Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-05 / 45. szám
b 1997. november 5. A téli olimpiák hősei (1952, Oslo): Nagy Marianna és Nagy László magyar műkorcsolyázó páros Tíz évig a világversenyek dobogój án J. Mészáros Károly ________ „K övetkezik a Nagy testvérpár!” Magyarok millióit hozta lázba az ötvenes években ez a bejelentés egy-egy világversenyen. Mindenki értük izgult, mindenki nekik szorított, hogy ott végezzenek a dobogón. Es ők - Marianna és László, a Szombathelyről indult műkorcsolyázó páros - annak rendje és módja szerint szállították az érmeket az olimpiákról s a közbeeső világ- és Európa-bajnokságokról. Tíz éven keresztül. Kell-e ennél nagyobb dicsőség? Hol és hogyan élnek ma Nagyék? László budapesti lakásán találkoztunk a világhírű magyar versenyzőkkel.- Tíz évig a testnevelési főiskolán képeztem az edzőket, s már akkor elhatároztam: a vidéket fogom támogatni- mondja Marianna, amikor a hétköznapjaira terelődik a szó.- Mert saját tapasztalatunkból tudom, nagyon nehéz feltörni a fővárosi körökbe. Nekünk is sokkal többet kellett produkálnunk ahhoz, hogy a pestiek elismerjenek bennünket. Ugyanez a helyzet a mai napig. Szegeden és Szombathelyen edzőket képeztem ki, de még le is járok közéjük, hogy minél többet átadjunk a fiataloknak. Különben budapesti vagyok, de a közeli Diósdon van nyaralónk, egy kis kerttel. Férjemmel sokat tartózkodunk ott, már csak a jó levegő miatt is. A házigazda nyáron töltötte be a hetvenet, de a pihenésről még lemondott. Szombathelyinek tartja magát, pedig már több évtizede a főváros bán él. Elmeséli, hogy annak idején Kas sán Besztercebányán is oktatták a növendékeiket, de már régen nincs semmi köze a műkorcsolyázáshoz: - Akkoriban a belügyminiszter titkárnője volt a korcsolyázó-szövetség elnöke, ám nem tudott meggyőzni az általuk képviselt ideológiáról. Ennek következtében ő nem bírt engem, én meg őt nem bírtam elviselni. Fogtam magam, és átmentem egy másik sportágba, a fociba. Oda, ahol láttam, hogy szükség van rám, ahol máig tudok segíteni. Nem rágódnak a múlton. „Valahogy már megéltük”, veszem kölcsön László szavait. Igyekeznek csak a szépre emlékezni, mert annak ellenkezőjéből is jócskán volt részük. Marianna az elmúlt másfél hét levéltermését rakja elém: - Emiatt is kénytelenek vagyunk találkozni, mert legtöbbször mind a kettőnknek alá kell írni a válaszokat. Szinte minden kérés aláírásgyűjtőtől érkezik. Magam is csodálkozom rajta, hogy ennyi év távlatából még ilyen sokan jelentkeznek. Valószínűleg a fiatalokat is érdekli az olimpiai múlt. Vajon az övék milyen volt? St. Moritz az ötkarikás bemutatkozás jegyében zajlott. - Mi akkor kezdtünk el versenyszerűen korcsolyázni, mikor más abbahagyta - jegyzi meg László. Jellegzetes Nagy-emelés Prikler László felvételei fájós lábbal is csak csináltunk bejövetelt meg egy kis forgatást is. Ez volt az utolsó... Maradt beteljesületlen álmuk? Mikor ötvenben megnyerték az Európa-bajnokságot, akkor a másik magyar pár egyik tagja disszidált. Ekkor úgy büntették meg a sportágat, hogy ötvenegyben nem küldték ki őket az Európa- és világbajnokságra. Ez volt számukra a legfájóbb. Ugyanis további három évig tartott, míg visszaszerezték kontinenselsőségüket. Az öt Eb-címet azért sajnálják, meg az olimpiai aranyat is. Házigazdánk