Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-27 / 48. szám
1996. november 27. Kópé Magyar népmese így jár, aki irigy Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer, ahogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cókmókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni.- Mi járatban van kend? - kérdezik.- Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok felmenni! - mondja az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle:- Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted?- Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranykarikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény hétrét görbült, olyan sok pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kéije el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek:- Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ezüstpénz a szurokba beleragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket:- No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: - Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában: „Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van!” Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja azt a zsugori testvérét. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: - No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember figyelmeztetőül: - Angyomasszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De az nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezi a kapunál a katona:- Hová mennek kendtek?-A királyhoz!-Mi járatban?- Hát macskát hoztunk neki!- Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra? - mondják a katonák. De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Ők hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégiscsak beeresztették. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy örömöt szereznek neki. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg jajgatott, ahogy a száján kifért! Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok Nagy Zoltán illusztrációja macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. Mehetett az ember a feleségével haza. Sose lettek többé gazdagok. Megfejtés A november 13-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a B és az E. Nyertesek: Németh Csilla, Alistál; Lukács Kitti és Patrícia, Nagymegyer; Simsik László, Bátorke- szi; Magyar Marián, Nagycétény; Elek Zoltán, Ipolyság. Villámgyors vadászok Az agarak kecses, karcsú, villámgyors, rendkívül elegáns kutyák. A középkorban nagyon népszerű volt az agár: királyok és uralkodók kedvenc kísérője, négylábú társa, de az agár az egyik főszereplője a főurak látványos falkavadászatainak is. Sok kutyatartó szerint az agár engedetlen, nem túl kedveskedő, nemtörődöm természetű. Az igazság azonban inkább az, hogy méltóságteljesen tartózkodó, nyugodt, kiegyensúlyozott, büszke kutya. S miután a természet futásra, méghozzá szédületes iramú futásra teremtette, csak akkor érzi jól magát, ha sokszorosan felfokozott energiáját levezetheti, mozgásigényét kielégítheti. Amennyiben tulajdonosa elegendő alkalmat nyújt agarának, hogy az megfelelő ideig szabadon, kedvére száguldozhasson, ugyanolyan jó eredményeket érhet el kedvence nevelésével, mint bármilyen más kutyafajtával. Tallósi Béla Kincskeresők keresik a törzsi kincset pipacsszirom- selyem inget folt hátán folt mellvértjüket kopott tollú fejdíszüket két kis pimasz inka ripacs hiába ás rá nem akad kincsükre a tölgyfa alatt Rácz Noémi rajza ringó hintón ipiapacs vágtató két kicsi apacs örökségük ősskalp-pamacs elásva a vén tölgy alatt A bölcs meg a fejedelem Volt egyszer egy fejedelem, aki az ország legbölcsebb emberének tartotta magát. Azt mondta neki egyszer a szolgája: - Bölcs vagy, fejedelem, de azt beszélik, van az országban náladnál böl- csebb is. Egy öreg pásztor az, fönn él a hegyekben. Elfogta a kíváncsiság a fejedelmet: ugyan, mi lehet annak az öregnek a tudománya? Fölkerekedett fényes kísérettel, elindult a hegyekbe, hogy megkeresse. Ott talált rá egy hegyi legelőn, a birkái mellett. Leszállt a lováról, odalépett hozzá: - Azt beszélik, te pásztor, hogy még nálam is bölcsebb vagy. Lássuk hát, mi a bölcsességed! Azzal faggatni kezdte, és csavaros találós kérdéseket adott fel neki. Megfejtette az öreg valamennyit. Egyszer aztán elunta és megszólalt:- Most én kérdek tőled egyet, fényes fejedelem. Mondd meg nekem, milyen messze van a hamis az igaztól! Töprengett a fejedelem, de bizony nem tudott megfelelni rá. - Mondd meg hát magad! - kiáltott az öregre.- Megmondom, fejedelem. Éppen egy tenyérnyire. Ide nézz! - Azzal a füle és a szeme közé tette a kezét, éppen odafért a tenyere. - A fülem épp egy tenyérnyire van a szememtől. Ennyire van a hamis az igaztól. Az, amit hallok, attól, amit tulajdon szememmel látok. Elámult a fejedelem az öreg pásztor bölcsességén, és gazdagon megjutalmazta. Abház mese U| játékra hívunk, buzdítunk benneteket. Kap* csoléd|atok be Karácsonyi játékunkba, amelyben karácsenyra megnyerhetitek a Jacobs Suchard Figaro Rt.r Illetve az AB Art Kiadó által felajánlott díjakat. Feladatotok mindössze annyi, hogy a november 27-én ós december 4-én megjelenő számunkban található, kettévágott karácsonyfát illesszétek egybe, ós ragasszátok fel egy papírlapra, írjátok alá a neveteket, a címeteket, valamint az életkorotokat, ós küldjétek be a Vasárnap szerkesztőségének a címére. A borítékra írjátok rá: Kópé - Karácsonyi játék. A borítékokat legkésőbb december 6-álg adjátok postára. A sorsolást december 1 i-én tartjuk. Az eredményhirdetést a december 18-al számunkban közöljük. VNX-l
