Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-07 / 234. szám, hétfő

6 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 6. Al Pacino életműdíja E hét végén fejeződött be a spanyolországi San Sebasti­anban az ott rendezett nem­zetközi filmfesztivál. Al Paci­no, a fesztivál amerikai sztár­ja is jelent volt itt vetített új filmjének, a Looking for Ri­chard címűnek a premieijén. Nagy meglepetésére a záró­ünnepségen életműdijjjal tisz­telték meg az ismert színészt. Amint a díj átvétele után nyi­latkozta: nem igazán szokott nagy tömegek előtt beszélni. Inkább azt szereti, ha a mun­kája beszél helyette, (aye) Ünnepi koncert Pozsony, Budapest, Bécs a ko­molyzene tükrében a címe a ma kezdődő X. Városi Kultu­rális Napok nyitórendezvé­nyének. Az ünnepi hangver­senyre 18.00 órakor kerül sor a pozsonyi Prímás palota Tü­körtermében. A pozsonyi Szlovák kvartetten és a bécsi Hornov kvartetten budapesti vendéget is hallhat a közön­ség. (ú) SZÍNHÁZ Ha Petőfi nem szavalja el a Nemzeti dalt, avagy a gondolkodva vállalt lelki közösség szükségessége HVIEZDA: Twister (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Drágám, add az életed (am.) 16,17.30 Mission: Impossible (am.) 19,21 MLADOSt: Multiplicity (am.) 15,17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Mission: Impossible (am.) 18.30, 20.30 Kábelbarát (am.) 17.00, Suzanne (szlov.-cseh) 17.30, 20 Kis oldali humo­reszkek (cseh) 19 Méretre szabott halál (szlov.) 19.15 TATRA: Twister (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Fehér vihar (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A SLOVAN: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: Multiplicity (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A halál labirintusábant (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Fehér vihar (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: Twister (am.) 16. 18.15, 20.30 IMPULZ: Mrs. Parker és az elvarázsolt kör (am.) 16.15, 19.15 Októberben először: magyar filmesek világtalálkozója Budapesten, a felújított mozipalotában Páratlan randevú a Corvin moziban 90 éve született Dezider Milly A táj szerelmese VÖRÖS PÉTER Dezider Milly nemzeti művész, a modern szlovák képzőművészet kimagasló alakja kilencven éve született a kelet-szlovákiai Kisszebenben (Kyjov pri Sabino­ve). Szülőföldjének, a hegyes­völgyes szlovák tájnak a szerel­mese volt. Realista ábrázolásmódjával mindig a járható utat kereste ­továbbvive a klasszikus szlovák képzőművészet nemes hagyo­mányait. A prágai iparművészeti főiskolán olyan neves mesterei voltak, mint J. Schusser, vagy A. Hofbauer professzor. Tanulmányai befeje­zése után egy ideig rajztanárként tevékenykedett, majd később a pozsonyi Képzőművészeti Főis­kola tanáraként kamatoztatta gazdag tapasztalatait és tudását. Dé jelentős mértékben hozzájá­rult a kortárs szlovák képzőművé­szet fellendítéséhez is. Milly kivételes tehetségét szá­mos önálló kiállításon bizonyí­totta. Eperjes, Pozsony, Handlo­vá, Kassa, Liptószentmiklós mel­lett Komáromban, majd 1949­ben Éresekújvárott is kiállította műveit. Sokrétű munkásságának ered­ményeként grafikáit és linómet­szeteit is számon kell tartanunk. A hazai tájak és figurális kompo­zíciói mellett megkülönbözte­tett figyelmet érdemelnek azon vásznai, amelyeken a nácik ga­zetteit - a kis szlovák falu, Toka­jik felégetését - örökített meg. Háborúellenes magatartásával bizonyította emberségét, haza­szeretetét és művészi nagyságát. Jobb sorsra érdemes, jelentős életműve (ezen belül is tájképfes­tészete) a szlovák képzőművészet legnagyobbjai közé sorolja őt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ilyen sem volt még. Világtalálkozó a külföldön élő magyar filmesek­nek. Rendezőknek, operatőrök­nek, forgatókönyvíróknak és nem utolsósorban - a színészeknek. Az apropó: a magyar mozgókép szá­zadik születésnapja. A világtalálkozó előkészítő bizott­ságának elnöke Illés György, a ma­gyar operatőrök világhírű Meste­re. - Az első magyar filmforgatás szá­zadik