aztán derűre fakaszt mindenkit kijelentésével: „Nem hiányoljuk túlságosan, hogy Cortinában nem volt magyar bíró, mert az idegenektől jobb pontokat kaptunk, mint tőle szoktunk. Számunkra ez nem volt tragédia, de azért néha hiányzott, főleg mikor hat századdal maradtunk el az aranyéremtől.” Tíz év dobogós helyezései azonban mindenért kárpótolták őket. Név: Nagy Marianna Született: 1929. január 13- án, Szombathelyen Családi állapota: férjezett, nincs gyereke Pályafutása után: nyolc évig a magyar jégrevü első szólistája volt, azóta edzősködik, főleg a vidéki tehetségeket karolja fel Jelenleg: nyugdíjas (nyolcvankettőtől) Versenyzői csúcsok: bátyjával negyvenöt nemzetközi viadalon indult páros műkorcsolyázásban. Olimpiai szereplés: két bronzérem (1952 Oslo és 1956 Cortina d’Ampezzo), egy hetedik hely (1948 St. Moritz). Vb-k: három bronzérem Európa-bajnokság: két első, négy második és három harmadik helyezés. Kétszeres főiskolai világbajnok. Név: Nagy László Született: 1927. augusztus 13-án, Szombathelyen Családi állapota: elvált, két lánya van, élettársával él Pályafutása után: sokáig a sportkórház laborvezető orvosa volt, emellett edzőként is dolgozott. Legsikeresebb tanítványa az Eb-ezüstér- mes Almási Zsuzsa Jelenleg: a magyar korosztályos ifjúsági labdarúgó-válogatottak sportorvosa Versenyzői csúcsok: a húgáéval azonosak- Szerencsére minden szempontból felkészült sportolók voltunk, így három év alatt Európában harmadikok lettünk. Ötvenkettőben Oslo már nem volt ismeretlen számunkra, mert két évvel korábban ugyanott nyertünk kontinensviadalt. Nekünk az erősségünk nem a korcsolyatudásunk volt, hanem a közbeeső nyolc-kilenc hónap, amikor is nem volt jég. Ilyenkor állandóan olyan figurákat kreáltunk, amelyek teljesen eltértek a többiekétől. A versenyeken egyszerűen nem akadt összehasonlítási alap, minket nem tudtak hova tenni. Oslóban a győztes nyugatnémetek szerint mi jobbak voltunk, mert a dobogón előbb nekünk gratuláltak, és nem a második amerikaiaknak. Ötvenhat telén már nagy zűr lehetett a fejekben. - Mert huszonhét fős csapatot jelöltek ki, s a végén csak ketten érkeztünk meg Cortinába - emlékezik vissza a páros hölgytagja. - Bíró és szállás nélkül maradtunk, de szerencsénkre a csehszlovákok befogadtak ben- / nünket, ott éltünk a ^7 padlásszobájukban. ^ Tehát nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán lakhattunk valahol. A versenypályán nagyon jól futottunk, teljesen hibátlanul, és technikailag is kiválót nyújtottunk. Emeléseinket mindig világszenzáció volt nézni, az általunk kitalált fajtákat a mai napig használják. Szóval éreztük, hogy csúcsformában vagyunk. A bírók már az előző napon megbeszélték, hogy az osztrákokat hozzák ki győztesnek, az előző évi világbajnok kanadaiakat nem merték lejjebb tenni, így nekünk maradt a dobogó harmadik foka. Nem múlik el év, hogy Magyarországon valamilyen formában ne foglalkoznának velük a televízóban. A fiatalabbak megismerik őket, az idősebbek szívesen emlékeznek rájuk.