Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-05 / 179. szám, kedd

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 5. Augusztusban kávéház nélkül Pozsony. Hol a résztvevők, hol meg a helyszín megy szabadságra. Legutóbbi törzsasztalomnál üldögélve tudtam meg, hogy á Lýceum kávéház egész augusztusban csökkentett nyitvatartási idővel üzemel. Éppen ezért kénytelen vagyok egy egész hónapon át szüneteltetni a kávéházi szeánszaimat. Mindenesetre: szeptember első keddjén - ha csak az ördög nem visz el - várom azokat, akik szeretik a kötetlen beszélgetést, de azokra is számítok, akik sokatmondóan hallgatnak, miközben a társaságtörténeteket mesél, sajtót, irodalmat, filmet vagy éppen politikusokat bírál. Szeretettel: Dusza István. MOZI POZSONY HVIEZDA: Fegyencjárat (am.) 15.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 18.00 HVIEZDA - KERTMOZI: Az angyal (am.) 21.00 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15.30,17.30, Elfelejtett fény (cseh) 20.00 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18.00, 20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30. 18.00, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Fargo (am.) 17.00, 18.45 A szerelem rabjai (am.) 18.30,20.30 Három szín: piros (fr.-lengy.-sv.) 18.00 Nagyítás (ang.) 20.00 Betonon legeltetett lovak (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18.00, 20.30 Emberrablás (am.) 18.00, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Fegyencjárat (ám.) 21.00 GALÁNTA - KERTMOZI: Picasso (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Alaszka (am.) 20.00 PAT - PANORÁMA: Evita (am.) 21.00 LÉVA - JUNIOR: Légörvény (am.) 18.00 AMFITEÁTRUM: Sztriptíz (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A fény (am.) 19.00 GÚTA-VMK: Oroszlánvadászok (am.) 19.30 Naiv művészet az Insita '97 című kiállításon a Szlovák Nemzeti Galériában - húsz év után Tárgyiasult • • . • • * * "i ösztönök Pozsony. 1966-ban tartottak a szlovák fővárosban először nemzetközi részvétellel olyan szimpózuimot, illetve hoztak létre olyan művésztelepet, amelynek középpontjában a naiv művészet állt. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ezt az ösztönösségre épülő, mindenféle stilizálást elhagyó művészetet, amely nem tévesztendő össze az amatőr művészi megnyilvánulással, Štefan Tkáč javaslatára insitnek nevezték el. Az első alkotótábor majdnem kétszáz résztvevőjének munkáiból aztán hagyományt teremtő, hatszáz alkotást felsorakoztató kiállítást rendeztek. 1966-ot követően ugyanis triennále jelleggel kétszer még visszatért Pozsonyba a naiv művészet. 1972ben azonban, amikor a képzőművészeti kiállításon kívül a naiv (insit) művészettel foglalkozó filmek fesztiválját is megrendezték, egy felülről érkezett utasítással megállították a naiv művészet hazai térhódítását. Húszéves kihagyás után, 1992ben a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria felelevenítette a hagyományt, újra otthont adott a naiv (insit) művészetnek, amikor is Visszatérés az insit művészethez címmel rendezett kiállítást. Insita '97 címmel az idén is megrendezték Pozsonyban a Naiv Művészeti Triennálét, amely háromszáz alkotást vonultatat fel. Katarína Čierna művészettörténész azzal a koncepcióval válogatta ki a tárlat anyagába besorolt munkákat, hogy rávilágítson a realitás és a realizmus felé közelítő insit (naiv) és a víziókból építkező art brut közötti különbségre. Az Insita '97 nagydíját a nemzetközi zsűri megosztva az orosz Pavel Loenovnak és a holland Willem van Genknek ítélte oda. Az ötödik Naiv Művészeti Triennále anyaga augusztus harmincegyedikéig tekinthető meg a Szlovák Nemzeti Galériában. Kocsis Ernő váci bemutatkozása Színei lcöltőisége Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig, és Csallóközig Erdélyi Pál: Jókai útja SZUCHY M. EMIL A Váci MTESZ Pest Megyei szervezetének emeleti képtárában, 1997. augusztus 2-án ünnepélyes keretek között nyitotta meg a város alpolgármestere, Harmaty Ferenc, Kocsis Ernő Pasztellképek című kiállítását. Ha végig tekintünk képein első pillantásra szembe tűnik színeinek költőiessége. A táj, a vidék, a környezet, az érzékelhető objektumok és alakzatok festőjük színes világáról vallanak, és igazolják, hogy a jelen eredményei a tegnapok munkáin alapszanak. Festményein úgy teremti újra felkínált világát, hogy ezzel egyéni kifejezésmódját láthatóvá tegye. Ezeken jól megfér a líra és az