évfordulója alkalmából azo­kat vátjuk Magyarországra, akik itt születtek, illetve magyar szár­mazású művészek - nyilatkozta Il­lés György. - Azokat, akik kima­gasló teljesítményükkel beírták nevüket a filmművészet nagy­könyvébe, s ezzel öregbítik Ma­gyarország hírnevét. Csak emlé­keztetőül: két hollywoodi és egy londoni stúdiót magyar származá­sú filmesek alapítottak. Egyébként pedig nincs is olyan területe a filmművészetnek és a filmgyártás­nak, ahol ne szerepeltek volna vi­lágszínvonalú eredménnyel a ma­gyarok. Grandiózus gesztussal támogatja a rendezvényt a magyar kormány: több millió forintos ajándékával a találkozó színvonalát emeli. A ren­dezvény költségvetése körülbelül százötven millió forint, amelyet jó­részt szponzoroktól kaptak a szer­vezők. - Nyilvánvalóvá akarjuk tenni a vi­lág számára, hogy ennek a kis lé­lekszámú népnek a filmesei mit tettek a filmművészetért - mondta Illés György operatőr, a világtalálkozó előkészítő bizottságának elnöke Kovács Zita felvétele Simon Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője, az előké­szítő bizottság titkára. - A hazai közvéleményt rá akaijuk ébreszte­ni, hogy büszkék lehetünk rájuk. A világtalálkozó remélhetőleg a ha­zai filmszakmán is segít majd, és meghozza a mozilátogatók kedvét is. Hogy kik szerepelnek a meghí­vottak listáján? A világ legkülön­bözőbb tájairól közel száz mozgó­képes alkotót várnak Budapestre. Olyan személyiségeket, mint pél­dául Zsigmond Vilmos operatőr­rendező, Bruck Edit író, Joe Ester­has forgatókönyvíró, Paul New­man, Debra Winger, Tony Curtis, Goldie Hawn, Isabelle Huppert színművészek, Cindy Lauper éne­kesnő, Andrew Vajna producer, az idén technikai Oscart kapott Sza­lay Attila mérnök, Rófusz Ferenc rajzfilmrendező, Krencsey Mari­anne New Yorkból, Muráti Lili Madridból, Ferrari Violetta Mün­chenből, a régi magyar filmek sztárjai. Jönnek a „nagy leszárma­zottak" is, a Korda fivérek és Geor­ge Cukor utódai. Több filmes ma­gas állami kitüntetésben részesül. Filmvetítések, filmtörténeti kiállí­tások, emléktábla-avatás kíséri majd a világtalálkozót, amelynek központi helyszíne a felújított Cor­vin mozipalota lesz. A rendez­vényre meghívást kaptak termé­szetesen az itthoni filmesek is, sőt, ahogy azt Illés György bejelentet­te, nagyon szeretné, ha a színház­és filmművészeti főiskola növen­dékei is képviselnék magukat. Október 27-e és november 2-a kö­zött páradan fesztivál zajlik tehát Budapesten. A rendezők azonban a tévénézőkről sem feledkeznek meg. A világtalálkozó operaházi gálaestjét a televízió felvételről közvetíti majd. Magyar filmesek a világban cím­mel a rendezvény alkalmából fényképekkel gazdagon illusztrált könyv is megjelenik, amely a Cor­vin moziban kerül először a nagy­közönség elé. Egyszer, csak egyetlenegyszer... SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Haravara - SĽUK-bemutató (19) KIS SZÍNPAD: YO városi hazafiak (19) KELET-SZLOVÁ­KIAI SZÍNHÁZ: Notre Dame (19.00) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Az aranyember (19) POZSONY Szerencsémre, eddig nem adódott alkalmam, hogy megismerjem az arctalan tömeg tobzódása közepet­te kisaijadó magány szülte félelmet. DUSZA ISTVÁN Megjelent az Ifi legújabb száma Már kapható ifjúsági magazi­nunk, az Ifi legújabb száma, amely miden lélekben fiatal­nak kínál olvasnivalót. A hó­nap témája ezúttal a katona­ság. Mire jó a bevonulás? Vé­lemények, ellenvélemények, visszaemlékezések, bakaszto­rik meg egy kis kitekintés ­hogy is van ez a nagyvilág­ban? A Kényes rovatban egy rendőrségi eset csak tizen­nyolc éven felülieknek: Ki gyilkolt Hrusóban? A Csak semmi póz! vendége a füleki Fero Mráz karikaturista és képregénygyártó. Százéves a komiksz. Ezenkívül olvashat­nak Salt Lake Cityről és egy magyar mormonról, a Gal­la-Dózsa produkcióról, az aradi vértanúk utolsó óráiról, megtekinthetik a budapesti Jackson-koncert képeit. És ez még korántsem minden. In­formációk, humor, sport, szó­rakozás és például a duna­szerdahelyi Flash zenekar posztere vár arra, aki