Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-26 / 9. szám
Kultúra 1997. február 26. 13 Magyar színész „forró jegyekkel” nézi a washingtoni társulatok előadásait Színházi levél Amerika keleti partjáról Henry Strozier, A fösvény címszereplője a „spicligép" előtt Tímár Andor ____________ A jószerencsém úgy hozta, hogy néhány hónapot Washingtonban tölthetek (a Cultural Exchange Foundation meghívására). Már előre mindennek örültem: angol nyelvtudásom csiszolásának, a múzeumoknak, az amerikai életforma megtapasztalásának, és úgy éreztem, mindez kárpótol majd a színház átmeneti hiányáért. Nem a szín„A darab minden sorát ismerve azt hittem, otthonos leszek az előadásban.” pádért, amelyre természetesen külföldön nem léphet magyar prózai színész, hanem az előadásokért, amelyekről pontosan tudtam, hogy meghaladják zsebem kapacitását. Egy-egy színházjegyára 15 és 150 dollár között mozog: az alsó határ az utolsó pillanatban vehető (ha vehető) „hottix” (a „hot tickets” = forró jegyek szlengesített változata), a felső meg az operajegyeké. Örömöm megduplázódott, amikor megtudtam, hogy az alapítvány segítségével én is mehetek komppal színházba: itt meg a „complimentary ticket”, azaz a tiszteletjegy neve szlengesül „comp”-ra. Az egyik előadást a fura nevű Wooly Mammuth Theatre-ben láttam, de máig sem tudom, miért hívják szőrös mammutnak a színházat. Az viszont kiderült, miért írják a színház szót hol így, hol úgy. Theatre (angliai angol ortográfiával), ha az intézmény nevében fordul elő, de theater (az amerikai helyesírás szabályai szerint), ha egy mondatban szóként szerepel. A WMT-ben egy Sade márki utolsó napjairól szóló, fekete humorú darabot láttam, s a márki szerepében Washington egyik legkitűnőbbnek tartott színészét, a többszörös Helen Hayes-díjas Floyd Kinget. King, aki a Shakespeare Theatre tagja, ki-kiruccan a veretes klassái- kus szövegekből, és évente egyszer vendégszereplést vállal Szőröséknél. Az előadás igazi rugója az ő szemmel látható öröme volt a szokatlan feladatkörben. A darabot a színház legendás alapító igazgatója, Ho- ward Shalwitz rendezte. Az ő személye miatt választottam ki ezt az előadást. Ha minden jól megy, a Miskolci Nemzeti Színház kamarájában láthatjuk a Woolly Mammuth egyik legsikeresebb előadását, a Gigli con- certet, s benne Howard Shalwit- zot színészi minőségben. Alakításáért elnyerte a színikritikusok nagydíját. Nem vitás, komppal, vagy kemény forintért ott leszek a miskolci színház nézőterén. A másik washingtoni előadás Moliére A fösvény című komédiája volt. Ennek bemutatását a világ minden táján a vígjátékirodalom géniusza iránti tisztelgésnek tekintik. így tettünk mi is annak idején a Katona József Színházban, ahol én játszottam Cleante-ot. A darab minden sorát jól ismerve azt hittem, nyelvi hiányosságaim ellenére is otthonos leszek az angol nyelvű előadásban. Kapitális tévedés volt! Ez a washingtoni fösvény nem volt azonos a budapestivel, de a XVII. századi párizsival sem. Az Aréna Stage-en, ezen a minden oldaláról nyitott színtéren (mintha focipályán játszanának) az 1980-as évekbe, Rónáid Reagan korába helyezték a cselekményt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az én alteregóm fekete bőrdzsekit, legújabb vonalú napszemüveget, az egyik fülében karikát hord, de azt is, hogy a színen egy repülőgép műszerfalára emlékeztető gomb-ramazuris pult áll: Mr. Harpagon innen ellenőrzi, mint egy KGB/CIA-ügynök a házát, annak népét, eldugott pénzét, és féltucat képernyőn a nézők is látják, amit ő. És azt is jelenti, hogy a Moliére-i szöveg utalásai, a korabeli adomák, nevek, pletykák helyébe a fordító-át- dolgozó John Strand olyan amerikaiakat iktatott, hogy akik „Ezek itt Washingtonban minden rosszmájúságot pontosan értenek.” beültek az Aréna Stage nézőterére, ugyanolyan bennfentesnek érezhették magukat, mint azok, akik a Louvre nagy fogadótermében, 1688-ban A fösvény bemutatóját látták. Azok ott Párizsban, ezek itt Washingtonban minden homályos és rosszmájú célzást pontosan