Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-05 / 179. szám, kedd

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 5. Augusztusban kávéház nélkül Pozsony. Hol a résztvevők, hol meg a helyszín megy szabad­ságra. Legutóbbi törzsasztalomnál üldögélve tudtam meg, hogy á Lýceum kávéház egész augusztusban csökkentett nyit­vatartási idővel üzemel. Éppen ezért kénytelen vagyok egy egész hónapon át szünetel­tetni a kávéházi szeánszaimat. Mindenesetre: szeptember első keddjén - ha csak az ördög nem visz el - várom azokat, akik szeretik a kötetlen beszélgetést, de azokra is számítok, akik sokatmondóan hallgatnak, miközben a társaságtörténeteket mesél, sajtót, irodalmat, filmet vagy éppen politikusokat bírál. Szeretettel: Dusza István. MOZI POZSONY HVIEZDA: Fegyencjárat (am.) 15.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 18.00 HVIEZDA - KERTMOZI: Az angyal (am.) 21.00 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15.30,17.30, Elfelejtett fény (cseh) 20.00 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18.00, 20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30. 18.00, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 20.30 A hattyúk ta­va (am.) 16.30 Fargo (am.) 17.00, 18.45 A szerelem rabjai (am.) 18.30,20.30 Három szín: piros (fr.-lengy.-sv.) 18.00 Na­gyítás (ang.) 20.00 Betonon legeltetett lovak (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18.00, 20.30 Emberrablás (am.) 18.00, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Fegyencjárat (ám.) 21.00 GALÁNTA - KERTMOZI: Picasso (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Alaszka (am.) 20.00 PAT - PANORÁMA: Evita (am.) 21.00 LÉVA - JUNIOR: Légörvény (am.) 18.00 AMFI­TEÁTRUM: Sztriptíz (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A fény (am.) 19.00 GÚTA-VMK: Oroszlánvadászok (am.) 19.30 Naiv művészet az Insita '97 című kiállításon a Szlovák Nemzeti Galériában - húsz év után Tárgyiasult • • . • • * * "i ösztönök Pozsony. 1966-ban tar­tottak a szlovák főváros­ban először nemzetkö­zi részvétellel olyan szimpózuimot, illetve hoztak létre olyan mű­vésztelepet, amelynek középpontjában a naiv művészet állt. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ezt az ösztönösségre épülő, mindenféle stilizálást elhagyó művészetet, amely nem tévesz­tendő össze az amatőr művészi megnyilvánulással, Štefan Tkáč javaslatára insitnek nevezték el. Az első alkotótábor majdnem kétszáz résztvevőjének munkái­ból aztán hagyományt teremtő, hatszáz alkotást felsorakoztató kiállítást rendeztek. 1966-ot kö­vetően ugyanis triennále jelleg­gel kétszer még visszatért Po­zsonyba a naiv művészet. 1972­ben azonban, amikor a képző­művészeti kiállításon kívül a na­iv (insit) művészettel foglalkozó filmek fesztiválját is megrendez­ték, egy felülről érkezett utasí­tással megállították a naiv mű­vészet hazai térhódítását. Húszéves kihagyás után, 1992­ben a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria felelevenítette a hagyo­mányt, újra otthont adott a naiv (insit) művészetnek, amikor is Visszatérés az insit művészethez címmel rendezett kiállítást. Insita '97 címmel az idén is meg­rendezték Pozsonyban a Naiv Művészeti Triennálét, amely há­romszáz alkotást vonultatat fel. Katarína Čierna művészettörté­nész azzal a koncepcióval válo­gatta ki a tárlat anyagába beso­rolt munkákat, hogy