Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 9. VENDÉG KOMMENTÁR A konokságnak súlyos ára van Történhetett volna persze egészen másként, ha Ágoston Andrásék egy kicsit is hajlé­konyabbak. Egy akarat kétszólamúsága helyett így most ellenfelek maradtak a páston. A Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége, az „öre­gebb" testvér kezdte el az út­törő munkát, egye­bek között megal­kotva egy szak­szerű autonómia­koncepciót, elsőként a Kárpát­medencében ki­sebbségbe szorult magyar nemzetré­szek közül. Csele­kedve mozgósított, kölcsönözve, előle­gezve a reményt egy háborús hátor­szág magyarságá­nak. Aztán valahol elromlott az egész. A véleményegyeztetésre törekvő platformosítók - szán­dékukban elutasítva - két év­vel ezelőtt kiválni kényszerül­tek, s létrehozták a második ér­dekvédelmi szervezetet, a Vaj­dasági Magyar Szövetséget. AVMDK (maradék) ve­zetősége ekkor egy fondorla­tos pénzügyi botrány bűvész­mutatványára szánta el ma­gát, majd bevezette a dikta­tórikus pártfegyelmet, elzár­va ezzel a kiút és a kommuni­káció lehetőségét. Egyezke­dés, választások előtti ésszerű koalíció szóba sem jöhetett. A Kasza József által vezetett VMSZ mindvégig, az utolsó pillanatokban is a kezét nyúj­totta, de elutasítás volt a vá­lasz. A VMDK vádolt, támadott, gyanúsítgatott, s a már aver­zióként ismételgetett szólam szerint megmé­rettetést követelt. Abban pedig vég­leg alulmaradni látszik. S nem­csak azért, mert a közvélemény az üldözöttet, a „gyengébbet" pártfogolná. A magyarok által lakott települé­sek VMSZ-es ön­kormányzatai időközben bizo­nyítottak, megakadályozták a horvátországi szerb mene­kültek beözönlését, s vi­szonylag jól gazdálkodtak a rendelkezésükre álló cse­kélyke pénzösszeggel. A Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége pedig - illu­zórikus törekvéseivel akarva­akaratlanul a milosevicsi ha­talom szolgálatába állva ­magára maradt, elszige­telődött. A politizálásban ez a konokság ára. A szerző publicista és költő, az újvidéki Magyar Szó munkatársa JEGYZET Mire gondolt, Mečiar úr? VOJTEK KATALIN Ahányszor a szlovákiai magyarok kerülnek szóba, Vladimír Mečiar mindig megtalálja a módját, hogy valahogy jelezze: a szlovákiai magyarok tulajdonképpen nem is „igazi" magyarok. Illetve vannak „igaziak" is, de kevesen. A magyarok fele ugyanis roma. A magukat magyarnak valló romák pedig nem lehetnek magyarok, mert „etnikailag romák". Eltekintve attól, hogy a kormányfő ezzel az ugyancsak furcsa kijelentésével a szlovák alkotmány 12. cikkelyét kérdőjelezte meg, amely leszögezi, hogy „mindenkinek jogában áll szabadon határozni saját nemzetiségéről", nyitva marad a kérdés: mit is akart mondani azzal az „etnikailag"-gal? Az idegen szavak szótára szerint az etnikai annyit jelent, mint néprajzi, valamely népet jellemző. Noha köztudott, hogy kormányfőnk gyakran gyorsabban beszél, mint gondolkodik, az első megoldás nyugodtan kiiktatható. Marad a valamely népet jellemző. Mivel a miniszterelnök úr aligha gondolt a kettős kötődésre, közelítsük meg inkább ellenkező oldaláról a problémát, hátha úgy okosabbak leszünk. A magát szlováknak valló roma is etnikailag roma? A sok Kezeš, Feješ és társaik, akiknek a szüleik még magyarul írják a nevüket, és otthon magyarul beszélnek, de ők már szlováknak vallják magukat - etnikailag magyarok? A Rothbauerok, Neuliederek, Unterhauserek, ha mára a szlovákoknál is szlovákabbak - etnikailag németek? S ha azok - márpedig a miniszterelnök úr logikája szerint bizony azok -, akkor ez vajon hogyan, miből állapítható meg? A fejformájukból, a koponyájuk méreteiből? Netán a hajuk vagy a bőrük színéből? Mégis miből, miniszterelnök úr? Vagy csak nyelvbotlás volt az egész, amolyan freudi elszólás: nem fajit gondolt véletlenül, amikor etnikait mondott? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjesztí a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Engem még ezek a szombat éjjeli szexfilmek sem tudnak annyira felizgatni, mint a Szlovák Televízió parlamenti tudósításai... (Szalay Zoltán karikatúrája) Ez az eljárás minden igazi jogállamban teljesen természetes volna Képtelenség a jogos kárpótlási igény?! Minden jel szerint tovább­ra is képtelenség érvénye­síteni egy teljesen termé­szetes és jogos követelést, hogy a kárpótoltak között legyenek azok a zömük­ben magyar nemzetiségű állampolgárok is, akik a második világháború utá­ni határmegvonást kö­vetően veszítették el szántó­földjeiket, illetve erdeiket. BOROS ZOLTÁN De hogyan?! Nem közvetlenül a határmegvonás következté­ben, hanem az 1949 nyarán megkötött ún. Csorba-tói egyezmény „eredményekép­pen". Ezt az egyezményt pedig két parancsuralmi rendszer ­az akkori Csehszlovákia, illetve Mind a mai napig szen­vedik eme sérelmet. a Magyar Népköztársaság „hoz­ta össze", egyértelműen az egyén, a polgár, a magántulaj­don rovására. Úgy, ahogy az a totalitárius rendszerekhez „il­lik" - mindennemű kárpótlás nélkül jogerőre emelték, hogy márpedig gazdáink határon túl eső földjét-erdejét az illető ál­lam kisajátítja. Igy aztán a haj­dani Csehszlovákiában, majd az önálló Szlovákiában élő tu­lajdonosok, illetve jogutódaik mind a mai napig szenvedik eme sérelmet. A Magyar Koalíció képviselői törvénymódosítást dolgoztak ki és terjesztettek a parlament elé, orvoslandó a mintegy 1500 ­természetszerűleg többnyire magyar nemzetiségű - szlováki­ai károsult vagyonjogi sérelmét. A parlament elnöke hosszú, majd egyéves „pihentetés" után utalta csak megvitatásra az in­dítványt. Ennek lényege, hogy a 229/9l-es Tsz. ún. földtörvény megfelelő módosításával az ál­lam nyújtson legalább részleges kárpódást a mintegy 3200 hek­tárnyi (ebből kb. 1200 erdő) el­vett földért. A kárpótlást az ed­dig elfogadott és érvényes resti­túciós törvényekkel összhang­ban igényeltük: A jogtalanul el­vett földek fejében az állami földalap útján csereparcellákat biztosítani. S ahol ez a kárpótlá­si mód nem lehetséges, ott a 97/1992-es számú kormányren­delet értelmében hektáronként 10 ezer korona összeget juttatni a jogosult személyeknek. Meggyőződésem, hogy ez az el­járás minden igazi jogállamban teljesen természetes volna! Nem így a jelenlegi szlovák kormány és parlament felfogásában, amely javaslatunk elutasítását többek között azzal indokolta, hogy, (idézem): a vagyonjo­gi sérelem nem a belső jogrend érvényesítésével keletkezett." Micsoda átlátszó félrevezetés! A kormány azt már ugyanis sze­mérmesen elhallgatja, hogy az OLVASÓI LEVELEK Nagyon eredeti ötlet... Újsághír: A Nový Čas napilap közlése szerint a Matica slovens­ká egyik összejövetelén a vág­besztercei járásbeli küldött gyűjtést kezdeményezett, amelyből a Magyarországra kül­dött magyarok utazási költségét fedeznék. Tisztelt vágbesztercei járásbeli küldött! Volt alkalmam jó né­hányszor bejárni az ön csodála­tosan szép szűkebb hazáját, gyönyörű vidék, csupán sajnálni tudom, hogy a nacionalista-so­viniszta uszítás (hiába, közel van Zsolna) már annyira átitatta egyesek agyát, hogy ilyen bődü­letes hülyeségeket gondolnak ki. Ajánlom, sürgősen forduljon el­megyógyászhoz, mert abban biztos lehet, hogy fölösleges a gyűjtés, vonatjegyért jelentkező magyarra hiába vár a Matica! Különben is egyszerűbb és ol­csóbb lenne mindezt véghezvin­ni a már bevált régi módi sze­rint, hasonlóan, mint a kitelepí­egyezményt kiegészítő bizalmas pótjegyzőkönyv értelmében a sérelmet belső (értsd: csehszlo­vákiai) rendelkezések végrehaj­tásával követték el. Ebből kifo­lyólag tehát az orvoslás is az érintett állam, ez esetben Szlo­vákia - mint Csehszlovákia tel­jes körű jogutódja - kötelessége! A törvénytervezet megvitatása so­rán hiába érveltek a Magyar Koa­líció képviselői azzal, hogy szó sincs valamiféle precedensről, hogy az eddigi kárpódási törvé­nyek hézagát akaijuk pótolni, hogy az igazságtalanul meglopott A törvénytervezet meg­vitatása során hiába ér­veltek az MK képviselői. polgár (s nemcsak