absztrakció, de minden esetben stílusba foglalható sajátos festésmódja is felfedezhető, amely a befogadó és az alkotó hangulatvilágának közös ered ményét sejteti. Az élmény fontossága mellett nem maradhat figyelmen kívül az a tény sem, hogy ezen a kiállításán olyan vibráló világot tár elénk, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel. Képein síkok és domborulatok metszik egymást, és a közöttük elterülő térben sok másra is odafigyelhetünk. A hideg és a meleg színek rendbentartása, a festészet eszközeinek decens felhasználása, a színvaráciációk sokasága, valamint az egyre magabiztosabb képítése és rajzossága, egyben emberi magatartását is jelenti. Ami természetesen visszahat az alkotóra, az alkotás folyamatára és Kocsis Ernő munkáinak érzékelhető eredményességére. Váci kiállítása 1997. augusztus 24-ig tekinthető meg. r Csallóközt Kiskönyvtár Erdélyi Pól Jókai útja Révfcomáromtól Pestig, o bölcsőtől a babérig 1 1 A Felfigyeltető, hogy egy 1939ben megjelent Jókai-monográfia szerzője már 1936-ban elhalálozott, és irodalomtörténészi munkásságát mára szinte teljesen elfelejtették. Ezért is tarthat számot sok Jókai-rajongó érdeklődésére a Kalligram Kiadó Csallóközi kiskönyvtár sorozatában most megjelent kötet. Erdélyi Pálról tudni kell, hogy a nagyszerű filozófus és néprajztudós, Erdélyi János fia. Alktói korszakának teljében az erdélyi művelődést gyarapította, volt szerkesztője az Erdélyi Múzeumnak, majd az első világégés után néhány esztendőn át az Ekei melletti Viharoson élt. A tizenöt fejezetre tagolt monográfia nemcsak a kor szemléletét tükrözi, hanem megvilágít néhányat a kritika és a közönség fogadtatása közötti ellentmondásokból. Megpróbálta összegezni Jókai Mór kortársainak kritikáját, amelyek szemlélete némelykor ma már nevetségesnek tetszik. Igencsak érdekes leírását adja a nagy író korában általa is jól ismert Csallóköznek, amelynek szülötte volt Jókai Mór. Megpróbálta összegezni Jókai Mór kortársainak kritikáját Többszörösen is felfedez dolgokat számunkra ez a könyv. Mindenekelőtt Erdélyi Pál személyét, akiről előszóként Filep Tamás Gusztáv írt tanulmányt. De legalább ennyire érdekes a korabeli Jókai-kritika bemutatása és a Csallóközben már akkor is átalakulóban lévő életmód és természet leírása. (D.) Meghalt Szabó Sándor Tisztaszívű volt Hosszantartó betegség után 1997. július 18-án húnyt el Szabó Sándor festőművész. 1921. december 12-én Léván született. tisztaszívű ember és kitűnő festő volt, aki úgy alkotott, hogy tetteiben mindig jelen volt a gondolkodó ember és a magabiztos alkotóképesség. Művészi magatartása, példamutató szorgalma önmaga belső erejéből, tehetségéből bontakozott ki egyén művészetében, így marad meg azok emlékezetében, akik ismerték és szerették. Munkásságának méltatása nem feladata e rövid megemlékezésnek. Az ember, ha el is múlik, halálával nem múlik el minden, amit alkotott, amit szelleme, tehetsége teremtett. Emberségét művészi habitusát is közvetítik felénk képei, (szuchy) REGÉNY f ^ ak egy aranyos m szőke kislányt Ä ^^ szaglásztam ki * ^J magamnak. - Ez jó hír, már ezért is érdemes volt odamenned. Végre nem fogsz annyit lótni-futni a szoknyák után, mert manapság már valamilyen cifraságot is kaphatnál tőlük... - Olyan cifraságot te is kaphatsz. Nem veted meg a könynyen fellebbenthető szoknyát. Amikor mosolyra húzódik a jávorpálos bajszod, olvadoznak a nőcikék. - Szeretem én is azt, amit te is kedvelsz. De most már jól ki kell választani azt a személyt... -Azt hiszem, hogy jól választottam, és tartósnak is ígérkezik. - Számodra ez nagy szerencse. -Csak huszonegy éves, pajtás! És eredeti szőke! - Talán nem róla akarsz folytatásos egényt írni? - Azzal kezdtem, mint ismerkedtem meg vele a cérnagyárban, de közbejött valami. A szerelmi kaland ecseteléséből egy érdekesnek mondható detektívregény bontakozik ki. Már bekapcsoltam az Éber Szemet is... - Komolyan mondod? - Nem szoktalak én téged ugratni! - s a rovatvezető újabb megjegyzésére nem várva, részletezés nélkül elmeséli a legutóbbi három nap eseményeit. - Végre nem mások akcióit írom meg, hanem a saját magaméról számolhatok be. Még rááldozom az idei szabadságom felét is. - Erre talán nem lesz szükséged. Reggel, amikor bejöttem, a főnökünk megállított: nem tudnék-e ajánlani egy eredeti, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 44. rész hazai detektívregényt? A nyári hónapokban közölnénk. Gyere, megbeszéljük