rávilágít­son a realitás és a realizmus felé közelítő insit (naiv) és a víziók­ból építkező art brut közötti kü­lönbségre. Az Insita '97 nagydíját a nemzet­közi zsűri megosztva az orosz Pavel Loenovnak és a holland Willem van Genknek ítélte oda. Az ötödik Naiv Művészeti Triennále anyaga augusztus harmincegyedikéig tekinthető meg a Szlovák Nemzeti Galériá­ban. Kocsis Ernő váci bemutatkozása Színei lcöltőisége Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig, és Csallóközig Erdélyi Pál: Jókai útja SZUCHY M. EMIL A Váci MTESZ Pest Megyei szer­vezetének emeleti képtárában, 1997. augusztus 2-án ünnepé­lyes keretek között nyitotta meg a város alpolgármestere, Har­maty Ferenc, Kocsis Ernő Pasz­tellképek című kiállítását. Ha végig tekintünk képein első pillantásra szembe tűnik színei­nek költőiessége. A táj, a vidék, a környezet, az érzékelhető ob­jektumok és alakzatok festőjük színes világáról vallanak, és iga­zolják, hogy a jelen eredményei a tegnapok munkáin alapsza­nak. Festményein úgy teremti újra felkínált világát, hogy ezzel egyéni kifejezésmódját látható­vá tegye. Ezeken jól megfér a lí­ra és az absztrakció, de minden esetben stílusba foglalható sajá­tos festésmódja is felfedezhető, amely a befogadó és az alkotó hangulatvilágának közös ered ményét sejteti. Az élmény fontossága mellett nem maradhat figyelmen kívül az a tény sem, hogy ezen a kiál­lításán olyan vibráló világot tár elénk, amely megkülönbözte­tett figyelmet érdemel. Képein síkok és domborulatok metszik egymást, és a közöttük elterülő térben sok másra is odafigyel­hetünk. A hideg és a meleg szí­nek rendbentartása, a festészet eszközeinek decens felhaszná­lása, a színvaráciációk sokasá­ga, valamint az egyre magabiz­tosabb képítése és rajzossága, egyben emberi magatartását is jelenti. Ami természetesen visszahat az alkotóra, az alkotás folyamatára és Kocsis Ernő munkáinak érzékelhető ered­ményességére. Váci kiállítása 1997. augusztus 24-ig tekinthető meg. r Csallóközt Kiskönyvtár Erdélyi Pól Jókai útja Révfcomáromtól Pestig, o bölcsőtől a babérig 1 1 A Felfigyeltető, hogy egy 1939­ben megjelent Jókai-monográ­fia szerzője már 1936-ban elha­lálozott, és irodalomtörténészi munkásságát mára szinte telje­sen elfelejtették. Ezért is tart­hat számot sok Jókai-rajongó érdeklődésére a Kalligram Ki­adó Csallóközi kiskönyvtár so­rozatában most megjelent kö­tet. Erdélyi Pálról tudni kell, hogy a nagyszerű filozófus és néprajz­tudós, Erdélyi János fia. Alktói korszakának teljében az erdélyi művelődést gyarapította, volt szerkesztője az Erdélyi Múze­umnak, majd az első világégés után néhány esztendőn át az Ekei melletti Viharoson élt. A tizenöt fejezetre tagolt mono­gráfia nemcsak a kor szemléle­tét tükrözi, hanem megvilágít néhányat a kritika és a közön­ség fogadtatása közötti ellent­mondásokból. Megpróbálta összegezni Jókai Mór kortársai­nak kritikáját, amelyek szemlé­lete némelykor ma már nevetsé­gesnek tetszik. Igencsak érde­kes leírását adja a nagy író korá­ban általa is jól ismert Csalló­köznek, amelynek szülötte volt Jókai Mór. Megpróbálta össze­gezni Jókai Mór kor­társainak kritikáját Többszörösen is felfedez dolgo­kat számunkra ez a könyv. Min­denekelőtt Erdélyi Pál szemé­lyét, akiről előszóként Filep Ta­más Gusztáv írt tanulmányt. De legalább ennyire érdekes a ko­rabeli Jókai-kritika bemutatása és a Csallóközben már akkor is átalakulóban lévő életmód és természet leírása. (D.) Meghalt Szabó Sándor Tisztaszívű volt Hosszantartó betegség után 1997. július 18-án húnyt el Sza­bó Sándor festőművész. 