magyar nem­zetiségű) jogos igénye ez, és hogy csak egy csipetnyi politikai elfogu­latlanság és igazságérzet szüksé­ges ennek méltánylásához. Saj­nos, mint már annyiszor, ezúttal is csukott kapukat döngettünk hasztalan. Hasztalan, mert a me­gátalkodott, mindennemű más (elsősorban magyar) igényre el­eve ingerült elutasítással tekintő hatalom nem hazudtolta meg ön­maga igazságtalan, diszkrimináló voltát. Igy egyelőre újra csak az elutasítás jutott nekünk; de éppen ezért folytatjuk még szívósabban a harcot jussunkért. A szerző az Együttélés parla­menti képviselője téskor tették, marhavagonok­ban. Legalább megmaradna az utazási költségre szánt pénz is. Szabó Sándor Királyrév Boross Zoltán 90. születésnapján Debrecenben, október 30-án csa­ládja, barátai, volt harcostársai, a Rákóczi Szövetség és más szerve­zetek képviselői társaságában ünnepeltük meg a Feledről kite­lepített Boross Zoltán 90. szüle­tésnapját a Debreceni Irodalmi TALLÓZÓ SME A SME napilap kiadója nem von­ja kétségbe a független bíróság döntését, amellyel a kormányta­gok számára 7,5 millió koronás kártérítésre kötelezte. Alexej Fulmek, a SME-t kiadó VMV igazgatója szerint viszont élnek a fellebbezés lehetőségével, mert a bíróság nem vette figye­lembe az üggyel kapcsolatos összes körülményt. A bíróság elejtette a vita tárgyát képező ki­jelentést tevő, Peter Tóth-újság­író elleni vádat, arra hivatkozva, hogy azt a lap a szövegkörnye­zetből kiragadva közölte. A je­lenleg külföldön tartózkodó Tóth ezt telefonon cáfolta. Jul­mek azt is furcsának tartbtta, hogy az eddigi legnagyobb szlo­vák sajtóperben ilyen rövid idő alatt született döntés. így példá­ul a bíróság elutasította azt a ja­vaslatot, hogy hallgassák ki mind a 18 felperest, vagyis a kormány összes tagját. PRAVDA Az értékpapírokról szóló tör­vény módosítása óta a részvény­társaságok tulajdonosai nem kö­telesek nyilvántartást vezetni az Értékpapírközpontban. A rész­vényeket a páncélszekrényben őrizhetik, a közgyűlésre pedig elküldik a jogászukat vagy a tit­kárnőjüket. Igy azután az sem derülhet ki, hogy mely politiku­sok vásárolták meg a Nafta Gbelyt és több tucat más céget. A módosítás célját legjobban a Befektetési és Fejlesztési Bank (IRB) esete illusztrálja. A kassai vasmű körüli csoport a bankot ezentúl a jegybank engedélye nélkül is ellenőrzése alá vonhat­ja. NÁRODNÁ OBRODA A munkügyi és a pénzügymi­nisztérium megegyezett a Szoci­ális Biztosító jövő évi költségve­téséről. Keltošová szociális ügyi miniszter szerint nem kerül veszélybe a jövő évi nyugdíj­emelés, és a betegsegély emelé­se sem. A megállapodás részle­teit azonban nem árulta el. PRÁCA A vagyonalapi kötvények vala­kinek már milliókat jövedel­meztek. A Pasad brókercég leg­alább 110 millió koronát kere­sett költség címén, és 12 milliót jutalék címén, amikor szeptem­ber végén 54 ezer vagyonalapi kötvény eladását közvetítette a Szlovák Takarékpénztárnak. A Pasad az embereknek a kötvé­nyért 5092 koronát fizetett, ma­gának pedig, költségei címén, 2050 koronát számolt el. Ennek ellenére a vagyonalapikötvény­piac visszásságait vizsgáló kor­mánybizottság nem tartotta le­hetségesnek, hogy a Nemzeti Vagyonalap felbontsa vele a szerződést. Mečiar maga jelen­tette be, hogy a Pasad mögött a vagyonalap egyik alelnöke áll. Ilyen pedig csak egy van, Milan Rehák, aki egyben a takarék­pénztár felügyelőbizottsági tag­ja és a Nemzeti Vagyonalap Végrehajtó bizottságának az el­nöke is. Múzeumban. S miért éppen ott? Azért, mert ezt áldozatos munká­val - és máig tevékenykedik a lét­rehozása óta - ő teremtette meg. A szülőföld üzenetét Balassa Zoltán, a Kassai Magyarok Bará­ti Társaságának elnöke, az Együttélés Politikai Mozgalom vezető tagja adta át. Egyúttal át­adtuk a Nagyidai Ernő hagyaté­kából a Felvidéki Irodalmi Mú­zeum számára ajándékozott könyveket is. Ezt külön kérte és köszönte meg nekünk az ünne­pelt. Szanyi József Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom