Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-11 / 234. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 11. KOMü/liE NTÁ R Nem kell megijedni! VOJTEK KATALIN Szlovákiában egyre fiatalabb az a korosztály, amely szembe kényszerül és mer szegülni a hatalommal. 1989-ben a főiskolások, egyetemisták vonultak az utcára, ma a gimnazisták. Csütörtökön a pozsonyi Metód utcai gimnázium tanulói fényes győzelmet arattak. Kitartásuk, okosan, fegyelmezetten megszervezett sztrájkjuk, kivonulásuk az igazgatónőjüket menesztő Kerületi Hivatal elé megtette hatását. A gyerekeknek sikerült bebizonyítaniuk azt, amit már rég a felnőtteknek kellett volna: hogy a megtámadhatatlannak és kivédhetetlennek hitt oktatási törvény, amely a hatalom korlátlan garázdálkodását szentesíti az iskolákban, és becsületesen dolgozó igazgatók indoklás nélküli, azonnali leváltását teszi lehetővé, egyszerűen tarthatatlan. Indoklás azért volt, persze csak szóban. Ján Havránek, a Kerületi Hivatal vezetőhelyettese így indokolta meg hivatala döntését: „A kifáradt lovakat váltani szokták." A hatalom emberének a pedagógus „kifáradt ló". Civüizált országokban a népharag söpörné el azt a köztisztségviselőt, aki ekkora otrombaságra vetemedik. Szlovákiában Havránek bizonyára marad, de marad a régi igazgatónő is. Precedensértékű t- különösen a magyar iskolák számára - a Metód utcai gimnazisták győzelme. Ezentúl ha egy magyar iskolában hasonló megmozdulásra kerül sor, nekik köszönhetően már nem mondhatja a hatalom, hogy az elvetemült magyar képviselők politikai céllal manipulálják a magyar diákokat, s hogy a gyerekeknek nincs beleszólásuk abba, mi történik az iskolában. S láthatják végre a megfélemlített magyar pedagógusok is, mit tesz a bátor, egységes kiállás. A Metód utcai 66 fős tanári kar 63 tagja tiltakozott a leváltás ellen, és 33 jelentette ki, hogy távozik az iskolából, ha leváltják az igazgatónőt. A magyar szülők is bátorságot meríthetnek szlovák szülőtársaik egységes, hatalmas tömegű kiállásából. A Duna utcai iskola diákjai is elleshetnek egyet s mást Metód utcai társaik szervezési ötleteiből. Ők a pozsonyi magyar iskolába is eljöttek támogatást kérni akciójukhoz, amit meg is kaptak. A DSZM persze sietett kijelenteni, hogy ő bírta jobb belátásra az illetékeseket. Ezt a választásokra kacsingató ócska trükköt már ismerjük. A DSZM magyar hibridje, Gyimesiék pártja alkalmazta az ipolysági és zselizi gimnázium-összevonási kísérletnél. JEGYZET Gazda nélkül VARSANYI GYULA Az anyám elmúlt nyolcvanéves. Amióta tévézik, a Magyar Televízió műsorát nézi. Mást nem is akar. - Elment a kettes - mondta a minap. Beállítottam neki a szobaantennával fogható két kereskedelmi adót. - És hol a kettes? kérdezte mindjárt. - Most egy másik kettes van - próbáltam elmismásolni -, és látod, egy harmadik is bejön mutattam neki. - Igen, de hol van az igazi kettes? - kérdezte konokul. Meg kellett mondanom, hogy az bizony elszállt. Az égen van már, és ő el nem érheti. Talán ha egy parabolaantennát... De ki sem jött a számon, mert láttam, fölösleges. Legyintett: már ezt is elvették. Nem untatnám az olvasót azzal, mi mindent vettek el anyámtól nyolcvan év alatt. Most éppen Onedin kapitányt. Leginkább őt, meg néhány ismeretterjesztő filmet. A történelmi előzményekhez képest ez már nem is olyan nagy dolog. Hiszen ó - mint annyian mások - szinte erre van szocializálva. Az elvétel elszenvedésére. Számukra ezt jelenti a duális médiarendszer hosszú ideje várt beköszönte. De meg fogják szokni, hogy nincs Onedin kapitány, nincs foci, nincsenek azok a kisfilmek. Megszokják ezt is, mint annyi minden mást, amiről őket nem kérdezték meg. Mióta beállítottam a két adót, töröm a fejem, mit lehetett volna tenni. Talán lehetett volna írni egy hivatalos levelet anyámnak és a vele egysorsúaknak. Megírni benne, mire számítsanak. Talán elnézést is lehetett volna kérni a kényelmetlenségekért. Azt már csak félve teszem hozzá, hogy a kereskedelmi tévétársaságok által befizetett milliárdokból esetleg kedvezményes hitelt is fel lehetett volna ajánlani nekik, ha saját erejükből korszerűsíteni akarnának. Nagy kár, hogy azok, akiknek ez dolguk lett volna, nem törték ilyesmin a fejüket. Most pedig, hogy érzik, ez így még sincs rendben, csak kapkodnak. Nagy kár, hogy felelős gazda nélkül maradt e történelminek nevezhető tévéváltás végigvitele. A szerző a Népszabadság munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRDMT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nagyon megijedtem, hogy kábítószert szedett, de szerencsére csak tökrészeg.... (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) Tettek helyett átlátszó magyarázkodások a kormánykoalíció részérói Csökkenő esélyek Miután eléggé egyértelművé vált, hogy Szlovákiának nincs sok reménye arra, hogy megkezdjék vele a tárgyalásokat az EUtagsággal kapcsolatban, Mečiar kormányfő és hatalmának képviselői részéről a legelképesztőbb magyarázatok és magyarázkodások kerültek napvilágra. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Nem objektív az Európai Bizottság (EB) értékelése, a többi országtól eltérő mérce szerint bírálják a szlovákiai gazdasági és politikai állapotokat, a Nyugat összeesküdött a fiatal Szlovákia ellen, és így tovább. Mečiar még örömet is színlel: Sebaj, hiszen így még legalább két évet kaptunk a felkészülésre. Most már egyre inkább meggyőződhettünk arról, hogy Mečiar számára az euroadanti integráció elA koppenhágai kritériumok teljesítése elkerülhetetlen. érése nem a legfontosabb. Csak a nép előtt (annak is csak egy szemellenzős, fanatikus rétege előtt) kell megtalálni a megfelelő magyarázatokat. Ami számára a legfontosabb: mindenáron megtartani az országban a korlátlan hatalmat. Tekintettel arra, hogy a Szlovákiát elmarasztaló dokumentum „csak" az illetékes európai bizottság véleménye, és a tárgyalások megkezdéséről csupán decemberben hoznak végleges OLVASÓI LEVELEK Mivé lett a szövetkezet? Merenghetünk - hová is merült el szép falunk virága? A kéméndi mezőgazdasági szövetkezetre gondolok. A valamikori jómódú szövetkezet mára darabjaira hullott szét. S ezeket a darabokat is mint a koncra lelt kóbor kutyák, úgy tépik, hordják szét egyesek. Tavasz óta mást se hallani, mint azt, hogy a végrehajtók már megint mit visznek el a szövetkezetből. Sorra viszik el a döntést, a kormány elhatározta: legalább a látszat kedvéért tenni kell valamit. A külügyminisztériumra és a kormány európai integrációs tanácsára hárult a feladat, hogy minden lehető módon kiforgassák és cáfolják az EB részletes értékelését, bírálatát. Nagy manőverezésekbe kezdtek. A kormány tanácsa elkészítette az európai bizottsági anyag részletes elemzését, és bizonygatta, hogy az Európai Unió szakemberei nagyon sok „hibát" vétettek, helytelenek az információik. Kalman és Tóthová alelnökök vezetésével Brüsszelben az EU elöljáróit győzködték, hogy Szlovákiában tulajdonképpen minden rendben van, csak az ő tájékozottságuk rossz és helytelen. Micsoda naivitás, micsoda önteltség! Šesták külügyi államtitkárt „főtárgyalónak" (hlavný vyjednávač) nevezték ki. Feladata, hogy részletesen átgondolt mechanizmussal decemberig a lehető legrózsásabbra kozmetikázza a szlovákiai állapotokat. Šesták ezért felszólította a parlamenti képviselőket, különböző szervezeteket és az egész társadalmat, hogy fogjon össze, és támogassa a kormány törekvéseit. Ezt a célt szolgálná a parlament tervezett közös állásfoglalása is, amelynek végső tartalmáról késhegyig menő vita folyt a konkrétumokat hiányoló ellenzék és a szóvirágokkal és jelzőkkel manőverező kormánykoalíciós képviselők között.. A kormány és a külügy eközben megfeledkezik a lényegről, hiszen csak arra összpontosít, hogy kiforgassa, cáfolja a szigorú, de jó szándékú bírálatokat, a hiányosságok „helytelen" értelmezését. Sőt, támadó módon bírálja az EU-szakemberek többtraktorokat, kombájnokat, autókat, munkagépeket, az állatokat, a gabonát, még az álló kukoricát is levágják. Legalább a gépek, berendezések maradtak volna a faluban! Mert ezeket akár vagyonrészben is ki lehetett volna adni. Nem így történt. A szövetkezeti tagok vagyonrésze elúszott. Kedves végrehajtók! A gépek, berendezések mellett azokból is elvihetnének néhány díszpéldányt, akik ide juttatták a szövetkezetet. Ezeket a volt vezetőket senki sem vonja felelősségre? Ondró Ernő Kéménd éves_ munkáját. A kormány tagjai, Šestákék és Kalmanék megfeledkeznek arról, hogy a lehető leggyorsabban el kellene távolítani az európai bizottság által feltüntetett hiányosságokat, és mielőbb eleget kellene tenni azoknak az elvárásoknak, amelyek elsősorban az ország demokratizálását, a jogállam építését, a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségét hivatottak rendezni. Nem