értettek, azok is, ezek is boldog kárörömmel nevettek a jól ismert személyiségek viselt dolgain. S ezzel az Aréna Stage hajmeresztőén nem-Moliére-i előadása káprázatos Moliére-i lett. Heti kultúra Könyvespolc Bihary Mihály: A régi Komárom dr. Pécsi Ágnes Kezemben egy könyv. Szép könyv. Ritka kincs ez olyan időkben, amikor a könyvesboltok kirakatában, az utcai, aluljárói árusok pultján, a munkahelyeken, oktatási intézményekben, pályaudvarokon működő mozgóárusok asztalain kizárólag a színes, rikító, figyelemfelkeltő külsejű, tartalmukban igénytelen, ostoba-otromba krimit, gusztustalan pornót látjuk. Ritka kincs ez, amikor szép könyvet, igényes irodalmat nem vállalnak kiadásra nagy nevű régi és újonnan alakult picurka kiadók, nem vállalnak terjesztésre terjesztők, s az olvasók, az igényes irodalomra éhesek soványka pénztárcájukban tologatják filléreiket: honnan vegyem el? Igazi szép könyv A régi Komárom, élvezet kézbefogni finom tapintású borítóját, szépen megmunkált gerince jól mutat a könyvespolcon, élvezet lapozgatni a chamois színű papírlapokat. A könyv alcíme: Egy borbély emlékiratai. A borbély a könyv írója: Bihary Mihály, a 91 éves komáromi borbély- mester-helytörténész. A harminc hosszabb-rövi- debb írásból megjelenik szemünk előtt a régi Komárom élete, a kisemberek mindennapja, ünnepei a XX. sz. történelmi viharai között, forradalmak, háborúk, hétköznapi vigasságok és hétköznapi tragédiák árnyékában. Minden tanulmány egy-egy miniatűr gyöngyszem. Szépen formált mondatai, nyelvi gazdagsága eszembe juttatják az ókori Egyiptom bölcsének, Ptahhotep vezírnek intelméből azt a passzust, hogy ..rejtettebb a szép beszéd, mint a drágakő, de megtalálhatod azt az őrlőkövet forgató szolgálólánynál.” Bizony megtaláltuk a szép beszédű öreg embernél, aki nem csupán szereti városát, de emlékezetében megőrzött képét híven és élvezetesen közvetíti azoknak, akik szeretik és ismerik Komáromot. No meg azoknak is, akik számára idegen, ismeretlen még a történelem által kettészakított város. Dicséret illeti a kötet szerkesztőjét, dr. Polgárdy Gézát, aki fáradságot ném ismerve heroikus harcot folytatott e kötet megjelenéséért, anyagi lehetőségek, támogatás hiányában kereste a megoldást a könyv kiadására. És tartotta a lelket az íróban, Bihary Miska bácsiban, aki maga sem hitte, hogy karácsony előtt két nappal kezébe veheti munkáját. Kiállítás Közép-Afrika primitív törzsi és kortárs művészetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők Pozsonyban, az Európán Kívüli Kultúrák Múzeumában (Zizka utca 18.). Miroslav Petrovsky magángyűjteményét a Szlovák Nemzeti Múzeum állította ki, bizonyára sokak örömére, hiszen e távoli kultúra nem igazán ismert mifelénk. Regény- És megtudhatnám, hogy miért akarjátok megölni hajnalok hajnalán? -kérdezte.- Santiago Nasar tudja, hogy miért - felelte Pedro Vicario. C lotilde Armenta alaposan szemügyre vette őket. Olyan jól ismerte mindkettőt, hogy meg is tudta különböztetni őket, különösen azóta, hogy Pedro Vicario leszerelt a katonaságtól. , Ahogy ott ültek, olyanok voltak, mint két gyerek” - mondta. Ettől aztán megrémült, mert mindig is úgy gondolta, hogy csak a gyerekek képesek mindenre. Úgyhogy gyorsan kinyitogatta a tejeskannákat, és szaladt, hogy felébressze a férjét, és elmondja neki, mi zajlik a boltban. Don Rogelio de la Flór félálomban hallgatta.- Ne beszélj már badarságokat - mondta. - Ezek nem ölnek meg senkit, és legkevésbé egy gazdag embert. Mire Clotilde Armenta újra előrement a boltba, az ikrek már Leandro Pomoyjal beszélgettek, aki az elöljáró tejéért jött be. Nem hallotta, miről beszélnek, de abból, ahogy a rendőr a boltból kifelé menet odasandított a késekre, azt gyanította, hogy neki is elmondták, mi járatban vannak. Lázaro Aponte ezredes valamivel négy óra előtt kelt fel. Épp Egyelőre bejelentett gyilkosság krónikája Gabriel García Márquez 14. rész végzett a borotválkozással, amikor Leandro Pomoy elmondta neki, hogy mire készülnek a Vicario testvérek. Az éjszaka folyamán annyi marakodó cimborát választott szét, hogy ez az újabb ügy már nem hozta ki a sodrából. Nyugodtan, ráérősen fölöltözködött, elbíbelődött a csokomyak- kendőjével, amíg tökéletesre nem sikerült, és még a Mária- kongregáció skapuláréját is a nyakába akasztotta a püspök tiszteletére. Reggelizés közben, míg ő a hagymakarikákkal megszórt reszelt májat ette, a felesége nagy izgatottan elújságolta neki, hogy Bayardo San Román visszavitte Angéla Vicariót a szüleihez, de ő nem fogta fel olyan tragikusan a dolgot.