vele! A főszerkesztő annak is örült, hogy a lap riportere a saját szakállára is nyomoz. - Jó lenne, ha a nyári szabadságok előtt elkezdhetnénk a közlését - mondotta. - Be sem kell járnod a szerkesztőségbe. Csak gyűjtsd az anyagot, hogy mielőbb elkészülhessen a „cérnagyári riportod"! - Kösz, főnök - mosolyodott el Peti. - De azért néha-néha benézhetek a szerkesztőségbe, mert szükségem van a lózungra is... - Csak gyere, és nézz be hozzám is, mert kíváncsi vagyok a fejleményekre. Ha a segítségeddel sikerül az elintézetlen rendőrségi aktákat is tisztázni, a te sikered a szerkesztőség sikere is lesz! Amikor visszatértek a helyiségükbe, Peti magához húzza a telefont, hogy felhívhassa az Éber Szemet. Stir Viktor veszi fel a kagylót. - Mi újság? Beszéltél velük? - Még reggel - feleli Stir. Soberról semmi rosszat nem hallottam, rendesen viselkedik. A munkásszállóban valaki figyelgeti. - Biztosan az a portás, aki közvetíti az üzeneteimet. Ma reggel is kíváncsi volt arra, hogy ki érdeklődik Sober után. - Miért telefonáltál? - Hogy megtudjam, munkába ment-e vagy az orvoshoz. Most is ugyanaz a portás volt szolgálatban, akivel már beszéltem. Csak ezt válaszoltam: Sober barátom nagyon is jól tudja, hogy ki hívhatja. Valamivel tartozik nekem, s az a valami nagy őszszeget tesz ki. Csak azt mondja meg neki, hozza magával a betétkönyvét is, az üzemi orvosnál fogok rá várni, hogy bevasalhassam a követelésemet! Hadd higgye, hogy Zsuzsi állítólagos férje zsarolni akarja... - Te aztán alaposan felcsigázod az embert! - Ha az a portás figyelgeti Sobert, azóta már átadhatta az üzenetemet, hogy megkérdezhesse tőle, kinek tartozol anynyival, hogy a betétkönyvedet is magaddal kell vinned?! Sober nem árulhatja el, hogy milyen betétkönyvet emlegetett a nevét elhallgató telefonáló. A saját zsírjában fog sülni, amikor a harcsabajszost nem találja az orvosi rendelőben. - Most már tűvé fogja tenni érted a várost, csakhogy találkozhasson veled! - Talán kettőkor, a cérnagyárnál eléje lépek. -Az még korai lenne. Hadd veszítse el a fejét a fickó! - Igazad van, Viki, Sober börtöntársai között nem volt egy köpcös, kerek arcú alak? - A volt kollégáim az Épületfelújító pénztárosnője és portása elé tették az ismert köpcösökről készült fényképeket, de egyiküknél sem akadtak meg. És nincs tudomásunk arról, hogy Sober valakivel összebarátkozott volna a fegyházban. Csak veled kapcsolatban emlegetem a börtöntölteléket. Molesztálta a kedvesedet, le akarja csapni a kezedről, híreket gyűjtök róla, hogy kinyithassad Zsuzsi szemét. Az ilyen megfigyelés is a magándetektív ügykörébe tartozik... - Köszönöm, Viki, hogy elhallgattad a betétkönyvet. Amikor megérlelődik a leleplezés, beszámolsz nekik mindenről. Engem most csak a köpcös érdekel. A volt kollégáid biztosan régi fényképeket mutogattak. Annak a gömbölyű fejű köpcösnek sovány, csontos pofája is lehetett, amikor letartóztatásakor lefényképezték. Erre nem gondoltak?! Csak a dutyiban lett hordó belőle... Stir elgondolkodott, csak néhány pillanat múlva szólalt meg. - Egyre használhatóbb vagy! Egyre nagyobb kedvem van ahhoz, hogy magam mellé vegyelek... - A főszerkesztőm éppen most fogadott fel detektívregény-írónak! Addig be sem kell mennem a szerkesztőségbe, míg az asztalukra nem teszem a kész regényt! - Szép tőlük, ritka eset, de te ezt megérdemled. Jó szimatod van. - Tudod, hogy a szimatom mit sürget? A befejezést, a csattanót! Nem hiszem, hogy az Újonc mellett feltűnő köpcös alak tiszta lenne. Ha Sober cellájában többen voltak, köztük lehetett az a sovány, csontos pofájú is, akinek csak azután puffadt fel a teste... - Az ilavai börtönben ült a te Sober barátod. Holnap azokkal a fegyőrökkel fogok beszélni, akik ismerhették őt. - Holnap mikor kereshetlek fel? - Lehet, hogy még most idefutsz. Találtam még egy elintézetlen aktát. Nem biztos, hogy használható lesz

; mert nem írták rá a jelszót: Újonc. Öt és tizenöt centiméterrel kevesebbre saccolták. De szintén szólózó pisztolyos volt... Peti az órájára pillant. Még csak fél tizenkettő. - Csak kettő előtt megyek a leshelyemre, addig elmesélheted... - Peti lecsapja a kagylót, kezébe ragadja a lapos táskáját, s a rovatvezető felé fordul. - Az idién törzsfőnökhöz megyek, az Éber Szemhez. A rovatvezető elmosolyodik. - Te már valóban úgy viselkedsz, mint egy detektív... (Folytatjuk) Július Činčár: Aliz a Csodák Birodalmában (Fotó Anna Mičúchová)