Alapiskola). Az I. kategória (2-4. osztály) helyezettjei. Vers: 1. Burdiga Éva (Rozsnyói Állami Alapiskola), 2. Emődi Brigitta (Rozsnyói Református Alapiskola) és megosztott 3. hely Kinyik Zsuzsanna (Tornagörgő) és Körösi Noémi (Pelsőc). Próza: 1. Bartók Csilla (Rozsnyói Református Alapiskola), 2. Hegedűs Roberta (Pelsőc) és 3. megosztott díj Nyéki Emese (Rozsnyói Református Alapiskola) és Tóth Csaba (Pelsőc). II. kategória (5-6. osztály). Vers: Emődi Katalin (Rozsnyói Református Alapiskola), 2. Szcsuka Edit (Pelsőc), 3. Székely Nikoletta (Pelsőc). Próza: 1. Polgári Nándor (Rozsnyói Református Alapiskola), 2. megosztott díj Brutovszky Gabriella (Rozsnyói Református Alapiskola), Ivanič Fülöp (Rozsnyói Állami Alapiskola), 3. Baffi Tilda (Rozsnyói Református Alapiskola). III. kategória (7-9. osztály). Vers: 1. Tóth Judit (Pelsőc), 2. Tóth Viktória (Szádalmás), 3. megosztott díj György Katalin (Rozsnyói Állami Alapiskola), Ambrus Tünde (Rozsnyói Református Alapiskola). Próza: 1. Todavcsics Viktória (Rozsnyói Református Alapiskola), 2. Zsoldos Tünde (Rozsnyói Állami Alapiskola) és Krúzs Judit (Rozsnyói Református Alapiskola). IV. kategória (középiskolások) Vers: 1. Csicsák Luca (Rozsnyói Gimnázium), 2. Brezina Tímea (Rozsnyói Gimnázium), 3. Bari Katalin (Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola). Próza: első helyezett nem volt, 2. Kardos Tímea (Rozsnyói Gimnázium). A négy kategória győztesei tovább jutottak a kassai kerületi döntőbe, (kmotrik) A tavalyi év teljesítményeit értékelve szombaton osztották ki Prágában a cseh zenei díjakat. Az év együttese a Szlovákiában is nagyon népszerű Buty lett. Képünkön énekesük: Radek Paštrnák. (ČTK-felvétel) A Száz év magány, A pátriárka alkonya, a Szerelem a kolera idején írója hetvenéves Márquez, a szavak mágusa mindig a polgárháborúról beszél neki, az öszvérek vontatta ágyúkról, az ostromgyűrűkről, a csatákról, a templomhajókban agonizáló sebesültekről, a temető falánál kivégzett férfiakról: mindez mélyen beivódik majd emlékezetébe. (...) Az öreg, higgadt modorú ezredes a lehető legnagyobb figyelmet szentelte az unokájának. Meghallgatta, felelt minden kérdésére. Amikor nem tudott felelni, azt mondta: „Lássuk csak, mit mond a szótár." (Gabriel azóta is nagy respektussal tekint arra poros könyvre, amely annyi rejtélyre adott választ.) A nagyapa halála (Gabriel nyolcéves volt ekkor) véget vetett a gyerekkornak, s egyszersmind Aracatacának is. Elküldik az ország távoli, ködös fővárosába, a fennsíkra, s csak jóval azután tér vissza falujába, hogy otthagyja a jogi pályát, s akkor is csak egy röpke látogatásra, hogy lássa, mint pusztult el a falu, hogyan múlt ki ebből a világból végérvényesen, Anyjával jött, hogy eladják a nagyapa egykori házát. A roskatag állomáson, amely egykor nyüzsgő sokasággal és tarkabarka napernyőkkel volt tele, egy lelket sem találtak, úgyhogy amint a vonat otthagyta őket a déli kongó csöndjében, amit csak tücsökzene lyuggatott át meg át, elindultak a kísértetfalun keresztül. (...) Ahogyan befelé haladtak a kihalt utcákon, Gabriel és az anyja döbbenten próbálta föllelni ezen a nyomorúságos színtéren ama vidámsággal és pompával teli távoli idők emlékét, amit átélniük adatott. Alig ismerték fel a helyeket és a házakat, s nem értették, hogyan lakhattak ezekben valaha tiszteletreméltó családok hollandi vászonba öltözött asszonyokkal és dús barkójú tábornokokkal. Az első barátnő, akire anyja rátalált (egy félhomályos szobában ült egy varrógép előtt), nem ismerte fel rögtön. A két nő hosszasan vizsgálgatta egymást: egymás fáradt és érett vonásai mögött keresgélték a szép és vidám lányok emlékét, akik egykor voltak. A barátnő hangja szomorúan és mintegy meglepetten szólalt meg: - Komámasszony! - kiáltott fel, és felállt. Összeölelkeztek, és sírva fakadtak. „Innen, ebből a viszontlátásból született meg az első regényem" - mondja Garcia Márquez. Az első regénye, és alighanem az összes többi is, amely ezután következett. A napokban ünnepelte 70. születésnapját Gabriel Garcia Márquez, a Nobeldíjas kolumbiai író, a mágikus realizmus mestere. Egyes irodalmárok szerint ő korunk legnagyobb élő írója. Ebből az alkalomból A guajava illata (Magvető kiadó) című riportkötetből közlünk részletet, melyet nem ő írt, hanem őt faggatta régi jó barátja, Plinio Apuleyo Mendoza. A riporter a Márquez-család történetébe is beavatja az olvasót. ÖSSZEÁLLÍTÁS Gabriel örökre megőrizte az öregember emlékét... lős közepén, ahogy hirtelen feltörő sóhajjal vallja meg neki (neki, az ötéves gyereknek): „Te nem tudod, milyen súllyal nyomja az ember lelkét egy halott". Gabriel a reggelekre is emlékezik majd, amikor az öregember magával vitte az ültetvényekre, hogy megfürödjék a Sierrából lefutó hegyi patakok valamelyikében. Emlékszik a vízre, amely sebesen, hidegen és nagyon tisztán fut le az őslények tojásaira emlékeztető, nagy fehér kövek között, az ültetvények csöndjére, a kabócák titokzatos neszezésére, amikor a hőség kezdődik, s az öregemberre, aki A nagyanya uralkodott a házban; a házban, amelyre később majd úgy emlékezik vissza, hogy nagy volt, öreg, közepén belső udvarral, ahol a forró éjszakákon egy jázminbokor illata lobogott, s melynek számtalan szobájában olykor holtak sóhajtoztak. Dona Tranquilina, akinek családja Goajirából, egy forró futóhomokkal borított, csempészek és varázslók lakta félszigetről származott, nem vont éles határt az élők és holtak világa közé. Közönséges hétköznapi eseményekként emlegette a legfantasztikusabb történéseket. Apró, vaskemény asszony volt, réveteg kék szemmel, s ahogy egyre öregedett s lassacskán megvakult, mind jobban elmosódott számára a határmezsgye az élők és az eltávozottak között, úgyhogy végül már beszélgetett a holtakkal, s hallgatta sirámaikat, sóhajaikat és zokogásukat. (...) Luisa, az anyja, a faluban a legszebb lányok közé tartozott. Mint Márquez ezredes, a polgárháború környékszerte tisztelt veteránjának a leánya, szigorú és választékos neveltetésben részesült, mélyen spanyolos szellemben, ahogyan ez a vidék régi famíliáiban szokás volt, hogy ezáltal is megkülönböztessék magukat a jöttmentektől és az idegenektől. (...) Gabriel Eligio Garcia távírásznak jött Aracanába, mert abbahagyta orvosi tanulmányait a cartagenai egytemen. Nem lévén pénze, hogy az egyetemet befejezze, úgy döntött, közhivatalnoki pályára lép, és megházasodik. Gondolatban sorra vette a falubeli lányokat, s arra az elhatározásra jutott, hogy Luisa Márquez kezét kéri meg. (...) A család azonban ellenezte: Luisa nem mehet férjhez egy távírászhoz. Hogy eltávolítsák a kérő közeléből, Luisát hosszú útra küldték az anyjával a partvidék távoli községeibe és városaiba. Mit sem értek vele: minden városban volt távírda, s a távírászok, aracatacai kollégájuk cinkosai eljuttatták a lányhoz a Morse-jelekkel küldött szerelmi üzeneteket. Ahová csak ment Luisa, úgy követték őt a telegramok, mint a sárga pillangók Mauricio Babiloniát. E mérhetetlen makacsság láttán a család végül behódolt. Az esküvő után Gabriel Eligio és Luisa Riohachába költözött, egy régi városkába a Karib-tenger partján, amelyet egykor kalózok ostromoltak. Az ezredes kérésre Luisa első fiúgyermekének Aracatacában adott életet. S talán, hogy a rosszallás utolsó maradványait is eltörölje, amit a távírásszal való házassága ébresztett bennük, az újszülöttet a nagyszülők gondjaira bízta. így nőtt fel Gabriel abban a házban egyetlen fiúgyermekként tömérdek nő között. (...) A ház legfontosabb személyisége persze Gabriel nagyapja volt. Az ebédek alkalmával, amikor is nemcsak a házban lévő összes nő gyűlt össze, de a tizenegy órás vonattal barátok és rokonok is érkeztek, az öregember ült az asztalfőn. A zöldhályogtól félvak, hatalmas étvágyú, tekintélyes pocakot viselő Márquez tábornok, aki férfiúi erejének oly igen teljében volt, hogy több tucat zabigyerekben hintette szét magvát az egész vidéken, világéletében kitartott liberális elvei mellett, s igen nagy tekintélynek örvendett a faluban. (...) Gabriel örökre megőrizte az öregember emlékét, a pátriárkális nyugalmat, ahogy súlyosan helyet foglalt az asztalfőn, a gőzölgő sancochóval teli tányér előtt az asszonyok karattyolása közepette; az alkonyi sétákat, amikor együtt mentek végig a falun; a mozdulatot, ahogyan olykor megtorpant az utca kelPozsony vendége volt Mick Taylor, a Rolling Stones egykori gitárosa Zenész vagyok, ezért fizetnek Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny. Járási forduló Rozsnyón Különdíj a legfiatalabbnak Gabriel Garcia Márquez SZÍNHÁZ KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Csehov tréfái (19 - Rimaszombat) MOZI POZSONY