-Te jó Isten! - mondta tréfásan. - Mit fog gondolni a püspök úr! De az utolsó falatoknál eszébe jutott, amit az altiszttől hallott az imént, egymás mellé rakta a két hírt, és hirtelen rájött, hogy olyan pontosan összeillenek, mint egy találós kérdés meg a hozzá tartozó felelet. Akkor fogta magát, és kiment a térre; az új kikötőbe vezető utcán ment végig, melynek házaiban a püspök érkezése miatt már föltámadt az élet. „Pontosan emlékszem rá, hogy már majdnem öt óra volt, és éppen akkor eredt el az eső” - mondta Lázaro Aponte ezredes. Útközben hárman is megállították, és nagy titokban elmondták, hogy a Vicario testvérek meg akarják ölni Santiago Na- sart, és már várnak rá valahol, de csak egyikük tudta megmondani, hogy hol. Clotilde Armenta boltjában csakugyan ott találta őket., Amikor megláttam őket, azt hittem, hogy csak a szájuk járt - mondta sajátos logikával -, mert nem voltak olyan részegek, mint gondoltam.” Nem is kérdezett tőlük semmit, csak elvette a két kést, és rájuk szólt, hogy menjenek haza, és feküdjenek le. Űgyan- azzal az önelégült fölénnyel intézte el őket, mint amellyel a feleségét szerelte le.- Gondoljátok el - mondta -, mit fog szólni a püspök úr, ha ilyen állapotban lát meg! Az ikrek elmentek. Clotilde Ar- mentának az elöljáró könnyelműsége újabb csalódást okozott, mivel őszerinte le kellett volna tartóztatnia az ikreket, amíg ki nem derül az igazság. Aponte ezredes végső érvként odatartotta elé a késeket. - Már nincs mivel embert ölniük - mondta.- Nem azért - mondta Clotilde Armenta. - Hanem hogy megszabadítsa őket a szörnyű kötelességtől, ami a nyakukba szakadt. M ert ő rájött az igazságra. Biztos volt benne, hogy a Vicario testvérek nem annyira arra vágynak, hogy végrehajtsák az ítéletet, mint inkább arra, hogy akadjon valaki, aki megteszi nekik a szívességet, és közbelép. De Aponte ezredesnek tiszta volt a lelkiismerete.- A gyanú még nem elég a letartóztatáshoz - mondta. - Most már csak szólni kell Santiago Na- samak, és áldás, békesség. Clotilde Armenta szerint, mint ahogy ezt többször is elmondta, az ezredesből a zömök termete miatt örökös boldogtalanság áradt, én viszont úgy emlékeztem rá, mint egy boldog emberre, akit legfeljebb csak a levelezés útján kitanult spiritizmus magányos gyakorlása zaklat fel némiképp. Az aznap reggeli viselkedése mindenesetre a léhaságát bizonyította. Santiago Na- sarról azon nyomban megfeledkezett; aztán, amikor a kikötőben megpillantotta, gratulált magának a bölcs intézkedéshez. A Vicario testvérek több mint tizenkét személynek, akik tejet vásároltak, elmondták, hogy mire készülnek: ezek aztán még hat óra előtt mindenhová eljuttatták a hírt. Clotilde Armenta lehetetlennek tartotta, hogy a szemközti házban ne tudnának róla. Azt hitte, hogy Santiago Nasar nincs otthon, mert sötét volt az ablaka, és akit csak tudott, megkért, hogy figyelmeztesse, ha valahol összefut vele. Még Amador atyának is megüzente azzal a novíciával, aki az apácák reggeli tejéért jött át a boltba. Négy óra után, amikor meglátta, hogyPlácida Linero házának konyhájában kigyullad a fény, még egy utolsó, sürgős üzenetet küldött Victora Guzmának egy koldusasszonnyal, aki mindennap beállított hozzá egy kis ingyen tejért. Amikor megszólalt a püspöki hajó kürtje, majdnem mindenki talpon volt és sietett a kikötőbe, és alig voltunk egypáran, akik nem tudtunk róla, hogy a Vicario testvérek meg akarják ölni Santiago Nasart; sőt azt is tudta mindenki, hogy miért, és mindenki ismerte a részleteket is. (folytatjuk)