veszi a lapot, (ú) Ennek mindeddig az volt az oka, hogy óvatos duhajként vigyáz­tam, ne keveredjem semmilyen ökleit rázó tömeg közé. Pedig a szakmai kötelesség állított már olyan feladat elé, amelynek telje­sítése előtt erre is elszántam ma­gamat. Láttam öreg emberek esernyői mögött lapító újfasisztá­kat Pozsony főterén, s újságíró­ként kísértem a bakancsban masí­rozó bőrfejűeket a belvároson át. Nem gondolkodtam azon sem, nekem miért az utcai lámpák fé­nyében fehérlő hópelyhek, a fel­szálló lélegzet vízpárája, a son­gokat éneklők és a magyarként történt befogadtatás első bizo­nyítékaként megtapsolt, megél­jenzett Grendel Lajos és Konrád György jut mindig eszembe 1989 novemberéből és decemberéből. Kimosódott emlékezetemből a szónok által a tömegben fel-fel­Ha már a kultúra meg­mentésére szövetkeztünk, kellene a vers meg a dal. szított dühkitörés moraja. He­lyette a gondolkodva vállalt lelki közösség érzése maradt meg. Aki ezt az érzést még nem élte át, nem sejthette meg a történelem lényegét, amiről nem a történetí­rás, hanem a művészetek tudósí­tanak... Ha vidámabban tüntetnénk, na­gyobb lenne az önbizalmunk, mormoltam magam elé a múlt hét szombaton délutánján Ko­máromban, miközben B.G.-t, a színészt hallgattuk, aki Sándor György modorában beszélt az úthenger és az ember viszonyá­ról. A mellettem álló K.I. meg azt mondta: „Ha Petőfi március Ingrid Timková és Marián Geišberg nemcsak megköszönték a Szlovák Nemzeti Színházzal vállalt szoli­daritást, hanem ők is támogatásukról biztosították a komáromi tüntetést résztvevőinek követeléseit Prikler László felvétele 15-én a Pilvaxban nem szavalja el a Nemzeti dalt, nem tör ki a forradalom." így van. Ha már a kultúra megmentésére szövet­keztünk, kellene a vers meg a dal. Megjött ez utóbbi; a Szlo­vák Nemzeti Színház színésze énekelte saját gitárkíséretével. Ennyi, mert mi még mindig azt hisszük, hogy a tüntetéseken tízszer tizenkét pontot kell felol­vasni. Áradtak tehát felénk a po­litikai bikkfanyelven írt, ma­gyartalanságokkal teleszeme­telt kiáltványok szövegei, nyílt levelek, állásfoglalások. Mi tör­ténne velünk, ha egyszer, csak egyetlenegyszer a nyelv kultú­ráltsága is uralkodna tüntetése­inken. Nem mentség számunk­ra: a szlovákul elhangzott szöve­gekben is a politika gépies és szellemtelen nyelve teperte ma­ga alá a tiszta gondolatot, a jó­zan érzületet. Lám, lám újra elégededenke­dem, pedig a tüntetésen az a ke­rékpátjára támaszkodó idős úr is megmondta a magáét nekem: túl sokat támadjuk (mármint ma­gyar a magyart) a lapunkban egymást. Nem akartam szűklátó­körűségét fricskázni azzal, hogy megkérdezzem tőle: ilyen hamar elfeledte a hatalmi szóval ránk­erőszakolt látszategységet? Azt Ha vidámabban tüntet­nénk, nagyobb lenne az önbizalmunk. meg nem akarhatja senki sem, hogy mindenkinek a szájaíze sze­rint gondolkodjam és írjak. Meg különben is: soha, így ennek a jegyzetnek az írása közben sem vetül lelki szemeim elé az „átlag­olvasó", akinek kedve szerint ne­tán írni szerették. írja meg ő a véleményét, s ne vátja el, hogy én találjam ki, s járjak kedvében. Annyit azonban a legvégsőkig el­menve tudatosítani kell, amit a komáromi tüntetésre a Mátyus­földről érkezett ismerősöm kons­tatált: a tények közötti összefüg­géseket, a bonyolult gondo­latfűzést a szellemi, erkölcsi és hitbeli azonosságainkat hordozó Biblia példabeszédeivel kiemelve az „imádságos öregasszonyok" (ezt ő mondta ilyen szépen) is megértik, de legalább ráéreznek a gondolat lelkiségére. Komáromban nemcsak fontos, de jó is volt ott lenni. Ismerős ar­cokra nézve a szemekből sugár­zó biztatásból megerősíteni meggyőződésünket. Talán töb­ben is lehettünk volna. Régi rej­tély, mennyire függvénye a pénztárca tartalmának, a jólla­kottságnak vagy éppen a sze­génységnek és a nélkülözésnek az erkölcsi bátorság. Lehet, hogy nincs is közötte összefüg­gés? Ha mégis, akkor ezt az tud­hatja a legjobban, aki már hallja a harminc ezüstpénz csörgését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom