Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-14 / 61. szám, szombat

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 14. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Tóték (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 10.30, 15.30,17.30 Titanic (am.) 12.15,19.30 MLADOSŤ: Négy szoba (am.) 15.15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 Air Bud (am.) 16 Sötét zsaruk (am.) 17 A Sakál (am.) 18, 20.15; 101 kiskutya (am.) 15.30 KASS

A DRUŽBA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 16,18, 20 TATRA: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELYLUX: A Sakál (am.) 17.30,20 KOMÁROM - TATRA: Alul semmi (ang.-am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Air Bud (am.) 17.30,20 NAGYMEGYER- SLOVAN: A holnap markában (am.) 19 ZSELÍZ - SPUTNIK: A holnap markában (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Lotrando és Zubejda (cseh) 16.30,19.30 A Magyar írószövetség tizenkét pontja A Magyar írók Szövetsége a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez eljuttatott közleményében hangoztatja: az 1848-as forradalom 150. évfordulóján a magyar irodalom hagyományait követve, egyszersmind elkötelezve magát az 1848-as és az 1956-os forradalom szellemi örökségének, számot kívánnak vetni a magyarság jelenével és köszöntik az ünneplő nemzetet. Mottóul Petőfi sorait választották: „Élni fogsz, hazám, mert élned kell..." Megszövegezett 12 ponljuk pedig így hangzik: 1. Szociális biztonságot, a társadalmi igazságtalanságok felszámolását. 2. A törvények hatalmát, igazságos közteherviselést. 3. Polgárosodást, erős civil társadalmat, erős érdekképviseletet. 4. A családok támogatását, felelős népesedéspolitikát, hatékony egészségvédelmet. 5. Fordulatot az oktatásügyben: egyenlő esélyeket, művelt ifjúságot. 6. Hatékony környezet- és természetvédelmet. A Duna megmentését. 7. Erkölcsös közéletet, a korrupció törvényes felszámolását, közbiztonságot. 8. Európai integrációt a nemzeti értékek és érdekek erősítésével együtt. 9. A közép-európai nemzetek szolidaritását. 10. A magyar nyelv és kultúra védelmét, felelős tömegtájékoztatást. 11. A magyar irodalom alkotásainak és alkotóinak támogatását. 12. A magyarság kulturális és lelki egységének helyreállítását, nemzeti identitásának megtartását határon innen és túl. „Legyen béke, szabadság és egyetértés" - ezzel az idézettel zárul a közlemény. Európai rangú színész volt. A magyar film vissza-visszatérő vendége Jó éjszakát, Kroner úr Mindent eljátszott. Még a halálát is. Makk Károly filmjében, Az utolsó kéziratban ágyhoz kötött, súlyos beteget kellett megformálnia. Majdnem azt írtam: életre keltenie. Közben épp az ellenkezőjére vállalkozott: „kivitt" az életből egy idős, megtört írót. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mozgásban, gesztusokban kevés lehetősége volt. Fogva tartotta az ágy. A nem mindennapi szerep. A különös történet. Élete utolsó napjait párnák közt tölti a nagy magyar író. Tudja, hogy meg fog halni. Már várja Kháron ladikját, mely átviszi a túlsó partra. Teste nehéz. Karjaiban fogytán az erő. Az arca alig-alig rezzen. De még szeret. Emlékei közt kutat. A szavaival simogat. Önfegyelem kell az ilyen szerephez. Hallatlan nagy emberi tartás. Szakmai alázat. Jozef Kroner színészetének teljes fegyvertára. Egy nagy művész gazdag élettapasztalata. Nem is voltak fölösleges gesztusai. Pontosan tudta, mibpl mennyit kell nyúj tania. Nem ez volt az első filmje Magyarországon. Azt 1974-ben Maár Gyulától kapta a Végülben. Ahogy ő mesélte: akkor lett szerelmes Törőcsik Mariba - egy életre. Később, A téglafal mögött című Makk Károly rendezte tévéfilmben ismét együtt játszottak. Ezt követte ugyancsak Makknál a Vadászok, a Vendéglátás, az Egymásra nézve és Az utolsó kézirat. Közben hívták a fiatalabb rendezők is. Gothár Pétertől a Megáll az időben kapott szerepet, az Árnyék a havon Janisch Attilához köti. Megértő, titkokat őrző falusi plébános az utóbbiban, becsületes és „betörhetetlen" gimnáziumi tanár az előbbiben. Makk filmjeiben is mindig a tisztességet, a becsületességet, a jószívűséget testesítte meg. Ez sem a véletlen műve. Ezt sugározta, hát ezt kérték Az utolsó kéziratban Nagy-Kálózy Eszterrel (Markovics Ferenc felvétele) tőle. A humánum, az emberi bölcsesség közvetítését. A cseh filmesek általában humoros helyzeteket kreáltak számára. Jozef Kronernek tudniillik humora is volt. Finom, messziről hozott humora. Az Árva vidékén nőtt fel népes, szegény családban, ahol kétfogásos ebéd helyett sokszor csak sült krumpli jutott az asztalra. Ahol útravalóként nem a zsebét és nem is a bukszáját tömték meg a jámbor legényembernek, hanem a lelkét, hogy a bajbakerültön mindig, minden helyzetben segítsen. Alakításaival is segített Jozef Kroner népes közönségének. Szép szóval, biztatással, melengető gesztusokkal. Játéka hosszú évtizedeken át színpadi darabok tucatjait ragyogta be. Köztük Ján Kadar és Elmar Klos Oscar-díjas alkotását, az Üzlet a korzónt és a pozsonyi Új Színpadon 1968-ban bemutatott Hegedűs a háztetőnt. Tono Brtko és Tevje. Egy nemzetközi sikereket is elért szlovák színész örökértékű alakításai. De folytathatnánk a sort újabb és újabb szerepekkel. Nagy az „örökség", van miből válogatni. 1990 első felében Docso Bodzsakovtól, a kiemelkedő tehetségű bolgár rendezőtől kapott jelentős feladatot. Egy magára maradt, messze földön híres cseh származású hegedűkészítőt formált meg Ki vagy a mennyekben című filmjében. Játékáért Félix-díjra terjesztették fel, amelyet aztán másvalakinek ítélt a zsűri. Művészi nagyságát azonban az is bizonyítja, hogy Európa nyugati felén általában úgy emlegették: a szlovák Gabin. Élete utolsó nagy lehetőségeit Jaro Riháktól kapta. Először az Idegenekben, amelyért Japánban is meghajoltak tehetsége előtt, aztán az Albert, Albertben, legvégül a Szomorú keringőben. Az utóbbi kettőben, a jó szerep mellé magyar partnert is kapott. Ennek különösen örült. Szerette a magyar színészeket. Törőcsik Mari mellett Psota Irénért és Nagy-Kálózy Eszterért rajongott, akikkel Az utolsó kéziratban állt kamera elé, Jaro Rihák jóvoltából pedig előbb Bán János, majd Eszenyi Enikő volt a játszótársa. A Szomorú keringő forgatásának utolsó napján, pontosabban: éjszakáján a Keleti pályaudvaron dolgozott a stáb. Kroner-Bakócz úr, az elszegényedett pesti fotográfus ott koldult a szerelvények között. Hűvös volt, fáztunk, jólesett az egri muskotály. Kroner is iddogált, hiszen a munka nehezén túl volt már. Éjfél felé járhatott az idő; vártuk egy vonat érkezését, hogy benépesüljön a peron. Eszenyi teát szürcsölgetett, valahol a közelben andalító zene szólt. S akkor Kroner úr hirtelen felpattant a padról, odaállt Eszenyi elé és felkérte egy szép, lassú keringőre. Ilyet sem láttak még a Keleti falai, de azok sem, akik leszálltak az időközben beállt nemzetközi vonatról. A jóságos arcú, szerepe szerint kopott öltözékű öregemberben aligha ismerték fel Európa egyik legjelesebb színészét, azon viszont alaposan elámultak, hogy a nő, aki odaadóan követi fáradt lépteit: Eszenyi Enikő. Bizonyára ez volt Jozef Kroner utolsó tánca. És a „mesének" is vége. Jó éjszakát, Kroner úr! Somorjai gimnazisták sikere a magyarországi műveltségi vetélkedőn A felnőttek között is helytálltak JUHÁSZ LÁSZLÓ Alig néhány órás alvás után, fáradtande láthatóan elégedetten fogad bennünket a somorjai gimnázium magyar-történelem szakos tanára, Kovács László. Érkezésünkkor, csütörtök délután, az iskola aulájában találjuk, amint a gimnazistákkal a pénteki hagyományos ünnepélyre gyakorol. „A gyerekek idén is egy rövid műsorral készültek, ami után egy kis történelmi vetélkedőt rendezünk. Mi ezzel ünnepeljük a negyvennyolcas eseményeket" - mondja a tanár úr, akinek egyéb oka is van az ünneplésre. Élőző este tért haza négy tanítványával Budapestről, a „Feldobogott szívvel élt akkor a nemzet" elnevezésű műveltségi vetélkedőről. - A versenykiírás az interneten jelent meg, a téma az 1848/49es forradalom volt - mondja a felkészítő tanár. - Szerencsénkre a somorjai gimnáziumban van internet-hozzáférési lehetőségünk, így mi is beküldhettük válaszainkat. A vetélkedő szervezői ezután a helyes megoldásokat beküldők közül kisorsolták azokat, akik részt vehettek a budapesti döntőn. Csak a somorjai gimnáziumból négy tanulót hívtak meg Magyarországra. A verseny egyébként nem csak a középiskolásokat szólította meg, sőt: zömmel felnőttek kapcsolódtak be a vetélkedőbe. így aztán a gimnáziumot képviselő Németh Dániel, Vörös Lóránt, Nagy Ilona és Tóth Gabriella felnőttekkel mérhette össze tudását. - A magyarországi szervezők alulbecsülhették a tanulóink képességeit - mosolyodik el Kovács tanár úr -, mivel a helyszínen úgy állították össze a csapatokat, hogy azokat két magyarországi, két erdélyi és egy felvidéki alkossa, mondván: legyen nekik is sikerélményük. így aztán a mi tanulóink teljesítménye lemérheteden volt, hiszen az első helyezett csapatban is képviseltettük magunkat, és az utolsó, az ötödik helyen végzett csapatban is volt tanulónk. Az viszont tény, hogy a feltett kérdésekre a legtöbbször a mi tanulóink tudtak válaszolni. - Bár idegenekkel kerültem öszsze, szinte öt percen belül nagyon jó csapat alakult ki, igazi csapatszellemben versenyezhettünk - mondja Németh Dániel, a somorjai csapat egyik résztvevője, aki szerint nagyon jó verseny volt a budapesti. Ö a holtversenyben második helyen végzett válogatottat erősítette. - Amíg nem tudtam, hogy engem is kisorsoltak, nem sokat készültem a versenyre. Miután világos lett, hogy én is utazom a budapesti döntőre, keményebb felkészülésbe kezdtem, amihez az iskolától is Somorja 1848-as emlékműve: a „Pipagyújtó" (Somogyi Tibor felvétele) Kovács László (Somogyi Tibor felvétele) megkaptam minden segítséget. A verseny napjára még „szabadnapot" is adtak - mondja nem kis elismeréssel a hangjában Dani. Négy-öt nap intenzív tanulás után indultunk el Magyarországra. Azt persze sejtettem, hogy az idén, a százötvenedik évfordulón, biztosan lesz valamilyen verseny 1848-cal kapcsolatban - teszi hozzá Dani, aki már általános iskolás kora óta aktívan foglalkozik történelemmel, történelmi táborokban is többször vett részt. Az ifjú történészjelölt a pozsonyi Duna Utcai Gimnáziumban is kapott bátorítást Kulcsár Mónika tanárnőtől. Dani szavai szerint ő volt az, aki „előrelökdöste" őt ezen a pályán, mondván: minden hasonló versenylehetőséget ki kell használni. - Mennyire állnak közel a gimnazistákhoz a 150 évvel ezelőtti események? - Nagyon jól ismerik a történéseket, a helyszíneket, a forradalom szereplőit. A Tizenkét Pontból hatot a gyengébb tanulók is bármikor fel tudnának sorolni mondja Kovács László, majd eltűnődik: - Az a baj, hogy lassan már a mi tudatunkban is kezd március 15-e amolyan diákfölvonulásra hasonlítani, dáridóra, ahol mindenki csak szavalt, olvasgatták a Tizenkét Pontot, meg kitűzték a piros-fehér-zöld kokárdát. Megfeledkezünk arról, hogy ez egy forradalom volt. Igaz, vértelen forradalom, de nagyon jelentős események fűződnek március 15-éhez. Illyés Gyula azt írta valahol, hogy március 15-e nemcsak a hatalom feletti győzelem diadalmámora, hanem a tett következményeitől való félelem legyőzésének az öröme is. Mi azt tudjuk nehezen megértetni a fiatalokkal, hogy március 15e nem egy majális-ünnepély volt. Óriási tettek voltak ezek... ... és Kovács tanár úr még percekig élvezettel mesél a forradalomról, a cenzúra eltörléséről, határidőnaplóról és a tátott szájú riporterről, aki már érti, hogy a somorjai gimnazisták hogyan tudtak pár nap felkészüléssel helytállni a magyarországi történelemtanárok és egyetemisták mezőnyében.