lehet elbagatellizálni, a szőnyeg alá söpörni a Micsoda naivitás, micsoda önteltség! Gaulieder-ügyet, a parlamenti ellenőrző bizottságok kibővítésének az állandó elodázását, valamint a kisebbségek nyelvhasználatát oiztosító törvény előkészítését. A koppenhágai kritériumok teljesítése kikerülhetetlen feladat. Ezért sincs helye a mellébeszélésnek. Az Európa Parlament legutóbbi raportőrének, J. M. Wiersmának a jelentéséből kitűnik, hogy Szlovákiában jelenleg sincs, s legalább a legközelebbi választásokig, sajnos, nem is lesz olyan politikai helyzet, amely esélyt adna ennek az országnak ahhoz, hogy a kijelölt hat állammal együtt vele is megkezdjék a tárgyalásokat. A minimális esélyt a kormány és a kormánykoalíció napról napra csökkenti azzal, hogy nem szánja rá magát az elvárt tettekre, hanem mellébeszél és magyarázkodik. A szerző a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának vezetője. Aradra emlékeztünk Október 6-án Klapka György honvédtábornoknak, Komárom hős védőjének szobránál kegyeletteljes főhajtással, koszorúzással adóztunk a 13 aradi vértanú és a többi névtelen mártír emlékének. A koszorúzás alatt a Concordia vegyes kar működött közre. Az ünnepség megtartását - a szokástól eltérően - nem jelentették be, de akinek 1848/49 eszménye, és annak jelentősége lelkében és szívében él, az nem feledkezett meg e napról. A megemlékezés SME A. Nagy László szerint a szenátus elnöke, Stanislav Lehoťák elfogult, mivel a nyilvánosság előtt kifejtett nézeteivel Nagy szerint minden esetben a kormányhatalom oldalán állt. A. Nagy az írásban előterjesztett indoklását a DSZM pártlapjában publikált cikkekkel támasztotta alá. A problémát nemcsak az jelenti, hogy Lehoťák bíró például így értékelte a politikai helyzetet: „Úgy gondolom, Szlovákiának érdeke, hogy ez a koalíciós kormány létezzen (DSZM, SZNP, SZMSZ), de a KDM mindent megtett azért, hogy ne létezzen." Probléma, hogy jogi nézetei , például a köztársasági elnök által nyújtott kegyelem kérdésében, sem bizonyultak helyeseknek, amit az alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos döntésével is bizonyítani lehet. Lehoťák úr azzal védekezik, hogy a bírót is megilleti a szólásszabadság, jogában áll kifejteni nézeteit a politikai eseményekről. Igaza van, csakhogy ebben az esetben számolnia kell a nyilvános párbeszéddel, a személyéről folytatott politikai vitával. PRAVDA Pozsony sokkal érzékenyebben reagál arra, ami Prágában és általában a Morván túl történik, mint a többi szomszéd ország történéseire. Ha nem létezne a magyarprobléma, amely manapság annyira foglalkoztatja Szlovákiát, még gyakrabban és érzékenyebben reagálnánk. Ezt nem kifogásolhatnánk, ha pozitív tevékenységről volna szó, amely javítja tájékozottságunkat, gazdagítja kultúránkat, bővíti árucserénket. Mi történik azonban a valóságban ? A kormánykoalícióhoz közel álló propagandisták a cseh társadalom minden komolyabb problémáját úgy tolmácsolják, mint az önálló Szlovákia útja helyességének bizonyítékát. Egyes ellenzékiek pedig a Cseh Köztársaság sikereit úgy értelmezik, mint szemrehányást a szlovákiai kormányzatnak. Ez figyelhető meg többé-kevésbé a cseh sajtóban is. Szlovákia nem hasonlíthatná magát össze inkább Dániával vagy Szlovéniával? Csehország Ausztriával vagy Belgiummal? Ez valószínűleg javítaná a szlovák-cseh viszonyt. NOVÝ ČAS Egyes információk szerint Migašnak a DBP álláspontjának ismertetése után távoznia kellett volna Mečiar kerekasztaláról. Hogy miért nem tett így, és miért maradt a kormánykoalícióval három óráig, azt csak ő maga tudja. Mindenesetre nem nyert vele semmit pártja, sajátmaga és választói számára. Mečiar, Slota és Ľupták lesöpörte az asztalról a közveden elnökválasztást, csak érintették az EU-integráció kérdését, és nem állapodtak meg a biztonsági helyzetet és a választási törvényt illetően sem. nem csupán szóban fejezhető ki, hanem csendes koszorúzással és főhajtással is. Most az idő úgy diktálta, hogy csendben emlékezzünk. Az aradi megemlékezésen Markó Béla, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke beszédében többek között rámutatott arra, hogy ez alkalommal nem a máról, jövőről kell beszélni, hanem a múltra kell emlékezni, és arról beszélni, hogy miért jöttünk össze. Legyen a vértanúk emléke áldott, mert megmutatták, hogy hogyan kell harcolni a szabadságért! özv. Petőcz Kálmánné Komárom