- Több mint tíz esztendeig, a nyolcvanas években, nem néztem a műkorcsolyát - jelenti be váratlanul a házigazda. - Nem bírtam elviselni azt, hogy százki- lencven centis férfiak gyerekeket dobáltak össze-vissza. A párosKassán és Besztercebányán is oktatták a növendékeiket. Egyedül a kanadaiak tartották meg azt a stílust, amire egy-két- éve döbbent rá a korcsolyázó világ, hogy az az igazi. És most már szívesen nézem én is a műkorcsolyát. Mert olyanok űzik, akik erre érettek. Talán nagyképűségnek tűnik, de manapság nem találok olyan párost, amelyik gyakorlatában ne fordulna elő olyan elem, amit először ne mi hajtottunk volna végre, amit nem mi találtunk volna ki. Én már ugyan régen elfelejtettem, de mindig az eszembe juttatják. Sok emlék közül egy pozsonyi is előbújik. László meséli: - Pozsony számomra felejthetetlen. Már csak azért is, mert Emil Skákala az egyik nemzetközi versenyen egy hatost húzott ki, ami valamennyi műkor- csolyázó álma. Ennél többet már nem adhat a pontozó. Megkérdeztem tőlük: Mikor korcsolyáztak utoljára? Erre is akad példa: - Három éve valamilyen évfordulója volt a városligeti műjégpályának - kalandozik újra emlékeibe Marianna. - A riporterek kérték, hogy csatoljuk fel megint a korcsolyát. Lacinak a régi versenykorcsolyája volt a lábán, alig tudott benne megmozdulni. De annyira forszírozhoz érettebb emberek kellenek, ták, hogy belementünk. Azért Kuríóttfnkoiíif A Himalájában maradtak... Októberben tragédiával végződött a Manaslu ’97 szlovák hegymászó expedíció próbálkozása a Himalájában. A 8163 méter magas csúcs meghódítása közben Juraj Kardhordó eltűnt, Miroslav Rybansky pedig visszatérés közben meghalt. Nem ők voltak az ázsiai óriáshegység legelső szlovák áldozatai. Kik maradtak eddig a Himalájában? Jozef Psotka (1984), Peter Bozik, Dusán Becík, Jaroslav Jasko, Jozef Just (1988, mind a Mount Everest ostromlása közben), Stefan Sluka (1996, Sisa Pangma), Miroslav Rybansky, Juraj Kardhordó (mindketten 1997, Manaslu) Kuerten szobra Szülővárosában, a brazíliai Florianopolisban 3,3 méter magas szobrot állítanak Gustavi Kuerten tiszteletére. A Guga becenévre hallgató húszéves teniszező azzal érdemelte ki a nem mindennapi elismerést, hogy megnyerte a legutóbbi francia nyílt bajnokságot. „Tudom, élő emberekről ritkán mintáznak szobrot. De mi ezzel akartuk kifejezni, hogy városunknak mennyire fontos a Rohand Garroson aratott siker” - nyilatkozta az ötletgazda. Jordán céget kap a Nike-tól Saját céggel „ajándékozza meg” Michael Jordánt főszponzora, a Nike. Az amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) legnagyobb sztárjának nevét viselő cég a jövő évtől jelenik meg a piacon, s a tervek szerint az ezredfordulóig a harmadik helyre jön fel a sportszergyártók társaságában. A Chicago Bulls kiválósága a stílustervezéstől az üzletkutatásig mindenért egymaga lesz felelős: „Ez egy nagyszerű állás lesz számomra, ha befejezem játékos pályafutásomat. Tizenhárom profi évem alatt eleget tanultam, hogy ezt a feladatot maradéktalanul elláthassam” - nyilatkozta Jordán, aki még egy évet szeretne eltölteni az NBA-ban. Idei bevételének tételei sem akármilyenek: reklámokból negyvenmillió dollárt keres, a Bikáknál 36,4 millió a fizetése, a róla elnevezett illatszer értékesítéséből és a Space Jam címmel forgatott filmjéből további súlyos dollármilliókra tehet szert, vagyis idei keresete valószínűleg meghaladja majd a százmillió dollárt. Sokunk számára felfoghatatlan pénzösz- szeg. A hét fotója, avagy gyephokisok párharca az apró fehér jószágért CT K-fel vétel Lacikám, ezt is alá kell írnod