1921. december 12-én Léván szüle­tett. tisztaszívű ember és kitűnő festő volt, aki úgy alkotott, hogy tetteiben mindig jelen volt a gondolkodó ember és a maga­biztos alkotóképesség. Művészi magatartása, példamutató szor­galma önmaga belső erejéből, tehetségéből bontakozott ki egyén művészetében, így marad meg azok emlékeze­tében, akik ismerték és szeret­ték. Munkásságának méltatása nem feladata e rövid megemlé­kezésnek. Az ember, ha el is mú­lik, halálával nem múlik el min­den, amit alkotott, amit szelle­me, tehetsége teremtett. Ember­ségét művészi habitusát is köz­vetítik felénk képei, (szuchy) REGÉNY f ^ ak egy aranyos m szőke kislányt Ä ^^ szaglásztam ki * ^J magamnak. - Ez jó hír, már ezért is érdemes volt odamenned. Végre nem fogsz annyit lótni-futni a szoknyák után, mert manapság már vala­milyen cifraságot is kaphatnál tőlük... - Olyan cifraságot te is kap­hatsz. Nem veted meg a köny­nyen fellebbenthető szoknyát. Amikor mosolyra húzódik a jávorpálos bajszod, olvadoznak a nőcikék. - Szeretem én is azt, amit te is kedvelsz. De most már jól ki kell választani azt a személyt... -Azt hiszem, hogy jól válasz­tottam, és tartósnak is ígérke­zik. - Számodra ez nagy szerencse. -Csak huszonegy éves, pajtás! És eredeti szőke! - Talán nem róla akarsz folyta­tásos egényt írni? - Azzal kezdtem, mint ismer­kedtem meg vele a cérnagyár­ban, de közbejött valami. A sze­relmi kaland ecseteléséből egy érdekesnek mondható detek­tívregény bontakozik ki. Már bekapcsoltam az Éber Szemet is... - Komolyan mondod? - Nem szoktalak én téged ug­ratni! - s a rovatvezető újabb megjegyzésére nem várva, részletezés nélkül elmeséli a legutóbbi három nap esemé­nyeit. - Végre nem mások akci­óit írom meg, hanem a saját magaméról számolhatok be. Még rááldozom az idei szabad­ságom felét is. - Erre talán nem lesz szüksé­ged. Reggel, amikor bejöttem, a főnökünk megállított: nem tudnék-e ajánlani egy eredeti, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 44. rész hazai detektívregényt? A nyári hónapokban közölnénk. Gyere, megbeszéljük vele! A főszerkesztő annak is örült, hogy a lap riportere a saját sza­kállára is nyomoz. - Jó lenne, ha a nyári szabadsá­gok előtt elkezdhetnénk a köz­lését - mondotta. - Be sem kell járnod a szerkesztőségbe. Csak gyűjtsd az anyagot, hogy mie­lőbb elkészülhessen a „cérna­gyári riportod"! - Kösz, főnök - mosolyodott el Peti. - De azért néha-néha be­nézhetek a szerkesztőségbe, mert szükségem van a lózung­ra is... - Csak gyere, és nézz be hoz­zám is, mert kíváncsi vagyok a fejleményekre. Ha a segítsé­geddel sikerül az elintézetlen rendőrségi aktákat is tisztázni, a te sikered a szerkesztőség si­kere is lesz! Amikor visszatértek a helyisé­gükbe, Peti magához húzza a telefont, hogy felhívhassa az Éber Szemet. Stir Viktor veszi fel a kagylót. - Mi újság? Beszéltél velük? - Még reggel - feleli Stir. ­Soberról semmi rosszat nem hallottam, rendesen viselkedik. A munkásszállóban valaki fi­gyelgeti. - Biztosan az a portás, aki köz­vetíti az üzeneteimet. Ma reg­gel is kíváncsi volt arra, hogy ki érdeklődik Sober után. - Miért telefonáltál? - Hogy megtudjam, munkába ment-e vagy az orvoshoz. Most is ugyanaz a portás volt szolgá­latban, akivel már beszéltem. Csak ezt válaszoltam: Sober ba­rátom nagyon is jól tudja, hogy ki hívhatja. Valamivel tartozik nekem, s az a valami nagy ősz­szeget tesz ki. Csak azt mondja meg neki, hozza magával a be­tétkönyvét is, az üzemi orvos­nál fogok rá várni, hogy beva­salhassam a követelésemet! Hadd higgye, hogy Zsuzsi állí­tólagos férje zsarolni akarja... - Te aztán alaposan felcsigázod az embert! - Ha az a portás figyelgeti Sobert, azóta már átadhatta az üzenetemet, hogy megkérdez­hesse tőle, kinek tartozol any­nyival, hogy a betétkönyvedet is magaddal kell vinned?! Sober nem árulhatja el, hogy milyen betétkönyvet emlege­tett a nevét elhallgató telefoná­ló. A saját zsírjában fog sülni, amikor a harcsabajszost nem találja az orvosi rendelőben. - Most már tűvé fogja tenni ér­ted a várost, csakhogy találkoz­hasson veled! - Talán kettőkor, a cérnagyár­nál eléje lépek. -Az még korai lenne. Hadd ve­szítse el a fejét a fickó! - Igazad van, Viki, Sober bör­töntársai között nem volt egy köpcös, kerek arcú alak? - A volt kollégáim az Épület­felújító pénztárosnője és por­tása elé tették az ismert köpcö­sökről készült fényképeket, de egyiküknél sem akadtak meg. És nincs tudomásunk arról, hogy Sober valakivel összeba­rátkozott volna a fegyházban. Csak veled kapcsolatban emle­getem a börtöntölteléket. Mo­lesztálta a kedvesedet, le akarja csapni a kezedről, híreket gyűj­tök róla, hogy kinyithassad Zsuzsi szemét. Az ilyen megfi­gyelés is a magándetektív ügy­körébe tartozik... - Köszönöm, Viki, hogy elhall­gattad a betétkönyvet. Amikor megérlelődik a leleplezés, be­számolsz nekik mindenről. En­gem most csak a köpcös érde­kel. A volt kollégáid biztosan régi fényképeket mutogattak. Annak a gömbölyű fejű köpcös­nek sovány, csontos pofája is lehetett, amikor letartóztatása­kor lefényképezték. Erre nem gondoltak?! Csak a dutyiban lett hordó belőle... Stir elgondolkodott, csak né­hány pillanat múlva szólalt meg. - Egyre használhatóbb vagy! Egyre nagyobb kedvem van ah­hoz, hogy magam mellé vegye­lek... - A főszerkesztőm éppen most fogadott fel detektívregény-író­nak! Addig be sem kell men­nem a szerkesztőségbe, míg az asztalukra nem teszem a kész regényt! - Szép tőlük, ritka eset, de te ezt megérdemled. Jó szimatod van. - Tudod, hogy a szimatom mit sürget? A befejezést, a csattanót! Nem hiszem, hogy az Újonc mellett feltűnő köp­cös alak tiszta lenne. Ha So­ber cellájában többen voltak, köztük lehetett az a sovány, csontos pofájú is, akinek csak azután puffadt fel a teste... - Az ilavai börtönben ült a te Sober barátod. Holnap azokkal a fegyőrökkel fogok beszélni, akik ismerhették őt. - Holnap mikor kereshetlek fel? - Lehet, hogy még most ide­futsz. Találtam még egy elinté­zetlen aktát. Nem biztos, hogy használható lesz ; mert nem ír­ták rá a jelszót: Újonc. Öt és ti­zenöt centiméterrel kevesebbre saccolták. De szintén szólózó pisztolyos volt... Peti az órájára pillant. Még csak fél tizenkettő. - Csak kettő előtt megyek a les­helyemre, addig elmesélhe­ted... - Peti lecsapja a kagylót, kezébe ragadja a lapos táskáját, s a rovatvezető felé fordul. - Az idién törzsfőnökhöz megyek, az Éber Szemhez. A rovatvezető elmosolyodik. - Te már valóban úgy visel­kedsz, mint egy detektív... (Folytatjuk) Július Činčár: Aliz a Csodák Birodalmában (Fotó Anna Mičúchová)

Next

/
Oldalképek
Tartalom